Népújság, 1994. április (46. évfolyam, 64-84. szám)
1994-04-01 / 64. szám
MAROS MEGYEI NAPILAP A KM pontosítást vár Sinona Miculescu, helyettes külügyi szóvivő szerdai sajtóéra,Jezsitén kérdésre válaszolva rámutatott, hogy március 28— Aproll* 4. között magánlátogatás,a hazánkban tartózkodik Entz filéza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, aki a magyar államfő részéről kitüntetéseket nyújt át egyes román állampolgároknak, az 1956-os forradalom tiszteletére. Úgy vélve, hogy a látogatás célja nem egyezik meg ennek magánjellegével, a Román Külügyminisztérium pontosításokat kért a magyar illetékes társintézménytől. Leköröztük az olaszokat! Emlékezzünk! miközben a nagy mázoló (nem a szobafestőből lett dikátor!) a kommunizmus napfényes csúcsainak emberfia által sem nem látott képét igyekezett — kézzel-lábbal hadonászva — leli. szemeink elé varázsolni, és Barancsba adta, hogy egy dőltéért legfönnebb 20 lejt érő exmportárut adhatunk, mi abban a belénk sulykolt tudatban, hogy a pénzünk viszonylag erős, stabil, gúnyosan mosolyogtunk, élcelődtünk a „víznél is hígabb“ olasz líra vásárlóerejéről keringő hírek hallatán. És, minthogy el voltunk szigetelve a külvilágtól. Információhiányban szenvedtünk, csak találgattuk, mi lehet az oka annak, hogy ha elértéktelenedett az Appenini félszigeten, Szicíliában, Szardíniában, továbbá a Pantefileria-, Pelagi-, Lipari-, Ponzal- és Toscan a s-szigeteken élők bankijegye, miért nem orvosolják a dolgot egy szokványos pénzcserével. Mi azóta lépést váltottunk, elpakoltuk a megbuktatott zsarnoki rendszertől örökölt valutatartalékot és beálltunk a hitelekért sorakozók, fölcsönökért vegetálok seregébe. Ilyen körülmények között már senki sem hisz a lej értékállóságában. Hogyan is bizakodna, mikor a bukaresti jegybank által forgalomba hozott 100 egységnyi pénzzel 100 itáliai lírát sem lehet többé venni? Egyébként milyen példaképnek tekinthető az az Olaszország, amelyben a jobboldali politikai Irányzatú új kormány az előterjelzések szerint képtelen lesz megoldani a súlyos gazdasági és szociális gondokat? A leküzdhetetlenne tűnő, nyomasztó munkanélküliséget, a halmozódó köladósságot és az államnak az igazi, szabad privatizációval makacsul szembeelyezkedő egyeduralmi törekvését, a mieinkkel rokon ottani problémákat. Pedig nyugaton távolról sem hajtottak végre olyan katasztrofális államosítást, mint a keleti tömb országaiban és a magánosítással nem mostanában kezdték el az első kísérleteket. (ajtay) (Folytatás a 2. oldalon) .................................................. pisi, masza XLVI. évfolyam 1994. április 1., 13 oldal 64. (12 831.) sí.és péntek Ára: 120 lej Orvvadászat, -halászat Naszos Kisagyéban Pusztuló állatállomány A Maros Megyei Sporthorgászok és Vadászok Egyesülete a Romsilva DE-től mintegy 453 000 hektár területet bérel és 540 kilométer folyóvízre adhat horgászengedélyt tagjainak. Az egyesület, mint köztudott, a vadállomány gondozásával, a fajfenntartás egyensúlyának a megőrzésével is foglalkozik. Sajnos azonban 1989 után egyre nagyobb méreteket öltött területükön az orvadászat, illetve a törvény által tiltott módszerekkel folytatott halászat — mondta Mária Pompei Emil, a Maros Megyei Sporthorgászok és Vadászok Egyesületének elnöke. Az orvvadászat megakadályozásában a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a törvénysértőt tetten kell érni, ahhoz, hogy bebizonyítsák bűnösségét. A vadőrök sok esetben találkoztak olyan emberekkel, akik valamilyet, csapdába esett állatot próbáltak kiengedni. Nem lehetett őket orvvadászattal vádolni, hiszen ilyenkor — ártatlan hangnemben ■— mindenki azt vallotta: VAJDA CYttEGI? (Folytatás a 3. oldalon) „A szőlészet meghal, ha vigyázunk...“ Közeledik a Húsvét. Ilyenkor báránysült, piros tojás, pohár bor került az asztalra. Kerül, ha futja a pénztárcánkból ... S kerül, az utóbbi, ha ... így' ünnepek előtt döbbenek rá, hogy a megyében való keresztül-kasul- járkálásom közben mind gyakrabban láttam elkopárosuló domboldalakat, ahol hajdan virágzó szőlőtermesztés folyt. S aKüküllő - menti borok messze földön híresek voltak, nemegyszer hoztak aranyat nemzetközi versenyekről. Mi lett a szőlészetünkből? Feltámadhatna mag a Küküllő menti hagyomány? Kerestem a szakembert, aki ezekre a kérdésekre válaszolhatna. Nehéz találni. A szászok, akik annak idején szinte egyenként szaktekintélynek számítottak, elmentek. Aki maradt, az meg ... elfásult, belefáradt. Végül is megtaláltam a kompetenst, Sőrinczi Miklós agrármérnök személyében , aki hajdan hosszú ideig a borászati vállalatot igazgatta. Nos, lássuk, őszerinte mik a perspektívák. — Meghal a Küküllő menti szőlészet ... — Az meg, ha nem vigyázunk! És nem vigyáz a kormányzat. Mert az emberek kedveszegettek, de van amolyan nemtörődömség, patópálság is a dologban. — De hát sokan visszakaptak szőlősterületeket is ... • — Valóban így van. Csakhogy az emberek nem mernek belevágni. Egyrészt, mert egyénileg pénz- meg munkaigényes a szőlészet, másrészt, mert nincs állami támogatás. Ha az állam támogatná a szőlőtermelőket (adó és kamatkedvezményre gondolok elsősorban) akkor lehetne még valami — S akkor üljünk ölhetett kézzel és nézzük szomorúan, miként tűnik el ez a hagyományos foglalkozás tájainkról? — Még csak az hiányozna! Nem bocsátaná meg nekünk a® utókor. Elsősorban nem szabad kidobni, kiirtani a nemesszőlőt. Egyénileg nehéz gazdálkodni, de ha négyen-öten összetársulnak ... Eredményesen 10—20 hektáros területeken lehet dolgozni, így már egy traktor megbírja a munkálatokat. S nem kell küldeni, idegen fajtákkal kísérletezni. Nálunk hagyományos fajta a muskotály, traminer, királyleányka, sauvignon, olasz rizling. Ezek itt, ezen a vidéken adják mindazt az ízt, zamatot, ásványisó-értéket, ami a fajtákra jellemző. A legjobban felelnek meg a vidék adottságainak. Megjegyzem, kísérleteztek ezek termesztésével más vidéken is (a Kárpátok déli lejtőin, Moldvában), de soha nem sikerültelérni azt a minőséget, mint itt, a Küküllő mentén. Hiába, a honosság ... — Azt mondják, sok a munka a szőlővel ... BAKÓ ZOLTÁN (Folytatás a 8. oldalon) A megbékélés jelei mutatkoznak Nyilatkoztak az ET raportőrei Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének előadói romániai látogatásuk végén tartott sajtóértekezletükön hangsúlyozták, hogy noha tudják, időt igényel az összes vállalás teljesítése egy olyan országban, mint amilyen Románia, ezt nem kell felhasználni annak indoklására, hogy semmit se tegyenek. Ion Iliescu elnök nemrég kegyelmi dekrétumával kapcsolatosan úgy értékelték, hogy ez a megbékélés jele a többség és a kisebbség között. A raportőrök aláhúzták, hogy az igazságügyminiszterrel tartott találkozón a miniszter rámutatott: Cseresznyés Pál 1990. januárban helyezhető szabadlábra, miután letöltötte büntetése kétharmadát. A nemzeti kisebbségek problematikájára utalva a két előadó kidomborította ,hogy az Európa Tanács tagállamainak többségében felmerül ez a kérdés, nem romániai sajátosság. Jansson és König raportőrök hangsúlyozták, hogy az ET szempontjából a kisebbségi jogoktiszteletben tartása az emberi jogok tiszteletben tartásához tartozik, megjegyezve, amint értesültek, Románia április 15-ig ratifikálja az Emberi Jogok Európai Konvencióját. Véleményük szerint Románia építő szerepet játszhat stabilitási pontként a Balkánon, s rámutattak, a jövőben bátorítani kell Románia politikai akaratát, hogy felzárkózzon az Európa Tanácshoz. Sajtóértekezletükön a raportőrök sajnálatosnak tartották, hogy a román parlament által elfogadott egyes módosítások az Emberi Jogok Európai Konvenciójával ellentétben álló törvények jóváhagyásához vezethetnek. llesse semmi, fogd meg jól! 1994 márciusában az ország összes postahivatalaiban 1.380.000, hétévesnél kisebb és 18 évet be nem töltött de már nem iskolás gyerek számára fizetté fizetik ki a februári, még az azelőtti hónapokról elmaradt pótlékot. Ezenkívül, a helyi tanácsok segítségével, összeállították további 300.000 kiskorú dossziéját, így áprilisban 1,7 millióan részesülnek majd a juttatásból. Megállapították, hogy az eddig átvett kérvények az össz-gyereklétszámnak — (akik a fent említett kategóriába sorolhatók) a 75—95 százalékát jelentik — szól annak a hivatalos közleménynek a szövege, amelyet a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium adott ki napokkal ezelőtt. •És akkor hadd elmélkedjünk egy kicsit a dolgokról. A 61/ 1993-as törvényt ugyebár a tavaly októbertől kezdték alkalmazni. Azóta eltelt hat hónap, és még mindig nem vették át a® összes arra jogosult Iratait. Ha én, a* állam, voltam olyan nagy? lelkű, és átvettem a gyerekpéti® gondját, akkor legyek olyan ü* gyes is, hogy megoldjam annak szétosztási módját, ne jelentsen ki egy újabb problémát azaivat íz emberek bajlódjanak. Ne tak intse ez azt, hogy egy csomó ember pár négyzetméteres felületen tolong, hogy valahogy odajusson ahhoz az egy szál pénztárablakhoz, amelynél majd „kifizetik“ őt, hanem sokkal inkább civilizált körülményeket, nyugodt légkört és általános megelégedést. Mert mi van most? Sorbanállás, veszteség azok számára, akik egyelőre „elmaradtak" a pén® átvételével (mennyit csökkent a lej vásárlóértéke az utóbbi fél évben?). Ez egy lehetőség a pénzkiosztásra. Úgy látszik, ezt találták jobbnak. A kisördög viszont nem hogy békén átgondolták« (Czádi) (Folytatás a 0. oldalon) . .1