Népújság, 1994. november (46. évfolyam, 215-236. szám)

1994-11-01 / 215. szám

Felavatták Bernády György bronzszobrát (Folytatás az 1. oldalról) Györgyétől. Illő hát, hogy ennek a városépítő embernek visszaad­jon valamit a városa a mara­­dandóságból. Hogy valamennyi abból a lelkesültségből, alkotó­készségből, tehetségből és aka­raterőből ,ami őt jellemezte és amit az utána jövőkre hagyomá­nyozott, most rá is visszasugároz­zon ... Ne felejtsétek hát: mi é­­píteni akarunk! Építeni közössé­get, építeni iskolát, építeni vá­rost, építeni az emberi lelkeket és ellenszegülni a rombolásnak. Építeni akkor, amikor ez nagyon nehéz! Építeni, akárcsak Bernády György! FONTOS PILLANAT Marosvásárhely életében a mostani, — mondta Ioan Racolta prefektus —, mert e jeles szemé­lyiség szobra azt jelenti, hogy a mai generációk elismerik annak az embernek az érdemeit, aki a város élén olyan dolgokat való­sított meg, amelyek máig is fenn­maradtak. Nemcsak gyakorlati, de szellemi értéke is van mind­annak, amit Bernády György, E­­mil Danden és a hozzájuk ha­sonlók létrehoztak, szintén egy átmeneti időszakban. Végül gra­tulált Bocskay Vince szobrász­­művésznek. TALÁN EGY ÚJ KEZDET a mai nap egy olyan város életé­ben, amely a szabadság hajna­lán megjárta az ésszerűtlenség­­nek, az ellenségeskedésnek a kálváriáját — hangzottak Ta­kács Csaba ügyvezető elnök sza­vai. Bernády szavait idézte: „Az lesz a miénk, amit ki tudunk kü­zdeni magunknak ... Álljanak elő és ne szégyenkezzenek ... az élet nem vár, az élet rohan“. Eb­ben az országban békességben, együtt más állampolgárokkal élni és dolgozni akarunk, de mindezt csak úgy tudjuk elfogadni, ha nemzeti közösségünk önrendel­kezését meg tudjuk valósítani. NEMCSAK ÉPÍTETT, HANEM ÚJJÁÉPÍTETT Verebesn­ Imre államtitkár az előtt a Bernády előtt tisztelgett, aki a századelőn ennek a város­nak a menedzsereként otthont s hazát épített, s újjáépített, és egyben példát mutatott a mának is. Bernády György olyan mo­dern értékeket honosított meg, amely értékekre ma is büszkék lehetünk. Kevés polgármester mondhatja el magáról, hogy már életében szobrot állított magá­nak, akkor, amikor ebben a vá­rosban közintézeteket épített, pa­lotát emelt a kultúrának, iskolá­kat alapított, rendezte a tereket és rendezte az utcákat, és vízve­zetéket épített, és sáros utcák he­lyek kövezett utcákat, aszfaltot teremtett. Kőbe véste már életé­ben azt az üzenetet, amely min­den polgármester számára köte­lező: bármilyen nehéz is az adott időszak, bármilyen mértéklete­sen állnak rendelkezésre az esz­közök, akkor is nem visszafejlőd­ni kell, hanem építeni. Bernády György ezt tette... AKKOR LESZEK BOLDOG ... A harangok zúgásának elcsitul­­tával mondta el ünnepi beszédét Sütő András, azzal a gondolattal, hogy a harangok nem azért szól­nak, mert valaki „szervezési hi­bát“ követett el, hanem figyel­meztetnek arra a történelmi idő­re, amely a szoboravatás hátte­rében áll. ’49-ről beszélnek, a­­mikor leszálltak és Gábor Áron ágyúkat öntött belőlük, amelyek­től még tíz évvel ezelőtt is rette­gett a diktatúra­­­­. Bernády György és korszaka teremtette meg a város értékeit — hangsú­lyozta Sütő András —, ezt akar­ta lerombolni a hatalom. Az igazságtalanságot soha nem sza­bad elfogadni, amely nemcsak Erdély magyar lakosságát, hanem a románok hagyományait is sér­ti. Kossuth, Petőfi, Rákóczi szob­rának beolvasztása nemcsak a magyar szellemet gyalázta meg, hanem mindazokét, akik ezen a tájon éltek és élnek. Olyan kor­szaknak nézünk elébe, hogy minden város, község azé kell legyen, aki szellemét, kultúráját építi, könyvtárait tisztán tartja, megőrzi, akik építenek, az utcá­kat seprik, azoké, akik munkája révén mindez megvalósul. Sem­milyen város nem köteles javait, értékeit oda irányítani, ahová parancsolják, hanem saját ön­­kormányzatuk javára használják fel azokat. Reményét fejezte ki, hogy ez a gondolatiság beteljesül, és a város valóban és újra Bernády György emléke jegyében fog felvirágzani. Akkor leszek bol­dog — mondta —, amikor gyer­mekeket látok majd Bernády vállán mászkálni, és ezért senki be nem zárja őket. AZ ÖNTUDAT SZOBRA IS LESZ! — mondotta Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének el­nöke. Itt, ennek a fölavatandó szobornak a vonzáskörében az első gondolatunk ezé a meghábo­rodott, gyalázatos századunké lehetne. Szenvedő szemtanúként mondhatjuk el százmilliókkal e­­gyütt, hogy korunkban többen is uralkodtak fölöttünk, olyanok, akik nem csak szobrokat, rideg és kegyetlen város-emlékműve­ket emeltettek maguknak Bi­zánc tékozlásával és reszketeg, gőgjével, magát a romlást, a pusztulást emelték fölénk emlék­műnek. Az ő művükkel szemben egy hasznos életű polgármesternek állítani szobrot szinte semmiség. Egy porszem talapzatra emelése ott, ahol sziklákkal és mitoló­giákkal labdázgatnak. És mégsem az. Éppen ellenke­zőleg: a kisiklatott világ helyre­­billentésének a merész kísérlete. Igazságszolgáltatás a múltnak, a munkának, a megtiportak önér­zetének. Mert Bernády György polgármester szobra mától kezd­ve nemcsak finom és hallgatag dísze lesz ennek a városnak. ... Ez a szobor, hasonlóan mint aki­ről mintázták, keményen dolgozni fog. Emlékezni, emlékeztetni! NEMCSAK ÉPÍTÉSZ, de pragmatikus politikus volt —­ emelte ki Cornel Moraru, a Ma­ros megyei Művelődési Felügye­lőség főinspektora —, aki meg­értette az idők szavát. A mi fela­datunk felújítani a múlt értékeit és a jó szimbólumává tenni azt. Jelkép számunkra, diplomáciai, történelmi jelkép, a barátság, megértés szimbóluma. Egy szim­bólumot lehet manipulálni, de elpusztítani lehetetlen. BERN­ÁDY ITT FOG ÁLLNI EZUTÁN MINDIG Ez a szobor a vásárhelyi ro­mánok szobra — jelentette ki Marosi Barna újságíró —, mert Bernády György volt az a poli­tikus, aki átutazott Nagyszebenbe 1919-ben, hogy Iuliu Maniuval tanácskozzék a gyulafehérvári határozatok megtartásáról. Ez a szobor a vásárhelyi ma­gyarok szobra, mert az itthon­­maradásra biztat. Ez a szobor a transzilván pol­gár szobra, mert Bernády nem­csak várost akart építeni, sokkal inkább egy modern életformát próbált erre mifelénk megterem­teni. Mi már régen nem leszünk, de Bernády itt fog állni ezután mindig, örökös-örökké ... * Az ünnepségen bemutatták Csiky Boldizsár kórusművét, a­­melyet Reményik Sándor és Sü­tő András szövegére szerzett Közreműködött a Cantemus le­ánykórus (karvezető Birtalan Jó­zsef), a Kistemplom kórusa (kar­vezető Csiky Ágnes), a Nagy István vegyeskar (karvezető: Ko­vács András), a Psalmus vegyes­kar (karvezető Birtalan Judit), a Vártemplom férfikara (karvezető Csiky Csaba), a Juvenális régize­ne együttes (Székelyudvarhely), Györffy András, Kilyén Ilka, Nagy László, Szöllősi Szilárd, Benczédi Szilárd. Nem zárhatjuk a város életé­ben fontos eseményről szóló kró­nikát anélkül, hogy ne említe­nénk meg a szobor felállításához kapcsolódó mozzanatot, a Ber­nády György emléknap című kiadvány megjelenését, amely tartalmazza a szobor létrehozá­sának történetét, mindazok nevét, akik anyagilag is támogatták a Maros megyei RMDSZ és a Bernády György Alapítvány kezdeményezését. A vonzó ki­vitelezésű emlékfüzet szerkesz­tése és kivitelezése Marosi Barna és Szepessy László ne­véhez fűződik, akiknek, mél­tányolandó érdemei vannak a szombati ünnepség megszervezé­sében. A „különös csődről" (Folytatás az 1. oldalról) a halálokok felől.“ Mi nem mond­tunk olyant, hogy „gyanús kö­rülmények“, csupán azt, hogy „különös csőd“ és hogy talán rá lehetne találni a tehetetlenség „vírusára“. Persze, a tanulságok végett. Korábban, amikor még döcö­gött a Tulipán, az „élvebonco­lással“ nem lehetett igazán a kudarc-sorozat okainak nyomára akadni. Semmi kétségem, hogy az egykori és mai menedzserek — versenyvizsga nyomán mind­­ahányan­ — a folyamat minden mozzanatát kellőképpen doku­mentálhatják a vállalkozás ráfi­zetésességének magyarázataként. Ami viszont a csőd „különös“ jelzőjét indokolja, sem a részle­tekben van. Vagyis a négy- vagy ötszöri nekifutásban külön-külön, hanem abban, ami az EGÉSZ­BŐL felsejlik. A sorozatból! Mindenféle mostani magyaráza­ton innen és túl világos, hogy nyereményes vállalkozásnak ígér­kezett a Tulipán. Akkori ér­téken tetemes indulótőkéje volt, kölcsönt is kaptak az RMDSZ-től s a tagságtól szintén. Az sem u­­tolsó, hogy az RMDSZ jelvénye jó ajánlólevélnek számított kö­zelebbi és távolabbi nyugaton. Kell-e ennél több a sikerhez a vállalkozások korában? Már a hozzáértésen kívül. Mert efelől kétségünk nem lehet, hiszen a Tulipán környékén megfordulók közül többen sikeres vagy lega­lábbis menegető magánvállalko­zásokat működtetnek. Most már mindezeket egybe vetve, nem különös a Tulipán csődje? A kedves és figyelmes olvasó az iméntiek után is azt fogja mondani, hogy nem mondtuk ki a B-t. Nem a szándékon múlik, hanem azon a meggyőződésen, hogy a sikertelenség-sorozat okainak és mellékkörülményeinek világos feltárása az RMDSZ el­nökség és a választmány dolga. Erre csak hajlandóság nem mu­tatkozik. A már jelzett választ­mányi gyűlésen, nem is külö­nös, hanem egyszerűen feltűnő közömbösséggel vették tudomá­sul a vállalkozás utolsó vezetőjé­nek bejelentését, hogy éppen a szemreesőt készül feltenni a vég­érvényesen elhervadt Tulipánra. Talán a decemberben összeülő tisztújító közgyűlés több érdek­lődést tanúsít a kérdés iránt és betekintést kér a volt és mai menedzserek ténykedésébe. Mert lám, a­ki nem beszélt, megnyug­tatóan le nem rendezett dolgok mindegyre előbukkannak. Jó lesz, ha az új vezetés nem hurcol ma­gával fölös terűt. 1994. november 1. 3 OLDAL — NÉPÚJSÁG A nap hitei Akad még tennivaló Amint arról a médiák már tájékoztattak, Buka­restben megnyílt az Európa Tanács Információs Köz­pontja. A központ avatásán részt vett Daniel Tars­­chys, az Európa Tanács főtitkára is, aki általában véve pozitívan értékelte a román belpolitikai hely­zetet, de kijelentette: azért akad még tennivaló. El­sősorban a homoszexuális személyek helyzetére utalt, de szólt az igazságszolgáltató szervek függetlensé­gének feltétlen szükségességéről, a szabad vélemény­­nyilvánítás, és ezen belül a szabad sajtó kérdéskö­réről, a korrupció megfékezésének szükségességéről (itt főleg a pártok anyagi támogatására utalt), vala­mint az önkormányzatok megerősítésének, autonómiá­jának problematikájáról. A főtitkár azt is közölte, hogy 905 személy fordult panasszal — jogsérelmek miatt — Romániából az Európa Tanácshoz. Románia sérelmei Október 24 és 29-e között Hágában tartották meg az Atlanti Egyezmény Egyesületének közgyűlését, me­lyen Románia részéről Marcel Dinu nagykövet, a Külügyi Minisztérium államtitkára vett részt. A köz­gyűlés témaköre ez volt: Az Észak-Atlanti Szerve­zet a 21. századra készül. A román küldött felmérést mutatott be arról, hogy milyen hatással voltak a ro­mán gazdasági életre az 1990 óta életbe léptetett rész­leges vagy teljes embargók — főleg Irakkal és Ju­goszláviával kapcsolatban. Az újságírók egyesülete tiltakozik A Román Újságírók Egyesülete tiltakozik a hazai politikai hatalom azon szándéka ellen, hogy elnémítsa a kritikai hangvételt a román sajtókiadványokban. Az egyesület főleg azt a javaslatot kifogásolja, melyet a kormánypárt tett meg, és ez arra vonatkozik, hogy szigorítsák a 238-as törvénycikkelyt, mely a tisztség­­viselőkkel kapcsolatos becsületsértésre vonatkozik. A javaslat értelmében, aki az államelnököt bírálja, az öttől nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Az egyesület összehasonlításképpen a közvélemény tu­domására hozza, hogy az alkotmányos rend elleni erő­szakos cselekmény mindössze egytől hét évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. A pénzügyminiszter helyesbít A kormánynak ezekben a napokban kell megten­nie az őszi költségvetési kiegészítéseket. Minden mi­nisztérium követelőzik, hiszen sem a tanügyre, sem az egészségügyre, sem a szociális védelemre nem ju­tott elég pénz az idén. Ezeknek a nyomásoknak, kö­­vetelőzéseknek a hatására a pénzügyminiszter, Florin Georgescu kénytelen volt elismerni, hogy tévesen számították ki az idei termelési eredményeket, s a nemzeti jövedelem volumene 1994 viszonylatában va­lószínűleg nem lesz nagyobb, mint a tavaly, így az az előrejelzés is értelmét veszti, melyet Nicolae Va­­caroiu miniszterelnök többször hangsúlyozott, kije­lentve, hogy az idén 10 százalékkal növekszik év vé­géig az életszínvonal. Munkahelyeket ajánlottak Bukarestben a Román árutőzsde keretében or­szágunkban első ízben szervezték meg a munkahelyek kétnapos „vásárát“- Ennek keretében 47 cég ajánlott fel az érdeklődőknek mintegy 800 munkahelyet. A kétnapos rendezvény keretében a fiatalok, munka­­nélküliek 700 felvételi kérelmet helyeztek el a szer­vezőknél. Betöltetlenül maradtak a szakképzett gép­kocsivezetőknek és a szövőnőknek felajánlott mun­kahelyek. Reméljük, hasonló rendezvényekre az or­szág megyeszékhelyein is hamarosan sor kerül. A hűsítők gyanúsak! A fogyasztók védelmét biztosító hivatal újra egy közleményben hívja fel Románia lakosságának fi­gyelmét arra, hogy az országban forgalmazott hű­sítők egy részét nem megfelelő higiéniai felté­telek között állítják elő, rögtönzött berendezé­sekkel. Így jó lesz vigyázni arra, hogy hol, mit vásárolunk, és főleg ne vigyük túlzásba ezek fogyasz­tását. A figyelmeztetés főleg azoknak a szülőknek szól, akik anyagilag megengedhetik maguknak, hogy gyermekeiknek megvásárolják a minőségileg kifogá­solható, és aránylag igen drága hűsítőt. A Román Vasút pénzhiánnyal küszködik A román vasúti forgalom újjáélesztése és a Vas­úti hálózat korszerűsítése érdekében a Román Vasút országos társaság anyagi támogatásért a Világbankhoz és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz for­dult kölcsönért, tette közzé V. Olievschi, a társaság alelnöke. Annak a tervnek a kivitelezése, amelyhez a társaság kölcsönt igényel , körülbelül 380 millió USA dollárba kerülne. A felújítás mind a vasúti há­lózatot, mind a mozdony- és vagonparkot érintené. Korszerűsítenék a jelzőrendszert és új komputerek vállalnák fel a forgalom automatikus irányítását. Hírszerkesztő: MÁTHÉ ÉVA

Next