Népújság, 1995. június (47. évfolyam, 105-126. szám)
1995-06-01 / 105. szám
NfiPh».*Al - * VIDÁK 5995. június 1. ___ ^T1PETDI(|K 0 * «SZTINÉPÚJSÁG Bölöni Domokos ©©© CYeBMCKeKMeK © EGY KIFACSART KÖZMONDÁS Ha mindenik szó elé a megfelelő betűt illeszted, úgy ezeket összeolvasva, egyik ismert közmondásunk tréfás változatán derülhetsz! ■KAR .EVER .VAR .ÁSOL .KOS .EPER .AGY .NYU .APU .IKTOR .RNO .OZI .IHÁLY GRES .IBISO .IKER .NTAL .OLTAN .ANYI .RAS .ITA DAM AMACSKA MIÉRT ÉRDEMES, MI AZ ÉRDEKES? Miért érdemes kirándulni az alább felsorolt helységekbe (mindenik valamiért érdekes a számunkra): Magyarózd, Dicsőszentmárton, Bűzöd, Szabéd, Makfalva, Kibéd, Erdőszentgyörgy, Marosvécs, Pusztakamarás, Fehéregyháza? (Ezúttal is azokat jutalmazzuk, most már nemcsak kazettával, hanem könyvekkel is, akik a STIPENDIUM megjelenésétől számított két héten belül a leghamarabb és a legteljesebb válaszokkal jelentkeznek. Címünk a régi: Dózsa György utca 9, a borítékra írjátok rá olvashatóan: STIPENDIUM. KEDVELT „FOGLALATOSSÁGOK“ A nevek csak látszólag idegenek: ha másként kevered a betűiket, öt kedvelt időtöltés, szórakozás megnevezésére bukkansz. Rajta hát! KRAU DUSÁN. TAGAR ARSZLAN. SAMASZ EGHY. SATO ZORBA. ÁCSKÓ SANZA. MEGKERGÜLTEK A SZAVAK! Elbolondultak a szavak, pedig csak falvak neveit kellene jelölniük. Nézd csak: Falnak a makkok. Ebből Makfalva kellene kikerekedjék. Próbáld megfegyelmezni tiket, Maros megyei helységek neveit nyered! 1 Mártonoznak a dicső szentek. 2 Vásnak a csávók. 3 Kakasdolnak a székelyek. 4. Kutatnak,a Gyulák. 5 Átszakadnak a szovátok. 6. Vadulnak a házak, tőből. 7. Keresztelnek az urak a Maroson 8 Sároznak a magyarok. 9. Vámolnak a gólok falun. VI . " - " 10. Egyből fehérednek a házak. A CSODASZARVAS e nnek előtte sok ezer esztendővel élt messze keleten egy híres fejedelem: Nimród volt a neve. Sem azelőtt, sem azóta nem volt emberfia, aki úgy értse és úgy szeresse a vadászatot, mint ő: kora reggeltől késő estig barangolt erdőnmezőn, s lóhátról lőtte le nyilával a repülő madarat. Volt Nimródnak két fia: Hunor és Magyar. Ezek is igen szerettek vadászni, s az öreg Nimród szeme gyönyörűséggel pihent meg rajtuk: apja fia volt mind a kettő. Egyszer, mit gondoltak, mit nem a testvérek, pitymallatkor fölkerekedtek, velük 50—50 legény, s elindultak nyugat felé. Rengeteg erdőkön, végtelen rónaságokon vitte vadászkedvek, s egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy rég túl járnak az országuk határán. Haj, de szép földre találtak! S mennyi vadra! A sűrű rengeteg erdőkben, a végtelen rónaságokon bölénybika, szarvas, őz s mindenféle vad anynyi, de annyi volt, hogy nem győzte belépni a szem. Százával, ezrével ejthették volna el a különféle vadakat, de vadászkedvüknek jobban esett, ha egy-egy vadat külön vehettek üldözőbe. Azután elcsatangoltak reggeltől estéiig. Így telt-múlt az idő, sim, egyszer csak egy szarvas ugrott fel előttük. De milyen szarvas! Ilyen csodaszép állatot még nem látott emberi szem. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva, s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengő nádszál; a lába vékony, s nem látszott érinteni a földet, amint szaladott. — Nézd, öcsém, Magyar, Csodaszép szarvas! — kiáltott Hunor. — Csodaszép, csodaszép! — kiáltott Magyar is — még nem láttam ehhez hasonlatost. — Utána! Szaladt a csodaszép szarvas, mint a sebes szélvész, utána Hunor és Magyar, s velük száz dali legény. Tisztásról sűrűbe, sűrűből tisztásra, hegyeken föl, völgyeken át. Hol eltűnt, hol felbukkant a csodaszép szarvasi csalta, csalogatta Hunort és Magyart. Habba keveredtek a vitézek paripái, mind lassúbb lett a vágtatásuk, de Hunor és Magyar nem hagyták félbe az üldözést, el akarták fogni elevenen. De hiába. Leszállt a Nap, alkonyodon, s a csodaszép szarvas eltűnt az ingoványos helyen, sűrű nádas rejtekében. Ide már nem követték. De ha a csodaszarvast meg nem is foghatták, elvezette ez őket olyan szép földre, amilyent még nem láttak. Szépséges szép sziget volt ez, körös-körül, ameddig a szemük elért, erdők és folyóvizek. Övig gázoltak a buja fűben, az illatos virágban. Nagy, terebélyes fák kínálták pompás gyümölccsel, enyhe árnyékkal. A vizeknek színén kicsiny és nagy halaknak ezrei úszkáltak s játszadoztak a Nap verőfényében. — Be szeretnék itt maradni örökre! — mondá Hunor áradozó szívvel. — Hát te, öcsém, Magyar? — Én is, bátyám, én is! S mentek tovább, kalandoztak szerteszéjjel, szívük, lelkük megtelt gyönyörűséggel. Csak azon csodálkoztak, hogy — bár több napja voltak már a szigeten — a maguk vitézein kívül más embert még nem láttak. Amikor éppen ezen tűnődnének, hirtelen megállónak mind a szemük száján elállótt a nagy csodálkozástól. Mit láttak? Egy sereg leány, egyik szebb a másiknál, körbe-karikába táncolt csörgedező forrásnak a tövén. Szépen összefogódtak, úgy kerengtek körbe, a középen pedig két leány lejtett, olyan szép mindkettő, hogy a Napra lehetett nézni, de rájuk nem. Hunor és Magyar összenéztek, összenézett a többi vitéz is. Nem szóltak semmit, de azért tudták, hogy egyet gondolnak mind. Nagy hirtelen közrefogták a táncoló leányokat, ki-ki egyet fölkapott a nyergébe, s elvágtattak sebes szélnél sebesebben. Hunor és Magyar azt a két lányt kapták föl a nyergükbe, akik a kör közepén táncoltak. Amikor a sátrukhoz értek, ott szép gyöngén leemelték a leányokat a nyeregből, és bevitték a sátrukba. Reszkettek a leányok a félelemtől, de Hunor és Magyar olyan szép szavakkal engesztelték, vigasztalták, hogy lassan kint nekibátorodtak, s nem bánták, hogy elrabolta őket ez a két dali szép vitéz. Szóra szó esett, S Hunor és Magjar megtudták, hogy a két leány, akit ők elraboltak, az alánok fejedelmének, Dúlnak a leányai, örült Hunor és Magyar, de örültek a leányok is, amikor megtudták, hogy a világhíres Nimród fiai veszik őket feleségül. Még aznap nagy lakodalmat csaptak. Egyszerre volt a lakodalma Hunornak és Magyarnak s száz vitézüknek. És Isten megáldotta frigyüket, szaporodtak ivadékról ivadékra. Úgy elszaporodtak idők múltán, hogy már nem volt elég a szép sziget Hunor és Magyar nemzetségének, a hunnak és a magyarnak. Tovább kellett vándorolniük, új hazát, nagyobbat kellett keresniük. Merre mentek, hovájutottak, azt is elmondom. Kisgyermekszáj A vadászok kutyát fogtak A kocsma előtt megáll egy terepjáró kocsi, s kiszállnak belőle a vadászok. Egy vadászkutya is kiugrik a járműből. Janka rögtön beszalad a konyhába, s fennhangon újságolja: — Tata, a vadászok kutyát fogtak! A csirkabogár Janka a zöldségeskertben sétál. Az egyik ágyásban meglát néhány lyukast. Kérdi az édesanyjától: — Ki csinálta ezeket a lyukakat? . —. A lótetű — , feleli az édesanyja. . Aztán másnap Janka ismét a kertben van. Megint felfigyel a lótetűr fúrta lyukakra. Felkiált: *— Na, megintjárt a csikabogár! ,Ráduly János Ráduly János versei Átkarolta tavasztánc Átkaroltak, ne búsulj, őzike, az egett virágzik már az erdei szivárvány, tőzike, s úgy mosolyog, frígre kéklebbent az ég, mint egy büszke tavasztáncot lejtenek a királylány, fénypihék. Állati dolgok TANULÓIDŐ A kisoroszlán elindul világot látni. Találkozik a szarvasbikával. — Szervusz, én vagyok a kisoroszlán, és te ki vagy? — Én vagyok a szarvasbika. — Miért vagy te szarvasbika? — Mert az anyukám szarvas volt, az apukám meg bika. Megy tovább, és találkozik a farkaskutyával. — Én vagyok a kisoroszlán, és te ki vagy? — Én vagyok a farkaskutya. — Miért vagy te farkaskutya? — Mert az anyukám farkas volt, az apukám meg kutya. Megint megy tovább a kisoroszlán, és találkozik a lótetüvel. — Szervusz, én vagyok a kisoroszlán, és te ki vagy? Én vagyok a lótetű. — Na, tudod kivel szórakozzál... " A SZEMÜVEGES NYÚL — Doktor úr, biztosan megjavul a látásom, ha sok sárgarépát eszem? — Asszonyom, látott már maga, valaha is szemüveges nyulat?