Népújság, 1996. február (48. évfolyam, 22-42. szám)

1996-02-23 / 38. szám

4 NÉPÚJSÁG Szerkesztette: Karácsonyi Zsigmond Az értelem génjei Milánói kutató orvosok egy csoportja nemrégiben bejelentette: azonosított két gént, mely alapvető szerepet játszik az értelem kialakulásában. A Newsweek cí­mű amerikai folyóirat interjút közölt leg­utóbbi számában a San Raffaele kórház­ban tevékenykedő csoport vezetőjével, Edoardo Boncinellivel. Boncinelli szerint az EMX2 elnevezés­sel illetett gén irányítja azon sejtek sza­porodását, amelyek az agykéreg szöveti állományát alkotják, tehát döntő szere­pet játszik az agykéreg kifejlődésében. Ez a gén serkenti az agysejteket repro­dukciójuk fenntartására, míg a gyermek el nem éri 4-5 éves életkorát. Az HMX2-t egy ritka betegség vizsgá­lata közben fedezték fel. A szóban forgó kórt az agykéregben fellépő szövethéza­gok jellemzik, melyeket génmutáció idéz elő. Az említett ritka betegség esetében az EMX2 gén idő előtt beszünteti ser­kentő tevékenységét, emiatt keletkeznek hézagok az agykéregben. A következ­mény: szellemi fogyatékosság. A másik azonosított intelligencia-gén, az EMX1 működési mechanizmusát még nem ismeri egészen pontosan a mi­lánói kutatócsoport, de erről is megál­lapította, hogy valamilyen módon köze van az értelem kialakulásához. E csoport kísérleteket kezdett emberi EMX1 és EMX2 gének állati szervezet­be ültetésével is. Boncinelli hangsúlyoz­ta: nem az állati intelligencia növelhető­­ségének lehetőségét vizsgálják, csupán tézisük megerősítését várják az állatkí­sérletektől. Azt remélik tapasztalni, hogy a kísérleti állatok agykérge megnő e gén hatására. Az olasz orvos nem állítja, hogy pusz­tán a gének határoznák meg az­ emberi intelligenciát. Legfeljebb fele részben dönthetik el a szellemi képességeket, másik fele részben a környezet és a ta­pasztalat a meghatározó.­­ Az intelli­genciát feltehetőleg nagyon sok tényező együttese alkotja, de ha tézisünk végér­vényesen bebizonyosodik, még az is el­képzelhető, hogy idővel azonosítható lesz például a vállalkozó szellem génje vagy mondjuk az elvont gondolkodásé — fejtegette nyilatkozatában. Végül leszögezte: a kiváló gének ön­magukban még nem elégségesek rend­kívüli intelligencia keletkezéséhez, de génhibák önmagukban is okozhatnak gyengeelméjűséget. Ezért az EMX2 fel­fedezése a gyakorlati gyógyászatban is nagy jelentőségű lehet. Nem zárható ki, hogy e mostani felfedezés nyomán idővel lehetővé válik a sérült agy regenerálása az EMX2 gén alkalmazásával. Lehetsé­ges, hogy a felnőtt agy idegsejtjei is re­produkcióra késztethetik lesznek ci gén bevitelével. Sőt, Boncinelli úgy véli: im­már az agyhalál visszafordíthatósága sem képtelen ábránd. MAGAZIN _ 1996.február 24szombat Akupunktúra az egyetemen A gyógyító tevékenységek skálájának két végpontja — az európai típusú, kí­sérleteken felnőtt orvostudomány és a szakértelem nélküli kuruzslás — között sok átmeneti eset van: gyógymódok, amelyeket részint elutasít, részint elfo­gad az akadémikus orvoslás. Az írisz- és inga­diagnosztika, talpmasszáz­s, ener­­giaátvitel, ráolvasás és társaik számtalan­­válfaja közül egyre több hivatalos gyó­gyító intézmény falai között nyer polgár­jogot egy ősi keleti eljárás: az akupunk­túra. A hangsúly inkább a terjedésen, mint­sem az elismerésen van, hiszen a szakma élvonala számára rég nem kérdéses a tű­gyógyászat hatékonysága: az Egészség­­ügyi Világszervezet (WHO) mozgás­­szervi megbetegedések, reumás fájdal­mak, gyomorfekély, és további 45 kór­kép esetén kifejezetten ajánlja ezt a gyógymódot. A madridi Complutense Egyetem or­vosi karának mozgásszervi betegségek­kel foglalkozó intézetében negyven gya­korló orvos folytat posztgraduális aku­­punktúrás tanulmányokat. A hároméves kurzust Csi-ker Jüan tajvani professzor vezeti, s a képzésben egy tajvani kuta­tóintézet és a tajcsungi egyetem szakér­tői is közreműködnek. Jüan professzor európai típusú bel­gyógyászati tanulmányok után szakoso­dott az akupunktúrára. Véleménye sze­rint a "népi" jelzővel illetett gyógycélú el­járások közül az akupunktúrát kiemeli, hogy ez nemcsak egy technika, hanem saját elméleti alapokon nyugvó rendszer. A bőr bizonyos pontjainak tűvel való in­gerlését a tajvani orvosdoktor "energia­­gyógyász­at"-ként határozza meg. "Me­leg" és "hideg" — vagyis energiahiányos" illetve energia-túllengéses.— állapotnak tekinti az akupunktúrás orvos az általa kezelt betegségeket. Európában az­ akupunktúra még csak egy-egy intézményben, elszigetelten van jelen, s ezek nem kapcsolódnak olyan eleven szervezetté mint például azok, amelyek a szív- vagy a vesebetegek gyó­gyításával foglalkoznak. Várható azon­ban, hogy ezt a gyermekbetegséget ki­növi a szakma: a madridi egyetem prog­ramját már átvették a sevillai, granadai és zaragozai orvosegyetemek is. Az akupunktúra oktatását már csak azért is intézményesíteni kellett, mert rengetegen látnak benne nagy üzletet, s próbálkoznak töredékes akupunktú­rás ismeretek alkalmazásával — orvosi alapképzettség nélkül — idézte Encar­­nación Álvarez Simó doktornőt, az egyetem fizikoterápiás intézetének egyik vezetőjét a spanyol El País. Csi­­ker Jüan professzor is ragaszkodik ah­hoz, hogy csak orvosi egyetemen lehes­sen akupunktúrás képzést kapni, hiszen nemcsak az ingerlendő pontok helyét és a tűk kezelésének készségét kell elsa­játítani, hanem a korfelismerést is, ami magas szintű fiziológiai és biofizikai is­mereteket követel. " 121 éves Jeanne Calment Százhuszonegyedik születésnapját ün­nepli kedden a világ legidősebb asszo­nya, a francia Jeanne Calment: lakóhe­lyén, a Földközi-tengerhez közeli Arles városában már napok óta tart a készü­lődés a nevezetes eseményre, amelyre több száz fotóst, tévétársaságokat, no és számos közéleti személyiséget várnak... Amikor Calment asszony született, még nem ismerték az autót, a repülőt, a francia városok utcáin lovaskocsik jár­tak, s III. Napóleon bukása után éppen csak megalakult a köztársaság. Hosszú életének titkát mind a mai napig kép­telenek voltak megfejteni a tudósok, s ráadásul az elmúlt évben csak erősödött életkedve, szellemi frissessége: a hozzá közelállók szerint jót tett neki a 120. szü­letésnapot övező hatalmas "felhajtás", így kerülhetett sor arra az eseményre, amely igazán meglepte környezetét: né­hány héttel ezelőtt Jeanne Calment asz­szony egy CD-lemezt készíttetett­, ame­lyen — zenei aláfestés mellett — saját emlékeiből mesél. A lemezt a születés­nap után dobják majd piacra "Jeanne Calment —­ az idők úrnője" címmel. Az elmúlt évet egyébként több más esemény is emlékezetessé tette kör­nyezete számára: először is ekkor vált ■Jeanne Calment a világ valaha is élt legidősebb emberévé (addig ugyanis "csak" az emberiség jelenlegi csúcstar­tójának számított), azután túlélte azt a szerencsétlen jegyzőt, aki 1965-ben életjáradék fejében megvásárolta tőle lakását (s szegény még azt hitte, jó üz­letet kötött), majd pedig novemberben szerencsésen kilábalt egy csúnya influ­enzából. Orvosa szerint ekkortájt vol­tak olyan pillanatok, amikor nem adott túl sok esélyt életben maradására , de mint kiderült, a jegyzőhöz hasonl­­óan ő is tévedett... Franciaországban egyébként mind gyakoribb jelenségnek számít a száz évet is túlélő emberek látványa: számuk az elmúlt negyven évben 300-ről­­5-6 ezerre emelkedett, s a várakozások sze­rint a következő 25 évben további öt­szörös növekedés várható. E folyamat­nál nyilván szerepet játszik az orvostu­domány fejlődése, az évtizedek során egyre jobbá váló szociális körülmények, de Franciaország esete mégis különle­ges: két ázsiai terület, Japán és Hong­kong után ugyanis Franciaország áll a harmadik helyen azon a világranglistán, ahol az emberek várható élettartama szerepel. A franciák többsége a vörös­bor jótékony hatásának tulajdonítja a hosszú életkort, Jeanne Calment egyik távoli rokona viszont a fokhagymát di­cséri, mondván: az idős asszony egészen 110 éves koráig minden héten több ge­rezdet is evett, s ez "konzervál". Álmos menekülés A tűzoltók hiába keresték a leégett ház parazsa és hamuja között a ház­­tulajdonost, és már kifejezetten a legrosszabbtól tartottak, de kellemes meglepetés érte őket; a háziurat az épen maradt garázsban, kocsija hát­só ülésén, békés álomba mélyedten találták meg. A Norvégia nyugati partjánál fekvő Sykkven faluban a rendőrök mindent átkutattak a leégett ház környékén, miután az összes lakót épségben ki­mentették a tűzből, de a ház urát nem találták sehol. Közel három órán át kutattak a törmelékek között eredménytelenül. Végül úgy döntöttek, hogy megné­zik a garázst is, amely nem égett le. És íme, ott volt a ház ura, kocsija hátsó ülésén aludt, s mikor feléb­resztették, kicsit fázott és kicsit za­varodott volt, de baja nem esett, és nem tudott magyarázatot adni arra, hogyan került oda. Erling Lillevik seriff határozottan állítja, hogy a férfi a tűz idején nyil­ván felébredt, és a garázsba ment. A seriff szerint a tűz valószínűleg olyan sokkot okozott az illetőnek, hogy kábultan kiment az égő ház­ból, bevonult a garázsba és ott újra álomra hajtotta a fejét. Vulkáni hamuszórás az Erdélyi-medence neogén tengerében A neogén időszakban zajlott le a bel­ső-kárpáti vulkanikus működés és ala­kult ki az Avas—Gutin—Cibles (Szép­les), Borgói—Kelemen—Görgényi— Hargita vulkáni koszorúja. Ebben az­ időszakban a Nyugati-havasok déli ré­szén, az Aranyostól délre, Verespatak— Aranyosbánya—Brád—Déva vidékén is vulkáni tevékenység ment végbe. Az Er­délyi-medencében ebben az időszakban a hamuszórás több vulkáni tufaszintet eredményezett. Ezek közül a legrégibb a dési tufa, amely a bádeni időszak ele­jén (Moráviai alemelet) zajlott le a ha­muszórás és mindenhol ott található a só alatt. Ennek vastagsága változó: 300- 180 m között váltakozik. Ennek kimu­tattak két tenger alatti kitörési központot, az egyik a csicsóvári (Corabia) Bestegtől északra, a másik a sólyomkői (Soimeni) Kolozsvártól északkeletre. Mindkét helyen rio­dacit lávákba mennek át a vulkáni tu­fák. Sokhelyt ez­ a tufa zöldes árnyalatú a szeladonit csillám jelenléte miatt. Valószí­nű, hogy a szárazföldi hamuszórás útján is került hamu ebbe a tengerbe. A dési­ tufa leülepedése után nyugalmi állapot iktatódon be, amikor a medence só- és gipsz­telepei alakultak ki. Utána a Borsa-Apahida tufasz­int főleg a meden­ce északnyugati és nyugati részét fedte be vulkáni tufával, majd ezt követte a hadrévi tufa (Hadareni), mindkettő a felsőbádeni időszakban. Az­ utóbbi a me­dence északi és nyugati részén fedett be nagy területeket. A szarmata időszakban sem szünetelt a tufaszórás, de ezek rövidebb ideig tar­tottak és vékonyabb tufaszinteket ered­­ményztek. Ilyenek a szarmata emelet elején a Gyércsi tufa (Ghiri), majd a Me­­z­őörke (Urea), Mezőrücs (Ríciu), a Mezősámsond (Lincai) tufarétegek, stt az utóbbiak andeziltufák. A pannon­­emelet üledékeiben is található több kis vastagságú tufasz­int, ezek közül a leg­ismertebb a pannonemelet felső részén található alig 5-7 cm-es báznai­ tufaszint. Ennél fiatalabb tufák a medence délke­leti részén, a Barcasági-medence felé ta­lálhatók. Valószínű, egy ilyen vulkáni ha­­muszórás sokban hasonlított az egyesült államokbeli Mount St. Helens vulkán hamu kitöréséhez. Ma már tudjuk, hogy egy nappal az első kitörés után Wyoming fölött a vulkáni felhő alsó része 12,8 km­­es, míg később 21,6 km-es magasságban volt. Ez­ arra mutatott, hogy a füst és ha­mutömeg a kitörés után állandóan emel­kedett. A futóáramlás szintjén, 18 km-es magasságban a felhő dél felé kezdett ki­terjedni, majd a vulkántól nagyobb tá­volságban a gomolyag­y részének magas­sága egy kissé csökkent. Hasonlóan jöttek létre ezek a tufa­­szintek, mint ahogy az­ akkori szemtanú C. I­linius Caecilius Secundus i. sz. 79. augusztus 24-én írja le a Vezúv kitöré­sét. "Ekkor hamueső kezd hullani, egye­lőre csak ritkásan... alig tekintünk körül, máris sötétség szakad ránk, nem olyan mint a holdtalan vagy felhős éjszaka, ha­nem olyan, mint mikor zárt helyiségben eloltják a lámpát... Végül ez­ a bizonyos sötétség mintegy füstté vagy köddé fi­nomulva eloszlott; nemsokára igazi vi­lágosság derült ránk, még a nap is ki­sütött, mint ahogyan a nalfogyatkozás­­kor szokott lenni. Még mindig káprázik a szemünk, de döbbenten látjuk már, hogy mindent vastag hamuréteg borít, mint a hő." Talán ez­ a majdnem kétezer éves leírás egyik legsikerültebb a vulkáni hamu kitörésének körülményeivel kap­csolatban. Ez a hamu akkor Pompeji­t, Herculaneumot és Stabiot — ezeket az ókori virágzó városokat — belemette. De térjünk vissza újra a St. Ib­lensre. A robbanásos kitörés során megolvadt hótakaró a porrá vált kőzettel összeke­veredve iszapárként zúdult le az északi oldalon, teljesen feltöltve például a folyó medrét. A robbanást követő években a lejtők növénytakaró nélkül maradtak. Ennek a hamunak és porfelhőnek egy része a sztratoszféráig emelkedett. Ehhez ha­sonló hamukitörések iszapárként a Fü­­löp-szigeteken is gyakoriak, néha Mani­láig is eljutnak szárazföldi viszonyok kö­zött, de a hamu az ellenkező irányban a Csendes-óceán­aile is kerül, és lassan lerakódik a tengerfenékre. Valahogy így alakult ki a tufarétigeink nagy része az Erdélyi-medencében is. A kitörések köz­ti szünetekben tengeri agyagok és már­­gák rakódtak le, bennük foraminiferák, apró nannoplankton, sőt puhatestűek maradványaival. Ezek az agyagok és márgák nemcsak a felsorolt tufaszintek között léteznek és hosszú idejű vulkani­kus szünetre utalnak, de a tufaszinteken belül is találunk márga és agyagok vé­kony közbetelepüléseit, amelyek csak rö­vid ideig tartó hamuszórás szüneteire utalnak. Gejzírek is léteztek a tengerek fene­kén. Sokszor ezt a jelenséget a tenger­alattjárók is jelezték. Az­ óceán fene­kéről feltörő vízáramnak a hatására a vízáram hirtelen emelkedni kezd. Az ilyen víz a tengervízzel való keveredés előtt 200 C fokot is elér, aztán gyorsan lehűl. Ekkor a tenger fenekén szétte­rült egy szilikátgél, amely vasoxidot vagy cinket, rezet is tartalmazhat. Ez a szilikátgél befedi az ott levő állatokat, melyekhez, vázait körülveszi és körvo­nalukat megőrzi. Ilyen tenger alatti gej­­zirit található a Brád melletti tüdősza­­natórium vidékén, ahol a szilikolit több hektár területre kiterjed, s néhol eléri a 10 m vastagságot. Ebben a gejziritben gyakran megtaláljuk a csigák házának, kamráinak kontúrjeit. A csicsóvári láva likacsos kőzetét szerte Erdélyben malomkőnek is hasz­nálták, sőt még ismerek helyeket, ahol ma is használják. Amikor ez a likacsos láva feltört a mélyből, idősebb, de al­­sóbádeni korú márgákat is magával szakított, s néhol a magas hőmérséklet következtében etégette, egészen szaru­kővé változtatta. De vannak márgada­­rabok a lávában, ahol ez az alakulás nem ment végbe és tengeri kagylók maradványai maradtak ránk. Sólyom­­kőn a lávadarabokat egy­ üveges oldat ragasztotta össze, lökön pedig a tufák magas gáztartalmuk miatt likacsossá váltak. Kitűnő építőkőnek bizonyult. Mindezek, valamint sokfelé változatai és helyi jellegű adottságai figyelhetők meg a tenger alatti hamu tufává való alakulásának. I­r. Mészáros Miklós egyetemi tanár, "Babes-Bolyai" Tudományegyetem Bálint Zsigmond AKIKET FOG A FIGURA című, farsangi népszokásokat bemutató fényképkiállítása még két hétig tekinthető meg a marosvásárhelyi Bernády-házban (Ilorea utca 6. szám). Felvételünkön a fotóművész a farsangtemetés "szertartását" illusztrálja.

Next