Népújság, 1996. november (48. évfolyam, 216-237. szám)

1996-11-01 / 216. szám

4 NÉPÚJSÁG Új sorozat A közlekedés ezernyi gond­jával foglalkozó egységes ol­dalak új sorozatát indítjuk el abban a reményben, hogy sa­játos eszközeinkkel, ha sze­rény mértékben is, de hozzá­járulhatunk az utcákon és uta­kon hovatovább mind több ve­szélyhelyzetet teremtő, szemé­lyi sérülést és anyagi kárt okozó, környezetünkre, egész­ségünkre ártalmas, már-már úgy tűnik, feltartóztathatatlanul sűrűsödő forgalomnak az elle­nőrizhetőségéhez, kordában tartásához és európai szintre emeléséhez. Írásainkkal a köz­utakat használó összes kate­góriához szólunk, nem csak az autósokhoz, ami azt jelenti, hogy egyaránt érdekelnek a gyalogosok, a kerékpárosok, az állatokat terelők, a tolóko­csiban vagy rokkant kocsiban, a motorbiciklivel és triciklivel, igavontatású járművel, traktor­ral és egyebekkel közlekedők problémái, a közszállítás kér­déseit is beleértve. Ezért sze­retnénk hinni, hogy észrevéte­leikkel és javaslataikkal sokan megkeresnek, szóban, írás­ban, eredeti és kifejező fény­képekkel, más illusztrációkkal segítenek abban, hogy a Jó utat! mindig időszerű, érde­kes, változatos összeállítássá alakuljon. Szándékaink szerint szakcikkeket is közlünk külső munkatársaktól, tallózunk la­pokból, hasznosítjuk a hírügy­nökségek tájékoztatóit, ismer­tetjük a témához tartozó ren­delkezéseket, határozatokat és jogszabályokat, egyszóval igyekszünk minél több hasz­nos információt nyújtani az ol­vasónak. Ugyanakkor célunk kitekintést adni arra, ami a megye és az ország határain túl történt vagy történik, mert vitán felüli, hogy a közúti köz­lekedés területén tapasztalha­tó elmaradottságunk jelentős részben a múlt öröksége. Hi­szünk abban, hogy közeli és távoli országokban járt embe­rek megszólaltatásával jó szol­gálatot teszünk az ügynek, hi­szen szégyenletesen alacsony szinten mozog mifelénk a köz­lekedési kultúra, a közlekedé­si morál. Ez a hatalmas kö­zönnyel vegyes ismerethiány, de még inkább a jövő kihívá­sai késztetnek arra, hogy la­punkban több teret szentel­jünk a szerteágazó témának. Jó utat! Jó olvasást! A szerkesztő Szerkeszti: Ajtay László Mi haszna a klubtagságnak? — Beszélgetés Butik­a Flór­ival, az ACB Maros megyei fiókszervezetének igazgatójával — — Ilányan is vagyunk? — Az idén mindössze 1557-en irat­koztak be. Közülük 757 gépkocsiveze­tő, a fennmaradó 800 pedig szimpa­tizáns. — Mindössze... — Igen, tudnillik a mienknél kisebb megyékben, mint Szatmár, Teleormán sokkal élénkebb az autóklub iránti ér­deklődés. Nem beszélve Máramaros­­ról, ahol az év eleje óta mintegy ötez­ren kérték a felvételt. Mi úgy becsül­jük, hogy Maros megyében legkeve­sebb háromezres az ACR-tagság, mert még számítunk arra, hogy a ko­rábban beiratkozottak is megkeres­nek az ez évi tagdíjjal. Vagyis azok, akik mintha elfelejtettek volna egy kicsit bennünket.­­ Ahhoz, hogy szükségét érezzék az emberek a szervezethez tarto­zásnak, valamit nyújtani is kell nekik. Mivel gondolja, hogy rá le­het venni az autósokat a belépés­re és a kitartásra? — Sokan akkor keresnek fel, amikor tulajdonképpen a rendőrséghez ké­szülnek fordulni, mivel ott százával to­longanak a hivatalok ajtói vagy ablakai előtt, órákba vagy éppen napokba ke­rül, amíg sorra kerülnek, s előfordul, hogy egyetlen okirat hiánya miatt kár­ba vész az ott töltött idő, elölről kell kezdeniük a sorbanállást. Éppen ezért igyekszünk segíteni a kocsik rendőrsé­gi nyilvántartásba vételében és a haj­tási engedélyek kicserélésében. Azon­kívül mi is foglalkozunk jelentkezők felkészítésével a B kategóriájú vezetői jogosítvány megszerzésére. Megjegy­zem: olcsóbbak vagyunk, mint a ma­gániskolák. — Mennyibe kerül önöknél az ok­tatás? — 236600 lejbe és 64 liter benzinbe. Ezért 30 órás vezetési gyakorlatban ré­szesül a tanuló. Az­ elméleti felkészítés viszont már nem nálunk, hanem az is­kolában történik, tetszés szerint megvá­lasztható délelőtti vagy délutáni prog­ram szerint. Ennek a díjszabása 10000 lej — legalábbis ennyi volt október el­sejéig. — Na, de tegyük föl, hogy már rendelkezem a jogsival. Mit kap­hatok még a klubtól, úgymond in­gyenesen? — Vegyük előbb a műszaki segít­ségnyújtást. A tagdíj fejében jár mi­nimum három hibaelhárítás, az idő­szakos kötelező technikai vizsga, egy kipufogógáz-ellenőrzés, egy motor­teszt, egy fényszóró-beállítás és egy bevontatás legfönnebb 60 kilométer távolságról. Ami nagyszerű: az ország bármelyik pontján, a területi fiókszer­vezethez lehet fordulni, a nálunk ki­váltott kártya ellenében akárhol ki­szolgálnak. — Visszatérve a vontatásra. Mi történik abban az esetben, hogy­ha egyszer már igényeltem a se­gítségüket, tehát levágták a kár­tyáról az illető kupont és megint bajba jutottam? — Kérésre, tetszés szerinti távolság­ra elszállítjuk a defektes kocsit. Ha az autómentő Dacia, akkor vonórúd használata esetén 667 lejbe kerül egy kilométer, amennyiben pedig föl kell tenni a vontatott autó első vagy hátsó kerekeit egy kis utánfutóra, 885 lej. Súlyosabb esetben, mikor az elromlott vagy megsérült kocsit teljesen föl kell rakni a szállító járműre, amit az ARC­ vagy az IVECO után kapcsolnak, 945 lej a kilométerenkénti díjszabás. — Más előnyök? — A külföldre indulóknak zöld kár­tyát tudunk adni a kezébe. Ezért a biz­tosításért például 15 napra 15 dollár napi árfolyamának megfelelő összeget kell lejben fizetni. Azonkívül kiállítjuk az orvosi-egészségügyi segélynyújtási biztosítás megkötését igazoló okiratot, ami már a vízum megszerzéséhez szükséges, ha mondjuk valaki ezért Nagyszebenbe utazik. H Hasonlóképpen szolgálni tudunk turistakönyvel, ami helyettesíti az ausztriai vagy németor­szági meghívólevelet. Továbbá olyan nemzetközi vezetői engedélyt is adunk, amely a világ minden országá­ban érvényes, amennyiben a kérelme­ző már legkevesebb egyéves gyakorlat­tal rendelkezik. Ha tagja a klubnak, úgy csupán 25000 lejt kell fizetnie ezért, ha pedig nem, úgy 80000 lejébe kerül. — Köszönjük a beszélgetést. Ajtay László — Hogy megy a vezetés az autóiskolában? — Jól. Elmondhatom, hogy haladást értem el. Egy­re gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy arra visz az út, amerre vezetem a kocsit. • —­ Egyes sofőrök úgy vélik, hogy bárhol és bármikor áthaladási előnnyel rendelkeznek míg a gyalogosok csak a­dkor, hogyha a mentő szállítja őket... • — Nem értem, miért jár ön a mi gépjárműve­zetői tanfolyamunkra. Helyesebben tenné, ha egye­nesen a kaszkadőriskolába iratkozna! — A taxis, miután a járdaszéli fának vezette a kocsit, aggódva kérdi utasától, hogy nem sérült-e meg. Az dühösen utasítja el: "Nem rád tartozik, hogy hogy érzem magam! Inkább állítsd le a me­­netdíj-mutató készüléket!" • — Úgy hallottam, hogy végül is sikerült megsze­reznie a hajtási engedélyt. — Igen, miután hússzor elvágtak. — Gratulálok! De miért nem hagyja a férje a kormánykerékhez ülni? — O engedne vezetni, de én nem akarok — Micsoda? Ezt hogyan értelmezzem? — Igen megkínlódtam azért a nyavalyás jogsiért, nem fogom odaadni a legelső rendőrnek! • — Miért akasztottad szögre ezt a kitömött ökör­fejet? tán csak nem vadásztrófea? — Dehogyis. Feleségem egyik jeles tettének emléke. Tudod, az autóval... • — Azzal kapcsolatosan, hogy a nyitott kocsiban idő Cassel urat megdöfte a szarvával az én tehenem... úgy hallottam, az ötvös három hónapos pihenést írt elő neki arra hivatkozva, hogy időszakosan munkaképtelen. Bi­zonyára befut önökhöz a feljelentés, de előre szeretném bocsátani, miszerint Cassel úr mindig is egy alkalmat­lan, használhatatlan, képtelen ember volt. KÖZLEKEDÉS __1996. november 1., péntek Nem több zsibvásárnál Régi gond Marosvásárhelyen egy, az­ igényeknek megfelelő autópiac mű­ködtetése, ahol az eladósorba került négykerekűeket, valamint a hozzájuk való alkatrészeket civilizált körülmé­nyek között lehessen adni-venni, olyan módon, hogy azzal a környéken lakók életét se keserítsék meg. "Kezdetben volt" a néhai Móricz­ Zsigmond tér (ma: Hadsereg tér), ám azt kinőtték az igények, így követke­zett a Szabadság utca."Rengeteg pa­nasz hangzott el, mert megbénult a környék közlekedése, és jelentős zajár­talom "boldogította" az itt lakókat. Még a múlt városi tanács asztalain szü­letett a döntés, hogy a piacot új helyre, keddre költöztetik. Vasárnap reggel először ide szalad­tunk ki. A műútról jól látható tábla irá­nyított az autópiac felé, csakhogy a pi­henőnap nyugalmát egy fikarcnyi vásár sem zavarta. Akár a telek kerítését is lebonthattuk volna, mert nemhogy pi­acotokkal nem találkoztunk, de bár az épületekre felügyelő őr sem mutatko­zott, pedig kerestük. Ha arra gondo­lunk, hogy ide egy korszerűvé váló, a kulturált kereskedelmet szolgáló piac­teret ígértek... A Szabadság utcában viszont teljé­ben volt a vásár. Parkolóhely legköze­lebb az Onesti téren, a Litoral vendég­lő mellett akadt. A Szabadság utca ki­szélesített szakaszától még véletlenül sem lehetett volna több kocsit becsem­pészni a várakozók közé. Még a két útfelet elválasztó sziget átjáróira is be­álltak, így aztán a jobb oldali garázsok valamelyikéből képtelenség lett volna járművel távozni. Az ominózus útszakasz elején "Meg­állni tilos" tábla díszeleg, alatta meg a kerékfogó bilincsekre emlékeztető áb­ra. Igazán nem a hatóságot lejáratni akaró szándék vezéreli e sorok papírra vetőjét, de az Ujgát (Uarajului) utca elején álló rendőrautó személyzete nem büntette a szabálysértőket. Ha meg ilyenkor sehol egy közlekedési rendőr, akkor mi értelme a figyelmez­tető és a tiltó tábla kihelyezésének? A Marosszentkirály felé vezető ut­cában egészen a Primacom Kft. üze­méig terjed a kirakósdi. Az úttest két felén félrehúzott kocsik, középen hul­lámzó embertömeg. S ha valaki a folyón túlról érkezve, netán fékhiba miatt, a tömegbe hajtana, katasztrófát okozna. Legnagyobbrészt azonban az autós gyakorlópályán és a mellette lévő tel­ken működik a piac. Ez utóbbit csak részben kerítették be. A pályán belül autóbizományi is létezik, s falatozó várja az­ éhes-szomjas embert. Mégis el kell ismernünk, hogy mindez, együtt­véve a lehető legkevesebb, amit egy engedélyezett és szervezett piactól el­várunk. Mert elsősorban arra volna szükség, hogy valamilyen módon meg lehessen vizsgálni az eladó járművek műszaki állapotát. Erre azonban nincs mód. Van ellenben akkora zsúfoltság, hogy a vásár közepéből a szélére csak gyalog juthatunk ki. S itt jön a második követelmény: a járművet közlekedés feltételeinek a megteremtése, mert így az érdeklődő még próbautat sem tehet a kiszemelt kocsival. Az­ alkatrész-ke­­reskedelem pedig egyszerű kirakósdi­. hól áll, ha valaki ért ugyan a techni­kához, de csak bontott alkatrészre le­lik a bukszájából, itt elköltheti a pén­zét. Akinek viszont hiányos a műszaki képzettsége s úgy érzi, többre is telik, annak azt tanácsoljuk, hogy inkább szaküzletben vásároljon. Persze tudjuk, hogy a jó körülmények megteremtése nem kis ráfordítást igé­nyel, de valamilyen megoldást akkor is kell találni erre a kérdésre. Mert ez így nem piac, hanem zsibvásár. Benedek István Vajda György felvétele

Next