Népújság, 1996. november (48. évfolyam, 216-237. szám)
1996-11-01 / 216. szám
4 NÉPÚJSÁG Új sorozat A közlekedés ezernyi gondjával foglalkozó egységes oldalak új sorozatát indítjuk el abban a reményben, hogy sajátos eszközeinkkel, ha szerény mértékben is, de hozzájárulhatunk az utcákon és utakon hovatovább mind több veszélyhelyzetet teremtő, személyi sérülést és anyagi kárt okozó, környezetünkre, egészségünkre ártalmas, már-már úgy tűnik, feltartóztathatatlanul sűrűsödő forgalomnak az ellenőrizhetőségéhez, kordában tartásához és európai szintre emeléséhez. Írásainkkal a közutakat használó összes kategóriához szólunk, nem csak az autósokhoz, ami azt jelenti, hogy egyaránt érdekelnek a gyalogosok, a kerékpárosok, az állatokat terelők, a tolókocsiban vagy rokkant kocsiban, a motorbiciklivel és triciklivel, igavontatású járművel, traktorral és egyebekkel közlekedők problémái, a közszállítás kérdéseit is beleértve. Ezért szeretnénk hinni, hogy észrevételeikkel és javaslataikkal sokan megkeresnek, szóban, írásban, eredeti és kifejező fényképekkel, más illusztrációkkal segítenek abban, hogy a Jó utat! mindig időszerű, érdekes, változatos összeállítássá alakuljon. Szándékaink szerint szakcikkeket is közlünk külső munkatársaktól, tallózunk lapokból, hasznosítjuk a hírügynökségek tájékoztatóit, ismertetjük a témához tartozó rendelkezéseket, határozatokat és jogszabályokat, egyszóval igyekszünk minél több hasznos információt nyújtani az olvasónak. Ugyanakkor célunk kitekintést adni arra, ami a megye és az ország határain túl történt vagy történik, mert vitán felüli, hogy a közúti közlekedés területén tapasztalható elmaradottságunk jelentős részben a múlt öröksége. Hiszünk abban, hogy közeli és távoli országokban járt emberek megszólaltatásával jó szolgálatot teszünk az ügynek, hiszen szégyenletesen alacsony szinten mozog mifelénk a közlekedési kultúra, a közlekedési morál. Ez a hatalmas közönnyel vegyes ismerethiány, de még inkább a jövő kihívásai késztetnek arra, hogy lapunkban több teret szenteljünk a szerteágazó témának. Jó utat! Jó olvasást! A szerkesztő Szerkeszti: Ajtay László Mi haszna a klubtagságnak? — Beszélgetés Butika Flórival, az ACB Maros megyei fiókszervezetének igazgatójával — — Ilányan is vagyunk? — Az idén mindössze 1557-en iratkoztak be. Közülük 757 gépkocsivezető, a fennmaradó 800 pedig szimpatizáns. — Mindössze... — Igen, tudnillik a mienknél kisebb megyékben, mint Szatmár, Teleormán sokkal élénkebb az autóklub iránti érdeklődés. Nem beszélve Máramarosról, ahol az év eleje óta mintegy ötezren kérték a felvételt. Mi úgy becsüljük, hogy Maros megyében legkevesebb háromezres az ACR-tagság, mert még számítunk arra, hogy a korábban beiratkozottak is megkeresnek az ez évi tagdíjjal. Vagyis azok, akik mintha elfelejtettek volna egy kicsit bennünket. Ahhoz, hogy szükségét érezzék az emberek a szervezethez tartozásnak, valamit nyújtani is kell nekik. Mivel gondolja, hogy rá lehet venni az autósokat a belépésre és a kitartásra? — Sokan akkor keresnek fel, amikor tulajdonképpen a rendőrséghez készülnek fordulni, mivel ott százával tolonganak a hivatalok ajtói vagy ablakai előtt, órákba vagy éppen napokba kerül, amíg sorra kerülnek, s előfordul, hogy egyetlen okirat hiánya miatt kárba vész az ott töltött idő, elölről kell kezdeniük a sorbanállást. Éppen ezért igyekszünk segíteni a kocsik rendőrségi nyilvántartásba vételében és a hajtási engedélyek kicserélésében. Azonkívül mi is foglalkozunk jelentkezők felkészítésével a B kategóriájú vezetői jogosítvány megszerzésére. Megjegyzem: olcsóbbak vagyunk, mint a magániskolák. — Mennyibe kerül önöknél az oktatás? — 236600 lejbe és 64 liter benzinbe. Ezért 30 órás vezetési gyakorlatban részesül a tanuló. Az elméleti felkészítés viszont már nem nálunk, hanem az iskolában történik, tetszés szerint megválasztható délelőtti vagy délutáni program szerint. Ennek a díjszabása 10000 lej — legalábbis ennyi volt október elsejéig. — Na, de tegyük föl, hogy már rendelkezem a jogsival. Mit kaphatok még a klubtól, úgymond ingyenesen? — Vegyük előbb a műszaki segítségnyújtást. A tagdíj fejében jár minimum három hibaelhárítás, az időszakos kötelező technikai vizsga, egy kipufogógáz-ellenőrzés, egy motorteszt, egy fényszóró-beállítás és egy bevontatás legfönnebb 60 kilométer távolságról. Ami nagyszerű: az ország bármelyik pontján, a területi fiókszervezethez lehet fordulni, a nálunk kiváltott kártya ellenében akárhol kiszolgálnak. — Visszatérve a vontatásra. Mi történik abban az esetben, hogyha egyszer már igényeltem a segítségüket, tehát levágták a kártyáról az illető kupont és megint bajba jutottam? — Kérésre, tetszés szerinti távolságra elszállítjuk a defektes kocsit. Ha az autómentő Dacia, akkor vonórúd használata esetén 667 lejbe kerül egy kilométer, amennyiben pedig föl kell tenni a vontatott autó első vagy hátsó kerekeit egy kis utánfutóra, 885 lej. Súlyosabb esetben, mikor az elromlott vagy megsérült kocsit teljesen föl kell rakni a szállító járműre, amit az ARC vagy az IVECO után kapcsolnak, 945 lej a kilométerenkénti díjszabás. — Más előnyök? — A külföldre indulóknak zöld kártyát tudunk adni a kezébe. Ezért a biztosításért például 15 napra 15 dollár napi árfolyamának megfelelő összeget kell lejben fizetni. Azonkívül kiállítjuk az orvosi-egészségügyi segélynyújtási biztosítás megkötését igazoló okiratot, ami már a vízum megszerzéséhez szükséges, ha mondjuk valaki ezért Nagyszebenbe utazik. H Hasonlóképpen szolgálni tudunk turistakönyvel, ami helyettesíti az ausztriai vagy németországi meghívólevelet. Továbbá olyan nemzetközi vezetői engedélyt is adunk, amely a világ minden országában érvényes, amennyiben a kérelmező már legkevesebb egyéves gyakorlattal rendelkezik. Ha tagja a klubnak, úgy csupán 25000 lejt kell fizetnie ezért, ha pedig nem, úgy 80000 lejébe kerül. — Köszönjük a beszélgetést. Ajtay László — Hogy megy a vezetés az autóiskolában? — Jól. Elmondhatom, hogy haladást értem el. Egyre gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy arra visz az út, amerre vezetem a kocsit. • — Egyes sofőrök úgy vélik, hogy bárhol és bármikor áthaladási előnnyel rendelkeznek míg a gyalogosok csak adkor, hogyha a mentő szállítja őket... • — Nem értem, miért jár ön a mi gépjárművezetői tanfolyamunkra. Helyesebben tenné, ha egyenesen a kaszkadőriskolába iratkozna! — A taxis, miután a járdaszéli fának vezette a kocsit, aggódva kérdi utasától, hogy nem sérült-e meg. Az dühösen utasítja el: "Nem rád tartozik, hogy hogy érzem magam! Inkább állítsd le a menetdíj-mutató készüléket!" • — Úgy hallottam, hogy végül is sikerült megszereznie a hajtási engedélyt. — Igen, miután hússzor elvágtak. — Gratulálok! De miért nem hagyja a férje a kormánykerékhez ülni? — O engedne vezetni, de én nem akarok — Micsoda? Ezt hogyan értelmezzem? — Igen megkínlódtam azért a nyavalyás jogsiért, nem fogom odaadni a legelső rendőrnek! • — Miért akasztottad szögre ezt a kitömött ökörfejet? tán csak nem vadásztrófea? — Dehogyis. Feleségem egyik jeles tettének emléke. Tudod, az autóval... • — Azzal kapcsolatosan, hogy a nyitott kocsiban idő Cassel urat megdöfte a szarvával az én tehenem... úgy hallottam, az ötvös három hónapos pihenést írt elő neki arra hivatkozva, hogy időszakosan munkaképtelen. Bizonyára befut önökhöz a feljelentés, de előre szeretném bocsátani, miszerint Cassel úr mindig is egy alkalmatlan, használhatatlan, képtelen ember volt. KÖZLEKEDÉS __1996. november 1., péntek Nem több zsibvásárnál Régi gond Marosvásárhelyen egy, az igényeknek megfelelő autópiac működtetése, ahol az eladósorba került négykerekűeket, valamint a hozzájuk való alkatrészeket civilizált körülmények között lehessen adni-venni, olyan módon, hogy azzal a környéken lakók életét se keserítsék meg. "Kezdetben volt" a néhai Móricz Zsigmond tér (ma: Hadsereg tér), ám azt kinőtték az igények, így következett a Szabadság utca."Rengeteg panasz hangzott el, mert megbénult a környék közlekedése, és jelentős zajártalom "boldogította" az itt lakókat. Még a múlt városi tanács asztalain született a döntés, hogy a piacot új helyre, keddre költöztetik. Vasárnap reggel először ide szaladtunk ki. A műútról jól látható tábla irányított az autópiac felé, csakhogy a pihenőnap nyugalmát egy fikarcnyi vásár sem zavarta. Akár a telek kerítését is lebonthattuk volna, mert nemhogy piacotokkal nem találkoztunk, de bár az épületekre felügyelő őr sem mutatkozott, pedig kerestük. Ha arra gondolunk, hogy ide egy korszerűvé váló, a kulturált kereskedelmet szolgáló piacteret ígértek... A Szabadság utcában viszont teljében volt a vásár. Parkolóhely legközelebb az Onesti téren, a Litoral vendéglő mellett akadt. A Szabadság utca kiszélesített szakaszától még véletlenül sem lehetett volna több kocsit becsempészni a várakozók közé. Még a két útfelet elválasztó sziget átjáróira is beálltak, így aztán a jobb oldali garázsok valamelyikéből képtelenség lett volna járművel távozni. Az ominózus útszakasz elején "Megállni tilos" tábla díszeleg, alatta meg a kerékfogó bilincsekre emlékeztető ábra. Igazán nem a hatóságot lejáratni akaró szándék vezéreli e sorok papírra vetőjét, de az Ujgát (Uarajului) utca elején álló rendőrautó személyzete nem büntette a szabálysértőket. Ha meg ilyenkor sehol egy közlekedési rendőr, akkor mi értelme a figyelmeztető és a tiltó tábla kihelyezésének? A Marosszentkirály felé vezető utcában egészen a Primacom Kft. üzeméig terjed a kirakósdi. Az úttest két felén félrehúzott kocsik, középen hullámzó embertömeg. S ha valaki a folyón túlról érkezve, netán fékhiba miatt, a tömegbe hajtana, katasztrófát okozna. Legnagyobbrészt azonban az autós gyakorlópályán és a mellette lévő telken működik a piac. Ez utóbbit csak részben kerítették be. A pályán belül autóbizományi is létezik, s falatozó várja az éhes-szomjas embert. Mégis el kell ismernünk, hogy mindez, együttvéve a lehető legkevesebb, amit egy engedélyezett és szervezett piactól elvárunk. Mert elsősorban arra volna szükség, hogy valamilyen módon meg lehessen vizsgálni az eladó járművek műszaki állapotát. Erre azonban nincs mód. Van ellenben akkora zsúfoltság, hogy a vásár közepéből a szélére csak gyalog juthatunk ki. S itt jön a második követelmény: a járművet közlekedés feltételeinek a megteremtése, mert így az érdeklődő még próbautat sem tehet a kiszemelt kocsival. Az alkatrész-kereskedelem pedig egyszerű kirakósdi. hól áll, ha valaki ért ugyan a technikához, de csak bontott alkatrészre lelik a bukszájából, itt elköltheti a pénzét. Akinek viszont hiányos a műszaki képzettsége s úgy érzi, többre is telik, annak azt tanácsoljuk, hogy inkább szaküzletben vásároljon. Persze tudjuk, hogy a jó körülmények megteremtése nem kis ráfordítást igényel, de valamilyen megoldást akkor is kell találni erre a kérdésre. Mert ez így nem piac, hanem zsibvásár. Benedek István Vajda György felvétele