Népújság, 1997. január (49. évfolyam, 1-20. szám)

1997-01-04 / 1. szám

Vendégoldal Vi­lágtükör,M­úzsa Műsorajánlat. A tartalomból: • Horváth Istvánra emlékezünk • Szilveszter az "őrhelyeken" • Műsorajánlat XI­IX. évfolyam I. (13-532.) sz., 1997. január 4., szombat Emil Constantinescu újévi köszöntője Átfogó program a gyermekekért 1997 hosszú időre eldönti Románia sorsát — figyelmeztetett kevéssel éj­fél előtt a közszolgálati rádió és te­levízió adásaiban Jimit Constantinescu államfő. Úgy vélte, hogy m­íg 1990 gazdasági-társadalmi viszonylatban kedvezőtlen év volt, addig a politiká­ban, az etnikum-, felekezet- és em­berközi kapcsolatokban olyan előre­lépés történt, amelyet egyik politikai erő sem sajátíthat ki magának, mert ez a román nép többségének érdeme. S­­angsúlyozta, hogy gazdasági téren fájdalmas, de teljessége a szükséges időszak következik. Az elnök már az új év első napjaitól kezdve kegyet­len harcot hirdetett a nemzetgazda­ságtól iszonyú összegeket elvonó korrupció, a maffia típusú érdek­szövetségek és a szervezett bűnözés ellen, illetve erőteljes offenzívát az ország európai és euroatlanti integ­rációja érdekében. Újévi köszöntőjében Emil Constan­tinescu külön szólt a gyermekeknek szentelt átfogó programok fontossá­gáról, hangsúlyozva, hogy kész a nemzetközi gyermekév nemes törek­véseit folytató nemzeti program élére állni. A kormány vállalja a népszerűtlenséget Sokkal súlyosabb a romániai gaz­dasági válság annál, mint amit gon­dolni lehetett, s mint amit a leköszönt hatalom tudomására hozott a közvé­leménynek — jelentette ki hétfő este a buka­resti közszolgálati televízióban Victor Ciorbea kormányfő. A Vácáro­y-kormány eltitkolta a valóságot, az­ országot sújtó infláció háromszor nagyobb az ismertnél, a költségvetési hiány pedig öt-hatszoro­­sa annál, mint amit Bukarest a nem­zetközi pénzintézetekkel közölt. A privatizációt, a reformot csak látszó­lag hajtották végre — mondta. E válság mélypontján — s ebbe Ro­mánia könnyen beleroppanhat — egyet­len megoldás létezik: az üzemanyag- és az energiahordozó-ár hozzáigazítása a világpiaci szinthez, a gyors privatizálás és a célirányos, ésszerű szociális intéz­kedések. A kormány vállalja a népsze­rűtlenséget, s a korábbi hatalomtól el­térően ezt az utat választja — mondta. A bejelentett intézkedések között, melyek a január elsejei benzinár-ket­­tőződéssel indulnak — a legfonto­sabb a vasúti szállítás díjának kétlép­csős — előbb 40-60 százalékos, ké­sőbb 120 százalékos — emelése ja­nuár közepétől, illetve az energiaár növelése. Az emelés összhangban áll az IMF ajánlásaival. A valutaalap korábban arra hivatkozva függesztette fel a Bu­karesttel kötött 460 millió dolláros hi­telszerződést, hogy az akkori baloldali kormány nem teljesítette a közösen egyeztetett célokat, amelyeknek része volt az üzemanyagárak világpiaci szintre történő emelése is. Románia évente csaknem 6,7 mil­lió tonna kőolajat termel, de ennek közel kétszeresét kénytelen importál­ni, hogy kielégíthesse a keresletet és biztosítsa olajfinomítói működését. Az import nagy pénzügyi terheket ró Romániára. Maros megyei napilap Hétvé­g­i szieszta 8 oldal, ára előfizetőknek 330, szabad eladásban 400 lej Kire köszön rá a jövő? T­­égül mégiscsak meglátszik raj­­­ tunk, hogy vezetőink még szil­veszter előtt tárgyalóasztalhoz (z)ül(l)tek De besegített decens ma­gatartásunkhoz a karácsony is, amely alaposan megzsibbasztotta a pénztár­cákat és az agyakat, mulatság-tarta­léka fogytán a plebsz magába zárkó­zott, és igyekezett elfelejteni, hová is dobta a kulcsot. Hiába zörgettek az ajtón, kikapcsolták a csengőt, nem nyílt meg oly könnyen, mint tavalye­­lőtt-előtt, tavalyelőtt. Igaz, már a ka­rácsony is felemásan telt, annak ked­vezett, aki csinnadratta nélkül, meg­hitt családi körben tudott — utazás nélkül! — méltósággal ünnepelni A templom és a család, ez a két bástya még megvan, vagyis az állandóság ígérete és a remény. A pápa békét és megbocsátást hirdet, Göncz Árpád szerint Magyarország olyan határvo­nalra érkezett, ahol már ráköszön a jövő. A német kancellár takarékos­ságra inti népét, a francia Chirac csökkenteni szeretné az adókat, egy­szerűsíteni a közigazgatást. Constan­tinescu elnök a gyermekekről beszél. Éppen azok nem hallgatják, nem né­zik, akikről szól. Azok egyébbel van­nak elfoglalva. Már a karácsony ide­jén is szorgalmasan petárdáztak, de az csak főpróba volt, most van a pre­mier. Nincs kurjongatás, Boldog újé­vet! és La muhi­ani! kívánságok nem harsannak a balkonokról, csak a pe­tárdák félelmetes villanása jelzi, hogy azonnal következik a pukkanás, csak a csillagszórók röppennek, és odébb, szakmailag fejlettebb egyedek — köz­tük három kissrác a Jövő utcában — szép tűzvirágot priccoló színes ra­kétákkal kísérletezik, az egyik rosszul sül el, ott lobog előttük a járdán. Nincs három himnusz, mint még nemrégen, pár esztendeje, hogy a tizen­­kétórás román himnusz után elzengik a székely himnuszt is a családi kör­ben bulizok, és aztán, helyi idő sze­rint éjfél után egy órakor az Isten, áldd meg... szomorú-szép akkordjai is felcsendülvén, együtt énekeljen ki­csi és nagy... Hja, akkor még nem volt Duna tévénk. Akkor még úgy érez­tük valaminek az elején vagyunk, és csak rajtunk múlik hogy jobb legen az életünk. Terveket szőttünk rövid táv­ra, mindenekelőtt életkörülményeinket szándékoztunk jobbá tenni, és szebben szerettünk volna élni, színházba is sze­rettünk volna járni legalább havonta kétszer, és egyszer legalább vendéglőben vacsorázni Akkor nagyon naiv népség voltunk pedig elméletben már tanul­tunk egyet és m­ást a vadkapitalizmus­ról is. Volt némi tapasztalatunk a nyo­morról is, azt azonban nem gondoltuk volna, hogy 1989-től egyfolytában a mi­nimális szinten tartanak bennünket (Folytatás a 4. oldalon) Derűlátóan Marosvásárhely polgármeste­rét, Fodor Imrét január elsején délután is hivatalában talál­tuk. A szokásos újévi jókíván­ságokon túl először is azt kérdeztük: — Hol töltötte a szilvesztert? — Tegnap (december 31-én) dél­után a központi plébániatemplomban év végi hálaadás volt, azon vettünk részt, majd saját kocsimmal bejártam a várost, elsősorban a közvilágítás va­lamint a köztisztasági vállalat által végzett munka eredménye érdekelt. Beléptem a hivatalba, aztán hazatér­tem. Mivel a feleségem szülei nálunk vannak, otthon töltöttük a szilvesz­tert. Volt ennek egy másik oka is, az utóbbi hónapokban szombaton, va­sárnap és sátoros ünnepek alkalmával két alpolgármester kollégámmal alig győztünk eleget tenni a hivatalos meghívásoknak, ezért meg voltam győződve, hogy szilveszter esetében is sok rendezvény lesz a városban, aho­va el kell menni. Barn, nem így tör­tént. A hangulatom kimondottam jó volt, s ma (január elsején) síztünk a Cinege tetőn, ahol régi vásárhelyi sí­­zőkkel találkoztam. Egyébként szere­tem az ünnepeket, s Goethével együtt vallom, hogy megvan a vará­zsuk és a jelentőségük. — Január elsején is bejött a hi­vatalba. Miért? — Holnap elutazunk, de egyébként az­ eltelt hét alatt mindennap bejár­tam, főleg azért —­ ahogy a kabaré­ban mondták — hogy rendezzem a levelezést. De nemcsak... Az igazság az, hogy a polgármesteri hivatal ré­széről szolgálatot teljesítő személyek közül nem mindenki érez­ rá a prob­lémákra. Én is mesterségemnél fogy teszem, nem pedig azért, mert pol­gármester vagyok. Itt, Marosvásárhe­lyen, az erdélyi gázmező kellős köze­pén azt meghirdetni, hogy nem elég a nyomás, műszakilag nem állja meg a helyét. És valóban, ahogy tárgyal­tam a gázszolgáltatókkal, technikailag meg lehetett oldani, hogy rendeződ­jék a helyzet. Ma beszéltem a víz­­szolgáltatókkal, a közterület-fenntar­tókkal, hogy jártak-e ki, készenlétben vannak-e? — A jelek szerint bizakodóan kez­di az új évet... — Feltétlenül. Utalnék itt egy nemrégi beszélgetésre a Duna Tele­vízióban, amelynek során dr. S­­abs­­burg Ottó egy bizonyos hungaro- Kodolai Gyöngyi (Folytatás a 4. oldalon)

Next