Népújság, 1998. január (50. évfolyam, 1-21. szám)

1998-01-03 / 1. szám

1998. jú­niu­ár 3., szombat II. János Pál (Folytatás az 1. oldalról) A pápa, aki az AIP szerint sz­emláto­­mást elemében volt, elítélte a nők és a gyermekek elleni erőszak terjedését. A szentatya szerint "az emberi jogok egyik legelterjedtebb megsértéséről van szó, amely tragikus módon a terror eszköze lett. Nőket ejtenek túszul, gyermekek es­nek vad tömegmészárlások áldozatául". Ehhez járul még a "prostitúcióra kényszerítés és a gyermekpornográfia, valamint a gyermekek dolgoztatása, ki­zsákmányolása rabszolgatartó körülmé­nyek között." "Gyakorlati intézkedésekre van szükség, hogy véget vessünk az erő­szak eme fokozódásának" — hangoztat­ta II. János Pál, aki nemzeti és nemzet­közi jogi intézkedéseket sürgetett. A pápa a csütörtöki misén nyugtalan­ságát fejezte ki a korrupció fokozódása miatt, amely a társadalom számos réte­geibe, így még az igazságszolgáltatásba is behatolt. Ahhoz, hogy leküzdjék a kor­rupciót, "a hatóságok eltökélt akaratán túl szükség van a szilárd erkölcsiséggel felvértezett összes állampolgár nagylelkű kiállására" — mondta, ám rögtön figyel­ újévi üzenete meztelen: "ebben a csatában az elsőd­leges felelősség a köztisztségeket viselő személyekre hárul". "Semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy a közjóra szánt forrásokat más­ magáncélokra használják fel, de még ke­vésbé engedhetjük meg, hogy bűnözők ér­dekeit szolgálják" — jelentette ki. A pápa hangsúlyozta, hogy a közpén­zek elsikkasztása főként a szegényeket sújtja, akiknek nincs más lehetőségük, mint elviselni az igazságtalanságot. A szentatya az igazságtalanság legsúlyo­sabb formái között említette az uzsora szégyenletes fekélyét és a méltányos hi­telszerzés lehetőségének hiányát. Az emberi jogok egyetemes nyilat­kozata aláírásának idén esedékes 50. évfordulója kapcsán a pápa drámainak nevezte a tényt, hogy napjainkban is nyíltan megsértik e jogokat — elnyo­mással, konfliktusokkal és korrupció­val. Mindenkit — egyéneket, családo­kat és nemzeteket — felszólított, hogy éljenek igazságban, és küzdjenek a bé­kéért. A felelősségtől senkit sem lehet mentesíteni — mondta. Éjféli harangszó Minden év végén, december 11-én éjfél előtt megkondulnak a marosvásárhelyi Vártemplom harangjai is. A torony két harangjának érces hangja­­száll a me­gyeszékhely fölött, elsiratva az óévet és Isten után kiáltva az új esztendőben. Amint azt Fü­löp G. Dénes református tiszteletes, a Vártemplom lelkipász­tora elmondotta, a vártemplom harangjai közül az I. világháború idején, 1910. december 1-jén négyet ledobtak a toronyból és beöntötték ágyának. Csak a jelenlegi kisebb maradt a helyén. A tízmázsá­s nagyharangot pedig 1929-ben adományozta Váli Domokos. A harangozói szolgálatot mintegy húsz éve Kiss I­­va, férje, Kiss Ferenc segítségével látja el. Ők kondit­oltáik meg december 11-én éjfélkor is a hozzá­vetőlegesen 700 éves öreg templom harangjait. S e harangszó jelezte egyúttal a híveknek az év utolsó istentiszteletének kezdetéi i­, amelyet tizenkét évvel ezelőtt vezetett be a tiszteletes úr a vártemplomba. Persze, ez soha nem a szokványos istentisztelet. Inkább egy találkozó­, ahol minden különösebb liturgia nélkül, csendben lépik át az új esztendő küszöbét a hívek Elől­ohász után zsoltárokat énekelnek, majd bibliaolvasás következik és a "Te benned bíztunk elejitől Jógin" című zsoltár eléneklésével végződik a találkozó. A templomból kimenet kezet fog a testvéri közösség lelki megerősítésként az új esztendőre. (szilveszter) A fiatalok nagy része kosaras bulival köszöntette az új évet. S mint ilyenkor szokás, volt, aki a kazettásmagnót, az italt, a hideg tálakat, no­s meg a szép lányokat vitte a mulatságba (folytatás az 1. oldalról) Karácsonykor meghatódunk, szilveszterkor eldobjuk magunkat. Lakónegyedünk, a Tudor, hagyományosan, de­cember végi robbanékonysággal pukkantja ki, hogy ne­künk nem Mohács, hanem Bosznia kell. Újév első napján nem jó, ha asszonyember nyitja ránk az ajtót. Miután egész éjjel nem aludhattunk a környék sajátos szilveszterezési módja miatt, fél hét felé elszende­­redtem, a fölöttünk levők (mind a bulizó ifjak, mind a nótázó transzközép) elcsendesedtek, s most már ettől ment ki szememből az álom. Mihelyt megszoknám a rosszat, jóra vált, és akkor az okozza a galibát. Felöltöztem hát, fogtam a szemetesvedret, és lettem va­laki. ("Valaki vigye le a szemetet!") Közben magam nyi­tottam ránk elsőnek 1998-ban, úgyhogy balsors már nem érheti a kisded hajlékot. Reggel a járdákon, az utcán szintén a szemét az, amely lépten-nyomon feltűnik. Sebaj, ma csak szombat, hétfőn, január 5-én lesz a lelőzés: ebből ihletődve már javasolni lehet a parlament első ülésén, hogy 1998-at Románia nyil­vánítsa a szemét, sőt — politikai gerinctelenek grasszá­­lására utalva — a szemetek évének. A megálló mögött, melynek neve lóversenyek egykori sztárjaira emlékeztet, kétszintes áruház van, reggelenként a földszint kirakatait bámulom. Én még emlékezni merek rá, hogy ott valaha önkiszolgáló működött, de boltjaink nagy részének egykori arculatát már elfeledtük. Nos, ez az áruház kicsiben olyan, mint az ország, amelyet eurózunk: egy nagyobbacska szatócsbolt, melyben minden vagy szinte minden kapható ugyan, de semmiről sem tudjuk hogy pon­tosan melyik részén, mert kiderül, hogy a színes tévék mellett tartják a pipadohányt, a bútorrészlegen cipőkrém is kapható, a harisnyabugyik társaságában pedig váratlanul felbukkan az a borotvalemez is, amelyet a Schick-hez keresel hetek óta. A bolt alájátszik a "fogyasztói” társadalomnak: hathatósan sietteti az áru amortizációját, mégpedig azzal, hogy idő­szakosan láthatatlanná, elérhetetlenné teszi. S hogy ebben aztán mennyi a hozzá nem értés és mennyi a művészet, azt azok döntik el majd, akik az 1998-as évet értékelik, a 21. század távlatából. Hajlok rá, hogy eminamente művészi ország sokolda­lúan (ál) ej­tett népe vagyunk. Példa rá, hogy szemetünkön innen és szatócsboltunkon túl, bizakodunk. Én például a melegház-hatásban. Hogy az El Nino (a Kisded) hoz még ránk havat is, nemcsak hetet. Amit aztán nem össze-, hanem szét kell hordani. Ami végülis, akárhogyan vacognak műfogaink a pohárban, áldásos és üdvös. Hóhányókat fognak felvenni. Addig? Csőd előttünk, csőd utánunk. Mégis jobb, mint az özönvíz. Reménykedjünk tehát: lesz még zokni a kamatlábon! Fogadás a Prefektúrán Bor mellett minden egyszerűbb! Dr. Dorin Florea prefektus az óév utolsó napján hívta találkozóra a kor­mányzó pártok helyi képviselőit. Az ünnepélyes csevegést nem hivatalos évbúcsúztatónak szánták, de megyénk főispánja évi mérleget vont, amely vé­leménye szerint pozitív, bár jobb is le­hetne. A találkozón a KDNPP és az RMDSZ politikusai és tisztségviselői vettek részt, Markó­ Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Kerekes Károly, Ke­lemen Atilla és Elek Barna képviselők. Burkhardt Árpád alprefektus, Virág György, a megyei tanács alelnöke. Morca prefektus elmondása szerint sok gond van a megyével, és kevés a megyeháza személyzete. A Hargita megyei prefektúrát hozta fel példának, ahol hattal több alkalmazott van, és ki­sebb terület gondjait kell megoldaniuk, mint Maros megyében. A főispán na­gyon fontos és sürgős problémaként ve­tette fel, hogy a megyei kormányhivatal személyzetének alacsony a fizetése, és ez oda vezet, hogy a jó képességű szakem­berek más, jobban fizetett munkát ke­resnek. Véleménye szerint ezen a hely­zeten nagyon sürgősen javítani kell. Mindkét fél részéről felvetődött, hogy gyenge az együttműködés. Burkhardt Árpád alispán elmondta, hogy 1992- 1995 között a megyei végrehajtó appa­rátus vezetői havonta találkoztak a me­gye parlamenti képviselőivel, de ez a fo­lyamat az egységpárti Gavril birit ispán­sága alatt megszakadt. Találkozók a két­­ hatalmi ág képviselői között azóta is vannak, de nem rendszeresen, és nem szervezetten. Markó Béla szenátor ki­fejtette, hogy" valóban csak a megyei vezetéssel való rendszeres találkozók során ismerhetik meg igazán a megye gondjait, amelyeken azután a parla­mentben segíthetnek. Az is szóba került — indokoltan —, hogy a kormánykoalíció megyei szin­ten nem működött. Kelemen Atilla képviselő mondta el, hogy írott koa­líciós megegyezés megyei szinten máig sem született, amiért a választók jog­gal kritizálhatják politikusaikat. Virág György megyei tanácsa­le­lnök szerint a helyi koalíció a megyei ható­ságok miatt nem működött, amiben mind a prefektúra mind pedig a me­gyei tanács vétkes. Véleménye szerint a kapcsolatot javítani kell, mert jobb eredményekhez vezet, és a tavaly is többet lehetett volna tenni, ha a két intézmény többet tárgyal. A médiával való kapcsolat sem volt jó, amin a jö­vőben szintén változtatni kellene. A fogadáson elvi megegyezés szü­letett, miszerint januárban, a parla­menti vakáció ideje alatt több talál­kozót szerveznek a parlamenti képvi­selők és a megyei hatóságok között, ahol hivatalosabb keretben is tárgyal­hatnak, és amelyekre a pártok helyi vezetőit is meghívnák. NÉPÚJSÁG 3 Coca-Coléval koccintottak a tűzoltók 1997. december 31-én reggel­­3 óra­kor kezdődött a szilveszteri szolgálat Pop Diné­ ezredes, a marosvásárhelyi tűzoltócsoport sajtószóvivője számára, s január elsején reggel 8 óráig tartott, ami­kor aztán családjával a hegyekbe utazott. Az alezredes mellett Szársán Victor őrmester, Oltean Ioan főtörzsőrmes­ter, a marosvásárhelyi tűzoltócsoport intervenciós csapatának vezetője, vala­mint a szolgálatos tiszt, Croitom Vasile törzsőrmester állt tettre készen szil­veszter éjszakáján. Este az egység klubjában gyűltek össze azok a sorkatonák, akik a kará­csonyt szeretteik, családjaik körében töltötték. A többiek — akik karácsony­kor szolgáltak — most kimenőt kap­tak, hogy bitrátáik körében koccinthas­sanak és szórakozhassanak. Azonban a kaszárnyában maradottaknak sem volt okuk a panaszkodásra. Mivel a kiskatonák zöme marosvásárhelyi, szü­leik bőségesen ellátták őket finomsá­gokkal, s az­ egységben felszolgált menü is gazdag, változatos, ízletes volt. M éjfél­­kor a szolgálatos katonák és tisztek Co­­ca-Colával, a többiek pedig borral kö­szöntötték az új évet. Majd a hagyomá­nyos töltött káposztát fogyaszthatták el. H hogy még ünnepélyesebbé és felejt­hetetlenné tegyék az évváltást, egy cso­port kiskatona Plugusorral kívánt bol­dog új évet sorstársaiknak és felette­seiknek (sz.m. felvételünkön). A téli ünnepek előtt és alatt a fel­ügyelők különböző ellenőrzéseket vé­geztek a tűzoltó egységekben és civil tűz­oltó alakulatoknál — tájékoztatott Pop Dinés ezredes. Az akció célja: szaksze­rűen felkészíteni az illetékeseket a tűz­megelőzésre és -oltásra, még olyan he­lyeken és egységekben is, ahol az ün­nepek idlatt nem tartottak szolgálatot. Mindezek ellenére a szilveszter nem minden alakulatnál telt beavatkozás nélkül. A dicsősz­entmártoni tűzoltók december 31-én este 9 órakor a Ta­lam b­an gazdaságában egy szénabog­­lyában keletkezett tüzet kellett elolt­sanak. A gyors beavatkozás ellenére 12 tonna széna vált hamuvá. A tette­sek azonosítására indított nyomozás kiderítette, hogy a szomszédok két fia­talkorút láttak a Vintilá­b­an gazda­sága mellett álló Tálam boglyája kö­rül. A 17 éves Sz. Septimiu és a vele egykorú V. I.m­­ű bosszúból gyújtot­ták fel a Vintiláének vélt szénát, mi­vel nem engedte be őket házába, ahova szilveszterezés végett kétez­­kedtek a fiúk. A vizsgálatok folyta­tódnak. Családias hangulat a Geminiben A marosszentgyörgyi Gemini Kft. vendéglőjében harminchat sze­mély köszöntötte az új esztendőt. A kanadai, osztrák és marosvá­sárhelyi vendégek nagyon jól érezték magukat. Volt is miért, hiszen már este kilenckor, beléptükkor, a díszesen megterített asztalon min­denki számára ott volt egy-egy csomag Kent vagy Moore cigaretta. A két gyümölcsöstálban egy-egy banán, narancs, alma és körte jutott minden vendégnek. Amint azt Gazda Sándor, a kft. tulajdonosa el­mondotta, igyekeztek olyan kiszolgálást biztosítani, hogy a külföldiek is emlékezzenek és visszavágyjanak a Geminibe. Jobban sikerült, mint egy esküvő. Az előitalként felszolgált másfél deci­ márkás ita­lokból kevert koktél mellé pörkölt mogyorót ropogtathattak a szil­­veszterezők. Nagyon kiadós előétel után, háromnegyed órára sült pisztráng következett, citromszelettel. No és éjfélkor szolgálták fel az ízletes, ún. Gemini-flekkent. Volt tehát amit elnyomtatni a pezsgővel. Meg az ízlés szerinti, édesebb vagy savanykásabb Murfatlar borral. Éjfél után egy óra körül következett a főtt virsli mustárral, majd há­romkor székelykáposzta, aminek már alig-alig jutott hely a jelenlévők gyomrában. És reggeliben még ezt is el kellett nyomtatniuk egy-egy szelet tortával, valamint sárgadinnyével. Nem csoda hát, ha valóban tánccal és énekszóval mulatták át magukat a jelenlévők az új esz­tendőbe!

Next