Népújság, 1998. június (50. évfolyam, 105-125. szám)

1998-06-05 / 108. szám

4 NÉPÚJSÁG Június 5 A Környezetvédelem Világnapja A környezeti tényezők állapota meghatározza az élet minőségét. Sajnos a századunk politikai, gaz­dasági és társadalmi változásai által okozott környezeti módosulásokra nagyon későn figyeltek fel, így a gyors ütemű városiasodás, az iparosodás, a szállítás robbanásszerű fejlődése, az ésszerűtlen mezőgazdálkodás, a természetes for­rások intenzív kiaknázása több évezredes ökoszisztémákat, külön­böző növény és állatfajokat hozott veszélybe. Az emberi tevékenység ilyen irányú mélyreható változásai intő jelek kell hogy legyenek a jo­gokkal, de kötelezettségekkel is bíró közösségünk minden tagjának. Jo­gunk van az önmegvalósításhoz, de ezt nem tehetjük úgy, hogy figyel­men kívül hagyjunk másokat. Cse­lekedeteinket a jövő nemzedék iránti kollektív felelősségtudatnak kell meghatároznia. Másodsorban, az emberiség léte is fenyegetetté vált bolygónkon. Amikor eltűnnek bizonyos fajok, tönkremennek különböző életterek, az emberek okozta változások környezeti hatása kiszámíthatatlan. A Környezetvédelem Világnapja jó alkalom arra, hogy számba ve­gyük az eddig okozott környezeti károsodást és felmérjük azokat a teendőket, amelyekkel megakadá­lyozható, leállítható ez a folyamat. Anélkül, hogy mérleget készítenénk, elmondhatjuk, jelentős előrelépés történt abban az irányban, hogy a lakosság jobban odafigyeljen a környezetvédelemre. Dicséretre méltó, hogy e téren van megfelelő jogi keret, létrejöttek a szakintézmények. A piacgazdálko­dásra való átmeneti korszak ne­hézségei, a szűk anyagi feltételek mi­att azonban a környezetkárosító hatá­sokat csak egy rövid, közepes, illetve hosszú távú stratégia alapján lehet megfelelően elhárítani, a felmerülő problémákat kezelni. A helyhatóságoknak és az érdekelt intézményeknek közvetlenebbül, ak­tívabban, felelősségteljesebben és szakszerűbben kellene részt venniük a környezetvédelemben. Jelentős fel­adat hárul az oktatókra és a helyi sajtóra is a környezetvédő tudat kialakításában, a környezeti gondok állandó szemmel tartásában. A környezeti tényezők monito­­rizálása mellett a Vízügyi, Erdőgazdálkodási és Környezet­védelmi Minisztérium által jóvá­hagyott program szerint nagyon sok gazdasági egységnél, és a lakosság jelzései alapján is számos ellenőrzést végzett a megyei környezetvédelmi kirendeltség. Ezúttal tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a Manpel Rt.-t és a Mobex Rt.-t javaslatunkra és a megyei tanács támogatásával bele­foglalták egy olyan országos környezetvédő programba, amelyet a Világbank anyagilag támogat. Ez alkalommal szeretnénk kinyil­vánítani köszönetünket mindazok­nak, akik a környezetvédelemért tett tevékenységünket támogatták. A Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség továbbra is azért munkálkodik, hogy megyénkben megőrizze és feljavítsa a környezeti feltételeket, megóvja a lakosság egészségét és hozzájáruljon az élet minőségének a javításához. Calin Barna, a Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség igazgatója Mindennap tovább nő a hulladékhegy AKTUÁLIS Marosvásárhely régi épületei "Nemcsak anyád öléből születtél, de bölcsőd lett a ház is." A Münchenbe szakadt és ott is pi­henő — Marosvásárhelyt rajongásig szerető — Tollas Tibor verse jut e­­szembe, amikor Keresztes Gyula sor­rendben harmadik kötetét ajánlom a Tisztelt Olvasó figyelmébe. A "varázskör", amelyhez tartozunk, s amely véd, ezúttal is Marosvásárhely, a maga régi épületeivel, műemlék­­remekeivel, s természetesen benne mi magunk, a város lakói, akiket időnként nem árt arra figyelmeztetni, hogy egy-egy ismerősnek tűnő házsor előtt ajánlatos a lépéseket lassítani, mert olyan titkokat rejtenek, ame­lyekről eddig sejtelmünk sem volt! Különösen akkor, ha olyan kalauzunk akad, mint Keresztes Gyula műépítész, aki évszázadok ködéből varázsolja elénk nem csak a hajdani épületek születésének különös történeteit, hanem a tegnapi pol­gárokat is, akik oly otthonosan köz­lekedtek a Nagypiac — a mai főtér— irdatlan sorában, akik királyokat, császárokat, hadvezéreket és állam­férfiakat, írókat és művészeket, székely ezermestereket és idegeneket oly szeretettel és melegséggel fogad­tak, hogy azt tanítani kellene. Keresztes Gyula valóban ra­jongásig szereti Marosvásárhelyt, s bevallja mindazt, amire a fölényeskedők képtelenek: "Háromnegyed évszázada járom a város utcáit, de még ma is a felfedezés izgalmában élek. Szeretem ezt a várost régi és új részeivel úgy, ahogy van, szeretem, mert vendégszerető és visszaváró, mert öreg és hangulatos, mert fiatal és színes." Éppen e kötet impozáns "épületlustrája" révén kap történelmi hátszelet Márai Sándor találó megál­lapítása: "Marosvásárhelynek lelke van, s ez a lélek él és sugárzik." Keresztes Gyula az életét tette rá, hogy megismertesse a nagyvilággal a hajdan volt várost, amelyet századokon át Székelyvásárhelyként — a székelység fővárosaként — tar­tottak számon a krónikák és útleírá­sok, s amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelem oklevele és Borsos Tamás építkezései nyomán vált jellegtelen mezővárosból szabad királyi várossá, Marosvásárhellyé. A kötet megjelenésével új kiadót is köszönthetünk Marosvásárhelyen: a Fazakas Csaba vezette Disprescar eddig csak terjesztője, népszerűsítője volt a különböző kiadványoknak, s most ezzel a kötettel valóban "letette a garast". A nyolc fejezetre osztott, fényképekkel, térképpel, rajzokkal, pontos eligazításokkal ellátott kötet Marosvásárhely épületeinek­ eddigi, legteljesebb bemutatása. Ter­mészetesen hasznosítja és jó értelemben gazdagítja azokat a kiad­ványokat, amelyek az elmúlt egy-két esztendőben Marosvásárhelyről megjelentek. Gondolok itt Fodor Sándor és Balás Árpád útikalauzára és Vígh Károly—Páll Antal Sándor hézagpótló kötetére. A kötet első fejezete az egyházi épületekről szól. Jogosan! A temp­lomok, kolostorok, zárdák nem csak nagy idők tanúi, hanem sok mindent elárulnak egy település lakóiról, azok anyagi helyzetéről is. Keresztes Gyula csak annyit közöl, amire bi­zonyítékai vannak, így megtudjuk, hogy Marosvásárhely — Székely­vásárhely — első temploma a Szent Miklós templom volt, amely­nek építése a 14. század elejére esik. " "A Szent Miklós plébániatemplom nagyságáról és formájáról korabeli okiratok nem tesznek említést. A templom harangja hívta össze a város közvetlen közelségében lévő falvak lakosait, mint Felső- és Al­­sósásvári (a koronkai út mentén), Gordásfalva (a volt Cigánymező környéke), Kisfalud, (a Mészárosrét táján), Székelyfalva (a csávási és a remeteszegi utak között), Benefalva (a Víztelep), Hídvég és Remeteszeg római katolikus híveit." Azért idéztem a hajdani, már ré­gen Marosvásárhelyre olvadt falvak neveit, mert még a város történetében járatosak közül is kevesen tudnak minderről. Keresztes Gyula tud újat, izgal­masat, eddig ismeretlent nyújtani az épületek bemutatásánál. Példaként hadd említsem az 1895—1897 között emelt törvényszék épülete belső képeivel kapcsolatos feljegy­zéseit. Az ide látogató vagy peres ügyeit intéző bizonyára meglepetve áll meg az újabb Orwelli "átfestési" kísérlet előtt. Mit ír minderről Keresztes Gyula: "1995 nyarán, az épület általános felújítási munkálatai alkalmával, a díszes előcsarnok két szemközti falán két-két életnagyságú festett kép került felszínre, amelyeket minden bi­zonnyal az 1920-as évek elején vako­lattal fedtek le. A négy kép: II. Endre király, aki az Aranybullát adta ki 1222-ben, Mátyás király, az igazsá­gos, Werbőczy István, a Tripartitum (Hármaskönyv) szerkesztője és Deák Ferenc, a haza bölcse. A képek, feltárásuk és szárazon végzett tisztítá­suk után érintetlenül várják a szak­restaurátort." Aki, ugye —teszi hozzá a recenzens — továbbra is tüntetően távol marad. A Keresztes Gyula irányításával végzett restaurálási munkálatok nyo­mán egykori pompájában díszeleg előttünk a Lábasház, a Teleki-ház, a múzeumként szolgáló Toldalagi­­palota. A kötet legizgalmasabb fejezete a neves régi házakat bemutató rész. Annyi információt közöl, hogy szinte beleszédülünk, s mégis jólesik újra és újra elsétálni a régi épületek előtt, így tudjuk meg, hogy a Szentgyörgy utcában lévő Makari­ás-házban szállt meg 1773. július 11-én II. József oszt­rák trónörökös, majd császár, s onnan a nagy sár miatt gyaloghintón vitték fel a várba a katonai díszszemlére. Szinte érthetetlen, hogy annyi fi­gyelmeztetés és ígérgetés után a mai napig sem talált a város vezetősége megoldást a Bolyai utcában lévő, Tol­nai János ítélőmesterről elnevezett, több mint 300 éves műemlék épület restaurálására, közhasznúvá tételére. A mostani műanyag fólia nem jelent restaurálást! A háború sújtotta Németországban minden olyan régi épületet meg­mentettek, ahol az épületrészek 10 százaléka megmaradt. Hol állunk mi ettől? Már csak ezért is fontos ez a könyv! Figyelmeztet páratlan értékeinkre. Tófalvi Zoltán Az Erdészeti Törvénykönyvről (Folytatás június 4-i lapszámunkból) A magántulajdonban levő erdők bíz­­lalói, kitermelő jogi vagy természetes személyek, csak az erdészeti személy­zet által megjelölt fákat vághatják ki, betartva az erdészeti és a faanyag for­galmára vonatkozó szabályokat. A kivágásra szánt fákat kérésre az erdészet személyzet jelöli meg és be­csüli fel. A tulajdonosok e szolgáltatá­sok kifizetésével egyidőben kézhez kapják a kitermelésre és szállításra vonatkozó törvényes okmányokat. A kivételes esetektől eltekintve tilos a magántulajdonú erdők felületét csökkenteni. Ugyancsak tilos a fák kiszárításával vagy az erdősűrűség fokozatos csökkentésére vezető más eljárással előidézni az erdő lassú ki­irtását. A leromlott földterületek erdősítése a területi egységeken keresztül valósul meg, a költségeket pedig a talajjavítási alapból vagy ál­lami költségvetési kiutalásokból fedezik. A földterületek rendel­tetésének megváltoztatása nem be­folyásolja a tulajdonjog helyzetét. A IV. cím a magántulajdonú erdőalapra és a közületi tulajdont képező erdőalapra vonatkozó közös rendelkezések szabályait tartalmazza. Ennek keretében az I. fejezet a faanyag forgalma és a gömbfát fűrészáruvá alakító berendezések feletti ellenőrzésről szól. Eszerint a faanyag a kitermelés és a raktározás helyéről csakis az eredetét tanúsító iratok kíséretében szállítható, amely­ből kitűnik annak törvényes eredete. Faanyag alatt a vágásra engedélyezett elsődleges termék, a másodlagos ter­mék és az esetleges termék kiter­meléséből és az erdőtisztítási ak­cióból származó gömbfa és hasított szerfa vagy tűzifa vagy a faragott fa, a fűrészáru, a kidolgozatlan, a meg­munkált fa vagy a fából készült félkésztermékek értendők. Ugyani­lyen elbírálás alá esik a karácsonyfák szállítása. Az erdészeti szervek fel vannak hatalmazva a faanyag for­galmának az ellenőrzésére, az erede­tet tanúsító, a szállításra vonatkozó törvényes iratokkal nem kísért faanyag lefoglalására. A rendőrségi és vámszervek kötelesek ellenőrzést gyakorolni a faanyag forgalma terén és lefoglalni a törvényes iratokkal nem kísért faanyagot. Tilos az erede­tét tanúsító iratokkal nem kísért faanyagot szállítóeszközre való fel­rakás céljából átvenni. Az erdészeti­ szerveknek, a rendőrségi és vám­szerveknek vissza kell tartaniuk a dokumentumok nélkül szállított faanyagot, eredetének megállapítása céljából. A szállítónak el kell utasíta­nia a feladásra hozott faanyag átvételét, ha ezt nem kísérik az erede­tét igazoló törvényes dokumen­tumok. A lefoglalt faanyagot a legközelebbi erdészeti egység gond­nokságába kell adni, ahol biztosítva lesz a faanyag raktározása és őrizete. A szállító a gondnokságba adás helyszínére köteles szállítani a törvényes dokumentumokkal nem kísért lefoglalt faanyagot. A vasútál­lomásokon, a kikötőkben vagy a vám­egységeknél visszatartott faanyagot a feladó költségére kell elszállítani a legközelebbi erdészeti egységhez, amelynek gondnokságába adják azt. Ha a faanyag eredete nem állapítható meg, az elkobzandó. Ha megállapítják törvényes eredetét, azt visszaszolgál­tatják a tulajdonosának, akinek visel­nie kell a raktározási költségeket. Ti­los a gömbfát fűrészáruvá feldolgozni, ha nem létezik a faanyag eredetét iga­zoló dokumentum. A faanyag for­galmára és fűrészáruvá való feldolgo­zására vonatkozó előírások végreha­jtási módja kormányhatározattal ál­lapítandó meg. Mellay György jogtanácsos (Folytatjuk) Ritkaszép Gyöngyök Az MTV2 műsorában ritkán je­lentkező nyelvművelő műsorról, a Gyöngyökről van szó. Általában kéthetente kerül rá sor, de a múlt szombaton éppen bejelentették, hogy csak négy hét múva esedékes, mert foci-vb lesz... Hiába, nagy úr a futball! Pedig éppen arra hívnám ma fel a figyelmet, hogy aki szereti a szellemes, igen tanulságos nyelvészeti búvárkodást, az ne sza­lassza el megnézni a Gyöngyöket. Sorolom érveimet is mellette: már a bevezető képsor (melegbisrdó színű anyagra pergő fehér gyöngyök) arra vall, hogy jó ízlésű, a művészi gon­dosságra sokat adó szerkesztője, rendezője van a sorozatnak. Legfőbb vonzereje pedig az a Grétsy László nyelvész, aki született tévésztár. Mert: közvetlen, szellemes, kiegyensú­lyozott. Lehet, hogy túl sok ez a hízelgő jelzőkből, de aki majd legközelebb megnézi a rovat soron következő részét, az meggyőződ­het róla: a krónikás közel jár az igazsághoz. No, meg azért is aján­lom a műsort a nézők figyelmébe, hogy rájöhessenek: mennyire más, mennyivel több a tévés nyelvművelés, mint az írt vagy beszélt sorozat. A rovat rendezője egyébként Orbán Ágnes. A szombati összeállításban szellemes, tanulságos magya­rázatokat hallottunk egy (másik) nyelvésztől és egy pszicholó­gustól a metanyelvről, vagyis a gesztusok, a hanglejtés, a mimika szerepéről. Máthé Éva J%/-figyelő 1998. június 5., péntek

Next