Népújság, 1998. július (50. évfolyam, 126-148. szám)

1998-07-01 / 126. szám

4 NÉPÚJSÁG A Romániai Demokrata Szövetség O­­peratív Tanácsához intézett június 19-i levelemben javasoltam, hogy: "valameny­­nyi felelős beosztású szövetségi vezetőnk és képviselőnk azonnali hatállyal tegyen politikai múltjára vonatkozó írásbeli nyi­latkozatot". Ezzel egybehangzóan, az Operatív Tanács határozati javaslatot terjesztett a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé, melynek értelmében szervezetünk minden tisztviselője záros határidőn belül tegyen kötelező nyilatkozatot a volt Securitatéhoz fűződő viszonyát illetően, és vállalja átvilágítását. Saját javaslatomnak és az RMDSZ vál­ságkezelő testülete indítványának megfelelően, valamint azon meg­győződésétől indíttatva, hogy társadal­munk és közéletünk erkölcsi megtisztulása minden másnál előbbre való követelmény, a román titkosszolgálathoz fűződő vi­szonyomról a következő nyilatkozatot teszem: A Securitate lelkészi pályám 1989-ig terjedő szakaszának valamennyi ál­lomásán végigkísért, sőt mind a mai napig visszakísért. Brassói segédlelkész koromban (1957—1977) informátori kötelezvényt akartak aláíratni velem, a kényszer­­getéseknek azonban ellenálltam. Dési másodlelkészi szolgálatom idején (1977—1984) élesen szembekerültem a titkosrendőrséggel. Ifjúsági missziói munkám, a helyi művelődési életben és a magyar nyelvű oktatás terén végzett tevékenységem, valamint az Ellenpontok című szamizdat folyóiratban közölt írásom miatt mintegy fél évi durva meghur­coltatást kellett elszenvednem, melyben osztoztak elvbarátaim, a Dési Refor­átus Egyházközség hívei és presbiterei, valamint az ifjúsági munkában részt vevő fiatalok és családtagjaik. A Securitátéval összefonódott egy­­házfőhatósági retorzió kétévi munkanélküliségre kárhoztatott (1984— 1986). Ezen időszakra kizártak a lelkészi karból. A kivetettség idején, Kolozsváron, egy titkos iskolaügyi akcióban való részvételem miatt, családom több tagjával együtt, újból hetekig tartó behívatásoknak, zaklatásoknak és kihallgatásoknak voltam kitéve. Száműzetésnek szánt temesvári szol­gálatom idejéhez (1986—1989) további megfélemlítések és üldöztetések kap­csolódnak, melyek családomnak a Szilágy megyei Menyébe való elhurcolásában tetőztek. 1989 novemberében feleségemmel és kisfiammal együtt brutális terrortámadás célpontja voltunk. Decemberben kemény testi bántalmazásban volt részünk. Nyilatkozat Menyében, illetve Szilágyszegen fe­leségemmel együtt, közel egy hétig a szekuskihallgatások kíméletlen terrorját szenvedtük el, és az életveszélyes fenyegetettség állapotát éltük át. A kommunizmus utolsó évében el­szenvedett kálváriánkból és a temesvári református gyülekezet hatósági meg­próbáltatásairól hű képet nyújt Temesvár ostroma című könyvem. A Securitáté gyűlöletes főhadiszállá­saira egyetlenegyszer sem magamtól mentem, hanem minden esetben bekísértek, behívattak vagy behurcoltak. Soha egyetlenegy jelentést sem írtam a Securitáténak. Ezzel szemben száz és százoldalnyi nyilatkozatot voltam kénytelen papírra vetni, kényszer hatása alatt, túlnyomórészt kötelező diktálás alapján. Legjobb lelkiismeretem szerint csak olyasmit voltam hajlandó írásba foglalni, ami (a) senkinek sem árt; (b) amit már amúgy is tudtak (s ezért is dik­tálhatták); (c) ami félrevezető vagy (d) másokra nézve ártalmatlan. Hosszú évtizedeken, át családom tag­jaival együtt, a Securitaté áldozata voltam. Tudatosan felvettem a harcot a román titkosszolgálat ellen. Ebbe a küzdelembe másokat is bevontam, és mások is bevon­tak engem. Különösképpen egyházi téren, a val­lásszabadság védelmében és érdekében léptem fel. Ezzel együtt az elnyomott kisebbségi magyarság ügyét képviseltem. 1988- ban, a Temesvári Református Egyházmegye lelkészi közösségében nyíltan kiálltunk Ceaușescu diabólikus falurombolási terve ellen. 1989- ben temesvári gyülekezetem áll­hatatos ellenállása vezetett a romániai forradalmi megmozdulások kirob­banásához. Ellenzéki tevékenységemről regényt lehetne írni. A meg-megújuló és jelenleg is folyó rágalomhadjáratok helyett együttérzést és nem kárhoztatást érdemelnék. Tiltakozom a személyem ellen irányu­ló, erkölcsi-politikai megsemmisítésemet célzó gyalázatos rágalmak ellen. Tiltakozom Nagy Benedek néhai parla­menti képviselő és a mögötte álló RMDSZ-en belüli politikai erőcsoport becsületsértő és hitelrontó, burkolt vagy nyilvánvaló buktatási kísérletei ellen. Tiltakozom a hírhedt Securitate demokráciát és jogállamiságot megcsú­foló azon próbálkozásai ellen, hogy a politikai tisztesség és az erkölcsi tisztaság ürügyén egykori áldozataikat végleg tönkretegyék és ellehetetlenítsék. Isten kegyelmezzen azoknak, akik valóban besúgói és kollaboránsai voltak a Securitaténak, s akik zsarolható voltuk miatt, érdekből vagy félelemből, jelenleg is a titkosszolgálat zsoldjában állanak. Isten kegyelmezzen azoknak a romániai magyar honfitársainknak és azoknak a ma­gyar­­— református — lelkipásztoroknak, akik kollaboráns múltjuktól nem voltak képe­sek megszabadulni, és kényszerű meghu­­nyászkodásból vagy tevőleges módon ma is belülről bomlasztják, rombolják nemzeti és egyházi közösségeinket. 1998. június 26. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Záradék Mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy a törvény által zárolt szekus-dossziék szelektív kiszivárogtatása a titkosszolgálat egykori embereinek, hatalmi köreinek műve. Az is egyértelmű, hogy az egykori dik­tatúra információgazdái a saját embereiket nem szolgáltatják ki. Következésképpen a Securitate magát átmentett — volt — személyi állománya és kollaboránsai továbbra is rendkívüli veszélyt jelentenek társadalmunkra nézve. Csak egyetérthetünk Ion Diaconescu parasztpárti elnökkel, aki kijelentette: előbb a főbűnösöket, az egykori pártvezetőket, a szekusokat, a komunista rendszer volt aktivistáit kell elővenni, és csak utánuk következzenek azok, akiket megfélemlítéssel rávettek az együttmű­ködésre. Rendhagyó nyilatkozatom végén is­mételten javasolom a következőket: — Mértékadó törvény szabályozza a szekus-együttműködés, illetve a titkos­­szolgálati dossziék ügyét. Fogadtassék el egy átvilágítási törvény. — Az RMDSZ támogassa Constantin Ticu Dumitrescu szenátor önálló törvénykezdeményezését. Valamennyi köztisztviselő, képviselő, vezető és politikus adjon írás­beli nyilatkozatot múltjáról. — Védjük meg egymást, a Securitaté áldozatait. — Másfelől tisztítsuk meg sorainkat a tényleges besúgóktól. — Kérem, hogy a RMDSZ politikai úton kezdeményezze a személyemmel családommal és gyülekezetemmel kapcso­latos temesvári és menyei események, a titkosrendőrségi terror hivatalos feltárását és az azokban résztvevők törvényes felelősségre vonását. A Szövetségi Képviselők Tanácsának főbenjáró feladata és felelőssége, hogy ne vesse alá magát "a szekusok akaratának", és tagjai, valamint nemzeti közösségünk becsületét védelmezze. mm­eres volt a szobám kistestvérek nélkül Miközben az első Maros megyei hivatásos pótmama lakását keresem, azon gondolkozom, milyen lehet más gyermeket felnevelni, milyen érzés lehet 18 éves koráig örökbe venni egy gyereket, milyen személy lehet az, aki a mai világban vállalja két árva gye­rek gondozását, és vajon miért teszi. D. Helén kedvesen fogad, majd bevezet a gyermekszobába, ahol egy emeletes és egy gyermekágy, sok játék, és sok rajz van. — Kata lányom tízéves, egyedül nevelem, édesapjától elváltam. Mind­ketten nagyon szeretjük a gyer­mekeket, hosszú évek óta látogatjuk a Lídia gyermekotthonban és az állami nevelőintézetekben élő kicsinyeket. Vasárnaponként 2-3 gyereket haza­hoztunk, együtt ebédeltünk velük, majd mindenki kedvére játszódhatott — meséli Helén. — Miután a kis árvákat visszavittük, mindig szomorú voltam, éreztem, hogy a gyermek bár­milyen körülmények közé szülessen, mindenképpen Isten áldása. Minden gyermeknek joga van családi körülmények között, szeretetben fel­nőni. Szerettem volna többet tenni értük, szerettem volna segíteni rajtuk, de tehetetlen voltam. Katával el­határoztuk, hogy magunkhoz veszünk két kislányt, egy két és fél évest és egy 5-6 évest. Gittát, aki kétéves, és már három hete velünk van, két hónapja ismertem meg. Nagyon megszerettük egymást. Amikor megtudtam, hogy van egy 10 hónapos fiútestvére, János, úgy éreztem, ő kell legyen a második gyerek. Kicsit izgultam, hogy Kata beleegyezik-e, hogy kiseb­bet és kisfiút vegyünk magunkhoz de Kata vállalta. Nem sokat tudtam a törvényekről és a szükséges iratok kiállításáról, de a Boldog Gyermekek Alapítvány és a Maros Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Igaz­gatóság nagyon sokat segített. Az igazgatóság szociális munkásai és pszichológusai elbeszélgettek velem és Katával, majd jóváhagyták, hogy hazavigyem a két gyereket és 18 éves korukig neveljem, gondozzam őket. Nemrég tudtam meg, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy munkakönyvet és külön fizetést kapjak, a gyermekek neveléséért juttatott pénz mellett. A törvényes kereteket én nem ismerem egészen, csak azt tudom, hogy sze­retem a gyerekeket, és segíteni akarok rajtuk, akármilyen elcsépelt mondat és hihetetlen dolog is ez. A kibővült család sok mindent megvál­toztatott. Barátaim közül van, aki mellém állt, és van, aki furcsállja tet­temet. Szüleim döntésemben támo­gattak. — Üres volt a szobám kistestvérek nélkül — mondja Kata, aki egyszer­re két testvért kapott, majd Jánossal az ölében így folytatja — örvendek, hogy itt vannak, hogy foglalkoz­hatom velük, hogy egy kicsit én is betölthetem a pótmama szerepét. A boldog család szókapcsolattal jellemezhetők legjobban Helénák, hiszen a volt óvó néni és kislánya nagy- nagy szeretettel és igyekezettel gondozza az új családtagokat, és egymást. A hasonló örökbefogadás törvé­nyes kereteiről Domby Károlytól, a Maros Megyei Gyermek- és Ifjúság­védő Igazgtóság igazgatójától érdek­lődtünk. — Június másodikán jelent meg a 108-as törvény, amely törvényerőre emelte az 1997. évi 26-os számú sürgősségi kormányrendeletet. A törvény megjelenése lehetővé tette, hogy hivatalos pótmamákat alkal­mazzunk, akikre 2-4 gyermeket bíz­zunk, így csökkentve a bölcsődeott­honokban és nevelőintézetekben élő gyermekek számát. A törvény előírá­sai szerint a megyei bizottság köteles kivizsgálni a pótcsaládok anyagi körülményeit, megismerni a család­tagokat, felmérni szellemi képessé­geiket. A ellenőrzés után a bizottság eldönti, hogy 18 éves koráig, amíg önálló lesz, örökbe adja-e a kiskorút vagy sem. A 217-es ezévi kor­mányrendelet lehetővé teszi, hogy a hivatásos pótmamáknak munka­könyvét és egy középiskolai vég­zettséggel rendelkező szociális munkás fizetésének megfelelő össze­get (500-600 ezer lej) biztosítsunk, az eddig meglevő egy gyerekért járó 300 ezer lej és a gyermekpénz mellé. A fizetésekre az igazgatóság az idén nem kapott alapot, de a gyerme­kekkel foglalkozó alapítványok tá­mogatásával megoldjuk. Június 22- én tartottunk egy találkozót, melyre meghívtuk az egyházak képviselőit — sajnálatos módon csak a görög katolikusok és az adventisták jöttek el — és ismertettük az effajta örök­­befogadás törvényes­ kereteit, ugyanakkor felkértük őket, hogy gyülekezeteikben népszerűsítsék a programot, hogy minél több gyermek nevelkedhessen családi környezetben. A jelentkező és kiválasztott szemé­lyek 60 órás felkészítőn vesznek részt amelyet gyermekorvosok, pszicholó­gusok és pszichopedagógusok tar­tanak, majd munkaviszonyba kerül­nek. Reméljük, hogy a program hama­rosan beindul, és megkezdődik a va­lódi reform, a bölcsődeotthonokból és nevelőintézetekből családokba kerül­nek a gyerekek — összegezett az igaz­gató, akivel a 211.699-es maros­vásár­helyi telefonszámon lehet kapcsolatba kerülni. Simon Virág AKTUÁLIS ________________1998. július 1., szerda Az SZKT határozatai Az RMDSZ tisztségviselőinek politikai átvilágításáról A Szövetségi Képviselők Tanácsa megbízza az Operatív Tanácsot, hogy jelen határozat elfogadásától kezdődően 10 napon belül szólítsa fel a Szövetség megválasztott illetve ki­jelölt tisztségviselőit, hogy készítsék el politikai önéletrajzukat és azt újabb 10 napon belül, zárt borítékban juttassák el az Operatív Tanácshoz. Politikai önéletrajz elkészítésének kötelezettsége az alábbi­akra vonatkozik: — a szövetség parlamenti képviselői és szenátorai — miniszterek és államtitkárok — vezérigazgatók, kormánytisztviselők — a szövetség országos testületeinek (SZKT, SZET, Ope­ratív Tanács, Országos Önkormányzati Tanács, Ügyvezető Elnökség, az Ellenőrző, Etikai, és Szabályzatellenőrző Bi­zottságok) tagjai — prefektusok, alprefektusok, prefektúrák főtitkárai — megyei tanácsok elnökei és alelnökei — megyei illetve területi szervezetek elnökei Ezen kötelezettség a jövőben megválasztandó illetve ki­nevezendő személyekre is vonatkozik. A politikai önéletrajznak kötelező módon tartalmaznia kell a szekuritátéval 1990 előtti, a SRI-vel 1990 utáni kapcsolatok, valamint a kommunista pártban betöltött tisztségek leírását. A hivatalos átvilágítási törvény hatályba lépése után az SZKT a szövetségen belüli átvilágítás elmélyítése érdekében visszatér a kérdésre. Az árvízkárosultak megsegítéséről Az utóbbi két hétben Románia egész területét (több mint harminc megyét) az esőzések nyomán árvíz sújtotta. Az SZKT együttérzését fejezi ki mindazon állampolgárokkal, akiknek az árvíz anyagi károkat okozott. A kialakult súlyos helyzet nyo­mán az SZKT felkéri az RMDSZ területi szervezeteit, társ­­szervezeteit, valamint más szervezeteket és egyesületeket, csat­lakozzanak az elindított gyűjtési akciókhoz az árvízkárosultak megsegítése érdekében. Ugyanakkor felkérjük az RMDSZ tisztségviselőit, járuljanak hozzá ezen megsegítési alaphoz. Az elkövetkezendőkben, a kormányban lévő tiszt­ségviselőkön, prefektúrákon, megyei­ és helyi tanácsokon keresztül az RMDSZ megteszi azokat az intézkedéseket, ame­lyek, reméljük, enyhíteni fogják az árvízkárosultak súlyos helyzetét. Az intézkedések végrehajtásával az SZKT az Ügyvezető Elnökséget bízza meg. Kolozsvár, 1998. június 28. Szövetségi Képviselők Tanácsa

Next