Népújság, 1999. február (51. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-01 / 25. szám

2 NÉPÚJSÁG feligserageesei 1., hétfő A Nap kel 7 óra 35 perckor, lenyugszik 17 óra 23 perckor. Tíz év 32. napja, hátravan 333 nap. élteila! Ma IGNÁC, holnap KAROLINA, AZ DA napja IGNÁC: a latin ignis (tűz) szóból származik. KAROLINA: a Karola tovább­képzése. Erdélyben járhatóak az utak (Folytatás az 1. oldalról) alakul ki hóvihar, elakadástól nem kell tartani. A Marosvásárhely— Segesvár—Brassó—Ploiesti— Bukarest úton útlezárás nincs. Nem ennyire biztató a helyzet Moldvában, ahol Botosani, Iasi, Bákó, Vaslui és Suceava megyékben számtalan járhatatlan és lezárt út akad. Ezek közül a legfontosabb a Bákót Suceavával összekötő DN 2- es számú európai út. Moldva észak­keleti részén a szűnni nem akaró viharos havazás miatt azonban további nehézségekre számítanak. A leginkább sújtott Iași és Botosani megyékben több település villanyáram nélkül maradt. Köröndi Kinga TUDÓSÍTÁSOK 1999. február 1., hétfő A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT Látó-est A közösségi ember 1924. január 30-án született. A 75 éves Nagy Pált telt ház ünnepelte szombaton a Bernádyban, Gálfalvi György köszöntőjét követően Sütő András méltatta az irodalmár, szer­kesztő, kritikus munkásságát. — Kö­zösségi emberként próbálom őt megközelíteni olyan időben, amikor vita zajlik a fogalom körül is, és amikor az irodalomban közhelyszerű "axiómák" röpködnek, miszerint nem népben és nemzetben kell gondol­kodni, hanem alanyban és állítmány­ban — kezdte az író. — Egy manap­­ság feszült szellemi életben, amikor nemcsak Magyarországon, de Erdély­ben is — a romániai magyar szellemi életben is —, dúl némelykor valami­fajta szellemi belháború, ilyen és amolyan szellemi felfogások között, nevezetesen népiesek vagy nem népiesek, nemzetiek és úgynevezett urbánusok vagy pedig az urbánu­­­soknál is tágabb körökben gon­dolkodó írástudók között. —...próbáljuk meglepni az is­teneket azzal a csodával, ami az em­beri emlékezet — folytatta a pályatárs —, és ízleljük meg, ha lehet, másod­szor is azt, ami csak egyszer adatott meg nekünk, hogy valamikor fiatalok voltunk, amikor megismerkedtünk Nagy Pállal Kolozsvárott, és amikor az első találkozás a legelső közösségi gondot és a legelső közösségi bánatot és a legelső tragédiákat hozta el egy fiatalember személyében egy másik fiatalemberhez, aki a Mezőségről in­dulván ugyanúgy, mint Nagy Pál, az egyik Pusztakamarásról, a másik Kölpényből, ugyanarra fordította a fejét és a reményét, amerre az akkori ifjúság, a fiatal nemzedék fordította, hogy a szociális gondokon túl­menően mi lesz a mi nemzeti gond­jainkkal. • Azt a szellemi arculatot méltatta, amelyet Nagy Pál "egy életen át képviselt a maga írói munkásságában, a színikritikában ugyanúgy, mint a próza, a költészet, egyáltalán az irodalmi műfajok dol­gában, illetve ugyanígy képviselte ezt közéleti, értelmiségi emberként akkor, amikor mindenütt ott lehetett látni őt, és ott látjuk ma is, mindenütt azon az élet­szakaszon, ahol az új erdélyi magyar szellemi életet próbáljuk talpra állítani, és egyetlen cél szolgálatába állítva megerősíteni: az önrendelkezésünk dolgában." Nagy Pállal lapunk munkatársa, Bölöni Domokos beszélgetett el a magyarság énképéről az ezredfor­dulón, a gyermek- és ifjúkor szín­helyeiről, a szerkesztői,­ kritikusi munkáról, a mindennapok küzdelméről. — A magyarságkép — mondotta az ünnepelt — fontos volt számomra, és az marad a jelen pilla­natig. Tollát is ez az eszmeiség vezette­— Az első, nyomtatásban megjelent írásom, egy körülbelül 32 és fél soros recenzió Veres Péter: Mit ér­­az em­ber, ha magyar? című könyvéről író­dott 1942-ben. Hetedik gimnazista voltam, és a kolozsvári Ifjú Erdély hasábjain jelent meg. Szellemi világát a Bolyaiak tere határozza meg. És jóllehet ilyen tér a maga fizikai valóságában tulaj­donképpen nincsen, a bolyais véndiák felmutatja: —Az én vízióm­ban ez a város a Bolyaiak tere. Ez: Marosvásárhely. Felolvasta 1965-ben keletkezett szatíráját (Arany János esetei a Toldival), melyet annak idején fő­szerkesztője, Sütő András közölt az Új Életben. (Csak az áthallás ked­véért, hiszen az nem a szocreál szer­kesztői gyakorlatot veszi célba, hanem a "szocialista munkaversenyt" : a Toldi szaktárs munkabalesetét Bajor Andor 1971-ben írta.) Ezzel a szerző újont igazolja korábbi kajta gyanúnkat, hogy ti. koráról nemcsak anekdotát tud írni, hanem szatirikus rajzban is megörökítheti; kesernyés humora, csendes rezignációja rokon­szenves, írói szerepben ritkán mu­tatkozik, holott látásmódja sejteti: talán éppen Nagy Pál írhatná meg, 75 évesen, azt a szatirikus könyvet, a szocreál paródiáját, amelyről az elmúlt évtizedekben (főleg Bajor kapcsán) mindenki beszélt, de még senki sem látta soha. (Bár talán Lep­sénynél még megvolt.) (Kósa) Sütő András, Gálfalvi György, Nagy Pál és Bölöni Domokos Fotó: Karácsonyi Zs. Nagyobb pénzügyi önállóság, nagyobb felelősség (Folytatás az 1. oldalról) művelődési ház előcsarnokában helyi alkotók festményeiből, grafikáiból, tudományos illetve szépirodalmi műveiből nyílt kiállítás, a város három érmegyűjtője pedig régi pénzekből álló gyűjteménnyel fo­gadta a látogatókat. Az ortodox szertartást követően Pop Artenie esperes vezette be a város történetét röviden összefoglaló dr. Deac Alexandri polgármester hoz­zászólását, akit Dorin Florea prefektus követett a mikrofon előtt. Miközben azt kívánta, hogy a municípiummá válás segítse elő, hogy az alantas politikai szándékokat átlépve, a település elöljárói azon munkálkodjanak, hogy Dicsőszentmárton európai rangú várossá váljék, arra biztatta hall­gatóságát hogy ne azt kérdezzék foly­ton, hogy a város mit tett értük, hanem azt, hogy ők mit tesznek nap mint nap a városért. »­* A Maros Megyei Tanács mindig Dicsőszentmárton mellett állt — hangsúlyozta beszédében Tógánál Joan tanácselnök, aki felsorolta mindazokat a beruházásokat, ame­lyeket a tanácson keresztül folyósított állami pénzekből valósítottak meg: a vízüzem és a szennyvíztisztító ál­lomás bővítése, a távhőhálózat kor­tok... A további tervek között szere­pel a szeméttelep bővítése, valamint egy új sportterem építése. A tavalyi 9 milliárd helyett a pénzügyi au­tonómia keretei között 18 milliárd lejből gazdálkodhat idén Dicsőszent­márton, ami a korábbinál is nagyobb felelősséget ró a városgazdákra.­­ Az RMDSZ újólag bizonyította, hogy nemcsak a magyarság érdekeiért küzd, hanem ez alkalommal is a város egész lakosságának javára harcolta ki, hogy Dicsőszentmárton megyei rangú város legyen. Ennek ellenére a lakosság 20 százalékát alkotó kisebbség nem érdemelt annyit, hogy az új táblán ma­gyarul is szerepeljen a város neve — mondotta dr. Kakassy Sándor RMDSZ-képviselő. Felszólalt még Lázár Ladáriu egységpárti képviselő, Danán Virgil, a B­IC­APA igazgatója, Chiujdea Ioan nyugalmazott orvos és Franciz Angela köztiszteletben álló nyugalmazott tanítónő. . A beszédeket követő zenés műsort az elméleti líceum kórusa nyitotta meg, majd a Sípos Domokos vegyes kar szerepelt, amelynek tartásos előadása alatt a terem végében han­goskodó fiatalok akarták megzavarni a rendezvényt, sikertelenül. Végül küküllőmenti román népzene következett. (bodolai) Municípium lett a 721 éves Dicsőszentmárton Fotó: Szász Károly Pótolni letűnt évek mulasztásait (Folytatás az I. oldalról) már ilyen javaslatokat. Úgy érzi, ezen a téren lemaradás volt, pótolni kell korábbi évek hiányait, hiszen sok je­lentős romániai, erdélyi magyar személyiség, aki­­ mindenképpen megérdemelné, még nem részesült munkássága ilyenszerű elis­merésében. Pedig, ha határok választják is el őket az anyanemzettől, ugyanolyan értékekkel gyarapították a magyar kultúrát, mint anyaországi tár­saik. Ez a kitüntetés nem jár pénzzel, de súlya, erkölcsi értéke rendkívüli és újabb teljesítményekre ösztönöz. Ferenczy István laudációját Kin­cses Elemér rendezőtől hallhattuk. Egész embert, erdélyi magyar művészt jutalmaz a kitüntetés, csak jót tud mondani róla — hangsúlyozta színművész kollégájáról, aki 40 éve szolgálja Tháliát. — Nagyon jókor jött az elismerés, még akkor, amikor ez a népszerű marosvásárhelyi színész, tanár és közéleti személyiség nem rokkant bele feladatai súlyába és a továbbiakban is képes bizonyítani tehetségét, elhivatottságát. Szilágyi István­ munkásságát Markó Béla méltatta, íróilag, embe­rileg követendő példaként tudja fel­mutatni. Az író egyik első könyve, a Sorskovács címét kölcsönözve emelte ki, hogy Szilágyi István saját és közössége sorsának is kovácsa kívánt lenni, írói és emberi, értelmiségi tartásával, közéleti maga­tartásával egyaránt mindannyiunk javáért cselekedett. Manapság, amikor a széj­beszédű írók hátrébb léptek, úgy kellene alakítanunk tár­sadalmunkat, hogy ismét vissza­kerüljenek az őket megillető helyre — mondotta a köz ügyében fáradozó költőtárs. Gálfalvi Zsolt a hirtelen beállt téli fagy és a hóviharok miatt nem tudott eljönni a kitüntetések átadására. A Magyar Írószövetség elnöke, Pomogáts Béla sem lehetett jelen, szlovéniai hivatalos útján azonban az itteniekre is gondolt, lélekben együtt ünnepelt a kitüntetettekkel é­s bará­taikkal, tisztelőikkel, tudhattuk meg leveléből, amelyet szintén a nagykövet olvasott fel. A megjutalmazottak szavai zárták az összejövetelt. Szilágyi István az elnöki gesztus értékét emelte, ki, amely kötelez az ezutániakra, arra, hogy mindaz, amit a jövőben tesz, megfeleljen az elismerő szavaknak és a kitüntetésnek. Ferenczy István arról beszélt, hogy sok más társa állhatna ugyanolyan joggal most az ő helyén, hiszen többen mások is egyazon tűzzel, szenvedéllyel, odaadással­ éltek, dol­goztak az erdélyi magyar közön­ségért, közösségért. Négy évtized tapasztalata mondatja vele, hogy a színház hivatása elvinni a kultúrát, a nemes eszméket az ország legeldugot­tabb helyeire is, mindenhova, ahol magyarok élnek. A jelenlevők vastapssal köszöntöt­ték az ünnepelteket. N.M.K. Kovásznai vendéggaléria Ablak a világra Szombaton déli 12 órakor újabb képzőművészeti kiállítás nyílt Marosvásárhelyen. A tavalyi kovász­nai nyári tárlat anyagát hozták el a vásárhelyi téli Bernády György Házba, mintegy harmincöt képzőművész munkáját. A kovásznai nyári kiállítások hagyományra tekin­tenek vissza, Gazdáné Olosz Ella het­venes évekbeli kezdeményezésére ál­lítottak ki romániai magyar és nem magyar képzőművészek alkotásaiból, mindig más és más tematikával a nagyhírű fürdővárosban, addig, amíg a hatalom be nem tiltotta a közönség által leginkább faliszőnyegeiről ismert és elismert Gazdáné Olosz Ella kezdeményezését. Nos, a tavalyi kiállítás témája: AZ ABLAK. Nem a fizikai tárgy, hanem a lélek kitárulkozása a világra, persze valamennyi szubjektív értelmezés­ben. Ha úgy tetszik, meditációk a lét bizonyos állapotáról, az áramlásról, télről vagy nyárról, ki mit lát az­ ablakban. Van múlt és jelen. Ódon falak, bedeszkázott ablakok, de van fény, világosság, megint csak sötét­ség. A kiállításszervező Gazda József í­rja az Ablakról:"... Ott állok az ablakban...Kitárom... Kitárulko­zom...Magamba nézek... Magamról vallok... Az ablak lehet önarckép is... íme ÉN, az én lelkem, az én gyötrelmeim, elhagyatottságom vagy világba tekintő optimizmusom....És­ az ablakok be is záródhatnak. Mind­nyájunkban ott kísért az ablakok becsukódásának a félelme..." Most mindez Marosvásárhelyen vagy harmincöt féle láttatásban. Marosvásárhelytől Déváig, Nagy­bányától Montrealig, Nagyszebentől Vajdahunyadig — széles a látótér. Pillanatok alatt, "szemlélődés" közben kiderül: sok s valamennyi karakteres munka." Most Kusztos Endre bedeszkázott ablakát említem: ablaktalanságunkat—"fekete gra­fikában". A tárlatot Molnár Dénes grafikus nyitotta meg. A kiállítás ideje szerencsésen egy­beesett több házi rendezvénnyel— többek között a Nagy Pál köszöntése —, egyébként két hétig megtekinthető, nyitva áll az ABLAK. (lokodi) IIi.: Jó Hírről szereztünk tudomást. Csütörtöktől­ kezdődően a Bernády Házban heti rendszerességgel művészbarát kör indul. E heti vendég Schnedarek Ervin.

Next