Népújság, 1999. február (51. évfolyam, 25-48. szám)
1999-02-01 / 25. szám
2 NÉPÚJSÁG feligserageesei 1., hétfő A Nap kel 7 óra 35 perckor, lenyugszik 17 óra 23 perckor. Tíz év 32. napja, hátravan 333 nap. élteila! Ma IGNÁC, holnap KAROLINA, AZ DA napja IGNÁC: a latin ignis (tűz) szóból származik. KAROLINA: a Karola továbbképzése. Erdélyben járhatóak az utak (Folytatás az 1. oldalról) alakul ki hóvihar, elakadástól nem kell tartani. A Marosvásárhely— Segesvár—Brassó—Ploiesti— Bukarest úton útlezárás nincs. Nem ennyire biztató a helyzet Moldvában, ahol Botosani, Iasi, Bákó, Vaslui és Suceava megyékben számtalan járhatatlan és lezárt út akad. Ezek közül a legfontosabb a Bákót Suceavával összekötő DN 2- es számú európai út. Moldva északkeleti részén a szűnni nem akaró viharos havazás miatt azonban további nehézségekre számítanak. A leginkább sújtott Iași és Botosani megyékben több település villanyáram nélkül maradt. Köröndi Kinga TUDÓSÍTÁSOK 1999. február 1., hétfő A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT Látó-est A közösségi ember 1924. január 30-án született. A 75 éves Nagy Pált telt ház ünnepelte szombaton a Bernádyban, Gálfalvi György köszöntőjét követően Sütő András méltatta az irodalmár, szerkesztő, kritikus munkásságát. — Közösségi emberként próbálom őt megközelíteni olyan időben, amikor vita zajlik a fogalom körül is, és amikor az irodalomban közhelyszerű "axiómák" röpködnek, miszerint nem népben és nemzetben kell gondolkodni, hanem alanyban és állítmányban — kezdte az író. — Egy manapság feszült szellemi életben, amikor nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is — a romániai magyar szellemi életben is —, dúl némelykor valamifajta szellemi belháború, ilyen és amolyan szellemi felfogások között, nevezetesen népiesek vagy nem népiesek, nemzetiek és úgynevezett urbánusok vagy pedig az urbánusoknál is tágabb körökben gondolkodó írástudók között. —...próbáljuk meglepni az isteneket azzal a csodával, ami az emberi emlékezet — folytatta a pályatárs —, és ízleljük meg, ha lehet, másodszor is azt, ami csak egyszer adatott meg nekünk, hogy valamikor fiatalok voltunk, amikor megismerkedtünk Nagy Pállal Kolozsvárott, és amikor az első találkozás a legelső közösségi gondot és a legelső közösségi bánatot és a legelső tragédiákat hozta el egy fiatalember személyében egy másik fiatalemberhez, aki a Mezőségről indulván ugyanúgy, mint Nagy Pál, az egyik Pusztakamarásról, a másik Kölpényből, ugyanarra fordította a fejét és a reményét, amerre az akkori ifjúság, a fiatal nemzedék fordította, hogy a szociális gondokon túlmenően mi lesz a mi nemzeti gondjainkkal. • Azt a szellemi arculatot méltatta, amelyet Nagy Pál "egy életen át képviselt a maga írói munkásságában, a színikritikában ugyanúgy, mint a próza, a költészet, egyáltalán az irodalmi műfajok dolgában, illetve ugyanígy képviselte ezt közéleti, értelmiségi emberként akkor, amikor mindenütt ott lehetett látni őt, és ott látjuk ma is, mindenütt azon az életszakaszon, ahol az új erdélyi magyar szellemi életet próbáljuk talpra állítani, és egyetlen cél szolgálatába állítva megerősíteni: az önrendelkezésünk dolgában." Nagy Pállal lapunk munkatársa, Bölöni Domokos beszélgetett el a magyarság énképéről az ezredfordulón, a gyermek- és ifjúkor színhelyeiről, a szerkesztői, kritikusi munkáról, a mindennapok küzdelméről. — A magyarságkép — mondotta az ünnepelt — fontos volt számomra, és az marad a jelen pillanatig. Tollát is ez az eszmeiség vezette— Az első, nyomtatásban megjelent írásom, egy körülbelül 32 és fél soros recenzió Veres Péter: Mit éraz ember, ha magyar? című könyvéről íródott 1942-ben. Hetedik gimnazista voltam, és a kolozsvári Ifjú Erdély hasábjain jelent meg. Szellemi világát a Bolyaiak tere határozza meg. És jóllehet ilyen tér a maga fizikai valóságában tulajdonképpen nincsen, a bolyais véndiák felmutatja: —Az én víziómban ez a város a Bolyaiak tere. Ez: Marosvásárhely. Felolvasta 1965-ben keletkezett szatíráját (Arany János esetei a Toldival), melyet annak idején főszerkesztője, Sütő András közölt az Új Életben. (Csak az áthallás kedvéért, hiszen az nem a szocreál szerkesztői gyakorlatot veszi célba, hanem a "szocialista munkaversenyt" : a Toldi szaktárs munkabalesetét Bajor Andor 1971-ben írta.) Ezzel a szerző újont igazolja korábbi kajta gyanúnkat, hogy ti. koráról nemcsak anekdotát tud írni, hanem szatirikus rajzban is megörökítheti; kesernyés humora, csendes rezignációja rokonszenves, írói szerepben ritkán mutatkozik, holott látásmódja sejteti: talán éppen Nagy Pál írhatná meg, 75 évesen, azt a szatirikus könyvet, a szocreál paródiáját, amelyről az elmúlt évtizedekben (főleg Bajor kapcsán) mindenki beszélt, de még senki sem látta soha. (Bár talán Lepsénynél még megvolt.) (Kósa) Sütő András, Gálfalvi György, Nagy Pál és Bölöni Domokos Fotó: Karácsonyi Zs. Nagyobb pénzügyi önállóság, nagyobb felelősség (Folytatás az 1. oldalról) művelődési ház előcsarnokában helyi alkotók festményeiből, grafikáiból, tudományos illetve szépirodalmi műveiből nyílt kiállítás, a város három érmegyűjtője pedig régi pénzekből álló gyűjteménnyel fogadta a látogatókat. Az ortodox szertartást követően Pop Artenie esperes vezette be a város történetét röviden összefoglaló dr. Deac Alexandri polgármester hozzászólását, akit Dorin Florea prefektus követett a mikrofon előtt. Miközben azt kívánta, hogy a municípiummá válás segítse elő, hogy az alantas politikai szándékokat átlépve, a település elöljárói azon munkálkodjanak, hogy Dicsőszentmárton európai rangú várossá váljék, arra biztatta hallgatóságát hogy ne azt kérdezzék folyton, hogy a város mit tett értük, hanem azt, hogy ők mit tesznek nap mint nap a városért. »* A Maros Megyei Tanács mindig Dicsőszentmárton mellett állt — hangsúlyozta beszédében Tógánál Joan tanácselnök, aki felsorolta mindazokat a beruházásokat, amelyeket a tanácson keresztül folyósított állami pénzekből valósítottak meg: a vízüzem és a szennyvíztisztító állomás bővítése, a távhőhálózat kortok... A további tervek között szerepel a szeméttelep bővítése, valamint egy új sportterem építése. A tavalyi 9 milliárd helyett a pénzügyi autonómia keretei között 18 milliárd lejből gazdálkodhat idén Dicsőszentmárton, ami a korábbinál is nagyobb felelősséget ró a városgazdákra. Az RMDSZ újólag bizonyította, hogy nemcsak a magyarság érdekeiért küzd, hanem ez alkalommal is a város egész lakosságának javára harcolta ki, hogy Dicsőszentmárton megyei rangú város legyen. Ennek ellenére a lakosság 20 százalékát alkotó kisebbség nem érdemelt annyit, hogy az új táblán magyarul is szerepeljen a város neve — mondotta dr. Kakassy Sándor RMDSZ-képviselő. Felszólalt még Lázár Ladáriu egységpárti képviselő, Danán Virgil, a BICAPA igazgatója, Chiujdea Ioan nyugalmazott orvos és Franciz Angela köztiszteletben álló nyugalmazott tanítónő. . A beszédeket követő zenés műsort az elméleti líceum kórusa nyitotta meg, majd a Sípos Domokos vegyes kar szerepelt, amelynek tartásos előadása alatt a terem végében hangoskodó fiatalok akarták megzavarni a rendezvényt, sikertelenül. Végül küküllőmenti román népzene következett. (bodolai) Municípium lett a 721 éves Dicsőszentmárton Fotó: Szász Károly Pótolni letűnt évek mulasztásait (Folytatás az I. oldalról) már ilyen javaslatokat. Úgy érzi, ezen a téren lemaradás volt, pótolni kell korábbi évek hiányait, hiszen sok jelentős romániai, erdélyi magyar személyiség, aki mindenképpen megérdemelné, még nem részesült munkássága ilyenszerű elismerésében. Pedig, ha határok választják is el őket az anyanemzettől, ugyanolyan értékekkel gyarapították a magyar kultúrát, mint anyaországi társaik. Ez a kitüntetés nem jár pénzzel, de súlya, erkölcsi értéke rendkívüli és újabb teljesítményekre ösztönöz. Ferenczy István laudációját Kincses Elemér rendezőtől hallhattuk. Egész embert, erdélyi magyar művészt jutalmaz a kitüntetés, csak jót tud mondani róla — hangsúlyozta színművész kollégájáról, aki 40 éve szolgálja Tháliát. — Nagyon jókor jött az elismerés, még akkor, amikor ez a népszerű marosvásárhelyi színész, tanár és közéleti személyiség nem rokkant bele feladatai súlyába és a továbbiakban is képes bizonyítani tehetségét, elhivatottságát. Szilágyi István munkásságát Markó Béla méltatta, íróilag, emberileg követendő példaként tudja felmutatni. Az író egyik első könyve, a Sorskovács címét kölcsönözve emelte ki, hogy Szilágyi István saját és közössége sorsának is kovácsa kívánt lenni, írói és emberi, értelmiségi tartásával, közéleti magatartásával egyaránt mindannyiunk javáért cselekedett. Manapság, amikor a széjbeszédű írók hátrébb léptek, úgy kellene alakítanunk társadalmunkat, hogy ismét visszakerüljenek az őket megillető helyre — mondotta a köz ügyében fáradozó költőtárs. Gálfalvi Zsolt a hirtelen beállt téli fagy és a hóviharok miatt nem tudott eljönni a kitüntetések átadására. A Magyar Írószövetség elnöke, Pomogáts Béla sem lehetett jelen, szlovéniai hivatalos útján azonban az itteniekre is gondolt, lélekben együtt ünnepelt a kitüntetettekkel és barátaikkal, tisztelőikkel, tudhattuk meg leveléből, amelyet szintén a nagykövet olvasott fel. A megjutalmazottak szavai zárták az összejövetelt. Szilágyi István az elnöki gesztus értékét emelte, ki, amely kötelez az ezutániakra, arra, hogy mindaz, amit a jövőben tesz, megfeleljen az elismerő szavaknak és a kitüntetésnek. Ferenczy István arról beszélt, hogy sok más társa állhatna ugyanolyan joggal most az ő helyén, hiszen többen mások is egyazon tűzzel, szenvedéllyel, odaadással éltek, dolgoztak az erdélyi magyar közönségért, közösségért. Négy évtized tapasztalata mondatja vele, hogy a színház hivatása elvinni a kultúrát, a nemes eszméket az ország legeldugottabb helyeire is, mindenhova, ahol magyarok élnek. A jelenlevők vastapssal köszöntötték az ünnepelteket. N.M.K. Kovásznai vendéggaléria Ablak a világra Szombaton déli 12 órakor újabb képzőművészeti kiállítás nyílt Marosvásárhelyen. A tavalyi kovásznai nyári tárlat anyagát hozták el a vásárhelyi téli Bernády György Házba, mintegy harmincöt képzőművész munkáját. A kovásznai nyári kiállítások hagyományra tekintenek vissza, Gazdáné Olosz Ella hetvenes évekbeli kezdeményezésére állítottak ki romániai magyar és nem magyar képzőművészek alkotásaiból, mindig más és más tematikával a nagyhírű fürdővárosban, addig, amíg a hatalom be nem tiltotta a közönség által leginkább faliszőnyegeiről ismert és elismert Gazdáné Olosz Ella kezdeményezését. Nos, a tavalyi kiállítás témája: AZ ABLAK. Nem a fizikai tárgy, hanem a lélek kitárulkozása a világra, persze valamennyi szubjektív értelmezésben. Ha úgy tetszik, meditációk a lét bizonyos állapotáról, az áramlásról, télről vagy nyárról, ki mit lát az ablakban. Van múlt és jelen. Ódon falak, bedeszkázott ablakok, de van fény, világosság, megint csak sötétség. A kiállításszervező Gazda József írja az Ablakról:"... Ott állok az ablakban...Kitárom... Kitárulkozom...Magamba nézek... Magamról vallok... Az ablak lehet önarckép is... íme ÉN, az én lelkem, az én gyötrelmeim, elhagyatottságom vagy világba tekintő optimizmusom....És az ablakok be is záródhatnak. Mindnyájunkban ott kísért az ablakok becsukódásának a félelme..." Most mindez Marosvásárhelyen vagy harmincöt féle láttatásban. Marosvásárhelytől Déváig, Nagybányától Montrealig, Nagyszebentől Vajdahunyadig — széles a látótér. Pillanatok alatt, "szemlélődés" közben kiderül: sok s valamennyi karakteres munka." Most Kusztos Endre bedeszkázott ablakát említem: ablaktalanságunkat—"fekete grafikában". A tárlatot Molnár Dénes grafikus nyitotta meg. A kiállítás ideje szerencsésen egybeesett több házi rendezvénnyel— többek között a Nagy Pál köszöntése —, egyébként két hétig megtekinthető, nyitva áll az ABLAK. (lokodi) IIi.: Jó Hírről szereztünk tudomást. Csütörtöktől kezdődően a Bernády Házban heti rendszerességgel művészbarát kör indul. E heti vendég Schnedarek Ervin.