Népújság, 1999. május (51. évfolyam, 99-123. szám)

1999-05-03 / 99. szám

4 NÉPÚJSÁG Bajnoki arany: erre számítottunk A Marosvásárhelyi Elektromaros tekecsapatának — mint ismeretes — sikerült megvédenie bajnoki címét. A hírről a vajdahunyadi döntőt követően beszámoltunk. Múlt héten, egy edzés után alkalmunk volt elbeszélgetni az újra aranyérmet szerzett együttes tagjaival és a bajnokcsapat érdemes edzőjével, Seres Sándorral. Nyilatkozataikból kitűnik, hogy mindnyájuk számára nehéz volt ez a verseny, hiszen újra és újra bizonyítaniuk kell, az pedig elismert tény, hogy a győzelemre esélyes együttes ellen mindenki jobban harcol. Az Elektromaros örökös győztes státusát azonban ezúttal sem sikerült megingatni, az pedig örvendetes, hogy a klub anyagi gondjai nem befolyásolták számottevően a sportolók teljesítményét. Badu Doináékra jó lesz odafigyelni az elkövetkezőkben is. Ha nem másért, mert annyi szép eredményük volt az utóbbi időben. Megérdemlik. David Rodica "Úgy érzem, jól felkészültünk erre a versenyre. Főleg a Bukaresti Vointától és a Brassói Metrómtól tartottunk, mert rajtunk kívül ezek és a galaciak pillanatnyilag a legerősebb csapatok. Az első két nap elég jól ment a játék, a hamadikon egy kicsivel gyengébben, de így is bajnokok lettünk. Munkával elértük, hogy az emberek már-már megszokták, ha az Elektromaros szót hallják, a bajnok tekecsapatra gondolnak." Baciu Doina "Elég nehéz volt a verseny, nem számítottunk arra, hogy a bukaresti és a galaci csapat ilyen jól szerepeljen. Különösen az utolsó nap volt nehéz. Reméljük, hogy a világbajnokságon is jól játszunk, esetleg megjavítjuk a tavalyi eredményünket, és az idén elsők leszünk. A Top 12-n is szeretnék első lenni. Bízom benne, hogy hamarosan változik a helyzet a klub háza táján, s megkapjuk azokat a prémiumokat, kajapénzeket, amelyek máshol kijárnak a sportolóknak. Nekünk végig azt mondták, hogy nincs pénz, úgyhogy be kell érnünk azzal, amit adni tudnak." Daniela Sopterean "Számítottunk rá, hogy elsők leszünk, hiszen eleve az aranyéremért utaztunk Vajdahunyadra. Sokan azt hiszik, hogy nekünk már nincs is nehéz dolgunk az iyen versenyeken, pedig talán nekünk a legnehezebb. Beszélgettünk az ellenfelek játékosaival, s mondták, hogy egyáltalán nem számítanak arra, hogy elsők legyenek, hogy szerintük is csak mi lehetünk a bajnokok. Pedig az anyagiak szempontjából jobban állnak, mint mi, prémiumokat kapnak, játékdíjat , például a Brassói Metrom, a Galaci Vointa, a Baicos-i Petrolul tekézői." Duka Tilda "Az első helyre hajtottunk. Jól fel is voltunk készülve, meg a csapat tagjai ,nagyon jó játékosok, úgyhogy szerintem ez az újabb bajnoki cím senkinek nem meglepetés. A legnehezebb ellenfél vitathatatlanul a Bukaresti Vointa, de soha nem szabad leírni a brassóiakat sem. Meglepetést keltett viszont Bákos csapata, nem számítottunk arra, hogy ilyen jól szerepeljenek. De hangsúlyozom: nem volt ellenfelünk." SPORT Seres Sándor: “Ritkaság...” — Milyen volt a döntő? — Mielőtt rátérnék, meg szeretném köszönni a vállalat új vezetőségének, hogy kitartott mellettünk és segített abban, hogy a bajnokságot befejezzük, meg hogy részt vegyünk az országos döntőn, a másik öt csapat mellett. Emlékeztetnék arra, hogy a vállalat nemrégiben olasz kézbe került, Tirom a neve és továbbra is az Elektromaros volt termékeit gyártja. A döntőben, amelyet Vajdahunyadon rendeztek meg és amelynek a dobogóján a mi csapatunk, az Elektromaros, a"" Bukaresti Olimpia Vointa és a Galaci Vointa szerzett helyet, a román bajnokság hat legjobb csapata vett részt, amelyek az alapszakasz végén a két csoportban az első három helyen végeztek. A verseny jóval nehezebb volt, mint amire számítottunk, előtte ugyanis úgy gondoltuk, hogy sokkal könnyebben fog menni. És százszázalékosan csak a második napi teljesítménnyel vagyok megelégedve, amikor minden játékos úgy szerepelt, ahogy tőle elvártam. Az első napon is első helyen végeztünk ugyan, de ekkor mégsem voltam elégedett. Tíz fával előztük meg a Bukaresti Olimpia Vointát, a legjobb játékosunk pedig Duka Tilda volt. Elsősorban neki köszönhető, hogy sikerült az első helyen végezni: 461-gyel "kiugrott", a többiek ehhez képest szerényebben teljesítettek. A második nap viszont, mint már említettem, sokkal jobban ment a játék: Balogh Erika 446 fát döntött, Airizer Emese 454-et (mindkettő ifjúsági válogatott játékos), Copterean Daniela 445-öt, David Rodica 428- at, Duka Tilda 446-ot, Baciu Doina pedig 447-et. Ezeket az eredményeket várom el normális körülmények között a lányoktól, ezt kellett volna hozzák az első és a harmadik napon is. Az összeredményünk 2.666, ami válogatott szintnek is megfelel. A harmadik napon viszont megint visszaesett a csapat, biztos, nagy volt az önbizalom amiatt, hogy már a kezünkben éreztük a bajnoki aranyat. Elég lett volna a negyedik hely is, de ha a két válogatott játékos közül, akik azon a pályán (Vajdahunyadon — a szerk.) edzenek hetek óta, bár az egyik hozza a tőle várt eredményt, elsők lehettünk volna a harmadik napon is, mivel csak 30 fával maradtunk le az első helyezett mögött. Nagy harc folyt viszont a harmadik, negyedik és ötödik helyért, itt csak pár fás különbségek alakultak ki, például a harmadik helyet egy fa különbséggel mi nyertük a Bákos- Petrolul előtt (összesen 2573- at ütöttünk). Itt Baciu Doina teljesítményét említeném meg az utolsó ötvenben, mint különösen jót, egyébként ennek köszönhetően sikerült megfognunk a harmadik helyet. Tizenöt év alatt a tizenharmadik bajnoki címünket nyertük meg, ami ritkaság. Remélem, hogy ha mellénk áll az új vezetőség és anyagilag valamivel többet tud segíteni, jobb lesz a fizetés, s a játékpénz akkora, amekkora egy élcsapatnak jár, akkor az elkövetkezőkben még jobbak leszünk. — A város részéről semmilyen visszajelzést nem kaptak a bajnoki cím elhódítása után? — Az országos döntőre 6 millió lejt kaptunk a polgármesteri hivataltól, amit nagyon szépen köszönök. Nagy segítség volt, s jó lenne, ha még bejönne valami, mert van még egypár millió lejes adósságunk, amit törlesztenünk kellene ahhoz, hogy egyenesbe tudjunk jönni. — Egyéb ígéretet nem kaptak? — Ígéret van, de konkrétan még nem jött be semmi. — Más csapatokhoz viszonyítva jobbak a felkészülési lehetőségeik? — A felkészülési lehetőségeket tekintve nyugodtan állíthatom, hogy a női tekesportban mi, marosvásárhelyiek állunk a legjobban: a pályák, a felszerelés olyan minőségű, hogy ilyen máshol nincs, csak Hunyadon, ott viszont nincs női csapat. Ezért mondom, hogy nekünk nagyon jó feltételeink vannak, ami nagyon sokat segít. — Átkanyarodva az anyagi feltételekre: ilyen szempontból jobban vagy rosszabbul állnak a többi csapathoz képest? — Az anyagi feltételekre általában mindenki panaszkodik, de például minden csapat két-három vezetővel meg a szponzorokkal jött, mi voltunk az egyetlenek, akik csak a nyolc játékost, a csapatvezetőt és az edzőt utaztatták a verseny színhelyére. — Hogyan magyarázza ezek után, hogy az utóbbi években mégis annyi bajnoki címet nyertek, hiszen az elmúlt években is állandóan napirenden voltak az anyagi problémák? Tehetségesebb lányok születnek itt, Marosvásárhelyen, vagy többet dolgoznak? Netalán hozzáértőbb a szakvezetés? — Természetesen a tehetség is benne van a pakliban, de ennél azért jóval többre van szükség: rendszeres munkára (ez alatt értek napi egy-két edzést) és igen, az irányítás meg a játékosválogatás is szerepet játszik ebben. Például a mi keretünk sokáig nagyon "szűk" volt, csak tavalytól változott meg a helyzet, most 22 játékosunk van. Alig voltunk anynyian, hogy az ificsapatot össze tudjam állítani! (Ott két serdülőt is be kellett állítani). Most, ha így folytatódnak a dolgok, helyreállunk anyagilag, s ha az új vezetőség is akarja, hogy csapat legyen, akkor egy pár év múlva a fiatalokkal is beleszólhatunk az első helyért folytatott harcba, s nem csak másodikok leszünk az ifibajnokságban. — Milyen lesz a csapat programja az elkövetkező időszakban? — Egyelőre tovább készülünk, mert úgy néz ki, hogy májusban lesz egy barátságos mérkőzésünk a zalaegerszegiek ellen. Június 15-20-a körül kiadjuk a szabadságot, de legkésőbb július 20-án el kell hogy kezdjük az edzéseket, mert a hírek szerint augusztusban elkezdődik a bajnokság, akárcsak tavaly. “Farczádi Attila 1999. május 3., hétfő Dan Monica "Jó, hogy így sikerült, hogy elsők lettünk most is. A tizenharmadik bajnoki címet nyertük meg, ami nem kis dolog. Reméljük, hogy Pozsonyban, a Világkupán is elsők leszünk. A bukaresti csapat volt a legkeményebb ellenfél, de a galaciak is nagyon jól játszottak. Ha végig úgy szerepeltek volna, mint az utolsó nap, több problémánk lett volna, de így sikerült, első két nap elsők voltunk, és ezzel meg is nyertük a versenyt. Azt kijelenthetem: egy pillanatig sem forgott veszélyben a bajnoki cím. Úgy indultunk, az első hely kötelező, nem is gondoltunk másra." Balogh Erika "Az első két nap elég könynyen ment, de a végén kicsit szorosabb volt a harc. Én is dönthettem volna többet, mert hiszen sokkal többre vagyok képes. Az a helyzet, hogy még mindig nagy izgalommal megyek fel a pályára, amikor rám kerül a sor, pedig már hat éve tekézek, ideje lenne, hogy leszokjam. A legerősebb ellenfél a bukaresti és a galaci csapat volt, nagyon egyformán teljesítettek, a hamadik nap harcolnunk kellett azért, hogy megnyerjük a versenyt. De fő, hogy a végén sikerült.” Airizer Emese "Nem volt könnyű egyáltalán, mert egymás után három nap kellett játszani. Az első két nap jól szerepelt a csapat, annyival vezettünk, hogy a végén egy kicsit lazábban vettük a dolgot, s végül meg is nyertük. Lehet, első nap kicsit "meglepődve" játszottunk, mert a hunyadi pályához hasonló nincs az országban, s ez egy kicsit az összes csapatot megfogta. A második napon viszont már hoztuk a tornánkat és megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek. A hanadikon pedig már nem volt szükségünk arra a nagy eredményre, ezért nem erőltettük meg magunkat." Carmen Sopterean "Erőnléti, meg pszichikai szempontból is jól fel voltunk készülve. Az első és az utolsó nap volt a legnehezebb, talán mert fáradtak voltak, a lányok nem úgy játszottak, ahogy kellett volna. Az erőnléti felkészítő a döntő torna előtt jó volt, ez a versenyen derült ki, mert ilyen szempontból nem voltak problémáink."