Népújság, 2002. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2002-01-18 / 14. szám
12 NÉPÚJSÁG Tasnádi István Komkterem Gyúrni szoktam járni pénteken és kedden, sőt szerdán is, hogyha arra szottyan kedvem. Sztreccsnadrágot húzok, made in Itália. Felteszek a rúdra két hét nehez, tárcsát, megkérek pár srácot, jobbról-balról tartsák. Fél ötkor és hatkor kezdődik aerobic, doppingol a zene, a sprészag, a jó pofik. Gimnasztika után csűrök pár szériát... Megbosszulom hűtlen barátnőm, Xéniát! Kidobta a hóba végül a kulcsomat? Erre gondolok és döntöm a csúcsokat. Zuhanyozás közben kiverem titokban, s iszok egy diétás Pepsit a Mignonban. (Mozgó Világ) Ki mennyit nyom? Ezen a napon is, mint általában minden hétfőn, sokan jöttek a backamadarasi malomba őrölni. A lovak jóízűen ropogtatták a szénát, míg a gazdák elbeszélgettek egymással, a sorukra várva. Egy asszony arra kérte a molnárt, mérné meg, mert tudni szeretné, mennyit nyom. - Te Pista! - szólította meg barátját egy jól megtermett ember. - Mit szólsz, én mennyit nyomok? - Te? Legalább százhúsz kilót - felelte az. - Menj el, ne sületlenkedj. — De biz' Isten, hogy igaz! - Na, én azt már nem hiszem. — Ha nem hiszed, fogadjunk! - Jó, hát gyere! Megkötötték a fogadást. - Na Gáspár, állj a mérlegre!parancsolta Pista, s már jó előre nyalta a száját a veder jó borra, amit most nyerni fog. - Ugyan, ne tréfálj velem. Miért állnék én fel a mérlegre, hiszen nem saját magamat nyomom!...Hé, te aszszony! - szólt a feleségének. - Gyere, állj már fel arra a mérlegre... - Jaj, hogy a fene ette volna meg a jó dolgodat! — mérgelődött Pista. - Te aztán jól kibabráltál velem. De nincs mit tenni, nyertél. Gyere, intézzük el a tartozást. Mire sorra kerülnénk, itt leszünk. Hát elmentek a pár méternyire levő Malom nevű italozóba. Ott aztán, más-más okból ugyan, egyikük örömében, hogy megnyerte, a másik bánatában, hogy elveszítette a fogadást, jól megrészegedtek, olyanok lettek, mint két albán szamár. Úgy kellett őket bajjal felrakni a szekérre, mikor végre hazaindultak a liszttel. - Na, Gáspár! - rángatta hortyogó urának a füleit nevetve a felesége. - Én úgy látom, hogy mama éjjel te az ég világán semmit, de semmit nem fogsz nyomni. Zajzon Károly HUMOR Dúsa Lajos Marion vadászata Les vadul a vadlesen indiai comtessem, s a nagyvad édes teher ha lő, s azután tejel. . Olyan ékes Marion, hogy megáll a kamion. Lesz már öröm a soron! - kopp után lakodalom. Petőfi Sándor Csokonai Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai. Kilódul egyszer Debrecenből, S a jóbarát előtt megáll, S: ihatnám, pajtás!, így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály. „No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben. Ottan nem egy hordó bor áll.” Szólott a pap, s leballag véle Csokonai Vitéz Mihály. „Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap, Amint a hordóból egy dugaszt kikap: „Szaladj csapért! ott fönn felejtem; Szaladj, öcsém, de meg ne állj!” És fölrohan lóhalálában Csokonai Vitéz Mihály. A sikra tette tenyerét a pap. Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap, S a csap nem jött, és a pap morgott: „De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba' marad az a Csokonai Vitéz Mihály?” Kolozsvári Sinkó Zoltán Fröcssök, elméletek, mák A Kehes Fatehénhez címzett kocsmában ezen az estén is, mint az év háromszázhatvanöt napján, értékes eszmecserére került sor a kék cigarettafüst gomolygása közepette. Csiriz, a kétes egzisztenciájú munkanélküli ezúttal a parafilozófusokról mondott igen elmarasztaló véleményt. Expozéjában néhány ismert angol tudós édesanyját is sűrűn fölemlegette. Az előadó emocionális érveit támadta Zakárki, a szobafestő és mázoló. Szerinte a marxizmusnak is éppen az emocionális hozzáállás, a vulgáris vitamódszer mutatta ki a foga fehérjét. Semmit sem lehet elvetni oly módon, hogy ellenkezőjének igazát dühödten állítsuk, érvelt a szobafestő. A lényeg megközelítése lehet empirikus, de egyben metafizikus is. Lötty úr, aki napjainkban oly divatos delíriumos agylágyulásban szenvedett, kijelentette: - Mindenben a polgármester a hibás. Minden vitát a rendőrségnek kell elrendeznie. Őt is elvitték néhány nappal ezelőtt, de többre nem emlékszik — fejtegette. A vitába ekkor kapcsolódott be egy igen képzett vállalkozó, aki a kukák lényegi tartalmának hasznosításával kapcsolatban végzett tudományos kutatásokat, úgynevezett kutatásokat. Kijelentette, hogy a huszadik századi gondolkodásban a legnagyobb károkat az egzisztencializmus okozta, mely az elkülönülő személyiség szemszögéből kiinduló irracionalista irányzat. Innen vezethetők le a posztmodernek és a prefilozófiák, valamint a parafilozófia is. Súlyos vádakkal illette Kierkegaardot és Sartre-ot, kijelentette, megbánta, hogy olvasta összes műveiket. Az oldalban Boros Tetű rajzai láthatók - Hát már te is metafizikus vagy, az édes jó anyádba?! - szegezte neki a logikus kérdést Zakárki úr. - Téged még Teller Ede is kiröhögne, pedig ő méta nélkül volt fizikus! Belőled sem lesz adat az interneten, az már hatondátt biztos. A vállalkozó erre „anális gondolkodónak” bélyegezte vitapartnerét, akinek szellemisége mindössze a futballpályákon végbemenő folyamatok regisztrálására alkalmas, de magasröptű elméleti párviadalra semmiképpen sem. Lötty úr ekkor idejét látta ismét közbevetni ismert elméletét, miszerint mindenben a polgármester a hibás. Valamint, hogy a rendőrségnek kellene kiszállnia a helyszínre. Felforrott a hangulat a Kehes Fatehénben. Bárki azt hihette, hogy itt rövidesen tettlegességre, szörnyű verekedésre kerül sor. De nem így történt. A Fatehénben sohasem verekedtek a vitapartnerek. Ezen az estén is csupán kicserélték nézeteiket, és zárórakor hazamentek. Ezen az estén az egy utcával arrébb található Lila Gondolat nevű előkelő és drága művészkávéházban került sor verekedésre. Egy költő és egy esszéíró berúgott, és véresre rugdalták egymást. Az írást a kolozsvári Szabadság címlapból vettük át. Tovább nem győzte várni a csapat. Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt). Fölmen a pincéből a házba. De ott fönn senkit nem talál. Csak késő este érkezett meg Csokonai Vitéz Mihály. Hát a dologban ez volt az egész: Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zeget-zugot kikutat érte. De csak nem jön rá, hogy hol áll? És így csapért szomszédba megyen Csokonai Vitéz Mihály. A szomszédban valami lagzi volt, Elébe hoztak ételt és italt. És ím az étel és a bor mellett És a zenének hanginál Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály. 2002. január 18., péntek kölnkép a ifiből . . kedvezménytörvény-fordulatok Megy a zsuga