Népújság, 2002. július (54. évfolyam, 149-175. szám)
2002-07-27 / 172. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja! 950 ezer tanuló kap ingyentanszert (2. oldal) A kollégiumi színjátszás kezdeteiről Erdélyben a színjátszás kibontakozása az iskolai színpadi játékokra vezethető vissza (Hétvégi szieszta) Petőfi Sándor Petőfit ne bántsa senki, még a javunkra sem (Múzsa) Fizessen elő! Bizonytalan világban megbízható partner, nélkülözhetetlen társ a NÉPÚJSÁG. Az előfizető 48%-os, továbbá a személyes jellegű apróhirdetéseknél havonta egyszer 110_%_ árkedvezményben is részesül. A posta, városon és falun egyaránt, köteles naponta eljuttatni önhöz a Népújságot! Megkezdődött a magyar oktatásinevelési támogatás kifizetése (MTI) Romániában csütörtöktől megkezdték a magyar igazolványhoz kapcsolódó oktatási-nevelési támogatások kifizetését - közölte Márton Zoltán, az erdélyi oktatási-nevelési pályázati iroda vezetője az MTI-vel. A kedvezménytörvény elfogadása után született döntés arról, hogy a határon túli magyar családok, ahol legalább két kiskorú gyermek van, évi 20 ezer forint támogatásra pályázhatnak minden olyan kiskorú gyermekük után, aki magyar nyelvű képzésben részesül az óvodától kezdve a középiskola befejezéséig. Pályázatot csak az nyújthat be, aki megkapja a magyar igazolványt. Márton Zoltán elmondta, hogy májustól 10 400 ilyen pályázat érkezett Romániából a szovátai Teleki Oktatási Központhoz, amely a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség megbízása alapján irányítja a pályáztatással kapcsolatos teendőket. Jelenleg naponta mintegy 200 pályázat érkezik be. A romániai központban tömeges jelentkezésre számítanak. Egyelőre kísérleti jelleggel 55 már elbírált pályázatra utalták ki az oktatási-nevelési támogatást. A kedvezményezetteknek most utalványokat kézbesítenek, amelyeket hétfőtől válthatnak be a postán. Márton Zoltán hangsúlyozta, hogy egyelőre keresik a kifizetések leghatékonyabb módját. Ledőlt a „Paradicsom” Törvénytelenül működött Tudósítás a 6. oldalon Fotó: Vajda György Templomok a Szentgyörgy térre Nesze neked is, marad nekem is Bár az összehívó szerint 37 téma szerepelt a júliusi ülés napirendjén, Marosvásárhely helyi tanácsa elé ezenkívül még több mint tíz sürgősséginek nevezett határozattervezetet terjesztettek, ami joggal váltotta ki a tanácsosok elégedetlenségét. ((bodolai) (Folytatás a 6. oldalon) A segesvári csata 1849. július 31-én zajlott le a segesvári csata, ahol a szabadság dalnoka, Petőfi Sándor életét vesztette Az 1848-as márciusi események és az azt követő szabadságharc reményt keltett Magyarország népeinek a Habsburg-iga és feudális elnyomás alól való felszabadulására. Nem véletlen, hogy Kossuth felhívására ezrek jelentkeztek honvédnek, akik több csatában elsöprő győzelmet arattak a Habsburgok felett. Az 1849-es tavaszi hadjárat magyar katonai sikerei arra késztették a Habsburg-vezetést, hogy I. Miklós orosz cártól kérjen segítséget a forradalom leverésére. A cár 200 000 embert küldött Magyarországra Paszkijevics tábornagy vezetésével, s így az intervenciós hadsereg 370.000 emberrel és 1200 ágyúval támadta meg a 130.000 embert és 450 ágyút számláló, hazáját és a szabadságát védő honvédséget. Magyarország az adott körülmények között nem számíthatott külországok segítségére. Ennek ellenére a forradalmi hadsereg vezetői bíztak abban, hogy hősies harcukat siker koronázza. Erdélyben legendákba illő véres küzdelmeket vívtak a beözönlő cári seregekkel a Tömösiszorosban (jún. 18.), a Tusnádiszorosnál, a Mitácsnál (jún. 29.), a kökösi hídnál (júl. 2.) a Nyergestetőnél (júl. 31. - aug. 1.) Ez idő tájt az erdélyi hadak főparancsnoka Bem József altábornagy volt, akit marosvásárhelyi főhadiszállásán, a Teleki-házban arról tájékoztattak, hogy Lüders cári hadserege bevonult a Nagy-Küküllő völgyébe és elfoglalta Segesvárt. Bem sajátos tervet dolgozott ki ellenlépésként. Magához rendelte a székelyföldi, a besztercei és a kolozsvári seregeket, s elhatározta, hogy három oldalról támadja meg Lüderset. Sajnos, az elképzelése nem válhatott valóra, mert a Rikából érkező Dobai serege Kőhalomnál július 30-án vereséget szenvedett, Kemény Farkas sem érkezett meg csapatával Segesvár előterébe, de nem sikerült Stein Miksa elterelő hadmozdulata sem, így a fehéregyházi síkon 1849. július 31-én Bem 3700 főnyi kisszámú seregével, 14 ágyújával és 2 tarackjával volt kénytelen szembeszállni Lüders 11.000-12.000 fős s 32 löveget számláló hadával. Fodor Sándor (S.) (Folytatás a 4. oldalon) ügyfeleket 10.30-tól 14.30-ig. Ugyanebben az időszakban a 168*854-es telefonon Olvasóink figyelmébe! Nastase és az egy százalék A csütörtöki videokonferencián a miniszterelnök elégedetlenségének illetve szkepticizmusának, ne mondjam, gyanújának adott hangot annak kapcsán, hogy a prefektusoknak a helyhatóságoknál végzett ellenőrzései során alig-alig találtak hibát az aktákban. Hogy mitől volt elégedetlen, gyanakvó a miniszterelnök? Mert mint mondta, saját hatáskörükben (s persze a szakminisztérium utasítására), 783 helyi adminisztrációban kutakodtak a kormányhelytartók . Uram bocsá! mindössze 667, a törvényességnek nem megfelelő iratot, határozatot találtak Ez pedig, tudtuk meg ugyancsak a miniszterelnöktől, az átnézett iratoknak az egy (!) százalékát teszi ki. Figyelmeztette a prefektusokat, vegyék komolyan önmagukat és feladatukat, hiszen őket azért helyezték a kormányhelytartói székekbe, hogy Szigorúan felügyeljenek a törvényesség betartására. Ugyanis, ahelyett, hogy büntetést büntetésre róttak volna ki, alig-alig találtak hibát, törvénytelenséget a helyhatóságok háza táján. Ettől váltak gyanússá a miniszterelnök szemében. Az említett egy százalékra utalva kijelentette: előfordulhat ugyan, hogy így van, de ő maga kételkedik ebben, mert ez az egy százalék még a tévedési határoknak is kevés. Elgondolkodtató a miniszterelnöki logika. Meg sem fordult a fejében, hogy a helyhatóságok esetleg a törvényes előírásoknak megfelelő határozatokat hoz(hat)nak. Mert komolyan veszik önmagukat, feladatukat, s a törvények betartásával hozzák meg a saját közösségük építését szolgáló határozatokat. A miniszterelnöknek inkább talán azon kellene elgondolkoznia, mi lehet a valódi oka a dolognak? Lehet, inkább tény, hogy a helyi közigazgatásban dolgozókban sűrűn működik még egyfajta állampárti reflex. Magyarán, a helyi tanácsok, polgármesterek, mielőtt bármiféle határozatot hoznának, gyakran úgymond „konzultálnak" a prefektúrákkal. Vagyis ahelyett, hogy kellő törvényismeret birtokában élnének önállóságukkal, előre igyekeznek bebiztosítani magukat. Mert a helyi autonómiáról egyelőre csak beszélnek, de a valóság mást mutat. A helyhatóságok nem önállók, nem mernek önállókká válni, maguk dönteni a kizárólag rájuk tartozó ügyekben, hanem állampárti utasításokra várnak és utasításokat kérnek. Azon lenne hát érdemes reflektálni, hogy miként lehetne a helyhatóságokat önállóságra ösztökélni, rászoktatni. A polgármesterek, helyi tanácsok nem kis része egyelőre a hajdani néptanácsi szisztémben működik, s nem mernek, és így nem is tudnak településeik igazi menedzsereivé válni. Az önállóság persze kockázatos, de aki eredményes akar lenni, annak éppen ilyen kockázatot kell és érdemes vállalnia. Mózes Edith