Népújság, 2002. július (54. évfolyam, 149-175. szám)

2002-07-27 / 172. szám

4 NÉPÚJSÁG A segesvári csata (Folytatás az 1. oldalról) Az ütközet 11 óra tájban kezdő­dött, amikor Bem ütegei heves tüzet zúdítottak a segesvári erdőnél lévő orosz állásokra, ahol halálosan meg­sebesítették Skarlatin, és Jurij Jakovlevics tábornokokat. Ezt a zűr­zavart használta ki a honvéd sereg, szuronyrohamra indult a Livada ha­tárrészen. Már-már úgy nézett ki, hogy a magyarok számára kedvez a szerencse, de az oroszok felderítőik útján rájöttek arra, hogy Bem Ma­rosvásárhely irányából már nem vár­hat segítséget, s ezért teljes erejükkel a magyar seregek ellen fordultak. Heves küzdelem alakult ki, mely dél­után öt óra tájban egyre öldöklőbbé kezdett lenni, nyilvánvalóvá vált, hogy többszörös erővel szemben Bemék el­vesztették a csatát. Az orosz dzsidások bekerítő hadművelete nyomán a ma­gyar táborban nagy lett a fejetlenség, mindenki menekült. Ezek között volt Petőfi Sándor is, aki feltehetőleg az Ispán-kút mellett esett el. Őt is a fehér­egyházi síkon temették el a közös sí­rok egyikében. Ma csendes az egykori csata színhe­lye. A Monostor-, a Csonta-kertben és Héjjasfalván nyugszanak a vesztes csata magyar hősi halottjai. A Monostori-kertben 1898-ban gróf Haller Lujza turulmadaras obe­liszkkel, emlékparkkal és múzeum­mal adózott az itt nyugvó 400 hon­véd kegyeletének. Az utókor sem feledkezett meg az 1848-1849-es szabadságharcról. Emléktáblák, emlékművek, Petőfi­­szobrok jelzik a fehéregyházi Mo­nostor-kertben az Ispán-kútnál, Héjjasfalván a csata és Petőfi elesté­­vel kapcsolatos eseményeket. A Csonta-kertben temették el a hő­sök egy másik csoportját. (Valószínű, hogy a többi névtelen hőssel itt nyugszik Petőfi Sándor is.) Ma sem­mi sem jelzi emléküket, mert 1980- ban a hatalom felszántaná ezt a terü­letet. Fehéregyháza kegyeleti hely. Az első megemlékezést 1898. július 17- én tartották. 1922-1939 között évente tartottak megemlékezéseket. A II. vi­lágháború után csak 1949-ben és 1979-ben, a 100 illetve a 130 éves évfordulók alkal­mával rendeztek országos megemlékezést, hogy a hatalom a világgal elhites­se a nemzeti kérdés példa­adó megoldását Romániá­ban. 1989 után az évenkénti megemlékezést a Fehér­egyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vál­lalta magára. Ilyenkor az ország és a világ különbö­ző tájairól érkeznek ma­gyarok és nem magyarok, hogy fejet hajtsanak az 1848-1849-es szabadság­­harc hőseinek sírja előtt. Az 1849. július 31-i csatának Segesvárhoz legközelebbi színtere. A fényképen balról jobbra haladva látható az Ördög-erdő és tovább a segesvári erdő, amelyben a cári gyalogság volt. A kép alján végig húzódó fehér úton rohant a bekerítő két kozák szá­zad a Küküllő mentén fölfelé (dr. Bódi Adorján felvétele) ­ kollégiumi színjátszás kezdeteiről Erdélyben a színjátszás kibontako­zása az iskolai színpadi játékokra ve­zethető vissza. A reformáció után a lutheránus szász iskolák tanulói né­met nyelvű előadásokat rendeztek. A XVIII. században a jezsuita gimná­ziumok előadásai latin nyelvűek vol­tak. Csíksomlyón, a Ferenc-rendiek gimnáziumában már 1733-ben mu­tattak be a tanulók iskoladrámákat. A marosvásárhelyi Református Kollégium tanulói már az 1790-es években magyar nyelvű színművek­kel szórakoztatták a közönséget. Fogarasi Sámuel református lelkész­esperes /1760-1830/ 1823-ban írt ön­életrajzában említést tesz egy iskolás­kori komédiás előadásról, amelyet 1770-ben a Czigánymezőn tartottak. A Cigánymező a vásárhelyi vár északi­ oldalán lévő Várgödörtől a Romántemplom utca Thököly, ma Cosminului utca környékén terült el, ahová szerda és szombat délután zászlókkal, dobszóval vonultak ki a kollégium diákjai játszani, labdázni s rögtönzött „színpadon” (gyepen) tanulták a színjáték szövegét. 1792- ben az iskolai év végén a kollégium udvarán tartották népes közönség előtt színielőadásukat, melyet meg­elégedéssel és tapssal fogadott a kö­zönség. A nagysikerű előadás anyagi sikert is jelentett. A sikerre való te­kintettel az előadást többször megis­mételték. Az előadott ötfelvonásos szatirikus mű szerzője Nagy György volt. A szatíra címe A legények inté­se, s első részében az egykori vásár­helyi polgári életet, a kofák, a gaval­lérok és hölgyek társalkodását mu­tatta be. A második részben, melynek címe A konok perlekedés, az igazság­szolgáltatást pellengérezte ki. Az előadást az iskola vezetősége a kollégium udvarán rendezte.”A fából ácsolt színpadot mesteremberek állí­tották fel az udvar nyugati, lejtős ol­dalperemén állott régi épület előtti részen Anyagi segítséget a Város és néhány főúr nyújtott, kiknek fiai az iskola tanulói voltak. A színfalak vázszerkezetére lepedőket feszítettek, a színpad tetőzetét sátorponyva szol­gálta. Az emelt színpad előtt néhány széksort a meghívott előkelőségek részére tartottak fenn, azok fölött is sátorponyva biztosította az árnyékot, esőzéskor az ernyőt; egyébként a nagyközönség részére az ülőalkalma­tosságot fenyőgerendák sora képezte. Az iskolai előadások szereplőit a tanárok tanították a játékra és a han­gos beszédre. 1794 július első napjaiban tartották az utolsó színielőadást, amikor létre­jött az Első nemzeti játszótársaság. Attól kezdve hivatásos színészek szórakoztatták a nagyérdemű közön­séget. Az iskolai műkedvelő előadások szereplői közül sokan a hivatásos színésztársulat tagjává szegődtek. Marosvásárhelyen az első színházi építményt, a fából ácsolt színpadot a kollégium udvarán állították fel. Keresztes Gyula MAGAZIN Az első magyar m­ócei krrepü­lés emlékére Még száz liter benzin volt egy tartályban A­­kanadai Új-Fundland szigetről Európa felé tartó egymotoros Sirius fedélzetén Magyar Sándor szorgosan jegyezgetett tovább. „Napnyugtáig tart az idegfeszítő állapot. Gépünk nagy túlterhelése mi­att hét órára volt szükség, hogy el tudjuk érni a 2000 méteres magassá­got, ahol hirtelen kijutottunk a nyári alkonyatba... Számításom szerint 1400 kilométert hagytunk magunk mögött. De nagy kérdés, hogy a minden támpont nélkül repülés köz­ben a szél miatt mennyire tolódtunk el a kitűzött útvonaltól. Hogy helyze­tünket megállapíthassam, újból hajók után kutatok... Az alkonyat végtelen hosszúra nyúlik. Este tízkor még nap­pali világosság van, majd egyszerre besötétedik és pislogva megjelenik az Északi sarkcsillag... Hallgatom a mo­tor egyenletes zúgását. Furcsa bugy­borékoló hangok töltik meg a gép belsejét. A motor kifogyhatatlan szomjúsággal issza a benzint, percen­ként majdnem két litert. Hajnali három órakor a csillagok hada a nagy végtelenségbe tűnik el.­­Az ég kárpitdíszeit leszedi egy láthatat­lan kéz. Halvány árnyalattal világo­sabb lesz az égbolt, és előttünk, messze északkeleten feltűnik a Nap izzó ko­rongja. Alig öt órája, hogy hátunk mö­gött a nyugati horizonton eltűnt, most ismét előttünk van, hogy biztos irányt mutasson további utunkra. Ott, ahol a nap felbukkan, már szá­razföld van. De ameddig a szem ellát, a tájat a köd és felhő borítja, izzó vö­rösben látszanak a felhők onnal. Az európai partok itt fekszenek alattunk, hajnali álmukat alusszák a felhőtakaró alatt. Rádióhívásomra még a La Manche-csatornában levő kis gőzös, a Maya válaszol... Már rég szárazföld felett kell­­lennünk, de a sűrű felhőzettől nem látszik a föld. Erős széllökések alaposan próbára teszik a gépet, de az állja a birkózást. Mint viharos tengeren a hajók, úgy táncolunk a szél hullámain. Tudom, hogy nem tart sokáig a nyári ferge­­teg. Fél óra alatt el is nyargal felet­tünk. Hamarosan elérjük a Rajnát, de a túlsó part felhői egybefolynak a Fe­kete-erdő hegyeivel. Délre fordulunk, és Strasbourgnál átvágunk a Rajnán, hogy a vasútvonalat követve túljus­sunk a hegyeken. Keskeny völgyben haladunk előre, kétoldalt meredek hegyoldal, fölöt­tünk gomolygó felhők. Alagútban tű­nik el a vasút, és mi egy veszélyes fordulóval repülünk vissza a Rajná­hoz. Innen északra fordulunk, de új­ból zivatarzónába jutunk. Kénytele­nek vagyunk egészen Baselig délnek visszamenni. Ott a Rajna könyökét megkerülve, hátunk mögött hagyjuk a viharos zónát. Feltűnik Friedrichshafen a Bodeni­­tóval, majd Ulmnál elérjük a Dunát. Már nem kell térkép, pihenhet a navigátor! Vezet bennünket a Duna! A folyam kacskaringóit lerövidítve, felváltva repülünk és eszünk. Jobban mondva ennénk, ha a Harbor-Grace-i vendéglősné ehető dolgokat csoma­golt volna. Endresz nagy lendülettel dobálja ki a gépből az uborka- és pa­radicsomszendvicseket. Linz tűnik fel alattunk. Ekkor jut eszembe, hogy jó lenne már hírt adni előrehaladásunkról. Budapestet hí­vom rádión, de Bécs felel. Már telje­sen süket vagyok, és nehezen értem az egykori K.u.K bajtársak üdvözle­tét. Fedélzeti telefonunkon Endresznek továbbítom, de ő valami egészen oda nem tartozót felel, ami­ből látom, hogy már ő sem hall.” Innen rövid ideig tartott az utazás. A motor Győr felett néhányat köhö­gött, de Endresz György és Magyar Sándor a hosszú és fáradságos út vé­ge felé nem is sejtették, hogy pont a cél előtt fogja őket cserben hagyni. Bicske felett néhányszori köhögés után a motor leállt, és a légcsavar megmerevedett. Hiábavalónak bizo­nyult a korszerűtlen tarály­­kapcsolóval minden kísérletezés. Még 100 liter üzemanyag volt a gép­ben, ám a pilóta rossz helyre kap­csolt, mert semmi műszer nem mu­tatta a benzintankok telítettségét. A leszálláskor a gép egy rét szélén, a kukoricásban lassan fejreállt. Bor­zasztó volt a kudarc érzése. 5770 ki­lométert repültek egyfolytában, és a cél előtt 30 kilométerrel kénytelenek voltak a földre ereszkedni. A „Justice for Hungary” (Igazságot Magyarországnak) A kényszerleszál­lás után a Felcsút és Bicske közötti határban 1931. július 17-én. 2002. július 27., szombat Szerkesztette: Mózes Edith Népi gyógyászat, természetgyógyászat , ízületi b­etepek természetes pplllisja (III.) Az előző két részben az ízületi be­tegségek magyar népi gyógyászatáról (vízgyógyászat, hőterápia, agyaggal való orvoslás) olvashattak. A további­akban az ízületi betegségek természet­­gyógyászati módszereiről lesz szó. Minden betegség kulcsgyógymód­­szere az étkezés és az életmód meg­változtatása. Ajánlott a mérsékelt mozgás, testedzés. A gyógyító diéta segítségével is lassíthatjuk, vagy megállíthatjuk a gyulladásos folya­matot. Az étrend gabonafélékből, nö­vényi eredetű táplálékból, gyümölcs­ből, zöldségekből, olajos magvakból, fűszernövényekből, gyógynövények­ből kell álljon. Mindenki személyre szólóan kell összeállítsa az étrendjét, tapasztalat szerint. Az ajánlott táplá­lékokból néhány a következő: szója, rozs, köles, sárgarépa, káposzta, hagyma, zeller, fehérrépa, tök, cukkini, karfiol, brokkoli, petrezse­lyem, cseresznye, málna, eper, alma, szilva, szőlő, dinnye, egres, körte, dió, mák, mogyoró, napraforgómag, tökmag, szezámmag, zsálya, rozma­ring, majoránna, kakukkfű, cikória, édeskömény, torma, csalán, ánizs, fahéj, vanília, sovány tehéntejből ké­szült joghurt, vagy író, méz, mazso­la, tojás. Különösen ajánlott a kecs­ketej, a belőle készült joghurt és sajt, fokhagyma, káposzta, lehetőleg nyersen, bamnarizs, hajdina, csírázta­tott magvak, szója, lucerna, zsázsa, görögdinnye. Kerülendő az állati eredetű zsírok, zsíros tejtermékek, tejszín, tejföl, sajt, vaj, búza, zab, bab, borsó, kon­­zervek, készételek, tartósítószerek, mesterséges adalékanyagok, fekete tea, kávé, kakaó, kóla, csokoládé, cu­kor. Továbbá a túlzott sófogyasztás, erősen fűszerezett, csípős ételek, szénsavas, cukrozott üdítőitalok, alu­mínium- és teflonedények használa­ta. A stressz súlyosbítja az ízületi be­tegségeket is. Hatékony gyógymódszer az ízüle­ti (só) lerakódások kitisztítása. Ál­tala csökken a gyulladás, a fájdalom, az időjárásra kevésbé érzékenyek az ízületek és megnő a mobilitásuk. Dr. Török Szilveszter egyetemi tanár, természetgyógyász receptjei a babér­levéltea és áztatott rizs kúra. Bernád Ilona (folytatjuk) Forrásanyag: Elixir Magazin 1998. július 8-16., Természetgyógyász Ma­gazin, 1996. október 5. Mélyk­vízi rárváva Aki igazán vonzó befektetésre vá­gyik, hamarosan bordélyházi részvé­nyeket vásárolhat Ausztráliában. A Daily Planet Ausztrália legna­gyobb bordélyháza. Valószínűleg ez lesz a világ első, tőzsdén jegyzett örömtanyája, ugyanis egyik igazga­tója, Andrew Harris hétfőn bejelen­tette, hogy szexipari részvényeket kívánnak kibocsátani. ,A szexiparban hatalmas pénz van. Rendkívül népszerű, ráadásul jövedel­mező is. Úgy gondoljuk, a lehetőségek határtalanok. A mi részvényünk olyan újdonság, amely felélénkítheti a pia­­cot " - jelentette ki a Reutersnak. A cég három igazgatója reméli, hogy a pangó tőzsdepiacon egyre rosszabbul teljesítő részvények tulajdonosai számára az új értékpapír jelenti a megoldást. Az ala­pító John Trimble első lépésben a cég 48 százalékát (12 millió ausztrál dollár) adná befektetők kezébe, később pedig tőkeemelést is tervez 50 millió dollár értékben. És ha a kedves vevő habozik, ér­­demes-e pont egy bordélyba fektet­nie? Tekintse a nyilvánosházat jól menő ötcsillagos hotelnek, ahol a vendégek csak a szobáért óránként 120 dollárt fizetnek. Gondoljon arra, hogy olyan szállodában szerez része­sedést, amely hosszú távú befektetés, és ahol a vendégéjszakák száma ma­gas - érvel Harris. Ráadásul ez a népszerű iparág mintegy 60 százalék profitot hoz, így nem okoz majd ne­hézséget az osztalékok kifizetése sem. A bordély vezetősége szerint az ausztrál tőzsdének nincs erkölcsi kifogása a Daily Planet részvényei­nek bevezetése ellen.

Next