Népújság, 2002. július (54. évfolyam, 149-175. szám)

2002-07-31 / 175. szám

2002. július 31., szerda „ Fir­ól­ára szállsz te, mint egy közös eszme” Arany János sorait ketten is idézték vasárnap Fehéregyhá­zán.. Az alábbiakban szemelvé­nyeket adunk közre az emlékező ünnepségen elhangzott beszé­dekből. Az összefogás példája A magyar nemzet talán egyik leg­fontosabb sajátossága, amit újabban időről időre talán hajlamosak va­gyunk elfelejteni, az összefogás ké­pessége. A szolidaritás képessége. Nem hisszük egy pillanatig sem azt, hogy 1848-1849-ben a magyar nem­zet kiemelkedő alakjai mindannyian, minden pillanatban, minden fontos kérdésben egyetértettek. Nem. Mind­annyian tudjuk, hogy másképpen gondolkozott Széchenyi István, alap­vető kérdésekről másképpen gondol­kozott például Kossuth Lajos, de másképpen gondolkozott számos kérdésben Batthyány Lajos, az akkori felelős miniszterelnök, másképpen gondolkoztak például Nyáry Pálék, másképpen gondolkozott nyilván maga Petőfi Sándor, másképpen gon­dolkozott alapvető kérdésekben Gör­gey Arthur, más­képpen gondolko­zott az, aki végül is, szintén 1848/49 nyomán lett azzá, akivé lett: Deák Ferenc, a kiegye­zés létrehozója. Másképpen gon­dolkoztak, nagyon sokszor rendkívül élesen ütköztették egymással véle­ményeiket — és mégis megterem­tették 1848/49- ben azt a képessé­gét a magyar nem­zetnek, ami szá­munkra ma is a legfontosabb: az összefogás és a szolidaritás képes­ségét. Azt, hogy ilyen óriási véle­ménykülönbségek ellenére tudtak együtt lenni, ilyen óri­ási véleménykülönbségek ellenére, azt a nemzetet akkor és ott, föl tudták emelni. És nem igaz, hogy veresé­get szenvedett akkor az a nemzet. Az a nemzet akkor győzte le önma­gát az összefogás és a szolidaritás által, és akkor lett azzá, ami ma is, és amilyennek a jövőben is lennie kell. Plebejus nemzetté tette a magyart És föl kell tennünk a másik kér­dést, hogy Petőfi Sándor miért a leg­nagyobb és legfontosabb költője en­nek a nemzetnek? Miért Petőfi Sán­dorban látjuk megtestesülni, nem azt, akik vagyunk, hanem akik lenni sze­retnénk; miért Petőfi Sándorban lát­juk összegeződni mindazt a jót, ami egy nemzet számára máig a legfonto­sabb? Azért, mert úgy, ahogy 1848— 1849 azzá tette a magyar nemzetet, ami ma is, Petőfi Sándor is azt fejezte ki, és azzá tette a magyar nemzetet, ami ma is ez a nemzet. Petőfi Sán­dor volt az a költőnk, aki a magyar nyelvet fölemelte. Petőfi Sándor volt az a költő, aki beemelte a nemzet egészét, a népet, ahogy ak­kor és azóta is mondjuk, a magyar költészetbe. Ezt se előtte, se utána senki meg nem tette, mert ezt meg­ismételni nem lehet, mert ezáltal vált olyanná a magyar nemzet, amilyen ma is. Petőfi Sándor tette a magyar nemzetet plebejus nem­zetté. Petőfi Sándor tette a magyar nemzetet befogadó nemzetté. Pető­fi Sándor, aki származása szerint­ nem is volt magyar, Petőfi Sándor ezzel a gesztusával lett a magyar nemzet legnagyobb költője, hogy befogadó nemzetté tett minket, hogy összefogó nemzetté tett minket, hogy szolidáris nemzetté tett minket, akik senkit ki nem rekesztünk, akik meg­tudtuk valósítani itt, a Kárpát­medencében azt a nemzeti önazonos­ságot és azt a nagyszerű nemzeti ösz­­szefogást, amely nem mások ellen irányul egy pillanatig sem, hanem ér­tünk van, azért van, hogy magunk számára ezt a földet megőrizzük, hogy magunk számára a múltat, a jelent és a jövőt megőrizzük. Petőfi Sándor mindmáig velünk van. Petőfi Sándor nem hagyott el minket egy pillanatig sem, ezért nem gyász a mai nap, hanem ünnep. Petőfi Sándor itt volt velünk mindmáig. Válaszunk er­re csak az lehet, hogy nekünk is Pető­fi Sándorral kell lennünk az elkövet­kezőkben, mi sem hagyhatjuk el Pe­tőfi Sándort egy pillanatig sem, mi sem hagyhatjuk el azt a nemzetet és azt az eszmét, amit Petőfi Sándor képviselt, az összefogást, a szolidari­tást, az együttlét eszméjét. Hajtsunk fejet Petőfi Sándor emlé­ke előtt! (Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnö­ke) Szelleme ma is él, hat és serkent Arra a költőóriásra em­lékezünk, aki népe társa­dalmi szabadságáért küzd­ve az elsők közé emelke­dett a magyar nemzeti füg­getlenségért harcolók sorá­ban, aki az egész emberi­ség szabadságában jelölte meg az emberhez és a köl­tészethez méltó küzdelem végső célját. Aki népet, a nemzetet, az egész emberi­séget ölelte át verseivel, ki­ Petőfinek sokat köszönhetünk Kiskőrösről, a Kiskunságról elin­dulva bejárta a Kárpát-medencét, majd itt, Fehéregyházán, a csatame­zőn, fiatalon életét adta a magyarsá­gért, életét adta a népek szabadságá­ért. Nemcsak a magyarokhoz jutott el a híre, több mint ötven nyelvre fordí­tották le műveit. Petőfi ma is aktuális, mindannyiunk számára van üzenete, mondanivalója. Mi, kiskőrösiek, büszkék vagyunk, hogy városunkban született, természetesen nem sajátít­juk ki, hisz nagyon sokat kaptunk Pe­tőfitől. Kaptunk városi rangot, kap­tunk hírnevet, kaptunk vágyaink megvalósításához erőt, lelkesedést, bátorítást, biztatást és reményt­­, és kapunk évenként közel negyvenezer látogatót. Petőfi példaként áll előt­tünk hazaszeretetében, természetsze­retetében és a magyar nyelv míves művelésében. (...) Nagy feladatunk a Petőfi-kultusz ápolása, szellemiségé­nek átörökítése a jövő nemzedékei­nek. (Barkóczi Ferenc, Kiskörös pol­gármestere) Szózat a szórványból Magunkra hagyva küzdünk iskoláinkért és Petőfi nyelvéért. Mert mi is vagyunk ám egy fogaskerék az erdélyi magyar gépezetben. Hiszen olyan március 15-ét rendeztünk, amely huszáros felvonulás nélkül, de táncaival, dalaival, szavalataival, em­lékbeszédeivel lelkesített, vetekedhe­tett bármely magyar város műsorá­val, ahol könnyű magyarnak lenni. Hiszen gazdagok se vagyunk. Mert a Polgári Magyar Művelődési Egyesü­let teljes pénzét áldozta, hogy idejö­hessen, s koszorúval rója le kegyele­tét nagyságod előtt. Petőfi Sándor­ (Kalmár Zoltán, Nagyszeben) Válogatta: Bölöni Domokos A felvételeket Vajda György készíte be tangságot téve a költészet hatalmá­ról. Aki a nép vilá­gát emelte a költé­szetbe, s a népi jel­lem mértéke szerint kívánt új természe­tet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállal a haza felemelkedésében. (...) Petőfit ezrek és ezrek olvassák ma is. Szinte nincs család Erdélyben és Magyarorszá­gon, ahol ne lenne Petőfi-kötet. Szin­te nincs a magyar­ság körében olyan ember, aki ne tud­ná, ki volt Petőfi. Szelleme ma is él, hat és serkent. (Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere) Koszorú az Ispán-kútnál Krasznai János szobrászművész, Ficsor József és Gábos Dezső. Dísz­oklevél átadása Barkóczi Ferenc, Kiskőrös polgármestere A Magyar Ház nagyterme Fehéregyházán rry !­r Teve „Aludj el szépen, kis balek!” Szombaton a szórakozás különös módjára bukkantunk: szinkronban mo­ziztunk. Készülékünkön „egymás mel­lett” a Pro TV és az Antena 1, a hosszú, idegtépő, reklámszünetek alatt­ átkattin­­tottunk, így egy helyett két „mozit ’ lát­tunk. Mel Gibson életveszélyesen ha­mis kártyázik, kedves csattanók, jópofa fordulatok, patikamérleggel adagolt meglepetések teszik kellemessé az együttlétet, hogy a legvégére kiderül­jön: nemcsak a férfi csal, nemcsak Judy Foster lop remekül (ölelés közben pláne), hanem a pókerverseny felügye­lő bírája is (aki, bumm, a nyertes fősze­replő apukája), és a nyereség felével is meg lehet elégedni stb. a másikban vér­­fagyasztó sztori szegez fotelhez. Richard Gere gyilkos rendőrmacsó, sorra erőszakolja kollégái feleségeik öl­dösi kollégáik aztán nagy nehezen, hú, elnyeri méltó büntetések igazságérze­tünk helyreáll, a mesének vége, alud­tam is szépen. (Maverick 1994; Belső üzletek­?), Internal Affairs, 1990). Ally McBealra nem jutott figyelmem, sem idegem. Hétfőn a nemrég távozott Erdős Ir­mát láthattam/hallhattam­­ újra? lám, erre már nem emlékszem; míg élnek jobbjaink, alig figyelünk rájuk, aztán... Seprődi Kiss Attila 1995-ös filmje egé­szen más, afféle sólyom-motívumos je­lentést kölcsönzött a művésznő krédó­jának (Nincs időm nem igazat monda­ni, Duna TV). A bukaresti magyar adásban havonta egyszer délutáni ál­munkból ver föl az Ébresztő. (Dinescu jut eszembe, aki méltatlankodott annak idején, mikor bevezették, hogy, miért éjfélkor dalolják a tévében az Ébredj, román!-t...) A „fiatalosan gondolko­dók” műsora nem az a jajde-fiatalos, polgárpukkasztó stb., inkább decens, már-már unalmas ez meg az, egyik be­mondó harsányan, a másik visszafogot­tan mesterkélt, mímelik a derűt, a mű­sor tőlük sem vidám, legfeljebb vidor. Kedvencük (fonetikusan írva) a Szár­masé reccs. (Ez egy együttes.) Annyi, hogy valóban fiatalok a szereplők. Ki­véve Gáspárikékat és Nagy Istvánékat, számos poénjuk jól ül, szívből nevet­tem. Zavart, hogy az egyik (vagy má­sik) jelenetet láttam már (Kárp György volt a plakolozó), az jobb volt. A Balla­­Péter duó, Katona László, Koz­ma Attila és a többiek tűrhetően szóra­koztattak. Borotvaélen táncol ez a hu­mor, mert úgy szeretne epés, uram bocsá', vitriolos lenni, hogy közben azért ne kapja fel senki a vizet... Mint némely szerelmes filmekben, mikor a legjobb volna, az egyik váratlanul ab­bahagyja. Két poén közt az ember tű­nődhet a világ gonoszságán. A Gáspárik-Nagy „duó” sorsán. Ennyit tud ma produkálni ez a két remek szí­nész? Micsoda szerepek várnának (várnak?) rájuk! Nagy István tehetségét itt szürkére marja a középszer, a „provinc” rutinja, Gáspárikon mind jobban látszik az „edzőtábor” (a cselek­vő színházi jelenlét, a játék) hiánya. Egyre modorosabban „műsorvezet”... A székelyudvarhelyi „míves mesterek vásárán” összekapkodott kabaré­ vázla­ta lehet egy (téli?) est színvonalas, per­gő műsorának. Igazi kabarét rég lát­tunk. „Társadalmi megrendelés” - mérhetően­­ volna rá, de minden produk­cióhoz ugyebár pénz kell. Remélhetőleg seni bukszáját az élelmes, jó üzletet szima­toló „befektető”. Félő azonban, hogy az „ ihlet pillanata” - mely szintén társadalmi vezetésű - odalesz, az üzenet, mint a vicc­ben a levél-sajátos módon „kézbesül”... Kár volna érte. B.D. MEMENTÓ NÉPÚJSÁG 5 NYÁRI KÖNYVELŐ A BIBLIOFIL KÖNYVESBOLTBAN­­ Szerdától szerdáig, július 31- től­­ augusztus 7- ig 30%, 40%, 50%, 60%- os ÁRCSÖKKENÉSEK! Ajánlatunkból: Horthy István repülő főhadnagy halála, Imrédy Béla, Kutyaévek, Légy hű magadhoz, Málnaszüret, Levelezési tanácsadó, Kiskecske, Közhelyszótár, Mária Terézia, Pinokkió kalandjai, Oroszlánkölykök 1-2, Most és mindörökké. Ne féljetek. Mondák és mesék, Már százszor megmondtam... Amíg a készlet tart! ------------------——-----------------------------------------------------------------------------------------------------­Térjen be hozzánk, megéri. Marosvásárhely, Győzelem tér 32. Telefon: 311-463. Nyitva tartás naponta: 8-20, szombaton: 9-14 óra között.

Next