Népújság, 2002. július (54. évfolyam, 149-175. szám)
2002-07-31 / 175. szám
2002. július 31., szerda „ Firólára szállsz te, mint egy közös eszme” Arany János sorait ketten is idézték vasárnap Fehéregyházán.. Az alábbiakban szemelvényeket adunk közre az emlékező ünnepségen elhangzott beszédekből. Az összefogás példája A magyar nemzet talán egyik legfontosabb sajátossága, amit újabban időről időre talán hajlamosak vagyunk elfelejteni, az összefogás képessége. A szolidaritás képessége. Nem hisszük egy pillanatig sem azt, hogy 1848-1849-ben a magyar nemzet kiemelkedő alakjai mindannyian, minden pillanatban, minden fontos kérdésben egyetértettek. Nem. Mindannyian tudjuk, hogy másképpen gondolkozott Széchenyi István, alapvető kérdésekről másképpen gondolkozott például Kossuth Lajos, de másképpen gondolkozott számos kérdésben Batthyány Lajos, az akkori felelős miniszterelnök, másképpen gondolkoztak például Nyáry Pálék, másképpen gondolkozott nyilván maga Petőfi Sándor, másképpen gondolkozott alapvető kérdésekben Görgey Arthur, másképpen gondolkozott az, aki végül is, szintén 1848/49 nyomán lett azzá, akivé lett: Deák Ferenc, a kiegyezés létrehozója. Másképpen gondolkoztak, nagyon sokszor rendkívül élesen ütköztették egymással véleményeiket — és mégis megteremtették 1848/49- ben azt a képességét a magyar nemzetnek, ami számunkra ma is a legfontosabb: az összefogás és a szolidaritás képességét. Azt, hogy ilyen óriási véleménykülönbségek ellenére tudtak együtt lenni, ilyen óriási véleménykülönbségek ellenére, azt a nemzetet akkor és ott, föl tudták emelni. És nem igaz, hogy vereséget szenvedett akkor az a nemzet. Az a nemzet akkor győzte le önmagát az összefogás és a szolidaritás által, és akkor lett azzá, ami ma is, és amilyennek a jövőben is lennie kell. Plebejus nemzetté tette a magyart És föl kell tennünk a másik kérdést, hogy Petőfi Sándor miért a legnagyobb és legfontosabb költője ennek a nemzetnek? Miért Petőfi Sándorban látjuk megtestesülni, nem azt, akik vagyunk, hanem akik lenni szeretnénk; miért Petőfi Sándorban látjuk összegeződni mindazt a jót, ami egy nemzet számára máig a legfontosabb? Azért, mert úgy, ahogy 1848— 1849 azzá tette a magyar nemzetet, ami ma is, Petőfi Sándor is azt fejezte ki, és azzá tette a magyar nemzetet, ami ma is ez a nemzet. Petőfi Sándor volt az a költőnk, aki a magyar nyelvet fölemelte. Petőfi Sándor volt az a költő, aki beemelte a nemzet egészét, a népet, ahogy akkor és azóta is mondjuk, a magyar költészetbe. Ezt se előtte, se utána senki meg nem tette, mert ezt megismételni nem lehet, mert ezáltal vált olyanná a magyar nemzet, amilyen ma is. Petőfi Sándor tette a magyar nemzetet plebejus nemzetté. Petőfi Sándor tette a magyar nemzetet befogadó nemzetté. Petőfi Sándor, aki származása szerint nem is volt magyar, Petőfi Sándor ezzel a gesztusával lett a magyar nemzet legnagyobb költője, hogy befogadó nemzetté tett minket, hogy összefogó nemzetté tett minket, hogy szolidáris nemzetté tett minket, akik senkit ki nem rekesztünk, akik megtudtuk valósítani itt, a Kárpátmedencében azt a nemzeti önazonosságot és azt a nagyszerű nemzeti öszszefogást, amely nem mások ellen irányul egy pillanatig sem, hanem értünk van, azért van, hogy magunk számára ezt a földet megőrizzük, hogy magunk számára a múltat, a jelent és a jövőt megőrizzük. Petőfi Sándor mindmáig velünk van. Petőfi Sándor nem hagyott el minket egy pillanatig sem, ezért nem gyász a mai nap, hanem ünnep. Petőfi Sándor itt volt velünk mindmáig. Válaszunk erre csak az lehet, hogy nekünk is Petőfi Sándorral kell lennünk az elkövetkezőkben, mi sem hagyhatjuk el Petőfi Sándort egy pillanatig sem, mi sem hagyhatjuk el azt a nemzetet és azt az eszmét, amit Petőfi Sándor képviselt, az összefogást, a szolidaritást, az együttlét eszméjét. Hajtsunk fejet Petőfi Sándor emléke előtt! (Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke) Szelleme ma is él, hat és serkent Arra a költőóriásra emlékezünk, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve az elsők közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végső célját. Aki népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, ki Petőfinek sokat köszönhetünk Kiskőrösről, a Kiskunságról elindulva bejárta a Kárpát-medencét, majd itt, Fehéregyházán, a csatamezőn, fiatalon életét adta a magyarságért, életét adta a népek szabadságáért. Nemcsak a magyarokhoz jutott el a híre, több mint ötven nyelvre fordították le műveit. Petőfi ma is aktuális, mindannyiunk számára van üzenete, mondanivalója. Mi, kiskőrösiek, büszkék vagyunk, hogy városunkban született, természetesen nem sajátítjuk ki, hisz nagyon sokat kaptunk Petőfitől. Kaptunk városi rangot, kaptunk hírnevet, kaptunk vágyaink megvalósításához erőt, lelkesedést, bátorítást, biztatást és reményt, és kapunk évenként közel negyvenezer látogatót. Petőfi példaként áll előttünk hazaszeretetében, természetszeretetében és a magyar nyelv míves művelésében. (...) Nagy feladatunk a Petőfi-kultusz ápolása, szellemiségének átörökítése a jövő nemzedékeinek. (Barkóczi Ferenc, Kiskörös polgármestere) Szózat a szórványból Magunkra hagyva küzdünk iskoláinkért és Petőfi nyelvéért. Mert mi is vagyunk ám egy fogaskerék az erdélyi magyar gépezetben. Hiszen olyan március 15-ét rendeztünk, amely huszáros felvonulás nélkül, de táncaival, dalaival, szavalataival, emlékbeszédeivel lelkesített, vetekedhetett bármely magyar város műsorával, ahol könnyű magyarnak lenni. Hiszen gazdagok se vagyunk. Mert a Polgári Magyar Művelődési Egyesület teljes pénzét áldozta, hogy idejöhessen, s koszorúval rója le kegyeletét nagyságod előtt. Petőfi Sándor (Kalmár Zoltán, Nagyszeben) Válogatta: Bölöni Domokos A felvételeket Vajda György készíte be tangságot téve a költészet hatalmáról. Aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kívánt új természetet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállal a haza felemelkedésében. (...) Petőfit ezrek és ezrek olvassák ma is. Szinte nincs család Erdélyben és Magyarországon, ahol ne lenne Petőfi-kötet. Szinte nincs a magyarság körében olyan ember, aki ne tudná, ki volt Petőfi. Szelleme ma is él, hat és serkent. (Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere) Koszorú az Ispán-kútnál Krasznai János szobrászművész, Ficsor József és Gábos Dezső. Díszoklevél átadása Barkóczi Ferenc, Kiskőrös polgármestere A Magyar Ház nagyterme Fehéregyházán rry !r Teve „Aludj el szépen, kis balek!” Szombaton a szórakozás különös módjára bukkantunk: szinkronban moziztunk. Készülékünkön „egymás mellett” a Pro TV és az Antena 1, a hosszú, idegtépő, reklámszünetek alatt átkattintottunk, így egy helyett két „mozit ’ láttunk. Mel Gibson életveszélyesen hamis kártyázik, kedves csattanók, jópofa fordulatok, patikamérleggel adagolt meglepetések teszik kellemessé az együttlétet, hogy a legvégére kiderüljön: nemcsak a férfi csal, nemcsak Judy Foster lop remekül (ölelés közben pláne), hanem a pókerverseny felügyelő bírája is (aki, bumm, a nyertes főszereplő apukája), és a nyereség felével is meg lehet elégedni stb. a másikban vérfagyasztó sztori szegez fotelhez. Richard Gere gyilkos rendőrmacsó, sorra erőszakolja kollégái feleségeik öldösi kollégáik aztán nagy nehezen, hú, elnyeri méltó büntetések igazságérzetünk helyreáll, a mesének vége, aludtam is szépen. (Maverick 1994; Belső üzletek?), Internal Affairs, 1990). Ally McBealra nem jutott figyelmem, sem idegem. Hétfőn a nemrég távozott Erdős Irmát láthattam/hallhattam újra? lám, erre már nem emlékszem; míg élnek jobbjaink, alig figyelünk rájuk, aztán... Seprődi Kiss Attila 1995-ös filmje egészen más, afféle sólyom-motívumos jelentést kölcsönzött a művésznő krédójának (Nincs időm nem igazat mondani, Duna TV). A bukaresti magyar adásban havonta egyszer délutáni álmunkból ver föl az Ébresztő. (Dinescu jut eszembe, aki méltatlankodott annak idején, mikor bevezették, hogy, miért éjfélkor dalolják a tévében az Ébredj, román!-t...) A „fiatalosan gondolkodók” műsora nem az a jajde-fiatalos, polgárpukkasztó stb., inkább decens, már-már unalmas ez meg az, egyik bemondó harsányan, a másik visszafogottan mesterkélt, mímelik a derűt, a műsor tőlük sem vidám, legfeljebb vidor. Kedvencük (fonetikusan írva) a Szármasé reccs. (Ez egy együttes.) Annyi, hogy valóban fiatalok a szereplők. Kivéve Gáspárikékat és Nagy Istvánékat, számos poénjuk jól ül, szívből nevettem. Zavart, hogy az egyik (vagy másik) jelenetet láttam már (Kárp György volt a plakolozó), az jobb volt. A BallaPéter duó, Katona László, Kozma Attila és a többiek tűrhetően szórakoztattak. Borotvaélen táncol ez a humor, mert úgy szeretne epés, uram bocsá', vitriolos lenni, hogy közben azért ne kapja fel senki a vizet... Mint némely szerelmes filmekben, mikor a legjobb volna, az egyik váratlanul abbahagyja. Két poén közt az ember tűnődhet a világ gonoszságán. A Gáspárik-Nagy „duó” sorsán. Ennyit tud ma produkálni ez a két remek színész? Micsoda szerepek várnának (várnak?) rájuk! Nagy István tehetségét itt szürkére marja a középszer, a „provinc” rutinja, Gáspárikon mind jobban látszik az „edzőtábor” (a cselekvő színházi jelenlét, a játék) hiánya. Egyre modorosabban „műsorvezet”... A székelyudvarhelyi „míves mesterek vásárán” összekapkodott kabaré vázlata lehet egy (téli?) est színvonalas, pergő műsorának. Igazi kabarét rég láttunk. „Társadalmi megrendelés” - mérhetően volna rá, de minden produkcióhoz ugyebár pénz kell. Remélhetőleg seni bukszáját az élelmes, jó üzletet szimatoló „befektető”. Félő azonban, hogy az „ ihlet pillanata” - mely szintén társadalmi vezetésű - odalesz, az üzenet, mint a viccben a levél-sajátos módon „kézbesül”... Kár volna érte. B.D. MEMENTÓ NÉPÚJSÁG 5 NYÁRI KÖNYVELŐ A BIBLIOFIL KÖNYVESBOLTBAN Szerdától szerdáig, július 31- től augusztus 7- ig 30%, 40%, 50%, 60%- os ÁRCSÖKKENÉSEK! Ajánlatunkból: Horthy István repülő főhadnagy halála, Imrédy Béla, Kutyaévek, Légy hű magadhoz, Málnaszüret, Levelezési tanácsadó, Kiskecske, Közhelyszótár, Mária Terézia, Pinokkió kalandjai, Oroszlánkölykök 1-2, Most és mindörökké. Ne féljetek. Mondák és mesék, Már százszor megmondtam... Amíg a készlet tart! ------------------——-----------------------------------------------------------------------------------------------------Térjen be hozzánk, megéri. Marosvásárhely, Győzelem tér 32. Telefon: 311-463. Nyitva tartás naponta: 8-20, szombaton: 9-14 óra között.