Népújság, 2002. november (54. évfolyam, 255-280. szám)

2002-11-01 / 255. szám

Maros megye legolvasottabb napilapja! LIV. évfolyam 255. (15218.) sz., 2002. november 1., péntek 16 oldal, ára 4500 Falugondnok-képzés (2. oldal) Tizenhárom év magyar kereszténydemokrácia Romániában (3. oldal) Olajozott ülésmenet Majdnem minden a pénz függvénye (4. oldal) Emlékezzünk halottainkra (4. oldal) Bajnokok Ligája Bukdácsol a Real (12. oldal) Ülésezett a marosvásárhelyi tanács Marad a Vár sétány elnevezés Csalódottan távoztak a szülők A versenyúszó marosvásárhelyi gyerekek szülei, nagyszülei jelenlétében zajlott a helyi tanács októberi ülése, amelynek során a fedett uszoda legsürgősebb munkálataira vonatkozó költségvetés-kiegészítés nyomán kapott szót Angela Blaga, aki azt kérte, hogy a tanács hasson oda, hogy a te­hetséges, a tanulásban is kiváló marosvásárhelyi (b) (Folytatás a 4. oldalon) Kormányülés Iliescu elnökletével A prágai NATO-csúcs jegyében A kormány csütörtöki ülésén elemezte azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a román hatóságoknak meg kell hozniuk a NATO prágai csúcsértekezlete előtt. Napiren­den szerepeltek továbbá a prágai csúcs után esedékes lé­pések is, melyeknek célja az, hogy a katonai szövetség tagállamai mielőbb ratifikálják Románia esetleges felvé­telét. A kormányülésen elnöklő Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök hangsúlyozták: a prágai mozzanat csupán a kezdetet jelenti, a 2003-as év rendkí­vül fontos a NATO-hoz való csatlakozás szempontjából, mivel a csúcstalálkozótól remélt tagsági meghívást min­den NATO-tagállamnak, valamint a román parlamentnek is ratifikálnia kell. Jutalmazták Dóczy Pál nyugalmazott egyetemi tanárt Orvosgenerációk képzésében kifejtett sok évtizedes pedagógiai és tudományos munkásságért a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Kül­földön Elnöki Bizottságának jutalmában részesült tegnap a 92 éves Dóczy Pál nyu­galmazott egyetemi tanár. A jutalmat Var­ga Erika irodavezető adta át Brassai Zol­tán akadémikus társaságában, aki kiemelte, hogy Haynal professzor tanítványaként Dóczy Pál érdeme, hogy jeles képviselőket felsorakoztató belgyógyászati iskola ala­kult ki Marosvásárhelyen. A kérdésre, hogy mi lehet hosszú életének és hat évti­zedes házasságának titka, a nyugalmazott professzor családtagjaival együtt azt vála­szolta, hogy a rendszeres, pontos életvitel, továbbá az, hogy az ember ne hanyagolja el az egészségét, és mindenekelőtt egy olyan önfeláldozó élettárs, aki hatvan éven át nyugodt, biztos hátteret teremtett a család számára. Őszi betakarítás A gazda, aki elégedett a terméshozammal - 12. oldal Fotó: Vajda György műsor­kalauz Tényleg van még tennivaló Szombaton leleplezték Bernády György arcmását. A dombormű az általa épített közigazgatási palota előcsarnokában kapott helyet. Az RMDSZ és a vásárhelyi magyarság örömére. Hiszen ki érdemelné meg jobban, mint maga az építő? Mélta­tó szavaiban a megyei tanács elnö­ke arra figyelmeztetett, hogy tanul­junk a volt polgármestertől, mert van még tennivaló. Hogy mennyire igaza volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a leleplezést megelőző napon egy nagyromániás szenátor egyszerűen letépte a falról azzal, hogy amíg ő Románia szenátora, addig nincs ke­resnivalója Bernádynak a saját ma­ga által épített épületben. Igaz, a szenátor egyik felmenőjét sérelem érte, ugyanis, állítólag annak idején Bernády nem hagyta, hogy tejet áruljon a városban, így hát „bosszút állt". Pár nappal az avatóünnepség után a „Hősök kultusza" egyesület, a „román nemzet elleni durva sér­tésnek" nevezte, hogy az RMDSZ, a „ civilizált világ szeme láttára, szégyentelen módon” kitette a volt polgármester arcmását. A szerző nem fukarkodott a jelzőkkel: szeparatistának, szélsőségesnek, re­vizionistának nevezte azt az „etnikumot", amely „minden de­mokratikus és emberi jóérzést ” fél­retéve, annak a „magyar" polgár­­mesternek állított emléket, aki „ nem engedte meg az erdélyi többségi ro­mánoknak, hogy letelepedjenek, munkát vállaljanak, vagy házasod­janak Marosvásárhelyen" Ráadá­sul épp azon a helyen áll az arcké­pe, ahol 1936-ban, 20 évvel „az összes román egyesítési háborúja után", „a Nagy Románia létreho­zói” és a város vezetői az első vi­lágháborúban elesett mártírok em­lékére helyeztek el márványtáblát, akiket „anyanyelvük és ősi hitük miatt ezen torony alagsorába zár­tak". Az emléktáblát, derül ki, a „horthysta hatóság" megsemmisí­tette. Ezek után nem kevesebbet kér­nek a megye elöljáróitól, mint hogy Bernády helyett tegyék ki a fent em­lített márványtáblát, Emil Dandea portréját és utána jöhet akár Bernády is. Igazságot szolgáltatan­dó. Csoda-e, ha nem értjük, miként működik az agyuk a ,,nem­zetféltőknek"? Az, hogy szeretik a nyelvüket, népüket, természetes. De hogy csak úgy szeret(het)ik, ha má­sokat gyűlölnek, s gyűlöletre uszíta­nak, az már érthetetlen. Nem be­szélve arról, hogy a történelmet is „ másképp” látják, mint valójában volt. A kérdés, hogy szándékos ha­misításról, uszításról van-e szó, vagy a „ készülékükkel van baj"? Mindent egybevetve, így van úgy, ártanak önmaguknak, mert állan­dóan „szomorúak", saját népüknek, mert feszültséget szítanak közöttük, s az országnak, mert emléktábla­tépő vad nacionalizmussal nem iga­zán van mit keresnünk az egyesült Európában. Egy szó, mint száz, sok még itt a tennivaló. Mózes Edith

Next