Népújság, 2004. október (56. évfolyam, 231-256. szám)

2004-10-30 / 256. szám

4 NÉPÚJSÁG Falképek, díszítőfestések Marosvásárhelyen (Folytatás az okt. 16-i lapszámból) A neoklasszicizmus stílus jegyé­ben épült (1895-97) törvényszék épületének előcsarnoka díszítőfestés­sel van ellátva, s két falán életnagysá­gú festett al­ secco képeken II. Endre magyar királyt, aki az Aranybullát 1222-ben adta ki, Mátyás királyt, az igazságost, Werbőczy Istvánt, a Tripartitum (Hármaskönyv) szer­kesztőjét és Deák Ferenc, a haza böl­cse portréját láthatjuk. A festett ké­pek alkotója ismeretlen. A nagyon rossz állapotban levő képek helyreál­lítását az épület műértéke és rendelte­tése elvárja. A szecessziós stílus alkalmat adott a fantáziadús díszítőelemek alkalma­zására. A középületek sík és boltoza­tos mennyezeteit vonalas ékítményes díszekkel, stilizált növényi minták­kal, illetve festett képekkel díszítet­­ték Az 1903-1905 között épült tor­nyos Városháza tölcsérboltozatos előcsarnokának és főlépcsőházának díszítőfestése szabadkézi munka. A gyűlésterem mennyezetének és falai­nak díszítőfestése ugyancsak szabad­kézi munka. Az 1913-ban befejezett Kultúrpalota hosszú - részben kétha­­jós­­ előcsarnokának boltozatos mennyezetei és falai gazdagon díszí­tettek. A boltívekre támaszkodó bol­tozati rendszer íves felületei sti­lizált virágmotí­­vumos, sokszínű, szabadkézi díszí­tése változatos, annak ellenére, hogy az sokszor ismétlődik. A fa­lak festését azo­nos motívumok díszítik. Az elő­csarnok hosszan­ti falán lévő falképsorozaton a művész székely témájú képeket festett, a képeken szereplő szemé­lyeket kalotaszegi népviseletben mu­tatja be. A Táltosok című képen a sá­mán lóáldozatát, a varázsló táltost áb­rázolja a művész, a pogány mítoszra emlékeztetően. A Székely mese­­mondás című, bal kéz felőli kép többalakos kompozíció. A kék ruhás nő modellje, a kép középpontjában, dr. Bernády György második felesé­ge volt, a mellette álló kislány pedig örökbe fogadott gyermekük. A mesé­lővel szemben Csokonai Vitéz Mi­hály áll, a kép többi allegorikus alak­ja Bernády barátai (Vida Károly, Ugrón Gábor stb.). A nagy kép előte­rében az idős paraszt zeneszerszá­mon játszik. A Tükörterem két nagy hármastükrének koronázó részén lé­vő festett kép ünneplő és vidám szé­kely népcsoportot ábrázol. A terem sík mennyezetének díszítőfestése sű­­rű-apró mintázata selyemanyag be­vonat (tapéta) képét kelti. A falképeket Körösfői Kriesch Aladár és tanítványai - Ortner Fe­renc, Gábor Nándor, Leszkowszky és Grünspan - festették, valamennyi kép művészi értékkel bír. A palota belső díszítőfestése Falus Elek és Pé­ter János iparművészek terve (rajza) szerint készült, helyi festőmester ki­vitelezésével. Művészi értéke ezek­nek is nagy, javításait kellő figyelem­mel végzik mindenkor. Keresztes Gyula Hallucinácio (II.) Ismertem egy kedves, törékeny fi­út, álmodozó kék szeme volt és szét­­álló füle. Gyermekkorunkban, ami­kor a maroskeresztúri temetőn indiánosdit meg cowboyosdit játszot­tunk, ő nem volt jó se indiánnak, se cowboynak, ezért mindig fogoly lett és le volt kötözve. Később, serdülőkorában is álmo­dozó szemű, törékeny fiú volt, aki folyton szavalni, akart, de nagyon nem ment neki. Álmodozva bámulta a messzeséget, naplementét és nap­felkeltét, napfogyatkozást, mindent, és titokban vázlatokat meg rajzokat készített. Néha egy rajzállványt is ci­pelt a hátán, de nagyon szégyellte felállítani, ha valaki mellette volt, ezért mi mosolyogva magára hagy­tuk a „művészt’’, hadd örökítse meg a csodás természetet (bár az amúgy is meglehetősen örök). Bámult, húzott néhány vonalat, aztán megint bámult. Borzasztóan rosszul rajzolt. Akár­csak előadóművésznek, festőmű­vésznek is csapnivaló volt. Otthon egész tárlatra való rajza volt, de soha­sem mutatta meg nekünk. R. Sanyika szülei tanügyiek voltak, gyerekeket tanítottak, így hát saját gye­rekükre nem maradt idejük, őt a nagy­mama nevelte, aki maga is tanügyis volt valamikor. Céltudatos, komoly, tipptopp kontyos néni volt. Sanyika szó nélkül engedelmeskedett neki. Eszembe jut, hogy R. Sanyikét már az elemi iskolában is megkülön­böztetett bánásmódban részesítették, minden ünnepségen beszélt, szavalt, de olyan félszegen és félhangon, hogy mindenki megmosolyogta. Festményeit az iskolánk folyosóira kellett volna kitenni, és a nagymama, mint az iskola egykori igazgatója ezt el is érhette volna, de azok a festmé­nyek olyan ronda mázolmányok vol­tak, hogy végül a tanároknak kellett fellépni az iskola elcsúfítása ellen. Ez volt R. Sanyika. Egy művész­nek született antitalentum. Minden­ből nagyon rossz jegyei voltak, csak fizikából jeleskedett. Imádta az elekt­romosságról szóló leckéket, moso­lyogva, felszabadultan felelt, értette, tudta ezt a nehéz tudományt, és mi nem győztünk csodálkozni rajta. Fi­zika olimpiát is nyert Bukarestben, de hát ő művésznek született, azt kel­lett csinálnia. Képzőművészetre adták, ott megis­merkedett egy lánnyal, akivel össze is házasodtak. És Sanyika álmodozó szeme egyre szomorúbb lett, füle meg egyre szétállóbb. Három év házasság után elváltak. Ez úgy történt, hogy feleségével kö­zösen, aki viszont figyelemre méltó festőnő volt, megrendeztek egy nagyszabású kiállítást, méghozzá egy bizonyos augusztus 23-án, Vásárhely egyik leghíresebb kiállítótermében. A nagymama meg a szülők jóvoltá­ból az egész média hetekig népszerű­sítette a tárlatot. Csúfos leégés volt. Egyetlen kép sem kelt el. Otthon na­pokig tartó ordítozás meg törés-zúzás után Sanyikát a mentő vitte el. Két hetet töltött a pszichiátrián, aztán nyoma veszett. - Misi, Misi! - hallom a hátam mögött. Megfordulok, s látom, hogy egy volt osztálytársam lohol utánam. Összetéveszthetetlen alak. Őszbe for­duló, kócos, szőke haja van, és most is, mint mindig, egy hatalmas akta­táskát cipelt. - Misi, nem tudsz egy jó komputerjavítót? Egy profit, nem egy akármilyet! Ezer helyen voltam már, mindenki nagyon jó, mindenki nagyon tud, de nekem egy profi kell! Segélykérően néztem körül, de mi­vel senki sem segített, elkezdtem gondolkodni. Hol láttam egy ilyen táblát: számítógép-javítás? Zöld ajtó, sárga fal, lila felirat. Egy gyalogátjá­­ró egyik felén... Beugrott. - Gyerek, Ferikém, odavezetlek. Feri lihegve követett, én meg csak mentem. Egypár métert tévedtem. A gyalogátjáró egy ékszerüzletnek ment, mellette meg ott állt a gyönyö­rű számítógép-javító. Ott topogtunk Ferivel a pultnál, amíg végre elő nem sietett egy magas, vékony férfi. Atyám! Álmodozó kék szeme volt és szétálló füle. Csak egy kicsit megko­paszodott. - Ani, gyertek ide! - szólt hátra szelíden, mire egy alacsony, csinos, barna nő tűnt fel. - Szólj a gyerekek­nek is! Egy gyerekkori ismerősöm jött be hozzánk. Aztán mosolyogva kezet nyújtott nekem.­­ Ez a mi vállalkozásunk, Misi. Eddig Brassóban éltünk, de Vásár­hely, az Vásárhely, ugye? „A gyermekkor elzáródásának és a gyermekkorral kapcsolatos halluci­­nációs képeknek az az oka, hogy a gyermeknek gyakran és részletesen elmondták, mi történt vele. Ez kiüti a gyermek saját emlékképeit, és vagy elzáródással, vagy hamis képekkel helyettesíti. ” (L. R. Hubbard: A dianetika kézikönyve) (Sanyikának a nagymamája majd­nem tönkretette Sanyika életét azzal a téveszmével, hogy a fiú született művészi tehetség, és idegen képeket idézett fel neki a gyermekkorából, miközben a fiúcska valójában a fizi­ka tudományára született.) - Csizmadia Mihály FI. Termesztett növények 42. Fekete ribizke. Ribes nigrum. (Feketeribizli, fetekeribizli) A kőtörőfűfélék családjába tartozó, kellemetlen szagú cserje. Bogyóter­mése sok C-vitamint tartalmaz. Ter­mése augusztusban érik. Teája ét­vágyjavító, levelének főzete vizelet­hajtó, vérnyomáscsökkentő, epemű­­ködést serkentő, bélféregűző, görcs­oldó, idegerősítő. A gyökerének fő­zetét erősítőként, vitustánc, epilepszia és hisztéria ellen használják. Termesztése a hetvenes években hirtelen fellendült, aztán pár év alatt szinte mindenki kiirtotta. Ennek egyik oka volt, hogy a feketeribizliből készített borhoz vagy sziruphoz nagy mennyiségű cukor szükséges, de ebben az időszakban a cukor szabad vásárlása teljesen meg­szűnt. A másik oka, hogy sokan túl­­érzékenyek a ribizliborra, és olyan érzést vált ki, mintha a vérnyomásu­kat hirtelen és erősen megemelné, pe­dig éppen az ellenkezője történik! A hetvenes években egy kitűnő vérnyo­más-szabályozó feketeribizli-levél készítményt, a hiperibet lehetett a gyógyszertárakban vásárolni, de saj­nos, ez a nagyszerű gyógyszer telje­sen eltűnt. A népi gyógyászatban a leveléből érelmeszesedés, magas vérnyomás és érszűkület ellen készítenek teát. A gyomorfájást az alumíniumedényben, tartott bor szünteti. A vérszegények­nek a ribizliszörp és a ribizlibor egy­aránt igen jó hatású. A termését nyer­sen, jellegzetes aromája miatt, általá­ban nem kedvelik. 43. Fokhagyma. Allium sativum. (Fokhagyma, törökfokhagyma.) A házi orvoslás alapvető növénye. Felhasználják magas vérnyomás, ér­elmeszesedés, érszűkület ellen. Jó ét­vágyjavító, bélféregűző. A gilisztás gyerekkel éhgyomorra fokhagymás tejet itatnak, vagy fokhagymás pirí­tós kenyeret etetnek. A gyermek fül­fájása esetén egy cikk fokhagymát cérnára fűztek, s a fájós fülbe dugták és a fülfájás elmúlt. A fájós lyukas fogba is fokhagymát tettek. Az or­­báncos testrészt péppé zúzott fok­hagymával kenték. A fokhagymából házilag könnyen lehet szeszes kivonatot készíteni: 30 deka megtakarított fokhagymát össze kell zúzni, vagy húsvágóval b­őrölni, tölteni kell rá 3 deciliter szeszt, tíz na­pig fényben érlelni (nem feltétlenül szükséges a napfény), közben napon­ta felrázni. Ezután gézben ki kell szo­rítani, s a levet 25 órára hűtőszek­rénybe tenni, utána lehet használni. Mindennap háromszor, első nap egy­­egy cseppet, majd naponta egy-egy cseppel többet kell elhasználni. A tó­rát 50 cseppig, majd innen naponta egy-egy cseppel csökkentve, vissza a 3 cseppig kell folytatni. A kezelés csak akkor hatásos, ha a kúrát három­szor megismétlik. (Folytatjuk) Gub Jenő MAGAZIN 2004. október 30., szombat Szerkesztette: Ferenczi Ilona Repült idők korhű krónikája A Maros Megyei Könyvtár még 2000-ben egy rendkívül értékes kiad­ványt adott ki a múlt iránt érdeklő­dők számára Maros megyei idősza­kos kiadványok bibliográfiája 1795- 1972 címmel. A kötet szerzői Dimitrie Poptámas és Mózes Júlia, ajánlói két neves történész, dr. Vasile Netea és dr. Demény Lajos. Ezt újabb hasonló kiadványok követték napjainkig, a megjelent időszakos kiadványok, sajtótermékek ismerte­tésével. Tartalmazza tematika, kro­nológia, a megjelenés évei, a megje­lenés helye, a kiadó nyomdák szerint is a fenti időszakban megjelent ösz­­szes időszakos kiadványokat, megje­lölve azt a könyvtárat, múzeumot, helyet, ahol tanulmányozni lehet őket. A könyv tartalmaz egy szerzői névjegyzéket, amelyről visszakeres­hetők a cikkek szerzői, a szerkesztők neve. Ezzel a Megyei Könyvtár egy rend­kívül hasznos segédeszközt ad a kezé­be a múlt kutatóinak, helytörténészek­nek, történelemtanároknak, újságírók­nak és mindenkinek, aki érdeklődik Marosvásárhely és Maros megye múlt­ja iránt. A könyv 547 kiadványt sorol fel az említett időszakból: „Az első kiadványok naptárak, is­kolai évkönyvek, majd 1866-ban megjelenik az első marosvásárhelyi újság, a Székely Néplap szépirodal­mi és vegyes tartalommal. Tulajdo­nos és felelős szerkesztők Székely Ádám és Orbán József. Megjelenik minden szombaton. A lap 2 évet élt. Mentovich Ferenc, a kollégium taná­ra szerkesztésében már 1858, 1859 és 1860-ban megjelentek a „Maros­vásárhelyi Füzetek” amelyek tudo­mányos ismeretterjesztő cikkeket tar­talmaztak. Ezeket a lapokat a szó szoros értelmében vett újságok köve­tik, 1869-től a „Székely Hírlap”, a „Székelyföld”, az „Erdély” egy szép­irodalmi heti közlöny Tolnai Lajos szerkesztésében. A századforduló éveiben már 4-5 napi és hetilap jelenik meg városunk­ban, amelyekből már kibontakozik a város mindennapi élete, tudomást szerezhetünk az országos és világ­eseményekről. A „Székely Néplapéban 1866-ban olvashattunk egy hosszabb cikket folytatásokban Deák Farkas törté­nésztől „Marosvásárhely nemzetgaz­dasági szempontból” címmel. Vers jelent meg Deák Ferenchez Szász Károlytól, amiből kivehető, hogy a marosvásárhelyiek is rokonszenvel figyelték Deák kiegyezést követő po­litikáját. Közlik dr. Eötvös József le­velét az újsághoz. Szinte minden számban találhatók helyi történelmi tárgyú dolgozatok. L. „Egy kumc kapitány” a görgényi várról. Egy má­sik cikkben Bodor Péter tótjáról ol­vashatunk. Cikket közöl a népszerű lelkész, Vas Tamás, Teologizáljunk címmel. Hosszabb tanulmány jelent meg Marosszék havasáról. Egy lap Marosvásárhely múltjából címmel Albert Márton királyi táblai ügyvédről írnak, megjegyezve, hogy a közkedvelt Albert János pap testvé­re volt. Több folytatásban Marosvá­sárhely imaházairól közölnek tanul­mányt. Ismertetés jelent meg a fapi­acról, minden számban olvashatunk a piaci árakról. Az Egyveleg rovatban tanácsokat, érdekességeket, főleg helyi híreket közölt a lap. Ilyen tanács pl.: A kole­ra ellen hasznos a borral vegyített borvíz. Ismertetőket olvashatunk Marosszék falvairól, helységeiről, mint pl. Szováta, Sóvárad, Havadtól Néhány hosszú életet megélt maros­vásárhelyi hírlap az 1866-1945 közötti időszaktól: Marosvidék 1877-1897; Székely Lapok 1897-1910; Székely Napló 1910-1930; Tükör 1913-1925; Ellenőr 1912-1­920; Ellenzék 1920- 1940; Reggeli Újság 1931-1943; Hír­adó 1919-1941; Maros-Torda vám­e­­gyei hivatalos lap 1900-1944 (kiesés 1918-1940); Mures-Torda 1919- 1949 (kiesés 1940-1945); Craiul 1923-1939. Régi újságokat lapozva megismer­hetjük városunk történetét, múltját. Lapozzuk hát együtt őket! (Folytatjuk) Kádár Lajos Az egykori Marosvásárhely főtere a Bodor-kúttal

Next