Népújság, 2004. november (56. évfolyam, 257-282. szám)
2004-11-13 / 268. szám
4 NÉPÚJSÁG IV. Szobrászati alkotások Marosvásárhely épületein A szobrászati ábrázolás módja szerint beszélünk szabad és relief szobrászatról. Az előbbi alkotás háromdimenziós, az utóbbi csak részletében. Anyagát tekintve, mely a címben foglaltakat illeti, lehet: kő, márvány, bronz és gipsz. Kőből faragott szobrot, domborművet mindenkor előszeretettel alkalmaztak az épületek homlokzatainak és belső termeinek díszítésére. Az ókorban az egyiptomiak monumentális építményeiket kőbe vésett reliefszerű faragással díszítették. A következő korokban is elmaradhatatlan volt a szobrászati alkotások alkalmazása az építkezéseknél, így Marosvásárhely régi épületeinél is a szobrászati alkotások korhűek és díszítő jellegűek. Marosvásárhelyen a csúcsíves stílus emlékeként a Vártemplom nyugati és déli kapujának sokoszlopos (beletes) kőből faragott kialakítása műemlék értékű. Hasonlóképpen értékesek a templom szentélyének változatos csipkeszerű mérműves ablakai is. A Közművelődési Ház (Kultúrpalota) homlokzatain a második emeleti ablakok parapetjeinek falazatába kőből faragott domborműveket helyeztek, melyek a magyar irodalom, művészet és tudomány nagyjainak portréit jelenítik meg, így: Kazinczi Ferenc, Tompa Mihály, Kölcsey Ferenc, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Bolyai Farkas, Bolyai János, Kisfaludi Sándor, Vörösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Goldmák Károly, Blaha Lujza, Doppler Ferenc. Mészkőből faragott mellszobrokat raktak fel a Toldalagi-ház (Rózsák tere 10.) főtér felőli homlokzatának főpárkányára is. A harcosok és vitézek fejszobrai a barokk stílus mozgalmas modorában készültek. Fehér márványból faragott dombormű, két portré (Aesculap, ?) díszíti az egyébként faragott márvánnyal kialakított gyógyszertár (a volt Kővári patika) bejáratát és kirakatát. Bronzból öntött szoborcsoport tölti ki a Székelyföldi Iparművészeti Múzeum (Megyei Múzeum) Baross Gábor utcai épületének főpárkánya fölötti timpanon mezejét. A múzeum homlokzatán lévő két fülkébe egy-egy női szobrot is elhelyeztek, valamennyi Róna József szobrászművész alkotása. A Kultúrpalota főbejárati ajtói fölött, az ablakok mellvédjeibe bronzba öntött sokalakos dombormű került. Kallós Ede szobrászművész szépen ábrázolta Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumát, melyen a magyar zeneszerző ül a zongoránál s vele szemben Szent Erzsébet alakja; a Két Bolyai című szoborcsoportnál a széken ülő Bolyai Farkassal szemben áll a diák fia, János, mögötte pedig tanártársai; a harmadik ablak mellvédjébe az Aranka György című szoborcsoport került, melyen az ország első Nyelvművelő Társaság alapítóját, a marosvásárhelyi Aranka Györgyöt jeleníti meg; a negyedik ablak alatt Erkel Ferenc Bánk bán című operájának egyik jelenetét örökítette meg a szobrászművész. (Folytatjuk) Keresztes Gyula Hallucináció (III.) 1994-ben volt szerencsém részt venni a csodálatos Hungária Antenna tévéműsorszóró állomás építésén Budapesten. Sok erdélyi dolgozott akkor ott. Legfigyelemreméltóbb tevékenységet az ácsok fejtettek ki, akik majomügyességgel mászkáltak a szédítő magasságokban, pedig egytől egyig ivóemberek voltak, vagyis olyanok, akik közvetlenül a részegség innenső határánál állnak meg az italozással. Csupa vékony, szőke ember, csontos kis Nyárád mentiek, akiknek fogalmuk sem volt, hogy milyen fontos a munkájuk, és jobb helyeken mennyit kereshetnének vele. A csoportfőnökük, vagyis akit a magyaraik művezetőnek neveznek, szintén erdélyi volt. Ő volt az egyetlen, aki nem volt ács, igaz, szintén ő volt az egyetlen, aki nem ivott. És ez már meg is érte a magyaroknak, hogy jobban megfizessék, mint az igazi ácsokat. Ráadásul nagyon impozáns fiú volt, hatalmas, széles vállú, hosszú hajú, cigányos arcú srác, igazi indián, így is neveztük: Indián. Izmos derekára széles övet kötött, ebbe tűzte bele a szekercéjét, amit soha le nem tett, igaz, soha kézbe sem vett. Féltek tőle az ácsok, ő meg hangosan szidta őket, ha megálltak. Ritka érdekes ember volt ez a makkfalvi indián. A társadalomban (még a miénkben is) időnként megjelenik valami hobbiféle jelenség, valami társadalmi mértékű érdekesség, vagy izgalom, ami látszólag kiutat, megoldást jelent a rengeteg bajba jutott embernek. Az utóbbi években ez a bizonyos hobbi a betegnyugdíjba vonulás volt. Lehetséges volt elérni. Talán egy kicsit a hivatalos szervek is szemet hunytak, tény, hogy nagyon sok munkaképes embert nyugdíjaztak betegség miatt, javarészt a III. osztályban, a leggyengébben fizetett kategóriában. Ez egy nagy társadalmi méretű csapda. Az ilyen ügyeskedők (mert voltak valóban betegek is) ilyenformán okoskodtak: „Te, nincs program, nem csúfolódnak a fizetéssel, jön az a kicsi nyugdíj, mellette meg,, ugye, sok mindent tehet az ember.” Aztán az ember nem tett sok mindent. Legtöbben semmit. Másodállásban a postást lesték, üldözték a nyugdíjpénz napjaiban. Benéztem a munkaügyi hivatalba, hogy a legfrissebb állásajánlatokat szemügyre vegyem. Mindig ugyanazok: szabónő, varrónő, kereskedelmi ügynök, piaci árus, pincér. Az is lehet, hogy a lista mindig ugyanaz, csak éppen a dátumot cserélgetik. - Mindig ugyanaz - találta ki valaki a gondolatomat mély, rekedtes hangon. Az illető a jobb fejemen állt, arra fordultam, összenéztünk. Köpcös, ritkás, hosszú hajú, barna férfi volt. Jobban megnéztük egymást. - Hungária Antenna? - mosolyodon el fanyarul. - Igen. Maga meg Indián? Indián a lépcsőn lefelé is szuszogva jött, mindegyre megtörülte az orrát. - Tavaszi hűlés? - Ez nem tavaszi. Egyfolytában folyik az orrom. Ültünk és néztük Emil Dandea szobrát. - Hol dolgozol, Misi? Mondom, hol. - Hogy fizetnek? Mondom, hogyan. - Nem rossz. Én egy építkezési cégnél dolgozom, mint ács (rám nézett és elmosolyodott), gyalázatosan fizetnek. Én már nem is akarok dolgozni. Elfáradtam, Misi. Betegnyugdíjba megyek. - Te és a betegség... Mivel állsz elő, hogy elhiggyék? - Kitalálok én valamit, ne félj. Megmondom, hogy fáj a fejem, folyik az orrom, nem látok jól, nem érzem a szagokat... ilyesmit. Beveszik, ne félj. Amikor bútorfényező voltam, ezekkel a tünetekkel mentek nyugdíjba. - Voltál te bútorenyező is? Mikor? - Fiatalkoromban, ’83 és ’86 között. Indiánt betegnyugdíjazták. A leírt tünetek alapján megröntgenezték a fejét és az énüregeben „polipot” találtak. Indiánt a kolozsvári rákkutató intézetbe küldték. A „polip” rákos szövődmény volt (Sajnos, ez a betegség nagyon gyakori volt az akkori idők bútorfényezői közt.) „A szervezet önmagától nem állít elő fájdalmat. Minden fájdalomérzet valódi, még ha túlzott is. Képzeletbeli fájdalom nem létezik Valaki csak abban az esetben „képzelheti” a fájdalmat, ha azt a valóságban átélte. Lehet, hogy „képzeletében ” későbbre helyezi a fájdalmat, de a fájdalom valahol az idő nyomának egy pontján ténylegesen létezik ” (L. R. Hubbard: Dianetika -A szellemi egészség modern tudománya) Csizmadia Mihály MAGAZIN 2004. november 13., szombat Szerkesztette: Ferenczi Ilona Régmúlt idők korhű krónikája Visszalépett a Magyar Párt elnöki dőlésétől dr. Bernády György. Azok után, amik a kisebbségi magyar politika mezőin november 18. óta történtek, szinte vélni tudtuk és szinte vártuk az erdélyi lelkek kimagasló alakjától ezt a nemes gesztust. Bernády György pedig nem lett volna Bernády György, ha ez nem így történik. Lemondása lakonikus rövidségében sokatmondóan szűkszavú... Nem felel a miértre és hiányzik belőle a megokoló mert. És mégis úgy véljük, hogy ebből a zárkózott rövidségből szinte felsíkolt egy providenciális magyar lélek aggodalma, hogy kisebbségi sorsunk eliramlott hat esztendeje kevés időnek bizonyult arra, hogy a Magyar parlag eredendő bűneit: a széthúzást, a gyűlölködést, a vezérkedési viszketeget, a rágalmazást, a személyeskedő gyanúsítgatást, a lekicsinylést magából kiirtani tudná. Még sok csapást kell átszenvednünk, hogy idáig felemelkedhessünk. Öles vezércikkek tajtékos kirohanásainál többet jelent a kurtára szabott visszavonulóban Bernády hallgatása. Jelenti a testvéri elnézést a méltatlan támadásokért. Jelenti a kétségbeesett felkiáltást: csúfság és ősi bűn, egymásra rontani, energiát pazarolni, mikor tisztes becsüléssel megérteni tudnók egymást! Jelenti a néma tiltakozást brutális vádaskodások ellen. De jelenti végül a hárskürtös figyelmeztetést is: Vérbeli szerettem! Nem vagyok én sem mágnásbarát, sem jászista, sem kommunista, csak egy szegény töprengő erdélyi magyar lélek, ki dolgozni akarok és aki tovább akarok látni az orromnál, mert fölötte aggódom a te kulturvetésedért, melyet a régi átkok, a régi bűnök fagyasztó szele, Temesvártól Csíkországig, Nagyváradtól Brassóig sorvaszt, pusztít és dermeszt. Tehát vigyázat, fajtestvérem! Lomtáros fészerből előszedett választási fokosod nem a mai magyar érdek munkaeszköze. Ha nem tudunk letenni arról,e hogy egymás között ne marakodjunk, ha nem tudunk kigázolni a turáni átkok fertőjéből, akkor a Magyar Párt csak puszta szó, melyet nem vagyunk képesek erkölcsi és anyagi tartalommal megtölteni, a hozzá fűzött reménykedéseket megvalósítani. És akkor?... Akkor meg oly mindegy, hogy van-e vezére, elnöke, vagy hogy ki az elnök és ki a vivat?... Mi ezt olvassuk ki Bernády lemondásából. Hát mások? Mi is azt kiáltjuk Éljen Ugron István! De miért kell a magyar kéznek, a magyar szónak, a magyar tollnak, vérző sebeket osztogatni vérbeli testvérein? Miért?... Miért?... Uraim, politizálók, írók, újságírók és szónoklók! Ajtóinkon az Advent... Térjünk magunkhoz.” A cikk 1924. november 30-án jelent meg a marosvásárhelyi Székely Naplóban. Válogatta és megjelenésre előkészítette: Kádár Lajos SZEKHYHAPId VI. Termesztett növények 44. Keskenylevelű (kislevelű) hárs. Tilia cordata. (Hárs, hársfa, íneresztő popjom, zádogfa.) Szép koronájú, illatos virágú fa, melyet dísznövényként parkokban, utak mentén sorfának ültetnek, de vadon is előfordul. Ritkább a nagylevelű vagy széles levelű hárs (T. platyphyllosa T. grandiflora) és az ezüsthárs (T. tomentosa × T. argentea). Nálunk júniusban, júliusban virágzik. A virágzatát a murvalevelekkel együtt kell gyűjteni, vékony rétegben kiterítve, szellős, árnyékos helyen szárítani. Értékes gyógynövény. Teája nagyon finom. Gyógyászati célból a forrázatát használják, melegen, mézzel édesítve iszszák. Hűlés, köhögés ellen kitűnő, izzasztó és nyugtató hatású is. A fatestből orvosi szenet készítenek. A népi gyógyászat is régóta használja. A fentiek mellett jó lázcsillapítónak tartják. A virág főzetét ekcémás testrész borogatására is használták. A fiatal hajtásokból, vagy a vastagabb ágak héjából főzött tea megszünteti a hasmenést. Sebre, kelésre a hárs kérge alatt levő sárgás „hártyikát” („íneresztő popjomot”) meglobbantva, majd rongyra kenve rákötik. Régebb a leveles-virágos hajtással vásznat festettek sárga színűre. 45. Körömvirág: Calendula officinalis. (Fülemile: A fészekvirágzatúak családjába tartozó egy- vagy kétéves, sárga, narancssárga virágzatú kerti dísznövény, de elvadulva is megtalálható. Májustól, júniustól kezdve az első fagyok beálltáig virágzik. Az üde, nyílásban levő virágzatot kell folyamatosan gyűjteni, mivel állandóan újabb és újabb virágzatokat fejleszt. A magja (tkp. termése, görbült kaszat) 3-5 évig megőrzi csíraképességét. Könnyen termeszthető. A közönséges cickafarkkal összeförve jó gyomor- és patkóbélfekély megelőzésére, kezelésére. Félóránként, óránként kell hidegen vagy langyosan, lehetőleg cukor nélkül, egy-két kortyot inni. Külsőleg fehér folyás esetén és nehezen gyógyuló sebek, fekélyek borogatására használják. Színanyagával élelmiszereket, gyógyszereket és italokat festenek. Vidékünkön vannak, akik termesztik. Az utóbbi években lett igazán divatos. Nagy értékű gyógynövénynek tartják. „Tudja meg, tanár úr, hogy ez olan orvosság, hogy gent a doktorok nem adnak. Écce ez fajin szerelek.” (Folytatjuk) „ Gub Jenő fülemüle.)