Népújság, 2005. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-04 / 1. szám

4 NÉPÚJSÁG Örömből több, bajból kevesebb Mádl Ferenc újévi köszöntője (MTI)­­ Annak a reményének adott hangot Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében, hogy örömből több, bajból kevesebb jut az országnak a következő évben. Az óévet „szabadító for­dulatként” értékelte, az EU-csatlakozásra utalva. „Ismét egy új esztendő kapujában ál­lunk. Reménykedünk, hogy örömből töb­bet, bajból kevesebbet tartogat számunkra, mint az elmúlt év” - mondta az elnök. „2004 szabadító fordulatként került be történelmünkbe. Magyarország az Európai Unió tagja lett. ... Olyan esemény ez, amelynek hatása csak több év után lesz igazán értékelhető. Mégis, joggal bízha­tunk abban, hogy a változás előnyeiből mielőbb mindenki részesül. A határok fo­kozatos megszűnése utat nyit a nemzeti egység kiépüléséhez” - emelte ki Mádl Ferenc. Kitért arra, hogy az elmúlt év a közélet­ben különösen sok indulatot szabadított el. ,,A politikai párbeszédben több türelem és megértés, a törvényalkotásban a nemze­ti célok megvalósításához több egyetértés kell. Határainkon túli magyar közössége­inket, vallási közösségeinket és nemzetisé­gi kisebbségeinket ne bántsa senki. Ez az európai kultúra, hagyományaink és Alkot­mányunk parancsa is” - hangsúlyozta. Fájónak nevezte, hogy szolidaritásból nem jutott elég, a rászorulóknak, bántóan nagy különbségek alakultak ki az egyes emberek és az egyes országrészek életkö­rülményeiben. Végezetül arról szólt: „ma a sorskérdé­sünk lett, hogy magyarként, emberként képesek legyünk kicsinyes pártérdekeket és önzésünket meghaladva egymás felé fordulni. Minden magyar felé fordulni. Él­jen a határainkon belül vagy túl­­ a lelki befogadással, a jogok megosztásával. A történelem minket egy nemzetbe rende­zett. Hiszem, hogy 2005-ben a magyar tár­sadalomban növekedni fog az összetarto­zás tudata, a nemzeti egységért való együttműködés erkölcsi és jogi parancsa, s hogy így mindannyian közelebb kerülhe­tünk egymáshoz.” „Isten áldja meg Magyarországot!” - fe­jezte be újévi köszöntőjét Mádl Ferenc. Szakítópróbák előtt az alig megalakult kormány (Folytatás az 1. oldalról) Kovászna megyében, és alprefektusi tiszt­séget akar Maros, Hargita, Bihar, Brassó, Hunyad, Szatmár és Szilágy megyében. Az RMDSZ ugyanakkor a magyarok arányos képviseletét is kéri a Maros me­gyei intézmények vezetőségében. Frunda elmondta, az RMDSZ Maros megyében csak az alprefektusi tisztséget igényli, de cserébe a megyei decentralizált intézmé­nyek vezető posztjainak 40 százalékát kí­vánja. „Ha a megye lakosságának 40 százalé­ka magyar, akkor a vezető tisztségek 40 százaléka nekünk jár, 52 százaléka a ro­mánoknak, a többi a romáknak, a zsidók­nak és másoknak” - mondta Frunda György. A szenátor hozzátette, a Maros megyé­ben igényelt tisztségekbe az RMDSZ álta­lában fiatal személyeket javasol, mivel ke­vesebb a valószínűsége, hogy a fiatalok korruptak legyenek, vagy politikai utasítá­sokra hallgassanak. Frunda szerint az RMDSZ az egészség­ügy, az oktatásügy, a pénzügyőrség, vala­mint más ellenőrző szervek vezetésében igényel tisztségeket Maros megyében. Magyar levelek Utóvégre... Ünnepekről mostanában ne készít­sen számvetést senki. Mert könnyen kiderülhet esetleg, nem nagyon tudja, mit is ünnepelt valójában. Nyilván­való, mindenki mást és máshogyan, hite szerint. Mondhatni, csak a betle­hemi csillag tündökölt ugyanúgy. Ki észrevette, ki nem. Ki meghatódott, kinek a fásult lelke közönyös maradt csupán. Mára már érdemtől, vétektől függetlenül új templomokat, globalizált katedrálisokat talált az ember magának. (Meglehet, szé­gyenszemre.) Amolyan uniformizált mindahány, megtévesztésig azonos, ahol csak az elnevezés más, csak a cégér. A magyar nyelvnek idegen, óriási fényreklámok csábosan színezik a világot, szinte menthetetlenül. És mutatják az utat. Végesetlen végig. Ahogyan elfajul(hat)nak ünnepeink. Mintha odaveszett volna s kihullott volna akaratunkból is a meghitt han­gulat; nincs már semmi titok, semmi sejtelem; esztendő végén zárójelbe került napjainknak minden misztéri­uma. Szokásainktól elidegenedünk és könnyedén eluralkodik rajtunk a vásárlási téboly. A rendszerváltozásnak, ha van ál­dása, akkor fölösleges tovább keres­gélni. Fogyasztók lettünk, más a rend, más az érték vagy az értéktelen. Kihasználnak. Nincs határ, nincs mérték. Amire egykor vágytunk, kézzelfogható immár... Magyarország népe hétszázhatvan­­milliárd forintot költött az ünnepe­ken. Kisebbfajta csoda, kiszámolják. De miért ne. Summa summárum. Valamikor nem volt erre példa. Még a rekordok könyvével sem lehetett előhozakodni. Lám, a jelennek van emléke, és az emléknek van utókora. Hát ez az. Az összeg természetesen ijesztő. Vagy megnyugtató. Csak gondolkodom. Honnan a fenéből ennyi pénz? Ennyire futná a jólétből? No, azért nem­ tévedés lenne általá­nosítani. A kasztosodás tagadhatat­lan, még akkor is, ha a nagyáruház (alias hipermarket) feneketlen gyom­rában gazdag és szegény egymás mellett tologathatja bevásárlókocsi­ját. Rohamunk feltartóztathatatlan. Hi­szen minden eladó, minden megve­hető. Csak pénzed legyen. De ha nincs, az se kikerülhetetlen akadály. Fontos a mennyiség uralma. Elhi­szed, érted van a nagy felhajtás s csakis érted hangzik a csábító szó. Elkábít az árudömping, árverseny és akció, harcolnak kegyeidért. Akármit vehetsz, kamatra is, ha üres a pénz­tárcád; autót, plazmatévét, márkás műszaki csodákat, még előleget sem kérnek. Hitelbe vásárolod a jövőt (ha már áhítottad), féktelen jókedvvel, mintha nem is lenne igaz. Hogy az­tán a kamatokat nyögni fogod, mit számít. Velejárója a szép új világnak. És mi kicsire nem adunk. Utó végre szabadok vagyunk, de nem függetlenek. _ A „pláza­­világbéke” nyertesei. És rabszolgái a vásárlásnak. Törődünk is vele. Ma már annyi mindent szabad. Választ­hatunk pártot magunknak, jobbolda­­­lon, baloldalon, akár a széleken is. Ahogy az önző érdek kívánja. Pedig tudjuk, nem feltétlenül jó mindig a politika közelében tartózkodni. De akkor is. Oda húzunk, ahol kecseg­tetőbb az ígéret. A társadalmi meg­szorítások fellazultak, hát hasonu­lunk, csak úgy belterjesen, önfénye­zi magát a magyar ebben a kizök­kent időben. Mi mást tehetne, igazo­dik. Veszekedős, marakodós életé­ben közérzete rossz, viszont fo­gyasztásra formaidőzített az állapo­ta. Ha egyszer minden eladó. Mert van. Pénzért, ingyen, mindegy. Az adósságot később úgyis könyörtele­nül behajtják. Advent utolsó napjaiban Buda­pesten utcai plakátok hirdették a betlehemi kisded születését. „Mária és József házhoz jön! Telefonáljon most és rendelje meg a Szent Csalá­dot szentestére. Kivételes az alka­lom. Mária lefekszik a karácsonyfa alá és megszüli a kis Jézust. József sír, térítésmentesen.” Arról persze semmi hírem, hogy valaki netán igé­nyelte volna a szolgáltatást. Egyéb­ként arról értesültem a megadott te­lefonszámról, hogy „hatásos művé­szi provokációnak” vagyok az áldo­zata. A cinikus vásárt csak a konzumidiótáknak szánták, akik fenntartás nélkül elhiszik, hogy ve­lük megeshet ilyesmi. Valaki intermédia (na lám, ilyen is van) szakos egyetemista mutatott fricskát a fogyasztói társadalomnak. Megte­hette, gúnyolódhatott rajtunk. Meg­hökkenteni akart. Hát sikerült. S pont jókor. Amikor világképünk olyan, amilyen, amikor az irigység­kultúra divatozik körülöttünk; ami­kor egymás szívdobogására alig-alig figyelünk. Sajnos. Mégis, félre a búval, így, év elején nem hozzánk való ezen rágódni. Hi­szen a magyar sem olyan mindig, amilyennek látszik. Elvásárolhattuk a forintmilliárdokat, mert volt mit ven­ni érte. De ettől nem lettünk boldo­gabbak, és nem ezért örvendeztünk ünnepeink napjain. Igaz, mostanában lélekben kicsit megfeledkeztünk ma­gunkról, neheztelünk egymásra, nincs összetartás, kevés a szeretet. Pedig „a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem örül a gonoszságnak, mindent eltűr, mindent remél, mindent elvisel; a szeretet nem szűnik meg soha.” Szent ember írta ezeket a szavakat a korintusiakhoz hajdanában. Ne kétel­kedjünk, ma sincs (és velünk sem le­het) ez másként. Pakol Fülöp POLITIKA-KÖZÉLET 2005. január 4., kedd Ma válik véglegessé a magyarországi népszavazás eredménye Patrubányt bocsánatkérésre szólítják (MTI)­­ A magyar Országos Választási Bizott­ság (OVB) keddi ülésén megállapíthatja a decem­ber 5-ei kettős népszavazás végeredményét. A tör­téntek után újra napirendre kerülhet a választási el­járásról szóló törvény módosítása. A népszavazás végeredményének kihirdetése után a Legfelsőbb Bíróság (LB) december 14-én megsemmisítette az OVB határozatát, és - helyt adva a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) és egy magánszemély kérésének - 1.154 szavazókörben elrendelte a szavazóköri jegyzőkönyvek ellenőrzé­sét. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke azért kérte a szavazatok újraszámlálását, mert elképzelhetőnek tartotta, hogy az említett körökben „kifordították”, felcserélték az igenek és a nemek számát. Az említett szavazókörökben a szavazatszámláló bizottságok már december végére befejezték mun­kájukat, de az eredmény megállapítását az MVSZ kérésére elhalasztották: a világszövetség delegáltja az ünnepek idején szabadságra ment. Az eddig közzétett ellenőrzések eredményei nem befolyásolták érdemben az adatokat, ezért Lamperth Mónika belügyminiszter és Lendvai Ildi­kó MSZP-frakcióvezető egyaránt bocsánatkérésre szólította fel Patrubány Miklóst. Lamperth Mónika belügyminiszter közölte az MTI-vel, hogy a tárca februárban újra kezdemé­nyezni fogja a választási törvény módosítását, im­már a kétkérdéses népszavazás tanulságainak fi­gyelembe vételével. Az elnök ünnepel Pengeváltás Bugár és Dzurinda között (MTI)­­ Mikulás Dzurinda szlo­vák miniszterelnöknek időnként az az érzése, hogy a kormányához tarto­zó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) egyes vezetői „túlságosan idegesek, talán azért, mert érzik, hogy leáldozóban az ügyvezeté­sük” - írta hétfőn a TASR. A szlovák közszolgálati hírügy­nökség azok után kérdezte meg a kormányfőt, hogy Bugár Béla, az MKP elnöke néhány órával korábbi nyilatkozatában azt mondta: a követ­kező választások után létrehozandó kormánykoalíció érdekében a Dzurinda vezette Szlovák Demokra­tikus és Keresztény Unió (SDKU) és a jelenleg ellenzékben politizáló, Vladimír Meciar nevével jegyzett Néppárt - Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalom (LS-HZDS) között megállapodások jöttek létre. Bugár úgy véli, hogy az ország következő kormánya nyilván nem jöhet létre a két erős ellenzéki párt, a Meciar ve­zette LS-HZDS és a Robert Fico je­gyezte Smer nélkül. Az MKP kiszorítását célzó szlo­vák párttörekvésekre már korábban is utaló Bugár egy másik nyilatkoza­tában hétfőn ismét szólt arról, hogy a nyitrai megyei közgyűlésben a szlo­vák pártszövetségekkel szemben többséggel, a nagyszombatiban pe­dig jelentős nyomatékkal bíró MKP ellenében a szlovák pártok a jövő év­ben esedékes regionális választások előtt már most olyan megyei koalíci­ók kialakítására készülnek, amelyek nyíltan bevallott célja a magyar „túlerő” visszaszorítása lenne. Bugár e törekvések ellensúlyozá­sára már korábban tett egy kompro­misszumos, közös jelölést célzó ja­vaslatot, de - mint hétfőn mondta - erre a szlovák pártok közül azóta egyik sem reagált. Ha mégis létrejön a szlovák pártok MKP-ellenes nagy­­koalíciója, akkor arra az MKP meg­felelően fog reagálni, mert az ország döntően magyarok lakta déli régiói­ban a magyar párt igenis reális esé­lyekkel törekszik a többségi pozíció­ra -jelentette ki. Bugár nem tagadta: azonosul pártja ügyvezető alelnöke, Duray Miklós véleményével, aki szerint ha ezek a szlovák törekvések megvalósulnak, az a „nemzetiségi béke” végét jelentheti. A Bugár nyilatkozataira reagáló Mikulás Dzurinda szerint az MKP vezetői „nagyon is jól tudják, hogy képesek vagyunk eltűrő és demokra­tikus politikát gyakorolni. Jómagam az ország minden polgárát tisztelem, tekintet nélkül a nemzetiségére”. Ki­fejtette: azt tapasztalja, hogy Szlová­kiában az emberek nemzetiségüktől függetlenül örülnek annak, hogy nyugalom van, ellenben „az MKP egyes vezetőit itt-ott mintha zavarná ez a nyugalom”. A kom­ányfőnek úgy tűnik, hogy az MKP egyes veze­tői hibáztak, amikor néhány régió­ban „talán a dominanciájukkal és az érzéketlen magatartásukkal” ingerel­ték a regionális pártstruktúrákat, de végső soron csak rajtuk múlik, hogy önvizsgálattal és megfelelő kommu­nikációval az adott régiókban partne­rekre leljenek. Nyilatkozata­ végén a szlovák kor­mányfő röviden érintette a magyar­szlovák államközi kapcsolatokat is. „Jó, hogy a Magyar Köztársaság megbékélt azzal, hogy a magyar kedvezménytörvénynek a mi terüle­tünkön nem lehet hatálya. Jó, hogy kölcsönösen kulturált egyezség szü­letett” - fogalmazott Dzurinda, s hozzátette: megnyugvással értesült a kettős állampolgárságra vonatkozó magyarországi népszavazás sikerte­lenségéről.

Next