Népújság, 2005. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-04 / 1. szám
4 NÉPÚJSÁG Örömből több, bajból kevesebb Mádl Ferenc újévi köszöntője (MTI) Annak a reményének adott hangot Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében, hogy örömből több, bajból kevesebb jut az országnak a következő évben. Az óévet „szabadító fordulatként” értékelte, az EU-csatlakozásra utalva. „Ismét egy új esztendő kapujában állunk. Reménykedünk, hogy örömből többet, bajból kevesebbet tartogat számunkra, mint az elmúlt év” - mondta az elnök. „2004 szabadító fordulatként került be történelmünkbe. Magyarország az Európai Unió tagja lett. ... Olyan esemény ez, amelynek hatása csak több év után lesz igazán értékelhető. Mégis, joggal bízhatunk abban, hogy a változás előnyeiből mielőbb mindenki részesül. A határok fokozatos megszűnése utat nyit a nemzeti egység kiépüléséhez” - emelte ki Mádl Ferenc. Kitért arra, hogy az elmúlt év a közéletben különösen sok indulatot szabadított el. ,,A politikai párbeszédben több türelem és megértés, a törvényalkotásban a nemzeti célok megvalósításához több egyetértés kell. Határainkon túli magyar közösségeinket, vallási közösségeinket és nemzetiségi kisebbségeinket ne bántsa senki. Ez az európai kultúra, hagyományaink és Alkotmányunk parancsa is” - hangsúlyozta. Fájónak nevezte, hogy szolidaritásból nem jutott elég, a rászorulóknak, bántóan nagy különbségek alakultak ki az egyes emberek és az egyes országrészek életkörülményeiben. Végezetül arról szólt: „ma a sorskérdésünk lett, hogy magyarként, emberként képesek legyünk kicsinyes pártérdekeket és önzésünket meghaladva egymás felé fordulni. Minden magyar felé fordulni. Éljen a határainkon belül vagy túl a lelki befogadással, a jogok megosztásával. A történelem minket egy nemzetbe rendezett. Hiszem, hogy 2005-ben a magyar társadalomban növekedni fog az összetartozás tudata, a nemzeti egységért való együttműködés erkölcsi és jogi parancsa, s hogy így mindannyian közelebb kerülhetünk egymáshoz.” „Isten áldja meg Magyarországot!” - fejezte be újévi köszöntőjét Mádl Ferenc. Szakítópróbák előtt az alig megalakult kormány (Folytatás az 1. oldalról) Kovászna megyében, és alprefektusi tisztséget akar Maros, Hargita, Bihar, Brassó, Hunyad, Szatmár és Szilágy megyében. Az RMDSZ ugyanakkor a magyarok arányos képviseletét is kéri a Maros megyei intézmények vezetőségében. Frunda elmondta, az RMDSZ Maros megyében csak az alprefektusi tisztséget igényli, de cserébe a megyei decentralizált intézmények vezető posztjainak 40 százalékát kívánja. „Ha a megye lakosságának 40 százaléka magyar, akkor a vezető tisztségek 40 százaléka nekünk jár, 52 százaléka a románoknak, a többi a romáknak, a zsidóknak és másoknak” - mondta Frunda György. A szenátor hozzátette, a Maros megyében igényelt tisztségekbe az RMDSZ általában fiatal személyeket javasol, mivel kevesebb a valószínűsége, hogy a fiatalok korruptak legyenek, vagy politikai utasításokra hallgassanak. Frunda szerint az RMDSZ az egészségügy, az oktatásügy, a pénzügyőrség, valamint más ellenőrző szervek vezetésében igényel tisztségeket Maros megyében. Magyar levelek Utóvégre... Ünnepekről mostanában ne készítsen számvetést senki. Mert könnyen kiderülhet esetleg, nem nagyon tudja, mit is ünnepelt valójában. Nyilvánvaló, mindenki mást és máshogyan, hite szerint. Mondhatni, csak a betlehemi csillag tündökölt ugyanúgy. Ki észrevette, ki nem. Ki meghatódott, kinek a fásult lelke közönyös maradt csupán. Mára már érdemtől, vétektől függetlenül új templomokat, globalizált katedrálisokat talált az ember magának. (Meglehet, szégyenszemre.) Amolyan uniformizált mindahány, megtévesztésig azonos, ahol csak az elnevezés más, csak a cégér. A magyar nyelvnek idegen, óriási fényreklámok csábosan színezik a világot, szinte menthetetlenül. És mutatják az utat. Végesetlen végig. Ahogyan elfajul(hat)nak ünnepeink. Mintha odaveszett volna s kihullott volna akaratunkból is a meghitt hangulat; nincs már semmi titok, semmi sejtelem; esztendő végén zárójelbe került napjainknak minden misztériuma. Szokásainktól elidegenedünk és könnyedén eluralkodik rajtunk a vásárlási téboly. A rendszerváltozásnak, ha van áldása, akkor fölösleges tovább keresgélni. Fogyasztók lettünk, más a rend, más az érték vagy az értéktelen. Kihasználnak. Nincs határ, nincs mérték. Amire egykor vágytunk, kézzelfogható immár... Magyarország népe hétszázhatvanmilliárd forintot költött az ünnepeken. Kisebbfajta csoda, kiszámolják. De miért ne. Summa summárum. Valamikor nem volt erre példa. Még a rekordok könyvével sem lehetett előhozakodni. Lám, a jelennek van emléke, és az emléknek van utókora. Hát ez az. Az összeg természetesen ijesztő. Vagy megnyugtató. Csak gondolkodom. Honnan a fenéből ennyi pénz? Ennyire futná a jólétből? No, azért nem tévedés lenne általánosítani. A kasztosodás tagadhatatlan, még akkor is, ha a nagyáruház (alias hipermarket) feneketlen gyomrában gazdag és szegény egymás mellett tologathatja bevásárlókocsiját. Rohamunk feltartóztathatatlan. Hiszen minden eladó, minden megvehető. Csak pénzed legyen. De ha nincs, az se kikerülhetetlen akadály. Fontos a mennyiség uralma. Elhiszed, érted van a nagy felhajtás s csakis érted hangzik a csábító szó. Elkábít az árudömping, árverseny és akció, harcolnak kegyeidért. Akármit vehetsz, kamatra is, ha üres a pénztárcád; autót, plazmatévét, márkás műszaki csodákat, még előleget sem kérnek. Hitelbe vásárolod a jövőt (ha már áhítottad), féktelen jókedvvel, mintha nem is lenne igaz. Hogy aztán a kamatokat nyögni fogod, mit számít. Velejárója a szép új világnak. És mi kicsire nem adunk. Utó végre szabadok vagyunk, de nem függetlenek. _ A „plázavilágbéke” nyertesei. És rabszolgái a vásárlásnak. Törődünk is vele. Ma már annyi mindent szabad. Választhatunk pártot magunknak, jobboldalon, baloldalon, akár a széleken is. Ahogy az önző érdek kívánja. Pedig tudjuk, nem feltétlenül jó mindig a politika közelében tartózkodni. De akkor is. Oda húzunk, ahol kecsegtetőbb az ígéret. A társadalmi megszorítások fellazultak, hát hasonulunk, csak úgy belterjesen, önfényezi magát a magyar ebben a kizökkent időben. Mi mást tehetne, igazodik. Veszekedős, marakodós életében közérzete rossz, viszont fogyasztásra formaidőzített az állapota. Ha egyszer minden eladó. Mert van. Pénzért, ingyen, mindegy. Az adósságot később úgyis könyörtelenül behajtják. Advent utolsó napjaiban Budapesten utcai plakátok hirdették a betlehemi kisded születését. „Mária és József házhoz jön! Telefonáljon most és rendelje meg a Szent Családot szentestére. Kivételes az alkalom. Mária lefekszik a karácsonyfa alá és megszüli a kis Jézust. József sír, térítésmentesen.” Arról persze semmi hírem, hogy valaki netán igényelte volna a szolgáltatást. Egyébként arról értesültem a megadott telefonszámról, hogy „hatásos művészi provokációnak” vagyok az áldozata. A cinikus vásárt csak a konzumidiótáknak szánták, akik fenntartás nélkül elhiszik, hogy velük megeshet ilyesmi. Valaki intermédia (na lám, ilyen is van) szakos egyetemista mutatott fricskát a fogyasztói társadalomnak. Megtehette, gúnyolódhatott rajtunk. Meghökkenteni akart. Hát sikerült. S pont jókor. Amikor világképünk olyan, amilyen, amikor az irigységkultúra divatozik körülöttünk; amikor egymás szívdobogására alig-alig figyelünk. Sajnos. Mégis, félre a búval, így, év elején nem hozzánk való ezen rágódni. Hiszen a magyar sem olyan mindig, amilyennek látszik. Elvásárolhattuk a forintmilliárdokat, mert volt mit venni érte. De ettől nem lettünk boldogabbak, és nem ezért örvendeztünk ünnepeink napjain. Igaz, mostanában lélekben kicsit megfeledkeztünk magunkról, neheztelünk egymásra, nincs összetartás, kevés a szeretet. Pedig „a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem örül a gonoszságnak, mindent eltűr, mindent remél, mindent elvisel; a szeretet nem szűnik meg soha.” Szent ember írta ezeket a szavakat a korintusiakhoz hajdanában. Ne kételkedjünk, ma sincs (és velünk sem lehet) ez másként. Pakol Fülöp POLITIKA-KÖZÉLET 2005. január 4., kedd Ma válik véglegessé a magyarországi népszavazás eredménye Patrubányt bocsánatkérésre szólítják (MTI) A magyar Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén megállapíthatja a december 5-ei kettős népszavazás végeredményét. A történtek után újra napirendre kerülhet a választási eljárásról szóló törvény módosítása. A népszavazás végeredményének kihirdetése után a Legfelsőbb Bíróság (LB) december 14-én megsemmisítette az OVB határozatát, és - helyt adva a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) és egy magánszemély kérésének - 1.154 szavazókörben elrendelte a szavazóköri jegyzőkönyvek ellenőrzését. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke azért kérte a szavazatok újraszámlálását, mert elképzelhetőnek tartotta, hogy az említett körökben „kifordították”, felcserélték az igenek és a nemek számát. Az említett szavazókörökben a szavazatszámláló bizottságok már december végére befejezték munkájukat, de az eredmény megállapítását az MVSZ kérésére elhalasztották: a világszövetség delegáltja az ünnepek idején szabadságra ment. Az eddig közzétett ellenőrzések eredményei nem befolyásolták érdemben az adatokat, ezért Lamperth Mónika belügyminiszter és Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető egyaránt bocsánatkérésre szólította fel Patrubány Miklóst. Lamperth Mónika belügyminiszter közölte az MTI-vel, hogy a tárca februárban újra kezdeményezni fogja a választási törvény módosítását, immár a kétkérdéses népszavazás tanulságainak figyelembe vételével. Az elnök ünnepel Pengeváltás Bugár és Dzurinda között (MTI) Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnöknek időnként az az érzése, hogy a kormányához tartozó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) egyes vezetői „túlságosan idegesek, talán azért, mert érzik, hogy leáldozóban az ügyvezetésük” - írta hétfőn a TASR. A szlovák közszolgálati hírügynökség azok után kérdezte meg a kormányfőt, hogy Bugár Béla, az MKP elnöke néhány órával korábbi nyilatkozatában azt mondta: a következő választások után létrehozandó kormánykoalíció érdekében a Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) és a jelenleg ellenzékben politizáló, Vladimír Meciar nevével jegyzett Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) között megállapodások jöttek létre. Bugár úgy véli, hogy az ország következő kormánya nyilván nem jöhet létre a két erős ellenzéki párt, a Meciar vezette LS-HZDS és a Robert Fico jegyezte Smer nélkül. Az MKP kiszorítását célzó szlovák párttörekvésekre már korábban is utaló Bugár egy másik nyilatkozatában hétfőn ismét szólt arról, hogy a nyitrai megyei közgyűlésben a szlovák pártszövetségekkel szemben többséggel, a nagyszombatiban pedig jelentős nyomatékkal bíró MKP ellenében a szlovák pártok a jövő évben esedékes regionális választások előtt már most olyan megyei koalíciók kialakítására készülnek, amelyek nyíltan bevallott célja a magyar „túlerő” visszaszorítása lenne. Bugár e törekvések ellensúlyozására már korábban tett egy kompromisszumos, közös jelölést célzó javaslatot, de - mint hétfőn mondta - erre a szlovák pártok közül azóta egyik sem reagált. Ha mégis létrejön a szlovák pártok MKP-ellenes nagykoalíciója, akkor arra az MKP megfelelően fog reagálni, mert az ország döntően magyarok lakta déli régióiban a magyar párt igenis reális esélyekkel törekszik a többségi pozícióra -jelentette ki. Bugár nem tagadta: azonosul pártja ügyvezető alelnöke, Duray Miklós véleményével, aki szerint ha ezek a szlovák törekvések megvalósulnak, az a „nemzetiségi béke” végét jelentheti. A Bugár nyilatkozataira reagáló Mikulás Dzurinda szerint az MKP vezetői „nagyon is jól tudják, hogy képesek vagyunk eltűrő és demokratikus politikát gyakorolni. Jómagam az ország minden polgárát tisztelem, tekintet nélkül a nemzetiségére”. Kifejtette: azt tapasztalja, hogy Szlovákiában az emberek nemzetiségüktől függetlenül örülnek annak, hogy nyugalom van, ellenben „az MKP egyes vezetőit itt-ott mintha zavarná ez a nyugalom”. A kományfőnek úgy tűnik, hogy az MKP egyes vezetői hibáztak, amikor néhány régióban „talán a dominanciájukkal és az érzéketlen magatartásukkal” ingerelték a regionális pártstruktúrákat, de végső soron csak rajtuk múlik, hogy önvizsgálattal és megfelelő kommunikációval az adott régiókban partnerekre leljenek. Nyilatkozata végén a szlovák kormányfő röviden érintette a magyarszlovák államközi kapcsolatokat is. „Jó, hogy a Magyar Köztársaság megbékélt azzal, hogy a magyar kedvezménytörvénynek a mi területünkön nem lehet hatálya. Jó, hogy kölcsönösen kulturált egyezség született” - fogalmazott Dzurinda, s hozzátette: megnyugvással értesült a kettős állampolgárságra vonatkozó magyarországi népszavazás sikertelenségéről.