Népújság, 2005. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2005-06-02 / 126. szám

2005. június 2., csütörtök Kortársunk, a hamleti koponya Bemutatkozott a Yorick Stúdió Többször is említettük (általában a várbástyabeli 74 Színházzal kapcsolatos cikkekben), hogy mennyire sajnálatos tény egy marosvásárhelyi, elsősorban kortárs darabokat magyar nyelven játszó kísérleti/alternatív jellegű színház nemléte. Hiszen a 74 ülőhely színháza megmutatta: igenis, van igény a kortárs drámaírók műveire, egy nem szokványos helyen, nem szokványos stílusban játszó apró, ám elhivatott társulatra. Nos, nemrég beszámolhattunk róla, hogy Sebestyén Aba színművész elnöklete alatt megalakult a Yorick Kulturális Egyesület, azon belül pedig a Yorick Stúdió, amely épp az előbb említett színházi vonal mentén kíván tevékenykedni. A tervek valósággá váltak: hétfő este a Yorick első bemutatójára volt hivatalos a vásárhelyi közönség. A hamleti koponya első premierjeként, a felvállalt úthoz híven Andrzej Wajda Nasztaszja Filippovna című művét vitték színpadra, Kövesdy István m.v. rendezésében. Díszlettervező: Bartha József, zeneszerző: Könczei Árpád, színpadi mozgás: Liviu Mátéi. A mű dramaturgiája igen érdekes, tulajdonképpen Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének színpadra alkalmazása, ám fordított irányban: a darab ott kezdődik, ahol a regény véget ér, és visszafele, a múlt irányába halad - ezen lejtőn keresztül sejtjük, tudjuk, majd értjük meg az egykori történéseket. A Sebestyén Aba, Veress Albert m. v. és Tompa Klára által játszott, nyomasztó hangulatú előadás - Dosztojevszkij nevéhez méltón mély és megrázó történet - ezen évad magyar össztársulatainak minden bizonnyal egyik legszebb és legjobb produkciója, bemutatkozó premierként telitalálat. Feltétlenül érdemes megnézni! A produkció kulturális egyesülethez méltón nem árválkodott egyedüli eseményként a bemutatkozáskor, kiállítás követte: a Zsámbéki Rakéta Bázis Csoport művészei mutatkoztak be a Mészárosok bástyájának alsó szintjén a nagyközönségnek. A laza hangulatú, zsíros kenyérrel, zöldhagymával és jó borral dúsított kiállítás-megnyitón megtudtuk: hosszabb kapcsolatot szeretnének kialakítani a filmes és képzőművészek a Yorick Stúdióval, amelynek keretén belül a Yorick július végén náluk vendégeskedik. Vásárhelyre visszatérvén pedig elkezdik az első, teljes évadi munkát. Sok sikert és nézőt kívánunk nekik! Nagy Botond :Az előadás a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Maros Megyei Tanács támogatásával jött létre. Gyermeknapi rendezvények Marosvásárhelyen Vidám óvodások és iskolások napja A borús idő ellenére tanító nénik és óvó nénik kíséretében vidám gyermekcsoportokkal találkozhattunk a nemzetközi gyereknap alkalmából Marosvásárhely utcáin. Június elsején az óvodák és iskolák programjai mellett könyvesboltok, játéküzletek és gyógyszertárak is kedveskedtek a legkisebbeknek. Bogárinvázió a Szentjánosbogár Napköziben A kövesdombi Szentjánosbogár három éve vette fel ezt a nevet, azóta minden évben megünneplik a napközi otthon napjait, aminek keretében a nemzetközi gyereknapot is megülik. A programokba a szülőket is bevonják, amint azt Nagy Nemes Ildikó óvónőtől megtudtuk. Hétfőn az Egyesülés negyedi 2-es napközi otthon meghívására a II. Cseresznye minifesztiválon szerepeltek, ahol marosvásárhelyi napközi otthonok és óvodák gyermekei népi és modern táncokkal, kis darabokkal szerepeltek. A Szentjánosbogár Napközi Otthon Csibe csoportja a szülőkkel közösen sportvetélkedőket tartott. Szerdán a gyermeknapokat az óvodások közösen ünnepelték meg. Az eredetileg a szabadba tervezett műsor az egyik terembe szorult, ahol bár többségben voltak a szentjánosbogárnak öltözött gyerekek, azért akadt katicabogár, pillangó, madarak, gomba, sőt még egy nap is betévedt az előadásra. A napközi otthon step-bystep magyar osztályai is bemutatták közösen tanult táncaikat és dalaikat. A szentjánosbogarak tánca után a kiscsoport Tavasztánc című előadásával szerepelt A nagycsoport székely ruhába öltözött óvodásai lakodalmas népi táncot lejtettek a szűk helyen. A magyar előkészítő csoport A kisokos Zsuzsi, valamint A só és a bors című darabokkal kedveskedett az óvodástársaknak. Lufik, kifestősök gyermeknapra A Marosvásárhelyi Rádió szerdán délelőtt egy kövesdombi játékbolt előtt szervezett kisiskolásoknak vetélkedőket. A Bibliofil könyvesboltban 11 órától közel húsz óvodás vett részt a rajzversenyen, nyereményük egy kifestőskönyv és egy léggömb lett. A főtéri Sensiblue gyógyszertár gyermeknap, alkalmából „állatálarcos” versenyt hirdetett, minden gyerek egy-egy kedvenc állatának maszkja mellé egy lufit kaphatott. Az országban még tíz Sensiblue gyógyszertárban szervezték meg a maszkkarnevált. (mészöly) Nyomorturizmus „Lóvontatta kocsik küzdenek gyors kocsikkal, melynek vezetői mobilon beszélik meg üzleti ügyeiket Munkások néznek Baywatch-t műholdas tévéiken, melyek középkori házaik udvarán állnak”. Nem, kedves olvasó, nem egy neorealista stílusban rendezett film forgatókönyvét olvasgattam, hanem egy közismert magyarországi utazási iroda internetes oldalát, annak keretén belül is a nyaralóprogramok Románia-leírását. Most sírjak vagy nevessek? Komoly dilemma Mert ilyesmit teírni 2005 tavaszán még Románia-ügyben is szégyenletes. Egy magára valamit is adó utazási iroda mielőtt összeállítaná az éves ajánlatát, ahova csak teheti, elmegy helyszíni szemlét készíteni. Úgy tűnik, ezt a kedves érintettek elmulasztották megtenni, ugyanis jómagam sokfelé jártam az országban, de őszintén be kell vallanom: középkori házudvaron tárolt, működő televíziót még sohasem láttam. Mellesleg, a Baywatch már régen lecsengett. Még nálunk fele is. Ami pedig a ló vontatta kocsikat illeti (értsd: szekér, nem összetévesztendő a hajdanán forradalminak számító fiákerekkel), valóban megnehezítik az autósok életét, de hogy domináns turisztikai jellemzői lennének Romániának. ?! „Románia halad előre, lassan és biztosan levetve a Ceaușescu-éra örökségeit A helyzet tehát nem reménytelen”. Valóban így, 16 évvel a rendszerváltás után már ideje is volt. De mi köze mindennek egy turisztikai tájékoztatóhoz? „Szerencsére” biztatónak szánt megjegyzésekre is bukkantam: „A románok, Európa legszegényebb emberei, nem sajátították el azt a szokást, hogy megkopasszák a turistát”. Íme egy újabb bizonyítéka annak, hogy a programszervezők életükben nem jártak még Romániában. Különben tudnák azt, ami mindannyiunk számára nyilvánvaló: a fenti állítás hamis, és a gyanútlan turista kegyetlen félretájékoztatásának számít. „...meglepődik a turista, hogy Románia mennyire más, mint az általános elképzelés” - de meg ám, főként ha ilyen és ehhez hasonló tájékoztatások alkották az elképzelései alapját. Szomorú, hogy amíg az országon belül az illetékesek például a faluturizmus fejlesztésén munkálkodnak, addig külföldön egy-egy hozzá nem értő vagy rosszindulatú propaganda inkább a nyomorturizmus célpontjává teszi az országot. Mert nincs a földön turista, aki egy ilyen leírás láttán Romániát tartaná ideális nyaralóhelynek. Vagy annyira elhanyagolható lenne ez a térség, hogy még fogalmazás, pontos informálás szintjén sem érdemes rá időt vesztegetni? Megjegyzem, hogy a fentebb tárgyalt szöveg időközben eltűnt az utazási iroda honlapjáról. Ugyanúgy, mint Románia a nyaralóprogramok listájáról... Soós Zsigmond Orsolya KULTÚRA NÉPÚJSÁG 5 Művelődési hírek — látatlanban Kevésbé rázós témák, bármikor, bárhová be lehet őket suvasztani, csavarozni, ha marad egy váratlan gödör. De akár el is maradhatnak mert fontosabb események jönnek közbe: felakasztotta, meggyilkolta, kirabolta, megerőszakolta, túszul ejtette, felnégyelte, elfogta, körözést adott ki, elsikkasztotta, letartóztatták feljelentették váratlanul elnapolta, összejött, megérkezett, látogatást tett, kezet fogott, elfogadta, elutasította, megverték bármikor bejöhet. Szóval: ec-pec kimehetsz, édes kultúránk (Lapszerkesztői gyakorlat és a politikai élet kiszámíthatatlansága támasztja alá magánvizsgálódásainkat.) Rendszeresen nézem az MTV Kárpáti híradóját, mely reggel 7 órától (local time) tíz-tizenkét percet szentel a kárpáti és Kárpátokon kívüli szomszédos térségek történéseinek. Fontos és fontatlan egyaránt vegyül benne, ámbátor Erdélyt „tematizálja” leggyakrabban a szerkesztőség. Azt nem tudom, kik a szerkesztők, de jobb is, ha nem kell név szerint őket súlyos fejcsóvában részesítenem. Persze, előbb óvatosan széttekintettem, csak ezután mertem leírni következtetéseimet. Megkérdeztem a megkérdezendőket, informátoraimat, miért nincsenek Marosvásárhelyről művelődési események soha (alig, elvétve, olykor, hében és korban) e műsorban. Amazok azt válaszolták, mert a budapesti főszerkesztőség (magaslatról kitárulkozó békaperspektíva) véleménye szerint erre tőlünk, vásárhelyiektől erre semmi szükség. Nem érdekes nem is tudom kicsodák számára. Csak a politikai egybesereglések jelentenek szenzációt ugyanúgy címzettség nélkül. Csütörtöki kimenni ^^^^ebest^^khál^ovat^ Van bezzeg Vakfalváról messzelátóverseny és Kisédesről nagyot zabáló össztánc-akadémia Fogyókúra-lakról kolbásztöltőverseny és diétés gördeszka-vetélkedő pápai nunciusok számára. Bihar alsóhajomról huszámbajnokság. Művelődés mindenünnen. Vidékünk nem izgalmas. Holott, ha a főszerkesztőség beletekint a heti vásárhelyi és Maros megyei magyar műsorkínálatba — a folytonos egymásra szervezésbe és bőséges választék-túllicitbe — látnia, olvasnia kellene, hogy akad annyi érdemdús esemény, mint Kabátfalván, ahol tízévente megszervezik a foltozószabók szakmai találkozását, és Csobáncon a jósajtevők fesztiválját, Mámoroson a Józanodj Erdélyi Magyar! nemzetközi bordalnyelősdit. De hát nem kellünk. Nem. Úgy látszik a nagyon fővárosi és tökéletesen informált legfőbb glovnája redakció (u.a. oroszul) tornyából, hogy Vásárhelyről csak a konfliktusokat kell médiázni, pedig volt és van itt rengeteg színházi esemény, irodalmi bemutatkozás, könyvvásár, találkozók, nagy múltú művelődési intézmények sajátos arcéllel, rendszeres nyilvánossággal, fellépéssel. Egy Látó-est pl. soha nem szerepelhet, holott a marosvásárhelyi közönség 100-nál is több alkalommal találkozott a folyóirat pódiumán az élő magyar irodalom személyiségeivel, fórumaival, nem csupán Kenyérmezőről és Sajtházáról, de Párizsból, Budapestről, New Yorkból, sőt még Kolozsvárról is. Ha szabad egy tanácsot adni, ha egyáltalán szavunk eljuthat a messzi és előkelő Szabadság téri főszerkesztőségig, akkor a kiegyensúlyozott területi szempontok mellett olykor nem érdektelen az esemény súlya, kihatása, több fokozattal, tonnákkal súlyosabb nagyságrendje mellett dönteni, igenis részre hajlóan, sőt művelődéscentrikusan. Egy kultúrváros önbecsülése és magyar-magyar (média) megbecsültsége sem utolsó szempont. Különben a bokalohasztó és kebeledöngető, kolbászpukkasztó és polgári falba rúgó versenyeknek is megvan a maguk jogosultsága. Csak ezt akartam mondani. Almában csönget egy picit Május 27-én a Teleki Oktatási Központban a szovátai magyartanárok köre megszervezte az immár hagyományos tavaszi szavalóversenyt a Szováta körzet iskolái számára. Évfordulóikkal az előző kiírások költői Balassi Bálint és Csokonai Vitéz Mihály voltak. Idén József Attila centenáriuma a kitűnő alkalom, hogy verseivel iskolásaink megismerhessék versmondó képességüket, a vetélkedői légkörben a nagy költő gondolatai, rímei és érzései minél hitelesebben jussanak el a közönség, a hallgató, néző szívéhez, lelkéhez. A versenyszerű versmondás, szavalás kivételes helyzet, sajátos feladat és munka, élmény és figyelés előadónak, hallgatónak egyaránt. Percek alatt összehasonlítható több szavaló, s különösen a kötelező versnél nagy az ilyen élménye a hallgatónak. De a szabadon választott vers elmondásakor sem „lazsál” a levegő rezdülése: a versmondóhoz talál-e verte, átlapozta-e A kötetet, irányította-e tanára e tekintetben, első vagy sokadik szavalása-e a versenyzőnek. Mind-mind döntő dolgok lehetnek ezek, lázban égő órák, napok, hetek előznek meg egy-egy ilyen hagyományos versünnepet. Bár minél több hasonló versünnep lenne - szerteszéjjel! Gyulakuta, Erdőszentgyörgy, Hármasközség, Szakadát, és Szováta tanulói „mérkőztek” meg egymással a Fülöp Judit, Mester Zoltán, és Wass János alkotta zsűri előtt, a szépszámú nézőközönség szorítását élvezve. Három csoportban szavaltak a tanulók: V-VI. osztályosok, VII-VII. osztályosok és líceumi tanulók. Ez utóbbiak nem versenyző (szovátai) „hármasfogata” irodalmi bemelegítéssel készítette elő a „pályát”. Nyertesek: mindenki! Első díjasok: Popa Margit, Székely Barna és Jakab Aranka. További díjazottak: Lázár Szilvia-Panna, Bárán Dániel és Márton Emőke, Sánta Katalin, Laczkó Orsolya és Barabás Tímea. Többen dicséretben részesültek, különdíjat is osztott a Teleki Oktatási Központ és a Bernády Közművelődési Egylet, ez utóbbi díjazottja: Lázár Szilvia- Panna, Bálán Dániel és Jakab Aranka. A sok (26) tehetséges gyermeket mind név szerint megemlíthetnénk, a szép magyar kiejtés, átélt szövegmondás és szép öltözet mindahány név. Akik most nem a legjobbak voltak, jövőre azok lehetnek! Orbán Mária, Kovács Katalin, Vass Júlia magyartanárok szervezésével, a többi magyar (szakos) tanár elő- és felkészítésével együtt ünnepi eseménnyé vált ez a szovátai péntek délután, amikor is a jubiláló Medvete megünneplésére fogott össze Szováta apraja-nagyja. Lám, az „apraja” részéről milyen jól sikerült! A rendezvény támogatói: polgármesteri hivatal, Teleki Oktatási Központ, Bernády Közművelődési Egylet, Elixon üzletház, Szovátai Fafeldolgozó Iskolacsoport, a szovátai 1- es és 2-es számú általános iskolák. Mester Zoltán Drezdában a Drezdai díszbemutatóval kezdődött meg kedd este Kertész Imre és Koltai Lajos filmjének, a Sorstalanságnak a németországi vetítése, a nagyközönség elé csütörtökön kerül az alkotás. A filmet tapssal fogadta a nézősereg a drezdai Cinemaxx mozikomplexumban, ahová elment az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre, a Sorstalanság írója, a film forgatókönyvének szerzője, Koltai Lajos rendező és a főszereplő, Nagy Marcell is. Kertész Imrét fiatalon deportálták Auschwitz-Birkenauba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került, ahonnan az amerikaiak szabadították ki. A Nobel-díj odaítélésének évében, 2002-ben berlini ösztöndíjas volt, s azóta is a német fővárosban tölti ideje nagy részét. Sorstalanság A Sorstalanság drezdai vetítése előtt Georg Milbradt, Szászország miniszterelnöke beszélt az alkotókhoz és a közönséghez. „Tudom, hogy nagy figyelemmel és aggodalommal követte a rombolás évfordulójának drezdai eseményeit” - szólt Kertész Imréhez a szász miniszterelnök, arra utalva, hogy idén februárban, Drezda lebombázásának 60. évfordulóján több ezer szélsőjobboldali, neonáci vonult végig a városon, akik párhuzamot vontak Drezda elpusztítása és a holokauszt között. Minden német feladata, hogy fellépjen a történelem meghamisítása, a múlt tagadása, a gyűlölet és az erőszak ellen - hangsúlyozta Milbradt. A Sorstalanságot vetítették az idei berlini filmfesztivál versenyprogramjában is. A filmet vegyesen fogadták, nem kapott díjat.