Népújság, 2006. június (58. évfolyam, 124-149. szám)

2006-06-29 / 148. szám

2006. június 29., csütörtök Lyukasóra a költészet jegyében Ha évadzáró KZST, akkor — im­már hagyományosan - Lyukasóra: a Kemény Zsigmond Társaság tájain­kon egyedi irodalmi estje a magyar­­országi példa szerint szerveződött és adatik ma is elő, ugyanazon cím­használattal. A lényeg: az összever­buvált „tanári kar” verseket olvas fel, a lyukasórai diákság, azaz a közön­ség feladata: kitalálni a szerző(k) személyét. Természetes, hogy nem az Anyám tyúkja, vagy az Anna örök hangzik el a Kultúrpalota kister­mében ilyenkor, hanem kevésbé ismert szerzők művei, vagy ellenkezőleg: hí­res költők jószerint ismeretlen, vagy stí­lusukra egyáltalán nem jellemző költe­ményei. Az egyetlen szabály: csak ma­gyar és csak elhunyt költők verseiből szabad válogatni, mindenki legfeljebb öt művet hozhat. Az említett tanári kar idén hat sze­mélyből állt: a feladványszerkesztők Farkas Ernő, Káli Király István, Láng Orsolya, dr. Nagy Attila és dr. Pletl Rita személyében ültek az emelvényen, a „katedrafőnök” szere­pét Kovács András Ferenc vállalta el. Természetesen ő is a kérdésfelte­vők, vershozók közé tartozott. Az est kezdetén Farkas Ernő félig viccesen megjegyezte: lassan olyan fogalom­­rendszerrel operálnak az iskolai iro­dalomelemzéseknél, hogy a végén már ő sem tudja, hogy miről volt szó, ezért felüdülés számára a Lyukasóra. És valóban, nem (csak) a légkondi számlájára írható, hogy a délutáni kánikulában gyorsan eltelt a másfél (lyukas) óra. A feladványversek kö­zött voltak könnyebben, illetve nehe­zebben kitalálhatók, utóbbi esetben a vershozóval kellett barkochbázni, utóbbi rendszerint körülírta a szerző személyét, néhány ismert, vagy ke­vésbé ismert dolgot mondott róla, amelynek alapján már könnyebben ment a találgatás. Változatos, színes volt a kínálat: műveivel jelen volt (többek között) Orbán Ottó, Füst Mi­lán, Babits Mihály, Szabó Endre, Nagy László, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Arany János, Gárdonyi Géza, Somlyó György, Romhányi József, Török Sophie, Tamkó Sirató Károly, Ju­hász Gyula, Ignotus és Reményik Sándor is, akiknek versei közül KAF a vidám, Farkas Ernő az Istent kere­ső alkotásokat válogatta ki ezúttal. Végül, a hagyományos könyvjuta­lommal (Káli Király István felajánlá­sa) értékelték a szerzők kitalálóit, a KZST pedig nyári szünetre indul. Leg­közelebb szeptemberben, az új művé­­szeti-irodalmi-színházi-zenei évad kez­detén jelentkezik. Nagy Botond Hétrészes Hofi-sorozat (MTI) - Hofi Géza (1936-2002) színész, humorista, előadóművész 70. születésnapja alkalmából Gon­dolj apádra! (Hoffmanntól Hofiig) címmel hétrészes sorozatot indít a Magyar Televízó, az első adás pénteken 21.05 órakor kezdődik az M1-en. Nemlahó György, a sorozat szer­kesztője az­ MTI-nek elmondta, hogy két héten át minden pénteken este Hofival szórakozhatnak a né­zők. Az összeállítás végigmegy Hofi teljes életén a kőbányai gye­rekkortól Rózsahegyi Kálmán szí­niiskolájáig, bemutatja a debreceni színészéveket, a budapesti beérke­zést a tévé nyilvánosságáig, pálya­futását a Mikroszkóp Színpadon, majd a Madách Kamara Színház­ban. A műsorban sok ritkán, vagy egy­általán nem látott felvétel is helyet kapott, illetve Hofi egyetlen filmsze­repe, a Lila ákác című produkcióban. A Hofi-Koós páros emlékezetes per­cei mellett felidézik az Odüsszeusz és a Rózsa Sándor paródiák vidám perceit. Részletek szerepelnek a so­rozatban a Hofélia­ és az Élelem bé­re című előadásból. A válogatás az első vállalkozás a nagy humorista életművének össze­foglalására. Hofi fellépései mellett 30 olyan ember is megszólal a soro­zatban, aki Hofi Géza munkatársa, segítője, barátja, szerzőtársa volt, köztük Bánki Iván, Csenterics Ág­nes, Farkasházy Tivadar, Horváth Ádám, Koós János, Kovács Kati, Sas József, Szenes Iván, Szinetár Miklós és Vitray Tamás. KULTÚRA Nyárközép Nagy igazságtalansága a naptárnak, hogy nem nyár­közép az év vége, nem júniusban vagy júliusban zárjuk le az esztendőt. Ugyanis minden másban ez bizony mű­sorzárás: a tévék abbahagyják népszerű élő- és előadá­saikat, csak a folytatásos mártásokat lehet továbbtun­kolni. A kiadók kevesebb könyvet dob­nak piacra, a tavalyi ősz és tél fo­lyamán felvásároltakat most vesz­­szük le a polcról, a többi könyv te­tejéről­­ ideiglenesen kaptunk nekik egy helyet, mintegy jelezve, hogy ő következik: őt fogjuk elvinni magunkkal a dél-botokádi tengerpart­ra és a felső-eszperantói hegyek közé kikapcsolódá­sul, ugyanis nyáron még illik olvasni vagy legalább­is naponta hűséges rendszerességgel lecipeljük a kö­tetet — regényt vagy novellákat, verset soha — a part­ra, a homokba, szerényebb esetben kiülünk társasá­gukban egy régi nyarak szagát idéző kockás pléddel a kert végébe, ott, ahol a feketeüröm és kullancs va­lószínűsége a legnagyobb. Befejeződik a tanév, lezárták a naplót, a tanárok emancipálódnak, a tanárnők végre kedvükre főzhet­nek és az év közben összegyűjtött recepteket, melye­ket a tanáriban sebtiben mondtak nekik tollba vagy másoltak le, az internetről csupaszítottak le, most büntetlenül kipróbálhatják kis családjukon. Az érett­ségik lezajlanak, az egyetemek felvételit hirdetnek, a bolognai mártás értelmében csak azok juthatnak be, akik milánói pizzát esznek számítógépes etikettel: Norton-programban a déliek, Sudtonban a vikingek, Kivingek a kövéreken. Azok nyernek felvételt, akik, behunyt szemmel azonosítják az európai unió őskö­­ r­ ­ületeit és huszonhatezer pontot gyűjtenek össze a műveltségtetón és lábtengőn. (Csak felvételi, olyan igazi nincs.) De lassan ott is elcsitulnak a nyüzsgő tantermek, oroszlánvermek és kínzókamrák, la­borok és jönnek a lés-sörök. Apropó, sörök Ez itt a sörök ideje, az emberek kisza­ladnak a kertvendéglőkbe, minde­nütt folynak a mulatozások ban­kettek, összejövetelek, évad végi találkozók alapítványok gratulál­nak önmaguknak színházak húz­zák le a rolót, a mozikban nyári üde gyilkosságokat ját­szanak, strandélet, standlabda, focivébé, portugál erdő­tűz, a Fontana Treviben mosdó japán optikusok, mentők sisteregnek szívbetegek mellett. Csellengő kulcsos gyerekek labdát vágnak ütemesen az aszfalthoz, a biciklit támasztják unottan, táborról ál­modoznak és önvédelmi matek-angol, néptánc-, asz­­szonyfektető és népbetegség-kutató táborok országszer­te. Sok pénzért. Egyáltalán mindenki szerteszéjjel van. Semmilyen hi­vatalban semmit sem lehet elintézni, a lehúzott ablako­kon - sajnáljuk, nem vagyunk házon-házán belül, a hi­vatal Horvátországban pancsol - táblácska fogad. Vagy inkább utasít el. A könyvtárak elcsendesednek, az állatkertek megtel­nek, azaz a kultúra szektorai most cserélnek egymással népességet. Áz irányult népmozgalmak a bezártságból a külső zsúfoltba. Vagyis év vége van ténylegesen. Szünet. Két jó között a legjobb. Csak a csütörtöki kimenő rója követi változatlanul. (Önreklám helyett.) NÉPÚJSÁG 5 Újabb rockopera Csíksomlyón Mintegy ötszáz énekes, színész és statiszta, valamint ötven lovas részvételével napok óta zajlanak Csíksomlyón A napba öltözött le­ány című rockopera próbái. Az alkotás ősbemutatója zárja szombaton az évente megrendezett Ezer Székely Leány Napja rendez­vénysorozatot. A szervezők hagyo­mányt szeretnének teremteni azzal, hogy a népzene és néptánc e gaz­dag ünnepét nagyszabású produk­cióval zárják - jelentette ki Csíksomlyón a sajtó képviselői előtt Koltay Gábor, a rockopera rendezője. Tavaly ugyanitt a Megfeszített cí­mű alkotást mutatták be, szintén Koltay rendezésében, 2003-ban pe­dig az István, a király erdélyi bemu­tatóján mintegy félmilliós tömeg vett részt. A Koltay Gergely és a Kormorán együttes által írt rockopera főszerep­lői között olyan művészek is vannak, akik felléptek a tavalyi és a tavaly­­előtti csíksomlyói produkcióban is. Varga Miklós ezúttal István papot alakítja, Vikidál Gyula pedig Márton, az öreg székely pásztor szerepét játssza. Fellépnek továbbá Bodnár Vivien, Miller Zoltán, Varga Klári, Kalapács József, Makrai Pál, Csengery Attila, valamint komáromi és váci színészek, Csíkszeredai és környékbeli statiszták, ötven helyi lo­vas. „Egyetlen magyar televíziós társa­ság sem volt hajlandó felvételt készí­teni, netán sugározni az előadást” - nehezményezte Koltay, hangsúlyoz­va, hogy a Magyar Rádió Kossuth adója élőben sugározza a szombat es­ti produkciót. A rendező azt is elmondta, hogy gondot jelentett az előadás költségei­nek előteremtése, így a mintegy 10 millió forint költségvetésű produkci­ót több tucat vállalkozó adományá­nak köszönhetően viszik színre. Mint mondta, ő maga ingyen vállalta a munkát, a magyarországi vendégmű­vészek, a műszaki szakemberek szál­lás- és ellátási költségeit a vendéglá­tók állják. Modern idők - modern gondok, netán a klasszikus kultúra alkonyának a kezdete? (1.) „Az a veszély, hogy a számítógép olyan lesz, mint az ember, nem olyan nagy, mint annak a veszélye, hogy az ember lesz olyan, mint a számítógép. ” Konrad Zuse (1910-1990) Bármit is írsz - írd röviden, és meg fogják érteni; írd képszerűen és emlékezetükben fogják tartani. Joseph Pulitzer (1847—1911) Amikor jelentették Fordnak a Wankel-motor feltalálását, meghallgatta a mérnökök jelentését, ami után a jelenlévők feszülten vártak Ford véle­ményére. Rövid szünet után ezt mondotta Ford: „A Wankel-motor válasz egy soha fel sem tett kérdésre.” Napjainkban a digitális technológia ki­váltotta forradalommal kapcsolatosan képzeljük el a következő, nem irreális helyzetet: a telefontársaságok képviselőinek bemutatják a to­vábbfejlesztett maroktelefont, amelyikkel fényképezni is lehet, és a ké­pet nyomban tovább is küldeni. Nos, ez a készülék tényleg nem volt vá­lasz egy kérdésre sem, és igény sem volt reá. Hogy aztán milyen hasz­nos lehet? - de milyen súlyos események kiváltója is lett, éppen az isko­lában! - arról is lesz szó a következőkben. A könyvnyomtatás találmánya után 600 évvel szemtanúi, résztvevői és haszonélvezői vagyunk egy hason­lóan korszakalkotó, ugyancsak forra­dalmi eseménynek, a média digitális korszakának. Ahogyan azonban min­dig is lenni szokott, egy probléma megoldása után egy új probléma mu­tatkozik. A digitális forradalom egy csapásra megoldott problémákat és megnyitotta az utat soha el sem kép­zelhető további megvalósítások felé. A nagy-nagy lelkesedés azonban el­terelte a figyelmet a máris jelentkező, új problémákról. Nagy kerülővel fo­gunk közelíteni. Amikor Párizsban bemutatták Gutenberg nyomdáját, a francia király lelkesedéssel fogadta. A királyt lépésről lépésre kísérő gyóntató pap azon nyomban figyel­meztette: fenség, ez az ördög talál­mánya! Ha pedig számba vesszük mindazt, amit a nyomdának köszön­hetünk, akkor a gyóntató szerzetes szemszögéből nézve a dolgokat, fé­lelme tényleg nem volt megalapozat­lan. Továbbá, ha a médiális forrada­lom kezdetét a mindennapok szintjén a fénymásolók megjelenésében jelöl­nénk meg, akkor elmondható, hogy azzal vezetődött be a katolikus egy­ház hierarchikus struktúrájával azo­nos felépítésű kommunista rendszer leáldozása. Nem is csoda, ti. a fény­másoló tette lehetővé olyan anyagok sokszorosítását és terjesztését, ame­lyek vagy nem jelenhettek meg, vagy nem voltak elérhetők. Pro memoria: a fénymásolók zár alatt voltak, lajstro­mot kellett vezetni arról, kinek, mifé­le szöveget és hány példányban má­soltak le. Az ártalmatlannak tűnő, modern és felette hasznos irodai fénymásolók súlyos csapást mértek a kommunista rendszerre, mivel a dik­tatúra központi szervét, a cenzúra hi­vatalát teliben találták, egy csapásra megtörték hatékonyságát, ami nélkül a rendszer nem működhetett. Szoro­san utána jöttek a hírek soha nem lá­tott, se nem hallott masinákról. Ez volt a médiális forradalom bevezető szakasza, s ugyanakkor az ilyen nagy mondások kora is: vége a könyvnek, info totál, a globális falu, az informá­ció érája stb. Mindez ma jobban ér­telmezhető, nyugodtan megbeszélhe­tő. Gutenberg megdicsőülése Amikor Gutenberg születésének 600. évfordulóját ünnepelték Mainz városában, nyitva maradt a kérdés, vajon 1400-ban, netán 1397-ben szü­letett Johannes Gensfleisch. Teljesen irreleváns. A mainzi megemlékezés ünnepi beszédére azt a férfiút kérték fel, aki a média legkiválóbb ismerője, kutatója és kritikusa egy személyben: az államokbéli Neil Postman. Egy ilyen bölcs férfiú beszédére jó odafi­gyelni, annál is inkább, mivel a gu­­tenbergi galaxis vitorlavásznait a globalizáció hullámverései jobban megtépázták, mint a szellemi szabad­ság és a cenzúra között folyó harcok évszázadai. Azt is látni fogjuk, mi Gutenberg legnagyobb érdeme, és mennyi marad meg továbbra is a gu­­tenbergi örökségből. Postman a könyvnyomtatás kultúrtörténelmi jelentőségét három forradalomnak nevezhető tényben je­lölte meg. Az elsőnek köszönhetjük - mondja Postman - a racionális gon­dolkozás térhódítását. Az olvasás az értelmet élesíti, és mind a gondolko­dást mind a kifejezési képességet fo­kozza; a nyomtatott szavaik soronkén­ti felvonulása egy bizonyos gondol­kodási formát indít be, ami során az olvasó a leírtak mögött meghúzódó szerző gondolatait követve, a leírtak mérlegelését, összehasonlítását végzi el. A nyomda és a racionális gondol­kodás szövetsége a tudományok megszületését eredményezte. A má­sodik abban jelölhető meg, hogy elő­térbe helyezte az egyént, és annak becsvágyát, ami maga a szellemi al­kotás mozgatórugója. A nyomda sza­bad kibontakozási teret biztosított az individualizmus számára: a becsvágy szülte alkotások terjesztésével a nyomda csillapította az egyénnek az elismerésre vágyás kínzó szomjúság­érzetét; lehetővé tette a saját szavak megörökítését, időállóvá tételét. A nyomda nem egyéb, mint időmasina, és a nyomtatott könyv révén összekö­ti a jelen időt az örökkévalósággal. A nyomtatott szó független a puszta to­­vábbmondás során elkerülhetetlen le­morzsolódástól; szerzője abban a ju­talomban részesül, hogy halála után is megszólalhat az olvasó számára. A nyomda időszaka előtti felolvasó ugyan tovább élt, mivel a nagy több­ség még évszázadokig nem tud ol­vasni, de lassan kialakul az egyéni ol­vasók rétege. [ A felolvasás az 1800- as évek végét is túlélte; a mellékelt kép Gustave Doré (1832-1883) fa­metszetének címe: Felolvasó egy éj­jeli menhelyen ]. A harmadik az in­formáció forradalma; a nyomtatott könyv (az első 50 évben kb. 8 millió) felvillantotta az info hiányállapota megszüntetésének lehetőségét. 1480 körül 6 országban 110 nyomda mű­ködött, ebből 50 Olaszországban. Mit nyomtattak? hát... elsősorban bibliát. A reformáció el sem képzelhető a nép nyelvén írott és nyomtatott biblia nélkül. De megjelent Agricola mineralogiája, Clusius botanikája, Erasmus és Descartes írásai, továbbá nyelvészeti, filozófiai és más munkák is. A nyomtatott könyvvel kapcsola­tos rendkívül fontos újítás volt a la­pok arab számokkal számozása, ami lehetővé tette egy könyvben a kere­sett info gyors fellelését, továbbá a könyvek pontos katalogizálását! Meg sem fordul a fejünkben, hogy ezt is fel kellett találni. (Folytatjuk) Dr. Szőcs Károly

Next