Népújság, 2007. július (59. évfolyam, 150-175. szám)
2007-07-30 / 174. szám
2 NÉPÚJSÁG 30., hétfő A Nap kel 6 óra 2 perckor, lenyugszik 20 óra 58 perckor. Az év 211. napja, hátravan 154 nap. ^ Hiten értene! Ma JUDIT, XÉNIA, holnap OSZKÁR napja. JUDIT: héber eredetű Jelentése: Júdeából származó nő. XÉNIA: görög eredetű, jelentése: vendég. OSZKÁR: sokak szerint északi germán eredetű, ekkor jelentése: jó dárda, de lehet ír-kelta, akkor szarvaskedvelőt jelöl. Vasárnapra bedugult Segesvár (Folytatás az 1. oldalról) alulkínálat: ottjártunkkor valamiféle ó-szocialista pingepongot zöngicséltek az egyik szabad színpadról a fiúk, Pávási Hadrián Csónakjáját juttatva esszénkbe. Habnak a tortúrára egy faramuci Mediafax-hír: a városháza a vár két őrzője mellé további hatot alkalmazFotó: Puskás György na, hogy nyolcan legyenek, az őrök feladata pedig az lesz, hogy mély meghajlással köszöntsék a várba látogató turistákat. Hát nem semmi. Hol a pénztár? Tesztelt Önkormi! Máris jelentkezem: Damján B. Sándor TUDÓSÍTÁSOK 2007. július 30., hétfő A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT Emlékezés Fehéregyházán Adósságunk még mindig óriási Az Ispánkútnál Benefi Sándor fehéregyházi lelkész fohászával és a koszorúzással indult az emlékezés. A Múzeumkert melletti millenniumi templomban Máthé Sándor brassói unitárius lelkész tartotta a szószéki szolgálatot. A turulmadaras emlékműnél a Kövecsi Csaba vezette fúvósok zenéjére koszorúztak a vendégek és a helybeliek. Petőfi-verset mondott Székely Tímea és Nagy Zsuzsanna. Anyaországunkból hivatalosan Tatabánya,Sárospatak, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös képviseltette magát az ünnepségen. Brassóiak, maroskeresztúriak, vásárhelyiek is lerótták kegyeletüket. A műsort példás szakszerűséggel vezette Nagy Judit tanítónő. Ünnepi beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke. Felszólalt Tancsa János önkormányzati képviselő Kiskunfélegyháza képviseletében és ifj. Szabó József, a PSME elnöke. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület oklevéllel ismerte el Gábos Dezső tiszteletbeli elnök fél évszázados munkáját a Petőfi-emlékezések megszervezésében. Saját költeményét mondta el Szőcs Ilka Székelyudvarhelyről. Tatabánya 8KOR nevű csoportja bemutatta Magyarnak lenni küldetést jelent című verses-zenés összeállítását. A népünnepély a Petőfi-rajongó műkedvelők felléptével/szereplésével folytatódott. A millenniumi unitárius templom melletti frissen kiképezett galériában (üdvös volna állandósítani benne a tárlatokat!) három művész állított ki. Nagy Vilmos ötvösmunkáit, Sándor János faragványait és Sz. Kovács Géza néhány akvarelljét csodálhatták meg a látogatók. Petőfi az irodalomban egyedülálló szóleleményével alkotta meg a világszabadság fogalmát, mondotta Markó Béla. Egyenlőségről és testvériségről is beszélhetnénk, egy olyan korban, amikor 1989 után itt, Romániában, a diktatúra összeomlásával mindannyian azt reméltük, hogy valóban fölépítjük-e a Petőfi Sándor-i szabadság, egyenlőség testvériség eszményt, hogy valóban megteremtünk-e, a szó szoros értelmében, nem egy hamis egyenlőséget, amelyből volt részünk 1989 előtt bőven, hanem egy olyan társadalmat, amely valós egyenlőséget ad számunkra. Amelyben ki-ki teljesítménye, méltósága és érdemei szerint élhet egy szabad világban. Eltelt azóta tizenhét esztendő, és fel kell tennünk magunknak a kérdést: megvalósítottuk-e ezt a társadalmat? Sajnos, a válasz még egyelőre: nem, nem, nem. Még ezután következik az, hogy ezt a valós szabadságot, valós egyenlőséget és valós testvériséget megvalósítsuk. Közösen. Az adósságunk még mindig óriási. Az adósságunk még mindig nagy Petőfi Sándorral szemben,, hisz akik rosszul élnek, nyomorúságban élnek, akik valamiért anyagilag, szellemileg szenvednek ebben a világban, körülöttünk, itt, Erdélyben és ebben a régióban, azok nagyon jól tudják, hogy milyen fontos ez az eszmény, nagyon jól tudják, hogy milyen fontos ezt az adósságot végre leróni - és nagyon sokan vannak ilyenek. Van egy harmadik adósságunk is Petőfi Sándorral szemben — a művészi és az eszmei adósság mellett van egy erkölcsi adósságunk is. Nem elég a legszebb költői teljesítmény. Nem elég a legszebb elveket, eszméket, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget fölmutatni, hanem azokhoz erkölcseinkkel, magatartásainkkal is ragaszkodnunk kell. Petőfi Sándor ezt mutatta föl mindannyiunk számára. Azt az erkölcsöt, amely következetes, azt az erkölcsöt, amelyben élet és mű, élet és eszme nem válik el egymástól, hanem ugyanazt mutatja, ugyanazt üzeni mindannyiunknak. Még akkor is, ha drámai módon, még akkor is, ha tragikusan, még akkor is, tartozásaink mellé oda kell tennünk a legnagyobb adósságot Petőfivel szemben: azt, hogy hagytuk valamikor itt, a fehéregyházi síkon - nem mi, az eleink, de ők is mi vagyunk, mi vagyunk a múlt, mi vagyunk a jelen és mi vagyunk a jövő —, hagytuk elpusztulni itt, ezen a fehéregyházi síkon... És mivel ez az adósság soha le nem törleszthető, mivel ez az adósság ebben a nemzetben mindig létezni fog, mindaddig Petőfi Sándor is élni fog miközöttünk. Hajtsunk az idén is, most is, tisztelettel, fejet az emléke előtt!... (Az emlékezés részleteire később visszatérünk) Bölöni Domokos Sajtótájékoztató Sikeres volt a Félsziget A Félsziget Fesztivál látogatóinak száma vasárnapra a bérletesekkel és az elővételben megvásárolt napijegyekkel együtt elérte a tavalyi össznézőszámot, és minden szempontból sikeresnek könyvelhető el a rendezvény —jelentették be vasárnap déli záró sajtótájékoztatójukon a főszervezők. Reményeik szerint a vasárnap esti LGT- koncerttel sikerül a megcélzott növekedést elérni - jelentette ki Gerendai Károly, a Sziget Kulturális Szervezőiroda ügyvezető igazgatója. A hetijegyesek száma ebben az évben 25%-kal növekedett. „A fesztivál már a tavaly megtermelte saját költségét, látható fejlődés van, évről évre egyre nagyobb és egyre jobb a Félsziget. Ha minden jól megy, jövőre az elmúlt évek befektetései megtérülnek. Idén 10-15 millió forint bevételre számítunk. Eltelt az öt év, mi megtettük, amit lehetett, visszafele már nem lehet építkezni, várjuk, hogy a város vezetése is megvonja a mérleget, hogyan értékelik a Félsziget Fesztivál marosvásárhelyi jelenlétét. Ahhoz, hogy hosszú távon lehessen tervezni, tudnunk kell, hogyan alakul a vitatott területek sorsa” - mondta Gerendai Károly. Szepessy Szabolcs fesztiváligazgató kiemelte, hogy a Félsziget Fesztivál egyik erőssége, hogy nemcsak egyszerű koncertsorozat, hanem rendkívül komplex rendezvény, ahol a szabadidős, sport- és kulturális események egyaránt helyet kapnak. „Idén ráadásul négy zenei helyszínünk volt, mindegyik színpad programját sikeresnek értékelhetjük. Az LGT vasárnap esti fellépése Erdélyben kiemelkedő eseménynek számít, az eddig összenyitott sportpálya mellett még egy pályával megtoldjuk a helyszínt, így nyugodtan mondhatom, mindenki el fog tenni a koncerten” - jelentette ki Szepessy Szabolcs. Bodor László, a MIÉRT alelnöke elmondta: - A sportrendezvények, akárcsak az előző években, idén is nagy sikernek örvendtek, közel ezren vettek részt a vetélkedőkön, a MIÉRT-sátorban pedig mintegy 2000 ember fordult meg. A sátortáborban vasárnap reggelig 2.016 sátrat húztak fel. Ezen a héten a www. felsziget.ro-t ma reggelig 53.900-an nézték meg. Több mint 900 ezer letöltést regisztráltunk. A Max Weber Társadalomkutató Központ idén is készített szociológiai felmérést, amelynek célja: megismerni a hetijegyet vásároló látogatók alapvető szociodemográfiai jellemzőit. A kérdőívek feldolgozás alatt vannak, azt azonban lehet már tudni, hogy a résztvevők 59 százaléka viszszatérő vendége a Félsziget Fesztiválnak, míg 41 százalékuk először vesz részt a rendezvényen. Szepessy Szabolcs és Gerendai Károly A Stratocaster halála • Mulatság mulatság hátán - a hétvégi Félsziget elhozta a buli non plus ultrát, egymást érték a jobbnál jobb koncertek a különböző színpadokon. Rock, dzsessz, blues, pop, alternatív, világzene, vagy elektronikus muzsika? Választás és színpad kérdése csupán. Péntek délután valaki megjegyezte: a Blueslandre megyünk. Mert a Zakuska színpad és Maros színpad környéke bluesfölddé változott. Zenei Szentfölddé, akár... A Víkend színpadon ellenben a súlyos akkordok domináltak a hétvége első napján: a Délvidékről érkezett Nevergreen, a kilencvenes évek egyik kultikus magyar bandája kezdte a gótikus zúzást majd a román rocktriumvirátus másik tagja, a Cargo hozta el a „Szentlelket” ismét a Félszigetre. Hatalmas buli kerekedett, a temesvári legendát csak hosszas ráadás után engedte le a színpadról a vegyes ajkú és egy emberként mulató közönség. Amely rövidesen visszatért a dühöngőbe: a legendás Theatre of Tragedy szimfonikus-gótikus metal varázsára, majd a Hooligans slágereire. Előbbinek már nagy sikere volt akkor, amikor a Nightwish még kéjes álom volt csupán. A Bluesland felé vettük az utunkat. Loredana felejthető pipereköcködése sajnos túl hosszúra nyúlt, a román „díva” idétlenkedései után azonban színpadra lépett a blueskirály, Deák Bill Gyula. Ahogyan eddig is, fergeteges hangulatú koncertet nyomott a rajongói által mindenütt mélyen tisztelt „öreg”. Összes nagy számát lejátszotta, HBB-s korszakból és azutánról is, a 3 óra 20-tól a Rossz véren és Zöld csillagon keresztül a Közép-európai hobo bluesig. Megrendítő volt. A.G. Weinberger követte őt a Maros színpadon, a hazai blues egyik etalonja kedves szavakkal köszönte meg Bill kapitánynak a sodró erejű, őszinte koncertet majd ő és bandája csapott a húrok közé. Amerikai stílű ős-bluesára a Sörpatika mellett is táncolt a jónép. Ahogy a Deák Billmotoblues-muzsika alatt is. A Zakuska színpadon a dzsessz dominált pénteken. A Slang, a Session Jazz Band és a Swinging Train muzsikált a nap második felében. Vagy a hajnal kezdetén... Szombaton minden addiginál nagyobb tömeg lepte el a tábort. (Többek között) az Iris lépett fel a Víkend színpadon, őket a Kosheen és a Heaven Street Seven követte, míg a Maros színpadon a Maszkura és a tücsökraj nyitókoncertje lepte meg kellemesen a nagyérdeműt. A Vásárhelyről elszármazott Maszkura rock- és hip-hop-utazgatásai után megállapodott a dzsessz-blues-poplokálzenénél (amelyet előbbi stílek elemeivel fűszerez), tangóharmonikával kiegészült hangzásvilágú dalaira igen kellemesen töltöttük az időt. Este kilenc körül Charlie és zenekara nézett az ég felé, a hálás publikummal egyetemben jó másfél órán keresztül. Nincs annyi dupla whisky, amennyi elővarázsolja az emberből azt a mulatírozást amelyet apróbb és kevésbé apró lerendezett a Maros-parti téren. A napot a Zakuska színpad dühöngőjében zártuk, ahol a Midnight Express készített elő váratlan, ám fergeteges hangulatú estét. Egy óra alatt legfeljebb nyolc dalt játszottak, tíznél is több percre nyújtott átdolgozásaik tobzódtak a gitár-, billentyű-, bőgő- és dobszólókban, lett légyen szó a Cocaine-ről vagy a Sweet Home Alabamáról. A ráadásként lenyomott Voodoo Child végén pedig a frontember nemes egyszerűséggel széttörte a gitárt a monitoron. A Stratocaster halála igencsak feltüzelte a békés közönséget, amely még nagyobb beleéléssel ropta a táncot az utolsó akkordig, hangig, bármiig. Zenétől feltöltődve sörözgettünk tovább, míg el nem érkezett a tolvaj reggel. És az utolsó nap vele... Nagy Botond