Népújság, 2007. július (59. évfolyam, 150-175. szám)

2007-07-30 / 174. szám

2 NÉPÚJSÁG 30., hétfő A Nap kel 6 óra 2 perckor, lenyugszik 20 óra 58 perckor. Az év 211. napja, hátravan 154 nap. ^ Hiten érten­e! Ma JUDIT, XÉNIA, holnap OSZKÁR napja. JUDIT: héber eredetű Jelentése: Júdeá­­ból származó nő. XÉNIA: görög eredetű, jelentése: ven­dég. OSZKÁR: sokak szerint északi germán eredetű, ekkor jelentése: jó dárda, de lehet ír-kelta, akkor szarvaskedvelőt jelöl. Vasárnapra bedugult Segesvár (Folytatás az 1. oldalról) alulkínálat: ottjártunkkor valamiféle ó-szocialista pingepongot zöngicsél­­tek az egyik szabad színpadról a fiúk, Pávási Hadrián Csónakjáját juttatva esszénkbe. Habnak a tortúrára egy faramuci Mediafax-hír: a városháza a vár két őrzője mellé további hatot alkalmaz­Fotó: Puskás György na, hogy nyolcan legyenek, az őrök feladata pedig az lesz, hogy mély meghajlással köszöntsék a várba lá­togató turistákat. Hát nem semmi. Hol a pénztár? Tesztelt Önkormi! Máris jelentke­zem: Damján B. Sándor TUDÓSÍTÁSOK 2007. július 30., hétfő A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT Emlékezés Fehéregyházán Adósságunk még mindig óriási Az Ispánkútnál Benefi Sándor fe­héregyházi lelkész fohászával és a koszorúzással indult az emlékezés. A Múzeumkert melletti millenniumi templomban Máthé Sándor brassói unitárius lelkész tartotta a szószéki szolgálatot. A turulmadaras emlék­műnél a Kövecsi Csaba vezette fúvó­sok zenéjére koszorúztak a vendégek és a helybeliek. Petőfi-verset mon­dott Székely Tímea és Nagy Zsu­zsanna. Anyaországunkból hivatalo­san Tatabánya,­Sárospatak, Kiskun­félegyháza, Kiskőrös képviseltette magát­­ az ünnepségen. Brassóiak, maroskeresztúriak, vásárhelyiek is lerótták kegyeletüket. A műsort pél­dás szakszerűséggel vezette Nagy Ju­dit tanítónő. Ünnepi beszédet mon­dott Markó Béla, az RMDSZ orszá­gos elnöke. Felszólalt Tancsa János önkormányzati képviselő Kiskunfél­egyháza képviseletében és ifj. Szabó József, a PSME elnöke. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület okle­véllel ismerte el Gábos Dezső tiszte­letbeli elnök fél évszázados munkáját a Petőfi-emlékezések megszervezé­sében. Saját költeményét mondta el Szőcs Ilka Székelyudvarhelyről. Ta­tabánya 8KOR nevű csoportja bemu­tatta Magyarnak lenni küldetést je­lent című verses-zenés összeállítását. A népünnepély a Petőfi-rajongó mű­kedvelők felléptével/szereplésével folytatódott. A millenniumi unitárius templom melletti frissen kiképezett galériában (üdvös volna állandósítani benne a tárlatokat!) három művész állított ki. Nagy Vilmos ötvösmunkáit, Sándor János faragványait és Sz. Kovács Géza néhány akvarelljét csodálhatták meg a látogatók. Petőfi az irodalomban egyedülálló szóleleményével alkotta meg a világ­szabadság fogalmát, mondotta Markó Béla. Egyenlőségről és testvé­riségről is beszélhetnénk, egy olyan korban, amikor 1989 után itt, Romá­niában, a diktatúra összeomlásával mindannyian azt reméltük, hogy va­lóban fölépítjük-e a Petőfi Sándor-i szabadság, egyenlőség testvériség eszményt, hogy valóban megterem­­tünk-e, a szó szoros értelmében, nem egy hamis egyenlőséget, amelyből volt részünk 1989 előtt bőven, ha­nem egy olyan társadalmat, amely valós egyenlőséget ad számunkra. Amelyben ki-ki teljesítménye, méltó­sága és érdemei szerint élhet egy sza­bad világban. Eltelt azóta tizenhét esztendő, és fel kell tennünk ma­gunknak a kérdést: megvalósítottuk-e ezt a társadalmat? Sajnos, a válasz még egyelőre: nem, nem, nem. Még ezután következik az, hogy ezt a va­lós szabadságot, valós egyenlőséget és valós testvériséget megvalósítsuk. Közösen. Az adósságunk még min­dig óriási. Az adósságunk még min­dig nagy Petőfi Sándorral szemben,, hisz akik rosszul élnek, nyomorúság­ban élnek, akik valamiért anyagilag, szellemileg szenvednek ebben a vi­lágban, körülöttünk, itt, Erdélyben és ebben a régióban, azok nagyon jól tudják, hogy milyen fontos ez az esz­mény, nagyon jól tudják, hogy mi­lyen fontos ezt az adósságot végre le­róni - és nagyon sokan vannak ilye­nek. Van egy harmadik adósságunk is Petőfi Sándorral szemben — a művé­szi és az eszmei adósság mellett van egy erkölcsi adósságunk is. Nem elég a legszebb költői teljesítmény. Nem elég a legszebb elveket, eszmé­ket, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget fölmutatni, hanem azok­hoz erkölcseinkkel, magatartásaink­kal is ragaszkodnunk kell. Petőfi Sándor ezt mutatta föl mindannyiunk számára. Azt az erkölcsöt, amely kö­vetkezetes, azt az erkölcsöt, amely­ben élet és mű, élet és eszme nem vá­lik el egymástól, hanem ugyanazt mutatja, ugyanazt üzeni mindannyiunknak. Még akkor is, ha drámai módon, még akkor is, ha tra­gikusan, még akkor is, tartozásaink mellé oda kell tennünk a legnagyobb adósságot Petőfivel szemben: azt, hogy hagytuk valamikor itt, a fehér­egyházi síkon - nem mi, az eleink, de ők is mi vagyunk, mi vagyunk a múlt, mi vagyunk a jelen és mi va­gyunk a jövő —, hagytuk elpusztulni itt, ezen a fehéregyházi síkon... És mivel ez az adósság soha le nem tör­­leszthető, mivel ez az adósság ebben a nemzetben mindig létezni fog, mindaddig Petőfi Sándor is élni fog miközöttünk. Hajtsunk az idén is, most is, tisztelettel, fejet az emléke előtt!... (Az emlékezés részleteire később visszatérünk) Bölöni Domokos Sajtótájékoztató Sikeres volt a Félsziget A Félsziget Fesztivál látogatóinak száma vasárnapra a bérletesekkel és az elővételben megvásárolt napijegyekkel együtt elérte a tavalyi össznézőszámot, és minden szem­pontból sikeresnek könyvelhető el a rendez­vény —jelentették be vasárnap déli záró saj­tótájékoztatójukon a főszervezők. Reményeik szerint a vasárnap esti LGT- koncerttel sikerül a megcélzott növekedést elérni - jelentette ki Gerendai Károly, a Szi­get Kulturális Szervezőiroda ügyvezető igazgatója. A hetijegyesek száma ebben az évben 25%-kal növekedett. „A fesztivál már a tavaly megtermelte saját költségét, látható fejlődés van, évről évre egyre na­gyobb és egyre jobb a Félsziget. Ha minden jól megy, jövőre az elmúlt évek befektetései megtérülnek. Idén 10-15 millió forint bevé­telre számítunk. Eltelt az öt év, mi megtet­tük, amit lehetett, visszafele már nem lehet építkezni, várjuk, hogy a város vezetése is megvonja a mérleget, hogyan értékelik a Félsziget Fesztivál marosvásárhelyi jelenlé­tét. Ahhoz, hogy hosszú távon lehessen ter­vezni, tudnunk kell, hogyan alakul a vitatott területek sorsa” - mondta Gerendai Károly. Szepessy Szabolcs fesztiváligazgató ki­emelte, hogy a Félsziget Fesztivál egyik erőssége, hogy nemcsak egyszerű koncert­sorozat, hanem rendkívül komplex rendez­vény, ahol a szabadidős, sport- és kulturális események egyaránt helyet kapnak. „Idén ráadásul négy zenei helyszínünk volt, mind­egyik színpad programját sikeresnek érté­kelhetjük. Az LGT vasárnap esti fellépése Erdélyben kiemelkedő eseménynek számít, az eddig összenyitott sportpálya mellett még egy pályával megtoldjuk a helyszínt, így nyugodtan mondhatom, mindenki el fog tenni a koncerten” - jelentette ki Szepessy Szabolcs. Bodor László, a MIÉRT alelnöke el­mondta: - A sportrendezvények, akárcsak az előző években, idén is nagy sikernek ör­vendtek, közel ezren vettek részt a vetélke­dőkön, a MIÉRT-sátorban pedig mintegy 2000 ember fordult meg. A sátortáborban vasárnap reggelig 2.016 sátrat húztak fel. Ezen a héten a www. felsziget.ro-t ma reggelig 53.900-an nézték meg. Több mint 900 ezer letöltést regisztrál­tunk. A Max Weber Társadalomkutató Köz­pont idén is készített szociológiai felmérést, amelynek célja: megismerni a hetijegyet vásároló látogatók alapvető szocio­­demográfiai jellemzőit. A kérdőívek feldol­gozás alatt vannak, azt azonban lehet már tudni, hogy a résztvevők 59 százaléka visz­­szatérő vendége a Félsziget Fesztiválnak, míg 41 százalékuk először vesz részt a ren­dezvényen. Szepessy Szabolcs és Gerendai Károly A Stratocaster halála • Mulatság mulatság hátán - a hétvégi Fél­sziget elhozta a buli non plus ultrát, egy­mást érték a jobbnál jobb koncertek a kü­lönböző színpadokon. Rock, dzsessz, blues, pop, alternatív, világze­ne, vagy elektronikus muzsika? Választás és színpad kérdése csupán. Péntek délután valaki megjegyezte: a Blueslandre megyünk. Mert a Zakuska színpad és Maros színpad kör­nyéke bluesfölddé válto­zott. Zenei Szentfölddé, akár... A Víkend színpadon ellenben a súlyos akkordok domináltak a hétvége első napján: a Délvidékről érkezett Nevergreen, a kilencvenes évek egyik kultikus magyar bandája kezdte a gótikus zúzást majd a román rocktriumvirátus másik tagja, a Cargo hozta el a „Szentlelket” ismét a Félsziget­re. Hatalmas buli kerekedett, a temesvári legen­dát csak hosszas ráadás után engedte le a szín­padról a vegyes ajkú és egy emberként mulató közönség. Amely rövidesen visszatért a dühön­gőbe: a legendás Theatre of Tragedy szimfoni­kus-gótikus metal varázsára, majd a Hooligans slágereire. Előbbinek már nagy sikere volt ak­kor, amikor a Nightwish még kéjes álom volt csu­pán. A Bluesland felé vettük az utunkat. Loredana felejthető pipereköcködése sajnos túl hosszúra nyúlt, a román „díva” idétlenkedései után azon­ban színpadra lépett a blueskirály, Deák Bill Gyula. Ahogyan eddig is, fergeteges hangulatú koncertet nyomott a rajongói által mindenütt mélyen tisztelt „öreg”. Összes nagy számát le­játszotta, HBB-s korszakból és azutánról is, a 3 óra 20-tól a Rossz véren és Zöld csillagon ke­resztül a Közép-európai hobo bluesig. Megrendítő volt. A.G. Weinberger követte őt a Maros színpa­don, a hazai blues egyik etalonja kedves szavakkal köszönte meg Bill kapitánynak a sodró erejű, őszinte koncertet majd ő és bandája csapott a hú­rok közé. Amerikai stílű ős-bluesára a Sörpatika mellett is táncolt a jónép. Ahogy a Deák Bill­­motoblues-muzsika alatt is. A Zakuska színpadon a dzsessz dominált pénte­ken. A Slang, a Session Jazz Band és a Swinging Train muzsikált a nap második felében. Vagy a hajnal kezdetén... Szombaton minden addiginál nagyobb tömeg lepte el a tábort. (Többek között) az Iris lépett fel a Víkend színpadon, őket a Kosheen és a Heaven Street Seven követte, míg a Maros színpadon a Maszkura és a tücsökraj nyitókoncertje lepte meg kellemesen a nagyérdeműt. A Vásárhelyről elszár­mazott Maszkura rock- és hip-hop-utazgatásai után megállapodott a dzsessz-blues-pop­­lokálzenénél (amelyet előbbi stílek elemeivel fű­szerez), tangóharmonikával kiegészült hangzásvi­­lágú dalaira igen kellemesen töltöttük az időt. Este kilenc körül Charlie és zenekara nézett az ég felé, a hálás publikummal egyetemben jó másfél órán keresztül. Nincs annyi dupla whisky, amennyi elő­varázsolja az emberből azt a mulatírozást amelyet apróbb és kevésbé apró lerendezett a Maros-parti téren. A napot a Zakuska színpad dühöngőjében zártuk, ahol a Midnight Express készített elő vá­ratlan, ám fergeteges hangulatú estét. Egy óra alatt legfeljebb nyolc dalt játszottak, tíznél is több perc­re nyújtott átdolgozásaik tobzódtak a gitár-, billen­tyű-, bőgő- és dobszólókban, lett légyen szó a Cocaine-ről vagy a Sweet Home Alabamáról. A ráadásként lenyomott Voodoo Child végén pedig a frontember nemes egyszerűséggel széttörte a gi­tárt a monitoron. A Stratocaster halála igencsak feltüzelte a békés közönséget, amely még nagyobb beleéléssel ropta a táncot az utolsó akkordig, han­gig, bármiig. Zenétől feltöltődve sörözgettünk to­vább, míg el nem érkezett a tolvaj reggel. És az utolsó nap vele... Nagy Botond

Next