Népújság, 2007. október (59. évfolyam, 228-254. szám)

2007-10-06 / 233. szám

6 NÉPÚJSÁG Skies. Ötven éve kezdődött az űrkorszak Az űrturista szputnyikja és más furcsaságok 50 éve, 1957. október 4-én, greenwichi idő szerint 19:28:34-kor állították Föld körüli pályára az első mesterséges égitestet, és amit ma az űrkorszak kezdetének szokás te­kinteni, akkor valójában a fegyverkezési verseny mellékterméke volt. A szputnyikból több is készült, s az egyik Richard Garriott, a következő űrturista tulajdonában van. A szovjet védelmi minisztérium kazahsztáni Tyura-Tam gyakorló­terepéről - a mai Bajkonurból - felbocsátott kis gömb a PSZ-1 (Legegyszerűbb szputnyik-1) fe­dőnevet viselte, de a hangsúly az azt pályára állító R-7 hordozóra­kétán volt, a világ első interkonti­nentális ballisztikus rakétáján, amelyet 1960 januárjában nuk­leáris robbanófejekkel hadrendbe is állítottak. Az első szputnyik - utitárs­­ azért a legegyszerűbb volt, mert a rakéta teherbírásával gondok voltak, így műszerekkel nem tud­ta volna pályára állítani a kis gömböt. A tudósok, köztük Szergej Koroljov, a zseniális konstruktőr és menedzser java­solta, hogy hagyják a műszere­ket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) központi bizott­sága ugyanis már 1955-ben ha­tározatokat hozott „a bolygóközi közlekedés problémáinak megol­dásáról”, s az első szputnyik (útitárs) felbocsátását 1956-ra irányozta elő. Mivel azonban a békés tudomány vívmányaként akarta azt feltüntetni, az 1957 nyarától 1958 végéig tartó nem­zetközi geofizikai évre halasztotta a nagy eseményt. Az 58 centiméteres átmérőjű gömbből - amelyet ugyancsak Koroljov javaslatára tükörfényesre políroztak, hogy minél csekélyebb legyen a felületen a súrlódás, de azért is, hogy szabad szemmel is látható legyen az égbolton - töb­bet is készítettek. A PSZ-1 a Föld légkörébe visz­­szatérve elégett, de az űrkutatás relikviáit gyűjtők honlapja (collectspace.com) az évforduló alkalmából megpróbált utánajárni a többi példánynak. Noha a világ számtalan repülési és űrkutatási múzeumában láthatók modellek, csak egy olyat találtak, amelyről feltételezik, hogy az eredeti tarta­lékok közül való. Ez az egy Richard Garriottnak, a következő űrtu­ristának a tulajdonában van. A 46 éves Garriott a világ egyik legsikeresebb számító­­gépes­­ játéksorozatának, az Ultimának a fejlesztője, s munkájával sokmilliós jövede­lemre tett szert, így engedheti meg magának, hogy jövő ősz­szel ő legyen a következő űr­turista, s hogy igazi kincseket gyűjtsön. A szputnyikot mintegy 10 éve vásárolta több más orosz tárggyal együtt, amelyek kö­zött van egy mai napig a Hol­don tartózkodó holdjáró (Junohod-2) is. Ez utóbbival Richard Garriott az egyetlen ember a Földön, aki egy világ­űrben lévő tárgy jogos tulajdo­nosa. (A szputnyik szétszedve, két salátástálként jutott túl a vámvizsgálatokon.) Az újságírók érdeklődése kapcsán a szputnyiktulaj ap­ját, Owen Garriott űrhajóst is megkérdezte, vajon milyen hatással volt életére a PSZ-1 útja. Mint kiderült, e befolyás változáson mennek át az ionoszférában. Két évvel később ebből írta szakdolgozatát. E dol­gozat keltette fel a PSZ-1 felbo­csátása után egy évvel megala­kult NASA figyelmét, és így válo­gatták be Garriottot az első tu­dós-űrhajósok közé, hogy aztán kétszer is megjárja a világűrt, majd pedig űrkutatási fejleszté­seken dolgozzon. A PSZ-1 után alig egy hónap­pal, november 3-án indult a má­sodik szputnyik Lajkával, a kutyá­val. Az állat hét napig szorongott a kis helyen, végül utolsó adag tápjával idegmérget kapott. A Szputnyik-3 már „igazi”, komplex műszerekkel felszerelt mestersé­ges hold volt, az 1327 kilo­gramm súlyú, napelemekkel is ellátott szerkezet 1958. május 15-től 692 napig keringett a Föld körül. A kilencvenes évek elejének gazdasági problémái nyomán szinte leállt orosz űrprogram az olajdollároknak köszönhetően mostanra újra beindult: jövőre már másfél milliárd dollárt szán rá az állam, ami a NASA költség­­vetésének kevesebb mint tizede, de tízszer annyi, mint amennyi tíz éve jutott e célra. Egyesek az emberiség jövőjét a kozmosz meghódításában látják, mások nem tulajdonítanak ilyen nagy jelentőséget az űrkutatás­nak. Tény azonban, hogy a főző­edényeket bélelő teflontól a drá­ga autók halogén lámpájáig, az akkumulátoros csavarhúzótól a káros sugarakat kiszűrő nap­szemüvegekig az emberek szá­mos, az életüket egyre kényel­mesebbé tévő találmányt kö­szönhetnek az 50 éve kezdődött űrkutatásnak, meghatározó volt. Az idősebb Garriott a Stanford egyete­men tanult, és éppen rádiósu­gárzással foglal­kozott. Ő és tár­sai nyomban elkezdték követ­ni a bip-bip jele­ket, amelyeket naponta 3-4 alkalommal, minden egy­másfél órában 5-10 percig le­hetett fogni. Owen Garriott a Földet kísérő égitestekről ér­kező rádiójeleket kezdte kutatni, s azt, hogy milyen - 2007. október 6., szombat

Next