Népújság, 2007. október (59. évfolyam, 228-254. szám)
2007-10-06 / 233. szám
6 NÉPÚJSÁG Skies. Ötven éve kezdődött az űrkorszak Az űrturista szputnyikja és más furcsaságok 50 éve, 1957. október 4-én, greenwichi idő szerint 19:28:34-kor állították Föld körüli pályára az első mesterséges égitestet, és amit ma az űrkorszak kezdetének szokás tekinteni, akkor valójában a fegyverkezési verseny mellékterméke volt. A szputnyikból több is készült, s az egyik Richard Garriott, a következő űrturista tulajdonában van. A szovjet védelmi minisztérium kazahsztáni Tyura-Tam gyakorlóterepéről - a mai Bajkonurból - felbocsátott kis gömb a PSZ-1 (Legegyszerűbb szputnyik-1) fedőnevet viselte, de a hangsúly az azt pályára állító R-7 hordozórakétán volt, a világ első interkontinentális ballisztikus rakétáján, amelyet 1960 januárjában nukleáris robbanófejekkel hadrendbe is állítottak. Az első szputnyik - utitárs azért a legegyszerűbb volt, mert a rakéta teherbírásával gondok voltak, így műszerekkel nem tudta volna pályára állítani a kis gömböt. A tudósok, köztük Szergej Koroljov, a zseniális konstruktőr és menedzser javasolta, hogy hagyják a műszereket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) központi bizottsága ugyanis már 1955-ben határozatokat hozott „a bolygóközi közlekedés problémáinak megoldásáról”, s az első szputnyik (útitárs) felbocsátását 1956-ra irányozta elő. Mivel azonban a békés tudomány vívmányaként akarta azt feltüntetni, az 1957 nyarától 1958 végéig tartó nemzetközi geofizikai évre halasztotta a nagy eseményt. Az 58 centiméteres átmérőjű gömbből - amelyet ugyancsak Koroljov javaslatára tükörfényesre políroztak, hogy minél csekélyebb legyen a felületen a súrlódás, de azért is, hogy szabad szemmel is látható legyen az égbolton - többet is készítettek. A PSZ-1 a Föld légkörébe viszszatérve elégett, de az űrkutatás relikviáit gyűjtők honlapja (collectspace.com) az évforduló alkalmából megpróbált utánajárni a többi példánynak. Noha a világ számtalan repülési és űrkutatási múzeumában láthatók modellek, csak egy olyat találtak, amelyről feltételezik, hogy az eredeti tartalékok közül való. Ez az egy Richard Garriottnak, a következő űrturistának a tulajdonában van. A 46 éves Garriott a világ egyik legsikeresebb számítógépes játéksorozatának, az Ultimának a fejlesztője, s munkájával sokmilliós jövedelemre tett szert, így engedheti meg magának, hogy jövő őszszel ő legyen a következő űrturista, s hogy igazi kincseket gyűjtsön. A szputnyikot mintegy 10 éve vásárolta több más orosz tárggyal együtt, amelyek között van egy mai napig a Holdon tartózkodó holdjáró (Junohod-2) is. Ez utóbbival Richard Garriott az egyetlen ember a Földön, aki egy világűrben lévő tárgy jogos tulajdonosa. (A szputnyik szétszedve, két salátástálként jutott túl a vámvizsgálatokon.) Az újságírók érdeklődése kapcsán a szputnyiktulaj apját, Owen Garriott űrhajóst is megkérdezte, vajon milyen hatással volt életére a PSZ-1 útja. Mint kiderült, e befolyás változáson mennek át az ionoszférában. Két évvel később ebből írta szakdolgozatát. E dolgozat keltette fel a PSZ-1 felbocsátása után egy évvel megalakult NASA figyelmét, és így válogatták be Garriottot az első tudós-űrhajósok közé, hogy aztán kétszer is megjárja a világűrt, majd pedig űrkutatási fejlesztéseken dolgozzon. A PSZ-1 után alig egy hónappal, november 3-án indult a második szputnyik Lajkával, a kutyával. Az állat hét napig szorongott a kis helyen, végül utolsó adag tápjával idegmérget kapott. A Szputnyik-3 már „igazi”, komplex műszerekkel felszerelt mesterséges hold volt, az 1327 kilogramm súlyú, napelemekkel is ellátott szerkezet 1958. május 15-től 692 napig keringett a Föld körül. A kilencvenes évek elejének gazdasági problémái nyomán szinte leállt orosz űrprogram az olajdollároknak köszönhetően mostanra újra beindult: jövőre már másfél milliárd dollárt szán rá az állam, ami a NASA költségvetésének kevesebb mint tizede, de tízszer annyi, mint amennyi tíz éve jutott e célra. Egyesek az emberiség jövőjét a kozmosz meghódításában látják, mások nem tulajdonítanak ilyen nagy jelentőséget az űrkutatásnak. Tény azonban, hogy a főzőedényeket bélelő teflontól a drága autók halogén lámpájáig, az akkumulátoros csavarhúzótól a káros sugarakat kiszűrő napszemüvegekig az emberek számos, az életüket egyre kényelmesebbé tévő találmányt köszönhetnek az 50 éve kezdődött űrkutatásnak, meghatározó volt. Az idősebb Garriott a Stanford egyetemen tanult, és éppen rádiósugárzással foglalkozott. Ő és társai nyomban elkezdték követni a bip-bip jeleket, amelyeket naponta 3-4 alkalommal, minden egymásfél órában 5-10 percig lehetett fogni. Owen Garriott a Földet kísérő égitestekről érkező rádiójeleket kezdte kutatni, s azt, hogy milyen - 2007. október 6., szombat