Népújság, 2009. április (61. évfolyam, 75-97. szám)
2009-04-10 / 83. szám
2009. április 10., péntek 3- \ ii I If I i j / 'f ii | I / . Q p *; , :| ;| jf~ I * J p/ jj %^/ßw I ^ '4 fi fi.íUíiK -win Csanádi Imre Ibolyászó Erdőn, tar erdőn, ibolya nyitik kékellőn. Deák-Sárosi László versei Hegy, völgy, domboldal, éled édes illattal. Illattal, édessel, szívig szerelmetessel. Lányok nevetnek, ibolyászni mehetnek, legényekre lelhetnek Csetepaté az iskolatáskában Sok keresés és gondolkozás után megtaláltam az ideális iskolatáskát: kényelmes, nem túl nagy, az oldalán még egy kis rés is van, ami arra is jó lesz majd, hogy szellőzzön kissé a sok benne ücsörgő tudomány. Furcsa, hogy bármennyire gondosan helyezem el benne a tananyagok nemsokára minden a feje tetejére áll. Mintha odabent háború dúlna. Az első, ami bekerül a táskámba, az a magyar könyv. Tiszteletet érdemel, hiszen ő az anyanyelv, segít a helyesírásban és beszédben. A matekkönyv a füzetekkel igényes, sokra tartja magát túl tekintélyes, háromszor is kikéri magának a helyet: - Én vagyok az alap, tőlem ered a tudomány, a logika, a számolás, ami nélkül semmi az ember! - Ne tartsd túl fontosnak magad, mert aki nem tud helyesen beszélni, az hogyan képes feladatokat megoldani? Aki nem tudja felsorolni a szófajokat, nem tudja a mondatelemzés sorrendjét az hogy akar számolni? - vitázik a magyar könyv. - Butaság! Ti alig értek valamit. Én vagyok az állam, a haza nyelve, és előttem mindenkinek meg kell hajolnia! — érvel a románkönyv. - Észrevettétek, ki van mellettetek? Az általam nyújtott tudománynak köszönhetően értettétek meg a gravitációt, a hijelenségeket és sok mást. Nem látjátok, hogy minden tanuló tágra nyílt szemmel figyel a fizikaórán ? - Hát persze, hogy figyelnek, de csak azért, mert semmit sem értenek! - felesel a magyar könyv. Erre vág viszsza a fizikakönyv: * - Ó, ti csak hallgassatok mind, kedves német, angol, tőrei, biológia, földrajz szakos kollégák! Nem veszitek észre, hogy alig-alig van igény rátok? - Csak vitázzatok, a legszebb úgyis a zeneóra, hiszen ekkor legalább mindenki vidám. És tiszteljétek a magyar kollégát, mert amit ő megtanít helyesen, én azt megzenésítem. - Félreállnátok egy kicsik hogy én is becsúszhassak ide? Ma az utolsó a rajzóra, s ezen arra kell ösztönöznöm a gyerekeket, hogy minél több összevissza vonalat és formát készítsenek, ami egyébként a ti sok butaságotokra is vall, amit összebeszéltek. Jövő pénteken majd megmutatom nektek. Addig is húzódjatok kicsit összébb, és cs itt! így is elviselhetetlenül sokan szorongunk ebben a táskában. Naponta elhangzanak az előbbihez hasonló zsörtölődések a táskámban. Érdekes, hogy pénteken valahogy mégis nyugton maradtak a könyveim. Vajon mi lehet az oka? Talán tudják, hogy szabadnap következik, és én majd csak vasárnap fogom őket újra a kezembe venni? Akkor meg fölösleges a zsörtölődés?!... Jeremiás Vivien, 2-es Sz. Ált. Iskola, Marosvásárhely Szerkeszti: Bölöni Domokos Mezőbándi konfirmandusok Nagy Zsombor felvétele Húsvéti szokás Húsvét másodnapján Az a szokás járja, ■ Megindul a locsoló Vidám fiúk árja. Szomjúságuk izzik kívül, akár belül. Azt adnak, mit nem vársz. Kedvük arcukra ül. Jókora csöbörrel Megöntöznek téged. Azott veréb leszel, S ha ellenállsz, véged Nem jöttem dézsával. Csak egy marék vízzel, Nem fogsz elhervadni Ily illattal s ízzel! Locsoló Zöldül az erdő. S a vadvirág benne. Megszelídíthetem, Megöntözhetem-e? ! Gyöngycsibe Lapít ez a gyöngytyúk, Tojás van alatta, Piros, kék, zöld szinti? Vagy mint Isten adta? Ha piros a tojás, Azon nyomban kérem, Piros csibe keljen Belőle ki nékem. Megöntözöm érte E ház virágszálát. Nem hervad el akkor, S nem várok több hálát. Virágaim Apró kertész fiú vagyok, Locsolok úgy, mint a nagyot Kertem kincs és ez a talány’, Virágom több tucat kislány’. Te vagy a legszebb közülük, Nyílj ki, mire én felnövök. Gyarapodj, s e kertben maradj. Meglocsollak, el ne hervadj! Magyar őseink turulmadara Magyar őseink sokáig Szittyiában éltek. Aztán egyszer megjelent felettük Isten madara, a turulmadár. Nagy testű madár volt, nagyobb a sólyomnál, így mondták a régiek. Repkedett a levegőben, s jelezte, hogy a magyaroknak el kell indulniuk nyugat felé. Vezér volt a turulmadár, mint egy angyal. Akkor megérkeztek a magyarok a Kárpátokhoz. Itt megálltak, megpihentek. A turulmadár megint jelezte, át kell kelni a nagy hegyeken. Át is keltek, megérkeztek Pannóniába. Innen a turulmadár nem ment tovább. Azt mondták a magyarok: — Mi sem megyünk tovább, letelepedünk a Kárpát-medencében, itt lesz az új hazánk. Árpád vezér is, Szent István király is, s utánuk mindenki szent madárnak tartotta a turulmadarat. GYERMEKOLDAL Két népmonda Páll Lajos Tavaszi rapszódia Vitéz kutyám irigy, dühöng, Láncán tehetetlen, Három tyúk mért rendezkedik A veteményeskertben. Első pördül, kanyar it, Hozzá mondja: kot-kit-kit. Az igazság itt van, itt, Tyúklábbal kilépve. A második tele gonddal, Érett hangú, alig szólal, Csak dolgozik konokul. Repül a föld, hova nyúl. A harmadik az iromba, Bóbitáját félrecsapta, Szeme kerek ideges, Csibéje csak egy van, egy, Ezért nízni érdemes. Ó, gyönyörű délután! Mi jöhet ezek után? Ahogy Kata észrevette, Volt azután szedte-vette, Szállt a seprű, kavics, cserép, Minden, amit keze elért. S a tyúkok méltatlankodva Repültek a lécrakásra. — Ennyi munkát, hogy ilyen bért. Hogy ilyen bért, hetedízig? Tyükésszel ezt föl nem érik — Igaz, igaz, izibe, Csipogta az egyetlenegy Láncfűsárga kiscsibe. NÉPÚJSÁG 5 rt Ősz János népszerűsége Édesanyám mondta, Orbán Lajosné született Madaras Jusztina, hogy mikor járt iskolába, Ősz János volt az igazgató-tanító. Sokat járt a kukoricahántókba, télen a fonókba, s írta le a meséket, amiket az öregek mondtak. Annyira közvetlen ember volt, hogy az iskolában a gyermekekkel játszott. Macskázott velük. — Milyen játék volt a macskázás? Leült a tanító úr egy székre, bekötötték a szemét akkor felállt, s elindult kereste a gyermekeket, ő volt a macska. Fel kellett ismerje, hogy melyik gyermek van körülötte, ki kellett találja név szerint, hogy kit fogott meg. Ilyen népszerű ember volt. Szerette mindenki a faluban. Mégis el kellett menjen Kibédről, egyszerre távozott el 1901 -ben Keményfi Katinka tanító nénivel. (Ősz János legfontosabb könyve: A csudatáska. Eredeti székely népmesék. Kolozsvár, 1941.) Ráduly János gyűjtése