Népújság, 2010. október (62. évfolyam, 229-254. szám)
2010-10-23 / 248. szám
2010. október 23., szombat Híres emberek, jeles települések Hunyadi János és Vajdahunyad Hunyadi János (1400 körül - Zimony, 1456. augusztus 11.) középkori magyar földesúr és hadvezér, a „nagy törökverő’. Kormányzó (régens), a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére, Hunyadi Mátyás apja. Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom öszszezúzását. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal. Származása vitatott. A román álláspont a családot havasalföldi román bojárcsaládnak tartja, míg más álláspont szerint kun származék. Apja Vajk, egy havaselvi kenéz és Morsinai (Morzsinay) Erzsébet elsőszülött fia volt. A kun származás hívei szerint ellene mond román származásának, hogy a román nemesség akkoriban döntően a még megmaradt kun, besenyő, úz és tatár elemek közül került ki, továbbá a Vajk név egyáltalán nem román hangzású. A román elfogult történetírás szinte egyöntetűen és hangsúlyosan románnak tekinti mind Hunyadi János, mind Mátyás király származását, apja nevét Voicu írásmóddal román névnek tekinti. Egy másik elmélet szerint Zsigmond magyar király volt az apja, és Morsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal, aki nevelőapja lett. Vajkot e tettéért és hallgatásáért a Hunyadi-birtokkal jutalmazta a király, melynek révén rövid idő alatt igen tehetős földesúrrá vált. Az elmélet mellett kiállók hivatkoznak arra, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ilyen névadás pedig csak akkor volt szokásban, ha más apától származott a két testvér. Arra is felhívják a figyelmet, hogy Zsigmond egyik fő bizalmasára, Ozorai Pipóra bízta az ifjú János katonai nevelését, és életének egyik legjelentősebb eseményére, császárrá koronázására Hunyadi Jánost, nem pedig feleségét és leányát vitte magával Rómába. Zsigmond apaságával magyarázzák I. Mátyásnak, az unokának kitartó igyekezetét a császári korona és természetesen a cseh királyi korona megszerzésére. Hunyadi János katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a törökök harcmodorát. 1427-től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált. 1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépett, s a huszita háborúkban vett részt. Az itt szerzett tapasztalatokat később a török elleni harcaiban is kamatoztatta. Két évig Milánóban élt, a Viscontiak udvarában. Itt megismerte a kor egyik legfejlettebb hadseregét, a condottieri haderőt is. Megismerve a kor legfejlettebb hadművészeteit (huszita, condottieri) és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen. Idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. A királyt elkísérte Rómába, Bázelbe, majd Csehországba. 1432-ben kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel. A házasságból két fiú, László (1433) és Mátyás (1443) született. 1439-től Szörényi bán, majd 1441-től erdélyi vajda és temesi ispán lett. Albert király halála után Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovag király bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét. 1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget. 1442-ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid bég, a törökök vezére arra számított, hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást elhárítani. Hunyadi Marosszentimrénél vereséget szenvedett, de utánaeredt és egymás után több ragyogó győzelmet arat a török ellen: először Nagyszeben közelében, majd a Vaskapunál, a Jalomica felső folyásánál. 1443. július 22- én Hunyadi vezetésével és Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket. A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet verni Európából. Háborút sürgetett a balkáni hadjárat után is. 1444-ben a várnai csatában Vlad havasalföldi vajda elfogja és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátják szabadon. 1445- ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, 1446. június 5-én pedig már kormányzóvá választják. 1447 szeptemberében Buda vára is Hunyadié lehetett. 1448 februárjában hercegi címet kap, de ezzel sohasem élt. 1448-ban, győzelmi sorozata után, az árulás következtében elvesztett rigómezei ütközet után Brankovics György szerb fejedelem kezei közé kerül, ahonnan csak megalázó feltételek árán bocsátják szabadon. (Az országos tanács Hunyadiért semmi áldozatot nem sajnált. A 100.000 arany váltságdíj mellett Brankovics visszakapta a magyar kézben lévő szerb várakat.) Hazatérve Hunyadi az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben a törekvésében Vitéz János volt segítőtársa. 1450-ben a császárral kötött egyezményben Hunyadi kénytelen elismerni V. László trónigényét. 1453-ben az országgyűlésen lemond kormányzói tisztéről, de országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartja. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce örökös főispánjává, grófjává teszi, és címerét kibővíti az ún. besztercei oroszlánokkal. 1454-ben Krusevácnál Feriz bég seregét veri tönkre, s javaslatot tesz egy százezer harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére, de nem lelt támogatókra. 1456-ban a török megindult és ostrom alá vette Nándorfehérvárat 1456. július 21., 22-én Hunyadi János saját seregével - mely 200 hajóval is rendelkezett - és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel fényes győzelmet arat a szultán többszörös túlerőben lévő seregén. Elterjedt vélekedés szerint ez a győzelem Európában is visszhanga talált s a nagy diadal tiszteletére azóta minden délben Európa-szerte meghúzzák a harangokat azonban a déli harangszó elrendelése szűk egy hónappal megelőzi Hunyadi gőzelmet A győzelem emlékére vezette be III. Kasextusz pápa az Urunk színeváltozása ünnepet az egész egyházban Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban a betegség magával ragadta. Gyulafehérvárott a Szent Mihályszékesegyházban temették el. Errtlékét számos utca és tér nem őrzi (például Budapest I. kerületében). Szobra áll a millenniumi emlékművön Budapest XIV. kerületében, továbbá nevezetes lovas szobra van Pécsett Minden évben május 21-én, a honvédelem napján adják át a róla elnevezett Hunyadi János-díjat. Vajdahunyad (románul Hunedoara, németül Eisenmarkt) megyei jogi város (municípium) Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Az 1920-as évek óta hozzátartozik Bujtur és Záasd település. Dévától 20 km-re délre, a Zalasd Csernába folyásánál, 220-270 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Nevének alaptagja valószínűleg egy d képzős személynévből származik, előtagja pedig arra utal, hogy az erdélyi vada birtoka volt A román név a Hunyadvára alak átvétele, amelyben az óma©ar 6 (bilabiális zöngés spiráns) vokalizálódott A német név (Vaspiac') vas gyártására utal. Történeti névalakjai: Hungnod (1265), Huniad (1278), Hwnyadwar (1409), Vayda Hunyadi (1575). (Forrás: Wikipédia) Összeállította: B. D. „Egyértelműen Michelangelo” Újabb Pieta-kép került elő Egy Jézust és Máriát ábrázoló Michelangelo-festmény lóghatott nemzedékeken át egy New York állambeli lakásban, anélkül, hogy a szakértők elismerték volna eredetiségét. A Kober-család tagjain kívül azonban nemrég a hitelesség mellett állt ki egy olasz művészettörténész-restaurátor, Antonio Forcellino is, akinek többévnyi kutatás után jelent meg a festménnyel foglalkozó Az elveszett Pieta című könyve. A kutatóval a New York állambeli Tonawandában élő tulajdonos, Martin Kober lépett kapcsolatba, akinek közlése szerint a festményt ükapjának sógornője örökölte egy német bárónőtől. Mint Kober elmondta, azt szeretné, ha a XVI. századi pietáról - a tulajdonos állítása szerint a korabeli Rómáig vissza tudja vezetni a kép birtokosainak sorát - általánosan elismernék, hogy Michelangelo alkotása, restaurálnák, majd újra kiállítanák. Újra, hiszen a kép az 1880-as években már szerepelt a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum egyik időszaki tárlatán. A modern kutatókat és kurátorokat azonban egészen mostanáig nem sikerült maradéktalanul meggyőzni a festmény eredetiségéről. A légierőtől 2002-ben visszavonult Martin Kober nyugdíjas éveit már teljes egészében az alkotás múltjának felderítésére fordította. Mint mondta, szülei és más rokonai többször is próbálkoztak a festmény elismertetésével, azonban Bostonban és New Yorkban sorozatosan visszautasították őket. Martin Kober felidézte, hogy a családban csak „Mike” néven emlegetett festményt érte néhány teniszlabdatalálat, amikor a testvérével gyerekként a nappaliban játszottak. Később portörölgetés közben véletlenül leverték a falról, és az egyik kanapé mögé állították egy bőrmappában. A festmény ezen a helyen töltött mintegy 25 évet. A Kober-lakásban jelenleg már csak a festmény másolata lóg. Az 1545 körül készült, 48x63 centiméteres eredetit egy bank széfjében őrzik. Antonio Forcellino végül két évvel ezelőtt válaszolt Kober meghívására, és megnézte a Michelangelo által valószínűleg 70 éves korában festett képet. Mint a Sunday Timesnak elmondta, „lélegzete is elállt”, amikor először meglátta. „Csak egy zseni festhette. A szenvedést kihangsúlyozó sötétség, a Szűz, aki úgy néz, mintha sikítana, és Krisztus alakja, miután levették a keresztről ... Egyértelműen Michelangelo. Szerencsés vagyok, hogy találtam olyan dokumentumokat, amelyek bizonyítják is ezt” - nyilatkozta a brit lapnak. Forcellino könyve Olaszországban jelent meg, az Egyesült Államokban várhatóan jövőre adják ki. William E. Wallace, a St. Louis-i Washington Egyetem művészettörténetprofesszora, Michelangelo-szakértő szerint nem csoda, hogy a művészettörténészek szkeptikusan fogadják az új pieta hírét. „Az elmúlt évtizedben átlagosan évente két új állítólagos Michelangelo bukkant fel, ezek közül azonban mindössze néhány rajzról sikerült megállapítani, hogy egy követő, imitátor vagy segédművész alkotása” - magyarázta a tudós. __________NÉPÚJSÁG 3