Népújság, 2012. június (64. évfolyam, 124-149. szám)
2012-06-02 / 125. szám
Vasarely Marosvásárhelyen ba költözését követően már két saját tette, mint manapság) és egy autója műhelye, telefonja (telefontulaj van. És „tökéletesen otthon érzi madonosnak lenni nem ugyanazt jelen- gát” választott hazájában. (Folytatás az 1. oldalról) később egy franciaországi interjújában elmondta : Vasarely családja ekkortájt teljes csődben volt, az anya eladott ékszereiből tengették életüket. Az ifjú Győző egy csapágygyárban keresi a kenyerét, amelynek a tulajdonosa hamar felfigyel grafikusi tehetségére, és reklámplakátokat rendel tőle. Ez egy olyan iskola számára, amely a későbbiekben is gyakran segíti át pillanatnyi anyagi nehézségeken. 1930- ban dönt úgy, hogy Franciaországba költözik, nemcsak az anyagi gondok elől, hanem az akkor a világ kulturális fővárosának számító Párizs művészekre gyakorolt vonzerejének is engedelmeskedve. Kezdeti párizsi időszaka nem tartozik a leányálom-kategóriába, hiszen saját bevallása szerint olyannyira pénzszűkében volt, hogy hagymát és zsiradék nélkül pirított lisztet evett, kenyeret pedig hitelre vásárolt. „Innen szép nyerni” — tartja a népi bölcsesség. Nos, Vasarely „innen” nemcsak úgy általában nyer, hanem mindent megnyer. Sorsa ettől kezdve úgy alakul, mint az egykori amerikai álom: nekivág a szegény fiú a világnak, úgy, hogy egyetlen vagyona a tehetsége, s a világ hamarosan a lábai előtt hever. Nyilván, ez a „hamarosan” is legalább egy negyedszázadot jelent, de tehetségét a tehetségekre mindig is szuperérzékeny párizsi művészkörök hamar fel- és elismerik, és mivel az az üzleti életben (azaz a reklámpiacon) is jól kamatoztatható, anyagi gondjai viszonylag hamar megszűnnek. Francia barátai némi irigységgel a hangjukban néha szóvá is teszik, hogy „Vasának könynyű, mert másodállása is van”... A gyors elismerésben persze komoly szerepe van annak, hogy művészete befogadásának útjában nem tornyosulnak nyelvi akadályok. Amiként ő maga mondotta: „A rajzoknak nincs szükségük fordításra. Legyenek jók avagy rosszak, de azonnal érthetőek.” A sikert a pályatársak elismerése, az anyagi jólétet pedig ekkor még a reklámipar szállítja számára. Hogy sikerének és beilleszkedésének gyorsaságáról képet alkothassunk, nem árt tudni, hogy négy évvel Franciaország és kiállítás nyílt a 25 éves budapesti Vasarely Múzeumban 30 éve hunyt el Romy Schneider Romy Schneider, az európai film világának egyik legszebb és legkedveltebb színésznője, Erzsébet királyné, azaz Sissi legkedveltebb megformálója a filmvásznon, harminc éve, 1982. május 29-én halt meg. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja: Rosemarie Magdalena Albach-Betty 1938. szeptember 23-án született Bécsben, mindkét szülője népszerű színész volt. A feltűnően szép lány már tizenöt évesen szerepelt anyja, Magda Schneider oldalán az Amikor a fehér orgona újra virágzik című szentimentális filmben. A népszerűséget a Sissi-sorozat hozta meg számára, a Habsburg-mítoszt, Erzsébet királyné életét idéző romantikus filmekben tinédzserként is meggyőző erővel alakította Ferenc József feleségét. A sorozat első darabja, az Egy királyné gyermekével 1955-ben Németországban lekörözte még az Elfújta a szelet is, Romyt a német nyelvterület legkedveltebb színésznőjeként ünnepelték, s azt írták róla, „a legjobb, amit Ausztria a valcer óta felfedezett”. A szerep azonban foglyul ejtette, ezért szakított vele. A negyedik részt már nem vállalta, és Párizsban kezdett új életet. 1958-ban ismerkedett meg a pályakezdő Alain Delonnal, akivel hamarosan magánéletüket is öszszekötötték, ők lettek az európai mozi álompárja. Magánélete így rendeződött ugyan, de a szakmában odahaza már nem foglalkoztak vele, Franciaországban még nem ismerték. Barátja, az olasz rendező Luchino Visconti osztott rá szerepeket filmjeiben, próbálkozott Hollywoodban is, de ott csak szépségét méltányolták. A hatvanas évek elején újra meglódult filmes karrierje, véget ért viszont viharos kapcsolata Delonnal. A jóképű férfi szerette, de csalta és verte, megalázta és megsértette, végül 1963-ban elhagyta — ráadásul a szakítást levélben jelentette be. Ők ketten csak 1968-ban dolgoztak ismét együtt, Az úszómedence című, krimibe forduló lélektani drámában érezhetően vibrált köztük a levegő. Romy Schneider a hatvanas évek végére bájos üdvöskéből drámai színésznővé érett, eljutott a giccstől a művészetig. Manírjait levetkőzve érzelmileg bonyolult karaktereket formált meg, sebezhető és érzékeny, de kemény, határozott és modern nőket is hitelesen alakított. Nagy sikerrel szerepelt a Ludwig című olasz filmben, a német múltat kritikusan feldolgozó A vonat és a Csoportkép hölggyel című alkotásokban. A közönség szerette, a kritika dicsérte, kétszer is megkapta a legjobb francia színésznőnek járó César-díjat, de emberként boldogtalan maradt. Nem találta az igazit, talán mert még mindig az „élete férfijának” tartott Delont kereste. Első, gyorsan tönkrement házasságából fia született, másodszorra nála 15 évvel fiatalabb személyi titkárát választotta, ő lett Sarah lányának apja. Az egyébként is zaklatott színésznőt megviselték magánéleti kudarcai, 1981-ben egyik veséjét el kellett távolítani, s amikor egy balesetben 14 éves, imádott fiát is elvesztette, láncdohányos lett, az alkoholhoz és a gyógyszerekhez menekült. Egy új szerelem révén úgy tűnt, kilábal a depresszióból, 1981-ben újra kamera elé állt. A depressziótól, az állandósult lelki és fizikai kimerültségtől azonban nem tudott szabadulni. Romy Schneidert alig 43 évesen, 1982. május 29-én találták holtan párizsi lakásában. Sokáig úgy tartották, hogy önkezével vetett véget életének, de a valóságban halálát szívelégtelenség okozta. Élete nagy szerelme, Alain Delon a Paris Match oldalain hosszú szerelmes levélben búcsúzott tőle. A Sissiszereptől halálában sem menekülhetett: Németországban a tévék a romantikus Habsburg-filmeket vetítették emlékére. 2012. június 2., szombat Látogatói rekord a XXX. Magyar Sajtófotó-kiállításon Budapesten látogatói rekord született a XXX. Magyar Sajtófotó-kiállításon: csaknem 21 ezer látogató volt kíváncsi a Magyarországon egyedülálló kiállítássorzat idei, jubileumi rendezvényére. A Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett 30. sajtófotókiállítás mellett a kísérő tárlat, a Harminc év képekben ugyancsak nagy érdeklődést könyvelhet el - közölte az MTI-vel hétfőn László Ágnes, az esemény kommunikációs vezetője. Az eredeti nyitvatartási időt két héttel hosszabbítva, május 20-án, a múzeumok majálisának második napján zárt be a kiállítás. Örvendetes, hogy a látogatók több mint egyharmada kedvezményes ifjúsági jegyre volt jogosult, illetve diákcsoport tagjaként nézte meg a tárlatot. A közönség aktivitását a vendégkönyvi bejegyzéseken túlmenően az is mutatja, hogy több ezren adták le szavazatukat az általuk legjobbnak ítélt képre, képsorozatra. A közönségszavazás a sajtófotókiállítás országos körútján is folytatódik. A hagyományokat folytatva június 26. és július 12. között Budapest után Debrecenben, a Kölcsey Művelődési Központban lesz látható a XXX. Magyar Sajtófotókiállítás és kísérő kiállítása, a Harminc év képekben című. *tr Cd DMHCZ COMMUNITAS KMubc ALAPÍTVÁNY TÁMOGATÓ AZ RMDSZ ÉS A COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY ! A díjnyertes fotók egyike