Népújság, 2013. március (65. évfolyam, 50-75. szám)

2013-03-19 / 65. szám

8 NÉPÚJSÁG A­z olvasó útja, ----------------------------------------Szerkeszti: Mezey Sarolta ---------­ Március 15. Fehéregyházán Fehéregyházán a március 15-ei megemlékezés az Ispánkútnál kez­dődött, ahol a koszorúzás és sza­valat mellett a Nagykánon szolgá­ló Imecs Lajos református lelkész olvasta fel az erre az alkalomra ki­választott igét. Az ünnepség a Petőfi-múzeum kertjében folytatódott 16 órától, rendkívül szélsőséges időjárási kö­rülmények között. A már megszo­kott turulmadaras emlékmű előtti megemlékezés helyett a műsorban szereplőknek a múzeum bejárata nyújtott menedéket, míg a mintegy 230-250 személyt számláló ünnep­lő közönség a körülmények ellené­re is hűségesen kitartott. A megemlékezést mindkét he­lyen a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kulturális alelnöke, Nagy Judit tanítónő vezette. Beszédéből idézünk: „165 év távlatából visszaemlé­kezni erre a jelentős történelmi eseményre nemcsak küldetésünk, de kötelességünk is, és tesszük ezt idén is felelősségteljesen, méltóan... Nemzeti öntudatunk megőrzése, nemzeti büszkeségünk, hazafiúi ér­zéseink tartást kellene adjanak mindannyiunknak. A Petőfi Sán­dor által képviselt márciusi ifjak messze kiemelkedően mutattak példát nekünk.” A himnuszok bejátszása után igét hirdetett Orbán Dániel szederjesi református lelkész, s ezt követően az ünneplők elhelyezték a megemlékezés koszorúit a turul­madaras emlékműnél és a Petőfi­­szobornál. Magyarország Csíksze­redai Főkonzulátusa képviseleté­ben, Szarka Gábor konzul úr felol­vasta Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét, továbbá beszédet mondott a megyei RMDSZ-szervezet részéről Csép Andrea. Három diák, Máthé Loránd, Kövecsi Mónika és Székely Tünde szavalatai fokozták az ünnep han­gulatát, valamint a Kondorosról ér­kezett Petőfi István Általános Isko­la diákjainak rövid szereplése. Az ünnepség a székely himnusz el­­éneklésével ért véget. A megemlékezést a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, va­lamint az RMDSZ fehéregyházi és segesvári szervezetei közösen szer­vezték. Szabó József A magyarság ünnepe Havadtőn Valamennyi magyar településhez hasonlóan Havadtőn is részesei voltunk az ünnepnek. Donáth Beáta tanítónő néhány vállalkozó szellemű iskolással szép előadással ajándékozta meg az ünnepelni vá­gyókat. Az ünnepen részt vettek gyerekek, szülők, nagyszülők, barátok, szomszédok, havadtőiek és gyulakutiak, illetve jelen voltak a különböző magyar pártok képviselői is. Az előadás Mitra Júlia szavalatával kezdődött, majd következett az iskolások verses, zenés előadása. A magyar himnusz, illetve a székely himnusz elének­­lése után mindenki átment a református templom ud­varán található kopjafához, ahol a politikai pártok képviselői elhelyezték koszorúikat. Varga József pol­gármester néhány kedves szót intézett a jelenlevők­höz és kiemelte az összetartozás, a közös összefogás fontosságát egy ilyen fontos - és nemcsak ilyen - eseményen, mint március 15. A szabadságharc szelleméhez méltón ünnepelt Havadző, politikai meggyőződésre és hitvallásra való tekintet nélkül, teljes egyetértésben, teljes összhang­ban. Azt hiszem, mindenki számára példaértékű, hogy lehet ellenségeskedés nélkül, meghitten emlé­kezni hőseinkre, együtt ünnepelni. Ha máskor és más­hol is így összefognánk, akkor bátran álmodhatnánk egy jobb és szebb magyar jövőt itt Erdélyben. A pol­gármesterrel együtt mi is bátran, szégyenkezés nélkül kérhetjük: „Isten, áldd meg a magyart!” Álmunk ak­kor valóra is válik. Koncz Emma • • Ünnep Segesváron Az elmúlt héten Segesváron egy egész rendezvénysorozat várta mind­azokat, akik az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeire és hő­seire emlékeztek. A Mircea Eliade Főgimnázium és az Aurel Modora Állami Gimnázium magyar tagozatai a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány tá­mogatásával szerdán és csütörtökön szervezték meg a hagyományos, több mint 20 éves múltra visszatekintő Pe­tőfi Sándor vers- és prózamondó ver­senyt. A rendezvényeken, melyek­nek a Gaudeamus Művelődési és Ok­tatási Központ adott otthont, a vidék több iskolája összesen 65 versenyző­vel képviseltette magát: a kendi Sá­muel József Gimnázium, a balavásári Török János Gimnázium, az ürmösi és az alsórákosi általános iskola, a dicsőszentmártoni Traian Gimnázi­um, a szovátai Domokos Kázmér Is­kolaközpont és természetesen a helyi szervező iskolák. A többnyire fiata­lokból, diákokból álló közönség gyö­nyörű verseket, színvonalas szavala­tokat hallhatott, és a zsűrinek sem volt könnyű dolga a nyertesek kijelö­lésében. A dobogósok: Az 5-6. osztályosok korcsoportjá­ban: I. Lukács Rita Anita - Rend, II. Sumanski Tímea - Segesvár, III. Soneriu Zsolt - Segesvár. A 7-8. osztályosok korcsoportjá­ban: I. Szalma Szilárd - Balavásár, II. Máthé Loránd - Segesvár, III. Oláh Csilla - Segesvár. Végül a középiskolás diákok verse­nyén: I. Stefán Renáta - Szováta, II. Fodor Lilla - Segesvár, Nyárádi Iza­bella-Segesvár. 2006 óta a március 15-i ünnepsé­gek megszervezését a Mircea Eliade Főgimnázium magyar tagozata vál­lalta magára. Az ünnepi előadásra péntek este 6 órától a Mihai Eminescu Művelődési Házban került sor. A Rákóczi Szövetség diákutaz­tatási programjának keretében a líce­um békéscsabai és keszthelyi testvér­iskoláinak diákjai és tanárai látogat­tak Segesvárra, hogy együtt ünnepel­jenek határon túli barátaikkal. A Ha­tártalanul! program azt is lehetővé tette, hogy ugyancsak ez alkalommal 40 pécsváradi diák is részt vegyen a segesvári ünnepségeken és a líceum­mal közös projekt keretében építsen ki új kapcsolatokat. Az ünnepi előadást ünnepi beszé­dek vezették be: Magyarország Csík­szeredai külképviseletének konzulja, Szarka Gábor tolmácsolta Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzene­tét, majd a Kolarovszki Zoltán, a bé­késcsabai Evangélikus Gimnázium igazgatója tartott ünnepi beszédet. Az ünnep jelentőségét, az Istenbe vetett bizalom fontosságát és az együvé tar­tozás érzését hangsúlyozta Kondor Péter békéscsabai evangélikus espe­res, majd Biró István segesvári refor­mátus esperes osztotta meg gondola­tait a hallgatósággal, külön kiemelve az egység megtartásának fontosságát, főleg itt, szórványban, ahol a széthú­zás negatív következményei többszö­rösen fokozódnak, és veszélyeztetik a helyi magyar közösség jövőjét, létét. A beszédek között szavalatok hangzottak el a segesvári és a vendég diákok előadásában, majd rövid meg­emlékező előadást mutattak be a líce­um és a békéscsabai Evangélikus Gimnázium diákjai, Fodor Gyöngyi és Sándor Kerestély Ferenc tanárok irányításával. A műsor második ré­szében, a Borbély Kiss László tanár által vezetett Kikerics néptánc­együttes gimnáziumi és középiskolás csoportjai egy-egy tánccal tették az ünnepet színessé. A közel kétórás ünnepi rendezvény végén Gáli Ernő, az RMDSZ Seges­vár kerületi elnöke köszöntötte a ma­gyarországi vendégeket. Megköszön­te a líceum tanárainak és diákjainak, hogy lehetővé tették nemzeti ünne­pünk méltó megünneplését. Zárómomentumként a líceum al­igazgatója mindhárom magyarorszá­gi iskola részére ajándékként egy-egy székely zászlót adott át, azzal az üze­nettel, hogy a barátság és az együvé tartozás szimbólumaként tűzzék ki is­koláik homlokzatára, remélve, hogy eljön az idő, amikor a segesvári isko­lán is lobogni láthatják. Tóth Tivadar NYILVÁNOSSÁG 2013. március 19., kedd Petőfi visszatér... „ Hol magyar él, hol magyar fél, Petőfi visszatér ”... a költő mindig él. A Serafim Duicu Gimnáziumban 1991-től Varró Margit történelem szakos tanárnő Petőfi, Te csillag! címmel ünnepi műsort szervezett a ta­nulók számára az 1848-as fogadalom és szabadságharc tiszteletére, valamint nagy költőnk, Petőfi Sándor emlékére, amelyet a Kapa utcai református temp­lomban mutattak be. 1997-ben már nemcsak az egyház berkeiben próbál­koztak megszólalni, az iskolában ve­télkedőt szerveztek a forradalomról, annak lezajlásáról és nagyjairól. A tanárnő több mint három éve jól megérdemelt nyugdíjas éveit éli, de az iskolába azóta is Petőfi vissza­tér. Az idén Rusz György történe­lem szakos tanár, igazgatóhelyettes, Nagy Attila magyar szakos tanár szervezték meg az V-VIII. osztályos tanulóknak az emlékműsort és a ve­télkedőt Az 1848-as forradalom megidézése az iskolában címmel. Először Rusz György köszöntötte az ünneplőket, amit dramatizálás köve­tett a forradalom előkészületeiről, Nagy Attila irányításával. Babos Zsolt zenetanár hangszeres kíséreté­vel a tanulók Kossuth-nótákat és Pe­­tőfi-dalokat énekeltek. A vetélkedők a VI.,VII. és VIII. osztályos tanulók soraiból kerültek ki. Nagy volt az iz­galom. A zsűritagok­ - Vágási Zsuzsánna, Fehérvári Ilona, Bíró Bo­­tond és Bodó Csaba tanárok - jól fel­készült csapatok munkájáról hoztak döntést. A kivetítőn ,a forradalom fontosabb állomásaival ismerkedtek meg a versenyzők, a szurkolók és a szülők. Babos Ibolya tanítónő IV.D osztálya még a szurkolók táborát gyarapítja, de már várják a tanulók, hogy versenyezhessenek. A Hóvirág ku­rulyaegyüttes szórakoztatta a kö­zönséget, míg a döntés megszületett a VI. osztályosok javára. Köszönjük Varró Margit tanárnő­nek a szikrát, igyekezni fogunk meg­tartani, megőrizni ezt a lángot és át­adni a jövő nemzedékek számára. Babos Ibolya a szervezők nevében „Ha nem tudsz románul, menj haza!” Demokratikus országban élünk, egyenlőségben, szabadon, nemzettől, hittől, származástól függetlenül. Mégis a nemzeti különbségek kiéle­zettek lehetnek bizonyos helyzetek­ben. Hiszem, hogy mindenféle felfo­gás az emberségen múlik, és nem azon, hogy milyen nyelven beszé­lünk. A lényeg, a tisztesség és a be­csület a lelkünkben lakozik. Ilyen szellemben szeretném elmesélni a testvérem esetét. Egy kisebb baleset történt, a ti­zenhárom éves húgom elvágta a láb­szárát egy üvegdarabbal. A seb elég mély volt, így fel kellett vinni a sür­gősségi osztályra, hogy bevarrják. Némi várakozás után sorra került, és bementünk a rendelőbe. Az ügyele­tes orvos megvizsgálta a sebet, köz­ben a történtekről kérdezgette romá­nul a húgomat. Egy tizenhárom éves, azaz hetedik osztályos diák már be­széli annyira az állam nyelvét, hogy boldogulni tudjon. Ám az ijedtség, a sokk hatására dadogni kezdett, nem kapta a szavakat. Az orvos felcsat­tant, háborgott, megszólta a húgo­mat. Idézem: „Nem tanultál meg ro­mánul az iskolában? Ha nem tudsz beszélni, menj haza!” Végül a nővér látta el a sebet, miközben az orvos idegesen siettette. Hogyan fordulhat elő ilyesmi eb­ben a városban? Azt valljuk, hogy egy civilizált és humánus társadalom tagjai vagyunk, de nem erről adunk tanúbizonyságot. Tudom, hogy nincs könnyű dolguk az egészségügyi dol­gozóknak, állandó stressznek vannak kitéve, viszont az emberi értékek nem ezen múlnak. A tisztelet, a meg­értés, a humanitás olyan tulajdonsá­gok, amelyek minden emberben je­len kéne legyenek, szakmától függet­lenül. A politikai nézőpont nem kel­lene számítson ilyen esetben, hisz a g­yermek csak gyermek, ha magyar, a román. Egyébként pedig a mon­dás is úgy tartja: „Ha jót nem tudsz mondani, rosszat se mondj!” Felhá­borított ez a felületesség és a hanyag bánásmód, hiszen a húgom nem ezt érdemelte. Jó lenne, ha a felelősségteljes be­osztásban dolgozó értelmiségiek mindenike uralkodni tudna indulata­in, és mellőzné a személyeskedést azokkal szemben, akik nem ezt ér­demlik! Kádár Barbara

Next