Népújság, 2013. június (65. évfolyam, 124-147. szám)

2013-06-03 / 125. szám

2013. június 3., hétfő „Segesvárra visszatért a költő” (Folytatás az I. oldalról) körülvevő láncok eltávolítása, a talapzat szét­szedése. Végignéztem - furcsa érzés volt - a teljes bontást, a láncok eltávolítását, a szobor leemelését. Nehéz napok következtek, hirtelen a leemelt szobor lett a segesvári magyarság központi ügye. Egymást követték a gúnyos megjegyzések, a támadások, a felelősségre vo­nások. A polgármester megígérte, a várfal kija­vítása után azonnal helyreállítják a szobrot, de ugyanakkor felajánlotta ezt a helyet Petőfi park kialakítására, ahol a szobrot is el lehet helyezni. A várbeli munkálatok után következett a jóvá­hagyások megszerzése, és végül a helyi képvi­selőtestület döntése alapján sikerült kialakítani a Petőfi parkot, ahol a költő szobra is helyet kapott”. Köszönetet mondott Dórin Dánéban polgármesternek, a volt és jelenlegi képviselő­­testületnek, Bandea Dán alpolgármesternek, kiemelten Borbély László parlamenti képvise­lőnek, akinek minisztersége alatt jelentős össze­geket utaltak ki parkrendezésre Segesvárnak, mindazoknak, akik anyagilag támogatták a szo­borállítást, az RMDSZ országos és megyei ve­zetésének, a Communitas Alapítványnak, Ba­logh József megyei tanácsosnak, Palló Zoltán építésznek, a talapzat kivitelezőjének, Mihály Ferenc restaurátornak valamint megemlékezett a Petőfi-szobor ügyét támogató Ficsór József­ről. Kiskunfélegyháza időközben elhunyt pol­gármesteréről. - Az ünnep nemcsak a magyaroké, hanem az egész városé. A szabadság emlékműve a Pető­­fi-szobor, megkoszorúzásakor határozzuk el mélyen a szívünkben, hogy mindig méltók le­szünk hozzá - tette hozzá Gál Ernő. Dánevan Dórin polgármester fontos ese­ménynek nevezte a szoboravatást, hangsúlyoz­va, Segesvár multikulturális város, és olyan szellemi-kulturális-történelmi örökséggel ren­delkezik, amelyet meg kell őrizni a jövő nem­zedéknek. A szobrot Kelemen Hunor, Kapus Krisztián, Dánéban Dórin, Gál Ernő leplezték le, a történelmi egyházak képviselői pedig az összefogás, közösség- és nemzetszolgálat je­gyében áldották meg az emlékművet, arra biz­tatva, hogy „emlékezésünkből erő, hatalom, kegyelem, reménység áradjon”. Petőfi Sándor Sors, nyiss nekem tért című versét román, ma­gyar és német nyelven Fodor Lilla, Lokodi Aliz, Kristoforetti Klára szavalták el, majd Kelemen Hunor köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyoz­va, Petőfi Sándorra és az ő nemzedékére teljes egészében illik a hegeli megállapítás, misze­rint „csak annak a nemzetnek van joga a törté­nelmi létre, amely meg tud újulni”. „A megúju­lást Petőfi Sándor magában hordozta, része a megújuló nemzeti öntudatnak, a mai értelem­ben vett nemzetté válás egyik úttörője. Társa­dalmi szerepvállalása és áldozatvállalása, a sza­badság iránti feltétel nélküli elkötelezettsége utat és irányt mutatott nemcsak 1848-49-ben, hanem az azt követő nemzedékek számára is. A nemzeti megújulás, újjászületés egyik nagy és immár örök példája ő. Az irodalomban is forradalmi, őnála egymásra talál a költő és a forradalmár, a literátus és a szabadságharcos. Emlékét és örökségét mindenhol őrzik, ahol csak magyar ember él, ahol a szabadságot sze­retik és magyar kollektív memória létezik. Se­gesvár és Fehéregyháza kiemelt helyszín ilyen szempontból is. Úgy tudjuk, Segesvártól nem messze vesztette életét, mítoszok keringenek halála körülményeiről. A mi emlékezetünkben, abban a szellemi térben, amely mindenhol jelen van, ahol csak műveit magyar emberek élnek, Petőfi Sándor emléke, öröksége mindig élni fog, versei, a róla szóló történetek, a szobrok, múzeumok életben tartják. Örök életű marad, és e szobor Segesváron ezt bizonyítja, ehhez kell nekünk hűnek, méltónak lennünk” — mondta az RMDSZ elnöke. Magyarország Csíkszeredai főkonzulja, dr. Zsigmond Barna Pál szerint Petőfi felismerte az idők szavát, és konokul kitartott mellette. „1848-ban forradalomra, forradalmi tettekre volt szükség a nemzet felemelkedéséért. Ma az idők szava nem forradalmi tetteket követel tő­lünk, de ugyanolyan konok kitartást közössé­günk megmaradásáért. Ma is érzékeljük, hogy sorsfordító helyzet előtt áll a magyar közösség, hogy a jelen legfontosabb gondolatainak meg­valósulásán áll vagy bukik a jövő, és az ehhez a gondolathoz való ragaszkodásra, kitartásra van szükség. A magyarság megmaradása sorskérdés, és látnunk kell benne uno­káink, közösségünk jövőjét. A Petőfi­­szoborban ne a múlt köztéri műemlé­két lássuk, hanem a jelen mindannyiunkat érintő gondolatait, feladatait” - jelentette ki a főkonzul. Wass Albert A bujdosó imáját sza­valta el Kovács Ferenc, kiskunfélegy­házi X. osztályos tanuló, majd Kapus Krisztián, Kiskunfélegyháza polgár­­mestere elevenítette fel a 164 évvel ezelőtti fehéregyházi csatát, hangsú­lyozva: arra szövetkeztünk, hogy Pető­fi szellemi örökségét éltetni fogjuk. „Közös ünnepünk tovább szilárdítja bennünk az együvé tartozás érzését. Legyünk hűek szabadságharcos ereink és Petőfi Sándor örökségéhez!” - tette hozzá. Brassai Zsombor megyei RMDSZ- elnök szerint „a szó szoros értelmében visszatért a nemzet költője”. „Bár csak egy mellszoborban és egy park nevé­ben, de ezek maradandó emléket állíta­nak az adott történelmi kor határait túllépő alkotó szellemnek. A szobrok küldetésszerűen múltat idéznek, emlékeztetnek szellemi értékekre, bölcsességekre, erkölcsök­re, melyek történelmet írtak, örök érvényű igaz­ságokat fogalmaztak meg, és ilyenként élni tanítanak, biztatnak, a zsákutcákból visszaté­rőknek az újrakezdéshez biztos kiindulópontot mutatnak. Petőfi Sándor szobránál, a róla elne­vezett parkban újragondolható az ember külde­tése, létének értelme, a természet szépsége, a haza és nemzet értéke, a szabadság sokszor megfogalmazhatatlannak tűnő bölcsessége és erkölcse. Segesvárra, hol ember él, hol ember fél, visszatért a költő, és vele együtt a szabad­ság, szerelem bátor és szép, embert cizelláló szelleme. Remélhetőleg idén Maros­­szentgyörgyre és Marosludasra is visszatér Pe­tőfi” - mondta Brassai Zsombor. A Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány kuratóriumának elnöke, Tóth Gyuláné kijelentette, „hiszünk abban, tartozzunk bármely nemzethez, országhoz, városhoz, emlékbizottság­hoz, intézményhez, hogy egy ország, egy nemzet, egy kis közösség addig él, amíg vállalható érté­kekkel tudja felvértezni a majdani visszaemlé­­kezőket, míg az anyagi szegénységgel szembe tudja állítani a hit és az együvé tartozás gazdag­ságát. Ez ma a segesváriaknak itt a várban, a Petőfi parkban újra sikerült”. Nagy Ferenc nyugalmazott unitárius lelkész versét Fodor Gyöngyi szavalta el, ezt követően a Segesvári Pedagógusszövetség női kórusa énekelt, végül a szobornál a kegyelet koszorúit helyezte el a Segesvári Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ országos valamint a megyei, a se­gesvári, fehéregyházi szervezetei, a kiskunfél­egyházi önkormányzat, a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus, a Fehéregyházi Petőfi Egyesület, a Communitas Alapítvány, a Magyar Kultúrá­ért Határok Nélkül Alapítvány 2001, a segesvá­ri Gaudeamus Alapítvány, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola, a segesvári Mircea Eliade Líceum, a segesvári Bajor utcai és Vasút Környéki Egylet, a seges­vári református egyházközség, a Kikerics kul­turális egyesület, valamint az ausztriai magya­rok képviselője. A nemzeti összetartozás napja A magyar Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy a tria­noni békeszerződés aláírásának nap­ja, június 4. a jövőben a nemzeti ösz­­szetartozás napja. A nemzeti össze­tartozás melletti tanúságtételről szó­ló, öt paragrafusból álló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának megha­tározó eleme”. Megemlékezéseket, koszorúzáso­kat, családi és kulturális rendezvé­nyeket tartanak Magyarországon és a határokon túl holnap, a nemzeti ösz­­szetartozás napján. A budapesti Magyarság Házában ifjúsági programok zajlanak, felavat­ják a külhoni és magyarországi diá­kok által készített alkotást, majd rendhagyó történelmi előadást és tárlatvezetést tartanak a meghívott diákoknak a Megújuló épített örök­ség — értékmentés a Kárpát­medencében című kiállításhoz kap­csolódóan. Este az Országház kupolatermé­ben ünnepi koncertet tartanak, ame­lyen közreműködik a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, fellépnek to­vábbá az összetartozás dalának mű­vészei. Németh Zsolt, a Külügymi­nisztérium parlamenti államtitkára megnyitja a Közös tér - közös örök­ség - Műemlék-helyreállítások a Kárpát-medencében című fotókiállí­tást. A nemzeti összetartozás napja al­kalmából a Rákóczi Szövetség diák­utaztatási programja keretében nyolcvan Kárpát-medencei kö­zépiskola több mint 2600 diákja utazhat legalább egy határ átlé­pésével egy másik magyar isko­lához. Budapesten a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szervezésében a trianoni békeszerződés évfordulója kapcsán a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében címmel tartanak konferenciát. Az anyanyelvhasználat jogáról vitatkoznak az egészségügyi hatóságok (Folytatás az 1. oldalról) anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek Románia azon településein, ahol valamely kisebb­ség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott. 2008-ban az Erdélyi Magyar If­jak nevű civil szervezet panasza nyomán az Országos Diszkriminá­cióellenes Tanács (CNCD) is meg­vizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket romá­nul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A CNCD arra a követ­keztetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkü­lönböztetés megszüntetésére, mert az diszkrimináció lenne, ha a szé­kelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg. KÖZÉLET NÉPÚJSÁG 3 Valahol, a csoda tövében... Művészkuckós tűzmadarak Van, mikor elgyengülnek a szavak. Múlt szombaton is ez történt, leg­alábbis bennem, nézőben, a Maros Művészegyüttes termében, Valahol Európában. Elgyengültek, és alkal­matlanná váltak szavaim annak a két órának a visszaadására, amelyet - a tavalyi musical, A dzsungel könyve óta jóval népesebbé vált - Művész­kuckó gyerekei emeltek ki térből és időből. Az egy évvel ezelőtti bemuta­tót életre hívó csapat - Korpos András rendező, Czédula Kamilla zenei vezető,, Zaiba Anikó koreográ­fus, Bölöni Ágnes díszlet- és jelmez­­tervező­­ már önmagában előre je­lezte az élményt, mégis megdöbben­tett, megrázott mindaz, ami a színpa­don elém rajzolódott. Nem láttam az 1947-es filmet, amelynek alapján a musical készült, de azt hiszem, a mostani produkció megértette velem az egykori, lényegében a maival azo­nos üzenetet. Suhancot néztem, amint gyönyörű, tiszta hangján régi önmaga utáni vágyakozásáról vall, Hosszú és Suhanc minden ártó gon­dolattól mentes szerelmi duettjét, a lelőtt lány távozását, a gyerekbanda, mint egyetlen, sokszínű, sokfol­ú lélek hullámzásait, kikényszerített, védekező vadságának csillapodását, megújulását, majd végső feloldódá­sát a váratlan örömöt követő veszte­ségben, az Évává visszaváltozott Su­hancot, ölében a mozdulatlan Kuksi­­val. Arcokat, tekinteteket, hangokat néztem, mert ott, azokban a percek­ben a hangok is láthatóvá váltak, ma­gukhoz rántottak, és vittek beláthatat­lan magasságokba, mint szárnyukkal mindent beborító tűzmadarak. Hon­nan szerezték ezek a kisiskolás és tizenéves gyerekek a képességet az ilyen mértékű átlényegüléshez, az erőt ahhoz, hogy egy olyan világ al­kotóelemeivé, mozgatóivá váljanak, amelynek megértéséhez, elfogadásá­hoz a felnőtt lélek is sokszor erőtlen? Hogyan tudták az ellentétes tábor, a pusztító „rend” képviselői olyan hihetetlen hitelességgel megállni a helyüket a maguk embertelen sze­repében? Hogyan sikerülhetett ilyen tökéletesre, mondhatni krisz­tusivá a gyerekek és az egyetlen felnőtt színész, a magányos kar­mester szerepét alakító Szabó Péter kolozsvári vendégművész találkozá­sa és színpadi együttléte? Kérdések, melyekre csak hangtalanul lehet vá­laszolni. A tűzmadarak ölelésében. Nagy Székely Ildikó Fotó: Vajda György

Next