Népújság, 2013. szeptember (65. évfolyam, 201-225. szám)

2013-09-02 / 201. szám

2013. szeptember 2., hétfő Leginkább a gálaműsor vonzotta azokat, akik eljöttek a ma­rosvásárhelyiek első világtalálkozójára, amelyet méltó he­lyen­­ a Forgatag keretében a Kultúrpalotában tartottak meg. A rendezvény 9 órakor kezdődött az ún. élő könyvtár­ral, ahol - igen találóan - a szervezők a Tükörteremben le­hetőséget teremtettek arra, hogy azok, akik távolról jöttek, betekintést nyerjenek a város életébe. Majd következett a gálaműsor és Életutak többszólamúsága cím alatt az elszár­mazottak beszámoltak arról, hogyan sikerült marosvásárhe­lyiekként megállniuk a helyüket a nagyvilágban. Igazán kellemes fogadtatásban volt részük azoknak, akik szomba­ton délelőtt beléptek a Kultúrpalota előcsarnokába, ahol népviseletbe öltözött fiatalok egy szál szegfűvel fogadták az érkezőt és a regisztrá­cióhoz irányították, ahol a nyilván­tartásba vétel után mindenkinek kalligrafikus írással szignált em­léklapot adtak. Aki korábban érke­zett, azt a Tükörteremben a Ma­gyar Újságírók Romániai Egyesü­lete képviseletében több újságíró, televízió- és rádiószerkesztő fogad­ta. Egy másik asztalnál dr. Dávid László, a Sapientia EMTE jelenlegi és dr. Hollanda Dénes, a korábbi rektor várta. Sebestyén Spielmann Mihály kis előadást tartott a város­ról, míg Németh-Jakab Imola és Szabadi Ernő Loránd a fiatalok jelenjéről, jövőjéről provokálta volna beszélgetésre az érdeklődő­ket, Cseh Gábor pedig a sportélet iránt érdeklődőket fogadta. Közben egy kis incidens is tör­tént. Míg a szervezők korábban meghívták dr. Csegzi Sándor volt alpolgármestert, hogy az élő könyvtárban a jövőtervezésről be­széljen, a rendezvény előtt két nap­pal a főszervezők (Soós Zoltán és Portik Vilmos) úgy döntöttek, nem adnak lehetőséget a polgármester tanácsosának az előadása megtartá­sára. Soós Zoltán elmondta, ha a polgármesteri hivatal a rendezvény partnere maradt volna, nem lett volna ellenvetésük. Mivel azonban a városvezetés ellenrendezvényt szervezett, a hivatal képviselője kompromittálta volna a rendez­vényt előadásával. Mi több, Soós Zoltán szerint a konfliktus alatt Csegzi Sándor nem tett semmit azért, hogy a polgármestert jobb belátásra bírja a Forgataggal kap­csolatban. Ugyanakkor nem zár­kóztak el attól, hogy Csegzi Sán­dor „egyszerű” városlakóként jelen legyen a rendezvényen. Csegzi Sándor rögtönzött sajtótájékoztatót hívott össze, ahol többek között elmondta, hogy meglepetésként érte ez a döntés, hiszen a rendez­vény szervezésekor mind Soós Zoltán, mind Portik Vilmos jelen volt, akik akkor beleegyeztek abba, hogy megtartsa az előadást, ezért is érte meglepetésszerűen a letiltás. A világtalálkozóra egy bemutató anyagot is előkészített. A Sebestyén Aba színművész által rendezett gálaműsorra zsúfo­lásig megtelt a Kultúrpalota nagy­terme, és annak ellenére, hogy igen hosszúra sikerült a produkció, a közönség mindvégig kitartott és vastapssal jutalmazta a fellépőket. Kirsch Attila főszervező az elő­adást megelőző ünnepi beszédé­ben - amelyet rendhagyó módon jeltolmács is kísért - elmondta, a világtalálkozóval a határokon át­ívelő nemzettudatot szeretnék erő­síteni azokban is, akik itthon ma­radtak, azokban is, akik elmentek, de lelkükben marosvásárhelyiek maradtak. Kirsch Attila felsorolta mindazt, amire a város büszke le­het: a Teleki Tékára, a Magyar Tu­dományos Akadémia ősére, a Ma­gyar Nyelvművelők Társaságára, amely szintén e városban jött létre. Megemlítette Bodor Péter székely ezermester, a két Bolyai munkássá­gát s nem utolsósorban a városépí­tő dr. Bernády Györgyöt.­­ A kö­zelmúlt és a jelen alkotói azok, akik ezt a szellemiséget továbbvi­szik, a város hírnevét öregbítik. A múltra alapozva építjük a jövőt, s ez minket kötelez. Ma is e város­ban mindennap meg kell küzde­­nünk magyarságunkért, a megma­radásunkért, ezért szükségünk van arra, hogy erős, egységes nemzet legyünk, s nekünk - a világtalálko­zó szervezőinek is - kötelességünk az összetartozást erősíteni, ezért teremtettünk lehetőséget a találko­zásra, az egymásra találásra. S ezt kell nekünk évente megismétel­nünk - mondta többek között Kirsch Attila, majd szép gesztus­ként egy gyertyát gyújtottak meg a színpadon, és egy perc néma csenddel emlékeztek mindazokra a marosvásárhelyiekre, akik eltávoz­tak az élők sorából. A Nagy István színművész által ezúttal is profi módon vezetett mű­sorban felléptek: Kilyén Ilka lányá­val, Ritzin Ilka Krisztinával virág­énekeket adott elő. Molnár Tünde csodálatosan szólaltatta meg a Kul­túrpalota nagytermének orgonáját, Boros Emese, Trózner Kincső, Szabó Levente közismert operettslágereket adott elő Ávéd Éva zongorakíséretében, megzené­sített versekkel minikoncertezett a Kővirág együttes, az Öves együttes és Kásler Magda csángó népdalok­kal állt a közönség elé, Szabadi Nóra, Ördög Miklós Levente, Se­bestyén Aba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei musi­calrészleteket adtak elő, Vizi Imre két nemzetközi sláger mellett az első — az alkalomhoz igazított — magyar nyelvű szerzeményét is előadta. Közben Kovács Levente - a mű­sor összeállításánál bábáskodó ren­dező - rövid előadásában többek között arról beszélt, hogy milyen színházi múltja van Marosvásár­helynek, majd a jelennel kapcsola­tosan megjegyezte: jelenleg öt színházi helyszín is van, és örven­detes, hogy a hivatásos társulatok mellett (ide értve a Maros Művész­együttest, a Művészeti Egyetemet is) számos színjátszó csoport, civil szervezet is létezik, amelyek szín­vonalas produkciókat mutatnak be. S példaként említette a Művész­kuckó legutóbbi előadásá­ban a Valahol Európában musicalben igen nagy si­kerrel szereplő párost is, Nemes Tibort és Vajda Borókát, akik - amint Ko­vács Levente mondta - a szakmában a jövő letéte­ményesei lehetnek. Az előadás díszmeghívott­ja Keresztes Ildikó volt, aki, bár közel 30 éve nem él Marosvásárhelyen, in­nen indult el életpályáján és mindig is marosvásár­helyi maradt. A közismert előadóművész hangulatos koncertje zárta a több mint háromórás műsort, amely­nek végén a Himnusz is elhangzott. Ezt követően az Életutak többszólamúsága címen korábban meghirdetett él­ménybeszámolók követ­keztek. A szervezők lehe­tőséget adtak bárkinek arra, hogy előzetes beje­lentkezés után 3-5 perc alatt mondja el a városhoz fűződő élményeit. Öten iratkoztak fel, akikkel a színpadon Sebestyén Mi­hály és Kirsch Attila beszélgetett. A hosszúra sikeredett gálaműsor miatt alig 50-en voltak kíváncsiak az életutakra. A marosvásárhelyiek első világ­­találkozója programjának részeként délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground termében Sebestyén Aba színművész előadta Kocsis István A tér című monodrá­máját. Vasárnap délelőtt a főtéri Ke­resztelő Szent János-plébánia­­templomban ökumenikus imát tar­tottak Marosvásárhelyért, amelyen részt vett dr. Zsigmond Barna Pál Csíkszeredai főkonzul is, és a talál­kozó szellemiségében az összetar­tás gondolatát foglalták bele a há­laadó istentiszteletekbe a Vártemp­lomban, a Bolyai téri unitárius templomban és a Régi Kórház ut­cai evangélikus templomban is. Vajda György „Marosvásárhelynek lelke van ” Fotó: Vajda György A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT (Folytatás az I. oldalról) A vetélkedőn részt vevő családok a benevezési díjat, amelyet maguk ha­tároztak meg, a Caritas Családsegítő Szolgálat által támogatott hátrányos helyzetű családok valamelyikének ajánlották fel. A Caritas sátrával szemben a Niclus Waldorf Egyesület szülői kö­zössége fából készített játékokkal, házi süteménnyel és szalmadekoráci­óval teremtett igazi waldorfos han­gulatot. Az egyesület tagjai megra­gadták a lehetőséget, hogy a Forga­tagban is népszerűsítsék a 2014-re tervezett marosvásárhelyi waldorf előkészítő osztály elindítását, szá­mos szülőnek beszéltek törekvésük­ről, és a levelezőlistát is bővítették, melynek tagjai rendszeresen tájéko­zódhatnak az osztály indításával kapcsolatos fejleményekről. Az aprónép közben ládarakáshoz, falmászáshoz, íjazáshoz sorakozott, és persze a kézműveskedésnek, arc­festésnek is nagy keletje volt. A Vé­dem Egyesületnél a célba dobást, zsákban ugrálást, tekézést is ki lehe­tett próbálni, laska karkötők és nyak­ékek fűződtek, újrahasznosítható anyagból állatfigurák születtek. A délutáni órádban a Lurkó Kuckó Fej­lesztő- és Játszóházban különféle ügyességi és társasjátékokkal múlat­hatták az időt a gyerekek, közben az Outward Bound családi staféta is elkezdődött, amelynek résztvevői többek között puzzledarabokból ki­rakott csokifolyót úsztak át és kihalt madárfajokat mentettek meg. A Szé­kelyföldi Legendárium sátránál, az óriástársasjáték kipróbálása után a tündérszép székelyföldi legendákból született rajzfilmet is meg lehetett nézni, közben a lurkó-kuckós móká­tól nem messze a Fa­milia Centrum Egyesület gyűjtötte maga köré izgal­mas beszélgetésre a minél harmoni­kusabb családi életre törekvő szülő­ket. A játszóházi örömök után hamaro­san a színpad is a gyerekeké lett, kicsik és nagyobbak a Stone Hills 4Kidz zenéjére bulizhattak. A százféle élmény azonban nem fá­rasztotta ki annyira az apróságo­kat, hogy lemondjanak a vasárnap délelőtti gyermekjárgány-parádéról, amelyre a Védem Egyesület hívott meg minden biciklis és futóbi­ciklis, triciklis és hajtányos szágul­­dozót. A Családi Forgataggal mindhárom napon körülbelül 450 gyerek pörgött együtt, szombaton 200 tombola kelt el - ez önmagában is vitathatatlanná teszi a sikert. De talán ennél is fonto­sabb a háromgenerációs társaságok látványa a Sörpatika táján és a vásárosstandok körül. Gyerekek, szülők és nagyszülők együtt élvezték a varázst, amely remélhetőleg min­den nyár végén megszületik a Maros­parti fák között. NÉPÚJSÁG 3

Next