Népújság, 2014. július (66. évfolyam, 148-174. szám)

2014-07-22 / 166. szám

2014. július 22., kedd Táborzáró kiállítás Nagyernyében Táborzáró kiállítással búcsúztak el szombat este a nagyernyei Zöld-tó művésztelep magyar festői, akik első alkalommal jöttek el a Márkos Pál és családja ál­tal évek óta működtetett, az önkormányzat által támo­gatott alkotótáborba. A David Gheorghe és Erzsébet által kezdeményezett művésztelepre főként Románia távolabbi, Kárpátokon túli vidékeiről érkeztek festők, ezúttal 15 magyar művész jött el Nagy Dalma textil­művész és Nagy Miklós Kund­­ró meghívására „értéket teremteni, gazdagítani azt a műkincsgyűjte­­ményt, amely évről évre változatosabb, sokszínűbb lesz”. „A Segesvárról, Kolozsvárról, Csíkszeredából, Szatmárnémetiből, Gyergyószentmiklósról, Lövétéről, Marosvásárhelyről és Debrecenből érke­zett magyar művészek számára is ihletet nyújt Nagyernye és környéke, mindaz, ami itt történik. Ugyanazt festik meg, mint román művésztársaik, de mégis másként, hiszen általában az erdélyi magyar képzőművészeti hagyományok különböznek más ré­giókéitól. Úgy érzem, hogy hozzájuk közelebb áll mindaz, amit itt találnak. Annak ellenére, hogy az idősebb, befutott, ismert művészek mellett kezdő, fia­tal festők is részt vettek az alkotótáborban, kellemes összhang teremtődött, a fiatalok a maguk fiatalosabb szemléletével, sajátos látásmódjával - mert ez mégis­csak különbözik a hetvenévesekétől - festették meg képeiket. A jó látványként is befolyásolta a művésze­ket, a zöld szín uralja az alkotásokat, mindazonáltal a művészek saját stílusjegyei felismerhetők a festmé­nyeken” - mondta Nagy Miklós Kund. Márkos Pál, aki családjával évek óta teljes oda­adással dolgozik azon, hogy az alkotómunkához biz­tosítsa a legjobb körülményeket, elmondta, régi óhaja mind a helyi önkormányzatnak, mind neki, hogy a Gheorghe Dávid és Erzsébet asszonytól „átvett” al­kotótáborban magyar művészeket is vendégül lás­sanak. „Kulturált, lelkes művésztársaság jött ösz­­sze. A tíznapos tábor idején több mint 30 festmény született, amelyeket a faluközösség elé is el sze­retnénk vinni. Ezért kiállítást szervezünk az alko­tásokból, amelyek közelebbről a hétvégén sorra kerülő kétnapos nagyernyei fesztiválon felállítan­dó művészsátorban lesznek láthatók, és reméljük, hogy a polgármesteri hivatal keretében találunk majd egy olyan termet, amely alkalmas időszakos kiállítások megtartására. „Sikerélmény számunkra minden egyes alkotótábor, amit megszervezünk, hiszen azon túl, hogy szép, művészi szempontból is értékes festmények készülnek, a falunkat tudjuk népszerűsíteni. A 15 művész továbbviszi Ernye hí­rét, azt, hogy itt sikeres művésztábor működik, amely ihletet nyújt számukra” - mondta Márkos Pál. A tábor nyitott a magyarországi művészek fe­lé is, akár nemzetközi jelleget is ölthet. A román művészeket augusztus 16-ra várják Nagyernyében, a magyar művésztelep jövőben július 10-20. kö­zött nyílik meg. Antalfi Imola Elég sokan szeretik az elhallgatást. Ne bolygatni a múltat leleplező emlékeket. Megtagadjuk önmagunkat, közeli történel­münket. Úgy élnek csalók, árulók, gyilkosok köz­tünk, mintha nemesen cselekedtek volna. Azok, kik igazán bátrak voltak, nemes lé­lekkel, meghúzódva élik szerény életüket. 1950. július 21. reggele: a va­dadáikba akkora félelmet hozott a láthatatlan sár­kány, hogy azóta sem gyógyította be esett sebeit. Kiss István gazdálkodót meggyil­kolta az állambiztonság (securitate) ma­gyar „szekciója”. Vagy talán nem is vol­tak már magyarok. Internacionalisták le­hettek. Emlékezni mégis kell. * - Dögölj meg, te, kutya! - színezte a le­csapó puskatus ütését az egyik fekete kabá­tos. A Hold is remegve meghúzódott egy sö­­tétebb diófa mögé Hegyes tetején. A szembeni ablak függönye egy repedés­nyit rettent arrébb. Látni nem volt szabad. A macska keserű nyávogás közepette menekült a tornác alól. - Heten vannak - számolta Anna nagy­anyám, magába fojtva még a gondolat reme­gését is. - Mártont fel kellene, hogy költ­­sem. - Ahogy lépni próbált, a deszkapadló nyikorgása hasított bele a hatalmas benti csendbe. Pedig olyan halk volt, hogy a rág­csálni készülő egér észre se vette, és kezdte, fogaival aprítani a deszkát a pince felől. - Ne vigyétek el, jaj nincs nekünk már senkink! - Pista! ... adjunk oda mindent! Anna asszony még mindig csak lábujjhe­gyen merte ijeszteni a hajnali mozdulatlan­ságot.. - Elvitték... Pistát - suttogta fájdalmasan. A Gyűrűs kúthoz úgy értek, mint a vad, mely jól sikerült vadászatról forráshoz ér, lemosni a véres nyomokat. Ledobták is­mét a porba. Feküdj szemét! Ők nekiestek szerte a vedernek. A pálinka és a bor kér­te a poklok tüzére a vizet. Amibe bele­mosták vérszomjas fogaikat odaloccsan­tották a porba, hol megtiporva feküdt KISS ISTVÁN. Neki nem járt víz. Jól esett volna a sok sebre, hogy legalább a port lemosná. Csak a loccsanás ért oda és a felvert vizes por. Legtöbbje mind a sebre hullott. Egyre keservesebb sajogást ékelve belé. - Igyál, te bitang! Nyald fel, ha kell! - Megint makacskodik. Nem akar inni! Nyald fel! - A hajától fogva az arcát beletö­rölte a sárba. - Ne mondd, hogy nem adunk innád! Kinnebb az oldalban egy bokor felsóhaj­tott. - Legalább egy kicsit megnyugtatja a friss víz - súgta a bokor. A cserefának, ha lett volna ereje, leve­les karjaiba emelte volna a szenvedőt. De ő csak útmenti árnyéknak való, és lelke több van, mint ezeknek az emberlábú far­kasoknak. Ágait kicsit fennebb engedte, bár a szele könnyítsen a sebeken. Ha már nem érintheti. A­ hídra érvén, ahogyan a deszkája dob­bant a csizmák alatt, az ebek lenyomták a bárányukat, a csizmákról a port oldalába tö­rölték, karjaikat puskatus lecsapásokkal lazí­tották. - Beállsz, te bitang?! Nem hallod még most se?! - Tán be van dugulva a füled? - Mocskos bal markolatával összeszorította. -Kidugjuk, hogy ne felejtsed el. - Add ide a szuronyt - Amint kezébe kap­ta, markolt jobb fülét lemardosta. - Ne öljetek meg... az életem hagyjátok... mindent odaadok... - remegte, de senki sem volt, ki ezt észrevette volna. A letépett test­részt a patakba hajította a véres kéz. - Még mondod, hogy nem kell kollektív? Mondanád, te, Átok! Mondanád, mi?! De nem fogod mondani! A hídra boruló fűzfák ijedtükben a szellő mozdulatára sem rezzentek. Mintha nem is lennének. Megdermedtek. - Nem fogsz te egy árva szót sem monda­ni többet. A véres kezével a kivert állkapcsot megmarkolta, csavart egyet maga felé rajta. Tátsd ki a szád, a kulák istenedet már egy­szer! Tátsad, te! Mocsok ujjaival benyúlt a szájba a nyelv után. Kihúzta a száj bal felére, a bajonettel jobb oldalról alávágott. Szarkás kiáltott Gyűrűsnek, együtt ordítot­ták a Nyárád felé át Köveságnak a nagy fáj­dalmat. Az ember belegörnyedve ismét le­­csuklott. Az oldalon a tészába zárt alvó sereg is fel­villámzott. Megérezték a hordaszagot. Együtt jajdult a fájdalmuk azzal az árvával. - Na, most szólj! - a még remegő darabot a híd alá dobta másik után a halaknak. A pakulár felszökött subájáról. A juhász már állt. Életébe ilyen borzalmas kiáltást nem halott. Köveság a tatárjáráskor sem volt ilyen remegésben. Pedig a falu akkor el is menekült e helyről. Ó, drága, jó Istenem, ne adj annyit, mit egy ember kibír! - Könyörgök, ne öljetek meg! Ezt már csak hörögte, érthetetlen lett a szó. Amúgy is. Kinek könyörögsz, te árva. Senki embere. Elhagyott mindenki. Kiált­hatsz. Melyik fog még belemarcangolni? A hor­davezér inasai közül ki akar behódolni még jobban? Mutassa magát! A kurtábbik növésű Löte kiáltott rá. - Mi kéne még, te bitang! Még a fajtádat is kiirtjuk. Kivette pisztolyát a fekve szenvedő lába közé célozva nadrágon keresztül az útba lőtt. Zúzódott minden férfiassága. - A túlvilágon se tudj szaporodni. Büdös kutyája. Kimondatott az ítélet is. - Na, mi van? Mehetsz haza, elmondha­tod, hogy beállsz. Ha tudod, hahha... A remegő bárány elhisz bármit, ha a halál karmaiból szabadulhat. Felállni próbált a híd padlózatáról. Szeme tekintete a falu felé emelkedett.... Belegörnyedve a viselhetetlen fájdalmaknak biccentve a tört lábára és re­pedt karóra támaszkodva vonszolt egy lépés­nyit a bejáró teteje felé. Bárcsak a cserefáig érne el, Irma már ott lesz, karjaira emeli a fájdalmát alig tűrő testét. Alig biccentett egy tucat lépést, a háta mögött az egyik kék a zárdugattyút rácsattintotta a tüzes nyila hát­só végére, lassan rászegezte a távozóra, aki már állt, és az egek urához fohászkodott... ki vagy, a menyekben... lépni is próbált az­zal a kevés erejével, ami még az embernek mnában marad a halála és Istene előtt. Ekkor az eb fejébe szabadította a poklok tüzét há­tulról. Többé nem fordult vissza. Csak összero­gyott, és már semmi sem fájt. Szakács Endre KULTÚRA NÉPÚJSÁG 5 Az alapítók számvetésével kezdődik a jubileumi szabadegyetem Az alapítók számvetésével ked­den megkezdődik a 25., Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktá­bor, amelyet Történetekből törté­nelem címmel rendez meg a ma­gyarországi Kisebbségekért - Pro •Minoritásé Alapítvány és a Ma­gyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevű erdélyi ifjúsági ernyőszervezet. A jubileumi kiadásnak is a tusnádfürdői kemping és sportpá­lya szolgál helyszínéül, ahol a partnerintézmények által működte­tett 25 rendezvénysátorban több száz politikai, kulturális, ismeret­­terjesztő és szórakoztató program várja az érdeklődőket - tájékoztat­ta az MTI-t Pass Orsolya, a Tusványosként emlegetett szabad­­egyetem főszervezője, az Udvar­helyi Fiatal Fórum (a MIT egyik tagszervezete) elnöke. A keddi, „nulladik” napon, az első, 1990-ben rendezett szabad­­egyetem ötletgazdái és alapítói fel­keresik az eredeti helyszínt a köze­li Bálványosfürdőn, ahol Történel­met írtunk - negyedszázados a bálványosi folyamat címmel pódi­umbeszélgetésen értékelik a - kez­deti és későbbi helyszín nevének összevonásával - Tusványos köz­életi hatását. A 25. Tusványos programjait végigkíséri a számvetés, a rend­szerváltás óta eltelt negyed évszá­zaddal való szembenézés, ugyan­akkor több emlékidéző alkalom is lesz, amelyeken a korábbi 24 ren­dezvény szervezői és az ide rend­szeresen visszatérő újságírók egy­perces történetek formájában idé­zik fel a „tábori legendákat” - részletezte a főszervező. A kiemelt témák között említette a választási évvel kapcsolatos fó­rumokat, tekintettel arra, hogy Magyarországon idén három, Ro­mániában pedig két fontos válasz­tásra kerül sor. Ezzel összefüggés­ben a honosítás folyamata és a nemzetpolitika számos más vetüle­­te szerepel az idei Tusványos fő témái között - tette hozzá. Szombaton Orbán Viktor ma­gyar miniszterelnök részvételével rendeznek közéleti fórumot a kon­certszínpad előtti sportpályán. „Ami a szórakozást illeti, 12 nagy koncert és 10 kisszínpados koncert lesz, minden este több sá­torban buli, és az idei újdonság, hogy szombat éjjel egy nagypályás buli is lesz, amikor a DJ a színpad­ról teremt hangulatot” - mondta a főszervező. Arra a kérdésre, hogyan tudta a Tusványos sajátos arculatát, a sza­badegyetem-fesztivál kettősségét megőrizni a folyamatosan cserélő­dő szervezőgárda, amelynek most már olyan tagjai is vannak, akik fi­atalabbak, mint a tábor, a főszer­vező azt mondta: belenőttek. „Én egy évvel vagyok idősebb, mint a tábor. Tíz éve voltam itt először, a koncertek miatt jöttem, és lassacskán jöttem rá, hogy mi­lyen sokszínű a Tusványos, meny­nyi érdekes program van. Szerin­tem a táborozók közül is sokan így vannak ezzel. Az első években az is lehet, hogy a szüleikkel voltak itt, vagy éppen itt fogalmazódott meg a fiatal szülőkben, hogy le­gyen egy gyerekük. Van, aki az el­ső lépéseket szó szerint itt tette meg, most pedig szervezője vagy törzsvendége Tusványosnak” - magyarázta Vass Orsolya, miként vált több nemzedéket megszólító találkozóhellyé a rendezvény. Kedd este a Csíkszeredai Role, illetve a magyarországi Heaven Street Seven és a Kiscsillag fellé­pésével kezdődik a koncertprog­ram, ezzel együtt a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktá­bor vasárnap hajnalig tartó rendez­vénysorozata.

Next