Népújság, 2015. január (67. évfolyam, 1-24. szám)

2015-01-08 / 4. szám

2015. január 8., csütörtök HARMÓNIA Ünnep után, farsang kezdetén Ünnepek után kissé diétásabbra fogjuk az étkezést. Nem mintha nem lenne finom a kolbász, a te­pertő, a véres-májas, a kocsonya, a sültek, de mostanra már telítődik az ember ezekkel a zsíros fi­nomságokkal. Inkább könnyű ételeket, salátákat, zöldségeket, gyümölcsöt fogyasszunk! Beléptünk a farsangba, s ilyen csattogó hidegben jólesik, ha a kályha nemcsak meleget, hanem finom illatokat is áraszt. Ha elfogytak a karácsonyi, újévi sütemények, érdemes újra nekilátni, hiszen egy-egy friss süteménynek mindig örül a család. Pláne, ha fahéjas, szegfűszeges forralt bort is kínálnak mellé. S akkor lássunk hozzá! Lazacsaláta Ehhez a salátához három alapanyagot használtam: vörös ká­posztát, zöld zellerszárat, főtt paszulyt. A paszulyt - ha lehet, nagy szemű bivalypaszulyt — sós, babérleveles, borsos vízben megfőzzük, leszűrjük és kihűtjük. Egy fél vörös káposztát meg­reszelünk, három-négy zellerszárat (csomagolva a nagy üzletek­ben kapható) felvágunk, majd egy edényben rétegeljük. Vörös káposzta, zeller és paszuly, majd zeller és vörös káposzta. Az öntet a következőképpen készült: két cikk fok­hagymát átpasszírozunk, két kanál olívaolajjal, bazsalikom­mal jól elkeverjük, citromlevet és két kanál tejfölt vagy gö­rög joghurtot adunk hozzá. Az öntetet tálalás előtt adjuk a salátánkhoz. Mielőtt még arra gondolnának, hogy valami rendkívüli ételről van szó, máris megjegyzem, nem. Egyszerű, laktató és finom. A salátához vörös lencse, egy kukoricakonzerv, 15 deka füstölt lazac, zöld saláta vagy egy zacskó (üzletben kapható) salátake­verék, olajbogyó és öntet szükséges. Sós vízben megfőzünk egy jó nagy maréknyi vörös lencsét, vigyázva, hogy a szemek ne főjenek szét. A kereskedelemben többféle vörös lencse kapható, de a nagyobb szemű, élénk lazac­színű lencsét kell keresni. Ez nem fő szét, és megmarad az ere­deti színe. Miután a lencse megfőtt, leszűrjük a vizét, és hűlni hagyjuk, majd összevegyítjük főtt kukoricával (egy kisebb ku­­koricakonzervet szűrünk le). Ezt lazán összevegyítjük a salátá­val, majd a tetejére szépen ráhelyezzük a vékonyra vágott füstölt lazacot. Az öntetet elkészítjük, de csak fogyasztás előtt töltjük rá. Ehhez két-három kanál tejföl, egy-két kanál kefir, egy kis kanál olívaolaj és egy kanál citromlé, pici só szükséges. (A hoz­závalók mennyisége ízlés szerint változtatható.) Vörös káposztás saláta Hozzávalók: egy fél kilogramm spagetti, egy fél kilogramm brokkoli (ebből több is lehet), egy kaliforniai paprika (vagy aki idegenkedik a­­műpaprikától, az savanyított gogospaprikát is használhat), 30 dkg sajt, 2-3 deciliter tejföl, két tojás, só, bors, majoránna. A spagettit sós vízben megfőzzük, lecsurgatjuk. Ugyanígy járunk el a brokkolival is. Egy tepsit kikenünk vajjal, prézlivel megszórjuk, majd ráhelyezzük a spagettit, a brokkolit és a pap­rikát. Közben elkészítjük az öntetet. A sajtot megreszeljük, ösz­­szekeverjük a tejföllel, a tojásokkal, a fűszerekkel, és az egészet egyenletesen ráöntjük a tepsi tartalmára. Serben addig sütjük, amíg a sajtos öntet szép aranysárga lesz. Diós­ almás kalász S ha már a farsangba léptünk, ismét sütünk, mégpedig kettes tésztából. Nagyon mutatós vendégváró. Hozzávalók: fél kilogramm liszt, egy negyed margarin, egy tojás, két kanál cukor, 25 gramm élesztő (egy Budafok élesztő fele), 2,5 deciliter tej, vaníliás cukor, kevés citromhéj és pici só. Tölteléknek: egy (3 deciliteres) csésze darált dió, háromne­gyed csészényi cukor, két bő kanál dinsztelt alma, egy kiskanál fahéj és egy kevés narancshéj, pici tej. Kenéshez egy tojás, lehetőleg házi. A tésztát a tejben felfuttatott élesztővel kidolgozzuk, majd langyos helyen kelni hagyjuk. Közben elkészítjük a tölteléket. A reszelt almát megdinszteljük, a levét kinyomkodjuk, és hozzáad­juk a cukor, dió, narancshéj és fahéj keverékéhez, hogy jól ken­hető massza legyen. Ha túl kemény, pici forralt tejet adunk hoz­zá, ha leves, akkor egy kanál prézlivel hozzuk helyre. A tésztát hosszú téglalap alakúra ser­tjük, megkenjük a tölte­lékkel, és hosszanti irányba feltekerjük. Amikor a kígyó elké­szült, a bal oldalról kezdve ollóval két centiméterenként elkezd­jük a bemetszést. A metszéseket 45 fokos szögben végezzük, az így keletkező „füleket” három irányba - jobbra, középre és bal­ra - feltűrjük úgy, hogy kalász alakú képződményt kapjunk. Amikor a kalász elkészült, szép sárga tojással bekenjük és meg­sütjük. Illatos, finom és mutatós sütemény. Érdemes kipróbálni. Jó sütés-főzést! Mezey Sarolta Tepsis brokkolis spagetti Megmérgezhették a reneszánsz Verona urát Nem gyomorbetegség, hanem mérgezés végzett Cangrande della Scalával - állapították meg olasz tudósok a reneszánsz hadvezér múmiá­ját vizsgálva. Cangrande (1291-1329) Verona uralkodó- Science internetes portálon. Az 1329-ben jó és egyben bőkezű mecénás is volt, pártja­ elhunyt hadvezér maradványait vizsgálva a golfjai közé tartozott az Isteni színjáték író- tudósok a rendkívül mérgező piros gyűszű­­ja, Dante Alighieri is - olvasható a Live virág nyomaira bukkantak emésztőrendsze­rében, a felfedezés egy több évszá­zados rejtélyre adhat legalább rész­leges magyarázatot. Halálakor Cangrande Észak-Itália tekintélyes részét meghódította, Ve­rona uraként sikeres hadjáratokban uralma alá vetette Vicenza, Padova és Treviso városait. Diadalmenetben vonult be Trevisóba 1329. július 18- án, hónapokkal a város meghódítása után. Egy-két nappal később ágynak esett lázzal, hányással és hasmené­­ses tünetekkel, és július 22-én, 38 éves korában elhunyt. A történeti források szerint a hadve­zér azután betegedett meg, hogy fertőzött forrásból ivott, azonban egyes feljegyzett híresztelések szándékos mérgezésről írnak. A Pisai Egyetem tudósa és a mostani kutatás vezetője, Gino Fornaciari saját bevallása szerint is csupán legendaként tekintett ezekre a szóbeszédekre, egészen addig, amíg Cangrande múmiájának vizsgálata közben nem jutottak meglepő felfedezésre. Az emésztőrendszer vizsgála­takor a hadvezér által a halála előtt fogyasz­tott kamillavirág és fekete eper maradvá­nyain túl piros gyűszűvirág virágporára bukkantak a végbélben, valamint két mérge­ző hatású, a növényben fellelhető moleku­lát, a digoxin és digitoxin jelenlétét is kimu­tatták Cangrande májában és ürülékében. Piros gyűszűvirágot kis dózisban alkalmaz­tak gyógyításra a reneszánsz Itáliában, sőt a digoxint még ma is használják szívelégte­lenség, ritmuszavarok kezelésére. Azonban a növény rendkívül mérgező, bármelyik ré­szének elfogyasztása émelygéshez, hányás­hoz, hasmenéshez, hallucinációhoz és végső esetben a pulzus halálos változásához vezet­het. A történeti források által leírt tünetek tehát egyeznek a növény túladagolása által kiváltott tünetekkel - állítják a kutatócsapat tagjai. A felfedezés, amely tanulmány formájá­ban februárban jelenik meg a Journal of Archaeological Science nevű régészeti szaklapban, a tudósok szerint nem jelent végső magyarázatot a majdnem 700 éves rejtélyre. Lehetséges, hogy a hadvezér nem szándékos mérgezés, hanem valamilyen ha­lálos véletlen áldozata lett. Ha azonban mégis mérgezés történt - talán a halálos nö­vényt a fekete eperrel és kamillával össze­keverve szándékosan adták be -, több le­hetséges gyanúsított is akad, többek között a rivális Velencei Köztársaság, vagy Milánó is állhat a gyilkosság mögött, de előfordul­hat, hogy Cangrande unokaöccse és örökö­se, a nagyratörő Mastino della Scala vetett véget a hadvezér életének. A piros gyűszűvirág NÉPÚJSÁG 7

Next