Népújság, 2017. április (69. évfolyam, 76-98. szám)

2017-04-08 / 82. szám

Csoóri Sándor: Virágvasárnap Valahol most egy tulipán­szájú, kicsi szamárka ordibál, hátára odaképzelem magam s vagyok Jézus király. Förgeteg-fehér szilvafák közt máris a borhegyre megyünk, hozsannázó bokrok fölött apostol-felhő jön velünk . Jártak itt ólom-zord hadak, lánctalpukat a sár fedi, sisakjukon, mint sastojáson, tapos a kis csacsi - Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék homályában bort nyakalunk s kőből­ kihasított fejű rokonokkal dúdolgatunk. Szent István, térdepelj közénk, magyarok térítő királya, nagyobb király térített minket, idők vasából koronája. De itt vagyunk, de megvagyunk, nézzük, hogy nő a völgyi búza s a szőlővirág hogy kígyózik fölrepedt, égő homlokunkra, így éneklünk s az ördöglábú asztal lesz majd a nagydobunk - parasztok és Jézus király, egymást karolva mulatunk. Szász Endre: Hajós lány Giotto: Jézus bevonulása Jeruzsálembe (XIV. sz. Csiha Emese Kicsit elkéstem áprilisi írásommal. Sietek pótolni, legalább húsvétra érkezzen meg. Sokszor van úgy, hogy elkésünk az üzenettel. Van, amikor saját hibá­inkon múlik, van, amikor a körülmények akadályoz­nak meg. Pedig sokaknak szinte az élete függ attól, hogy mit üzennek. Háborúban, fogságban, börtönben milyen sokak várták az üzenetet: „hazavárlak”. S ha késett, mennyi törődést, zaklatottságot jelentett az otthonától elszakított embernek! Az emberi üzenetek felett, most húsvét felé halad­va, a legszebb üzenet hangzik el: „Én élek, ti is élni fogtok!” Krisztus mondja ezt, és ez a húsvéti üzenet biztosítja neked is, nekem is, hogy nem lehet közel a halál, hogy a Krisztustól kapott új élet ne lenne kö­zelebb. Élet! Mennyi mindent mond ez a szó! Benne van a kelő Nap, és benne van a Te életed, de gyermekedé is, mikor már szíved alatt hordtad, benne van meg­gyógyult, visszanyert egészséged, de benne van az ez életből való megérkezés az örök életbe: „Én élek, ti is élni fogtok!” Búcsúbeszédében mondja ezt Jé­zus, azután elindul az életből az Életbe. Az út nehéz és fájdalmas. Töviskoszorú, megcsúfoltatás, arcul köpés, nehéz kereszthordozás, magára maradottság, egyedüllét: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” De ebből a kereszthalálból sugárzik szét a világra a szeretet és megbocsátás. És ebből az önként vállalt küldetésből lett nekünk új életünk! Ezért áldott nekünk a húsvét. Ünnepelj szegényen vagy gazdagon, fiatalon vagy öregen, mindegy, hol tartasz, fontos, hogy ünnepeld az Élet Urát, a Feltá­madott Isten Fiát, a téged szerető, érted szenvedő Úr Jézus Krisztust. Áldott ünnepeket adjon Isten mindnyájunknak! (Légy csendes szívvel, Erdélyi Református Egyház­­kerület, Kolozsvár, 2003) Áprilisi üzenet

Next