Népújság, 2019. január (71. évfolyam, 1-24. szám)
2019-01-18 / 13. szám
6 NÉPÚJSÁG____ A természet kalendáriuma (CCCXLI.) Kiss Székely Zoltán Nyilazzatok: a seb rózsát terem, Mely nyílni fog az örök kertbe fenn! Nyilazzatok: minden nyíl szárny nekem Feléd, örök hazám, a végtelen! Nyilazzatok: bíbor dísz lesz sebem, Mely hirdeti: halálon győzelem! (...) Szent Sebestyént idézi meg így Juhász Gyula. Napja január 20. Sebestyén a római császári gárda tisztje volt. Két császár is - Diocletianus és Maximianus - nagyra becsülte. Legendás szónokként bajtársait akarta saját keresztény hitére téríteni, s bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréné házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, a keresztény hit halál feletti diadalának élő példájaként fogadták. Másodszor is elítélték, s halálra botozták. Lucina adta meg neki a végtisztességet. Lucina neve a télen annyira hiányolt luxból ered - egyfelől a halál hallgatag istennőjének, Hecaténak, másfelől az újjászületés istennőinek, a napfényre hozóknak, Dianának és Júnónak volt mítoszi jelzője. Diana az Olümposzról nyilaival a Nyilas havát vigyázta. Júnó a Vízöntő olümposzi védnökeként a Nap szoptatódajkája. Sebestyént már a félpogány időkben - 354- ből való az első feljegyzés - az újjászületés havának egyik szentjeként kezdték tisztelni. Tavaszébresztő nap. Népi bölcsesség szerint e napon indul meg a fákban a nedvkeringés. (...) A ’miképen a ’sötétföld, Mely fehér lepelben alszik, Virágos mezőt, madárdalt és délibábot álmodik. Milyen boldog a ’sötét föld! 165 éve, 1854. január 18-án halt meg 31 éves korában sorvadásban - tüdővészben - a márciusi ifjak egyike, Szőkefalvi Sükei Károly költő, újságíró, műfordító. Bukarestben született, Nagyenyeden és Kolozsváron tanult, 1847-ben Pestre költözött, ahol Petőfi Sándor és Vasvári Pál baráti köréhez tartozott. Tevékenyen részt vett az 1848. március 15-i forradalmi eseményekben. 1848 nyarától Egressy Gábor kormánybiztos mellett volt írnok. 1849 májusában Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki. A szabadságharc bukása után, 1853 végétől haláláig a losonci református gimnázium magyar tanára volt. Egyetlen verseskötete, a Hulló csillagok, 1851 -ben jelent meg. Sok verse, többek közt az Álmot láttam... is, a reményt volt hívatott éltetni. Majd eljön az ifjú nap, Álmodását elcsókolja Nyájas szerelemmel, ‘S fölébreszti szebb valóra, Fölébreszti új tavaszra... Milyen boldog a ’sötétföld! A sötét föld kizöldül majd a tavaszi nap ragyogásában. Ragyogó nap - e két szóval fejeződik be az utolsó szín szerzői utasítása Az ember tragédiájában, hogy aztán a 196 éve, 1823. január 21-én született szerző a harmadik szín paradicsomon kívüli pálmafás vidékére vigye vissza Ádámot. Madách Imre tele és tavasza. (...) Rettentő képek, óh, hová levétek? Körültem minden úgy él, úgy mosolyg, Mint elhagyom, míg szívem megtörött. - mondatja Ádámmal. Hiú ember! Hát azt kivánod-é, Hogy a természet rendje felbomoljon, Új üstökös ragyogjon éjeden...? - vágja rá azonnal Lucifer. Reá felel az Úr biztatása: Karod erős szived emelkedett, Végeden a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd (...) Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zalában elnémúl ez égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, (...) Meghallja azt, és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni (...) Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben működjél tovább: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz (...) De bünhödésed végtelen leend Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyól, Szép és nemesnek új csirája lesz. S a végszó: (...) Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál! Vízöntő hava. Január 21-ről 22-re virradóan a Nap a Vízöntő jegyébe lép. A Nap évről évre végigvándorolni látszik a pályája vonalába eső állatövi csillagképeken. A csillagászat ókori felvirágzásának idején január 21/22-től február 18/19-ig a Vízöntő csillagkép adott neki otthont. A Vízöntő hava, Vízöntő jegy elnevezés ma is ilyen értelemben használatos, jóllehet a valóságos helyzet a Nap precessziója miatt megváltozott az idők során, csillagképünket ma már márciusban ragyogja be a felkelő Nap fénye. A távcső felfedezése előtt a csillagászok számára nem csupán viszonyítási helyül szolgáltak az állatövi csillagképek. Az asztrológia az emberi sorsot befolyásoló erőknek tekintette őket a planétákkal együtt. Az állatövi csillagképek szimbolikájának számtalan naptári vonatkozása van. A Vízöntő mitológiai rangját még abban az időben nyerte, amikor a Közel- Kelet földművelői az időszámítás alapjait megvetették. Ekkor, 5-6000 évvel ezelőtt, a téli napforduló csillagképe három zodiákusbéli társával, a Bikával, az Oroszlánnal és a Skorpióval együtt a naptári sarokpontok és égtájak ura volt. Ennek emlékét őrzi a bibliai látomásokban szereplő négy apokaliptikus fenevad és a négy evangélista jelképe, melyek közül az emberarcú lény, az angyal testesíti meg a Vízöntőt. Január 22-én már Vincét tiszteljük. (...) a fehér ösvényen - - a télnek erős tenyerében - megindultam arra, merre az ég kékebb, hol a nap vakítóbban fény lett. Mintha csak Vince napja lenne: csepegni kezdett a fák jéglevele. Azt mondják ilyenkor az öreg székelyek, ősszel sok lesz a bor, s göndör fellegek fogják látogatni a szőlősdombokat, még a föld is mustot iszik majd, sokat (...) Szent Vince a bortermelők védőszentje. Legendája Vincét vízöntői képességekkel ruházza fel. Sok szokás fűződik e naphoz. A vincézés során a szőlőskert szélét János napján szentelt borral vagy szentelt vízzel öntözik meg. Az esővíz - a szőlőszemekbe felszívódva - valóban borrá válik majd, ezzel együtt az sem véletlen, hogy a kánai menyegző csodájáról Vince-nap tőszomszédságában emlékeztek meg. Általános vélekedés szerint sok bort kell innunk Vince-naphoz, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen. A nap szokásai közé tartozott a jelképes szőlőmetszés is. A levágott vincevesszőt vízbe állították, és hajtásaiból jósoltak az új termésre vonatkozóan. Mi köze a szőlészethez e fagyos téli napnak, amikor még hó alatt pihennek a tőkék és a rügyek is alusznak? Nos, ami nálunk jelképes cselekedet, tőlünk délebbre nagyon is valóságos. A Földközi-tenger mentén január végére már végeznek is a metszéssel, hisz ott hamarosan megindul a nedvkeringés a venyigékben. Csodás egybeesés, hogy Vince a magyar kultúra napja is, Himnuszunk születésnapja. Hogyan vált azzá? Egy nappal Madách születése után, 1823-ban, Csekén Kölcsey Ferenc pontot tett kéziratára, s föléje felírta: „Hymnus, a ’ Magyar nép Zivataros századaiból. Cseke. Januar. 22. 1823” Az emléknap ötlete Fasang Árpád zongoraművészé, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást, és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot. Azóta rendre évente ünnepeljük meg ezt a napot. Egyre többen, s már nem csak aárpát-medencében. Hogyan kötődik mindehhez A természet kalendáriuma? Feleletül ide másolom Himnuszunk természeti képeit: (...) Őseinket felhozád Kárpát szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Érttünk Kunság mezejin Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlőveszszejin Nektárt csepegtettél. (...) Ma még tél van. Innen hozom a száncsengő, Weöres Sándor Száncsengőjének tavalyból idénbe átcsilingelő hitét: Éj-mélyből fölzengő - Csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling - Tél öblén halkan ring. Földobban két nagy ló - kop-kop-kop - nyolc patkó. Nyolc patkó - kop-kop-kop - Csönd zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő - Csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling - Tél öblén halkan ring. Hitet és biztatást csilingeltetnek Vincenapra e sorok is: Bal sors a' kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödtte már e' nép A' múltat 's jövendőt! Maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2019-ben, amikor a Nap a Vízöntő jegyébe lépett. Fehér ösvényen - a télnek eres tenyerében - megindultam arra, merre az ég kékebb ■ ■BMS& « W'-l MAGYAR HYMNUS HALHATATLAN KÖLTŐJE kölcsei KÖLCSEY FERENC 1812 -TŐL 1815-10 ÉLT E HÁZBAN. Halála százados fordulóján kegyeletiel hódolnak emlékének késői rokonai. ..Száll királyi sasként éai pályán Szárnyaidnak nyil szokatlan át S komlokodra túl a föld komolyan Nyersz jutalmul csillagkoszantákMesty/Mnost/M? • « Emléktábla Kölcsey Ferenc álmosdi házának falán Híres erdélyi magyarok (1000-1990) Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1900-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) Összeállította: Kuti Márta Braun Róbert (Arad, 1879. jan. 7. - Budapest, 1937. febr. 12.): szociológus, lexikográfus. Egyetemi tanulmányait Bp.-en és Párizsban végezte. Lippán, majd 1907-től Marosvásárhelyen kereskedelmi iskolai tanár. 1911-ben került Budapestre. 1911-18-ban a Fővárosi Könyvtár aligazgatója volt, 1911 -től 1918-ig működött együtt Szabó Ervinnel. Ők fejlesztették európai viszonylatban is mintaszerűvé a Fővárosi Könyvtárat. A Tanácsköztársaság megdöntése után bebörtönözték, sokáig üldöztetésben volt része. Lektorként, fordítóként dolgozott. Haladó szellemű falukutató munkái Magyarországon úttörők voltak. Elnöklete alatt jött létre a Társadalomtudományi Társaság szociográfiai szakosztálya. Egy időben a Huszadik Század c. folyóirat szerkesztőjeként is dolgozott. 1920 után a Literatura szerkesztője, a Kultúra és Tudomány c. sorozatot szerkeszti. Henry George műveinek (Haladás és szegénység; Kormányzóságom története) fordítója és eszméinek terjesztője volt. 1925-ben Pikter Blankával összeállította az Általános magyar könyvjegyzék c. bibliográfiát. Főmunkatársa volt a Századunknak, cikkírója a Közgazdasági Enciklopédiának, szerkesztője a Genius és a Révai lexikon pótkötetének, munkatársa az amerikai Encyclopaedia of the Social Sciences-nek stb. Művei: Lippa és San Sepokro (Bp., 1908); A falu lélektana (Bp., 1913); Magyarország feldarabolása és a nemzetiségi kérdés (Bp., 1919); Régi és új milliomosok Amerikában (Bp., 1920). Kiss László (Segesvár, 1919 - Marosvásárhely, 1968. jan. 14.): író, drámaíró, költő és színész. Újságíró 1937-től Marosvásárhelyen, első verseskötete 1939-ben jelent meg. 1947-től a Marosvásárhelyi Székely Színház színésze volt. Játék közben, színpadon érte a halál. Főbb szerepei: Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek); II. Endre (Katona J.: Bánk bán); Szemere Bertalan (Illyés Gy: Fáklyaláng). Főbb művei: Önmagam ellen (versek, 1939); Vihar a havason (színmű, Marosvásárhely, 1953); Jó reggelt (novellák, karcolatok, Marosvásárhely, 1954); Bede Jób (Szilágysomlyó, 1869. jan. 8. - Budapest, 1919. febr. 16.): újságíró, író. Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. Már gimnazista korában tárcákat írt az erdélyi lapokba, majd előbb az Ellenzék, 1887-től a Kolozsvári Híradó, 1888-tól a Kolozsvár munkatársa. 1895-ben Budapestre költözött, itt először az Egyetértés, majd a Pesti Hírlap, a Pesti Napló, a Világ és a Magyar Hírlap szerkesztőségének tagja, a politikai rovat munkatársa. Mikszáth Kálmán kiválása után az egyik legtekintélyesebb parlamenti tudósító, ő vezette a Pesti Hírlapban A tisztelt Házból c. rovatot, írt elbeszéléseket és fordított regényeket. Műve: Trifolium (elb., Kolozsvár, 1891). SZÍNES VILÁG 2019. január 18., péntek