Népújság, 2019. január (71. évfolyam, 1-24. szám)

2019-01-18 / 13. szám

6 NÉPÚJSÁG____ A természet kalendáriuma (CCCXLI.) Kiss Székely Zoltán Nyilazzatok: a seb rózsát terem, Mely nyílni fog az örök kertbe fenn! Nyilazzatok: minden nyíl szárny nekem Feléd, örök hazám, a végtelen! Nyilazzatok: bíbor dísz lesz sebem, Mely hirdeti: halálon győzelem! (...) Szent Sebestyént idézi meg így Juhász Gyula. Napja január 20. Sebestyén a római császári gárda tisztje volt. Két császár is - Diocletianus és Maximianus - nagyra be­csülte. Legendás szónokként bajtársait akarta saját keresztény hitére téríteni, s bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a sza­bad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vél­ték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréné házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Se­bestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, a keresztény hit halál feletti diadalának élő példájaként fogadták. Másodszor is elítélték, s halálra botozták. Lucina adta meg neki a végtisztességet. Lucina neve a télen annyira hiányolt luxból ered - egyfelől a halál hallga­tag istennőjének, Hecaténak, másfelől az új­jászületés istennőinek, a napfényre hozóknak, Dianának és Júnónak volt mítoszi jelzője. Diana az Olümposzról nyilaival a Nyilas havát vigyázta. Júnó a Vízöntő olümposzi védnökeként a Nap szoptatódajkája. Sebestyént már a félpogány időkben - 354- ből való az első feljegyzés - az újjászületés havának egyik szentjeként kezdték tisztelni. Tavaszébresztő nap. Népi bölcsesség sze­rint e napon indul meg a fákban a nedvkerin­gés. (...) A ’miképen a ’sötétföld, Mely fehér lepelben alszik, Virágos mezőt, madárdalt és délibábot álmodik. Milyen boldog a ’sötét föld! 165 éve, 1854. január 18-án halt meg 31 éves korában sorvadásban - tüdővészben - a márciusi ifjak egyike, Szőkefalvi Sükei Ká­roly költő, újságíró, műfordító. Bukarestben született, Nagyenyeden és Kolozsváron ta­nult, 1847-ben Pestre költözött, ahol Petőfi Sándor és Vasvári Pál baráti köréhez tarto­zott. Tevékenyen részt vett az 1848. március 15-i forradalmi eseményekben. 1848 nyarától Egressy Gábor kormánybiztos mellett volt írnok. 1849 májusában Perczel Mór­ főhad­naggyá nevezte ki. A szabadságharc bukása után, 1853 végétől haláláig a losonci reformá­tus gimnázium magyar tanára volt. Egyetlen verseskötete, a Hulló csillagok, 1851 -ben je­lent meg. Sok verse, többek közt az Álmot lát­tam... is, a reményt volt hívatott éltetni. Majd eljön az ifjú nap, Álmodását elcsókolja Nyájas szerelemmel, ‘S fölébreszti szebb valóra, Fölébreszti új tavaszra... Milyen boldog a ’sötétföld! A sötét föld kizöldül majd a tavaszi nap ra­gyogásában. Ragyogó nap - e két szóval fejeződik be az utolsó szín szerzői utasítása Az ember tragé­diájában, hogy aztán a 196 éve, 1823. január 21-én született szerző a harmadik szín para­dicsomon kívüli pálmafás vidékére vigye vissza Ádámot. Madách Imre tele és tavasza. (...) Rettentő képek, óh, hová levétek? Körültem minden úgy él, úgy mosolyg, Mint elhagyom, míg szívem megtörött. - mondatja Ádámmal. Hiú ember! Hát azt kivánod-é, Hogy a természet rendje felbomoljon, Új üstökös ragyogjon éjeden...? - vágja rá azonnal Lucifer. Reá felel az Úr biztatása: Karod erős­­ szived emelkedett, Végeden a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd (...) Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zalában elnémúl ez égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, (...) Meghallja azt, és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni (...) Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben­­ működjél tovább: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz (...) De bünhödésed végtelen leend Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyól, Szép és nemesnek új csirája lesz.­­ S a végszó: (...) Mondottam, ember, küzdj és bízva bíz­zál! Vízöntő hava. Január 21-ről 22-re virra­dóan a Nap a Vízöntő jegyébe lép. A Nap évről évre végigvándorolni látszik a pályája vonalába eső állatövi csillagképeken. A csil­lagászat ókori felvirágzásának idején január 21/22-től február 18/19-ig a Vízöntő csillag­kép adott neki otthont. A Vízöntő hava, Víz­öntő jegy elnevezés ma is ilyen értelemben használatos, jóllehet a valóságos helyzet a Nap precessziója miatt megváltozott az­­ idők során, csillagképünket ma már már­ciusban ragyogja be a felkelő Nap fénye. A távcső felfedezése előtt a csillagá­szok számára nem csupán viszonyítási helyül szolgáltak az állatövi csillagképek. Az asztrológia az emberi sorsot befolyá­soló erőknek tekintette őket a planétákkal együtt. Az állatövi csillagképek szimbo­likájának számtalan naptári vonatkozása van. A Vízöntő mitológiai rangját még abban az időben nyerte, amikor a Közel- Kelet földművelői az időszámítás alapjait megvetették. Ekkor, 5-6000 évvel ez­előtt, a téli napforduló csillagképe három zodiákusbéli társával, a Bikával, az Oroszlánnal és a Skorpióval együtt a naptári sarokpontok és égtájak ura volt. Ennek emlé­két őrzi a bibliai látomásokban szereplő négy apokaliptikus fenevad és a négy evangélista jelképe, melyek közül az emberarcú lény, az angyal testesíti meg a Vízöntőt. Január 22-én már Vincét tiszteljük. (...) a fehér ösvényen - - a télnek erős tenyerében - megindultam arra, merre az ég kékebb, hol a nap vakítóbban fény lett. Mintha csak Vince napja lenne: csepegni kezdett a fák jéglevele. Azt mondják ilyenkor az öreg székelyek, ősszel sok lesz a bor, s göndör fellegek fogják látogatni a szőlősdombokat, még a föld is mustot iszik majd, sokat (...) Szent Vince a bortermelők védőszentje. Legendája Vincét vízöntői képességekkel ru­házza fel. Sok szokás fűződik e naphoz. A vin­­cézés során a szőlőskert szélét János napján szentelt borral vagy szentelt vízzel öntözik meg. Az esővíz - a szőlőszemekbe felszí­vódva - valóban borrá válik majd, ezzel együtt az sem véletlen, hogy a kánai me­nyegző csodájáról Vince-nap tőszomszédsá­gában emlékeztek meg. Általános vélekedés szerint sok bort kell innunk Vince-naphoz, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen. A nap szokásai közé tartozott a jelképes szőlő­metszés is. A levágott vincevesszőt vízbe ál­lították, és hajtásaiból jósoltak az új termésre vonatkozóan. Mi köze a szőlészethez e fagyos téli napnak, amikor még hó alatt pihennek a tőkék és a rügyek is alusznak? Nos, ami ná­lunk jelképes cselekedet, tőlünk délebbre na­gyon is valóságos. A Földközi-tenger mentén január végére már végeznek is a metszéssel, hisz ott hamarosan megindul a nedvkeringés a venyigékben. Csodás egybeesés, hogy Vince a magyar kultúra napja is, Himnuszunk születésnapja. Hogyan vált azzá? Egy nappal Madách szü­letése után, 1823-ban, Csekén Kölcsey Fe­renc pontot tett kéziratára, s föléje felírta: „Hymnus, a ’ Magyar nép Zivataros századaiból. Cseke. Januar. 22­. 1823” Az emléknap ötlete Fasang Árpád zongo­raművészé, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást, és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendez­vénysorozatot. Azóta rendre évente ünnepel­jük meg ezt a napot. Egyre többen, s már nem csak a­­­árpát-medencében. Hogyan kötődik mindehhez A természet kalendáriuma? Feleletül ide másolom Himnu­szunk természeti képeit: (...) Őseinket felhozád Kárpát szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Érttünk Kunság mezejin Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlőveszszejin Nektárt csepegtettél. (...) Ma még tél van. Innen hozom a szán­csengő, Weöres Sándor Száncsengőjének ta­valyból idénbe átcsilingelő hitét: Éj-mélyből fölzengő - Csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling - Tél öblén halkan ring. Földobban két nagy ló - kop-kop-kop - nyolc patkó. Nyolc patkó - kop-kop-kop - Csönd­ zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő - Csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling - Tél öblén halkan ring. Hitet és biztatást csilingeltetnek Vince­­napra e sorok is: Bal sors a' kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödtte már e' nép A' múltat 's jövendőt! Maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2019-ben, amikor a Nap a Vízöntő jegyébe lépett. Fehér ösvényen - a télnek eres tenyerében - megindultam arra, merre az ég kékebb ■ ■BMS& « W'-l MAGYAR HYMNUS HALHATATLAN KÖLTŐJE­­ kölcsei KÖLCSEY FERENC 1812 -TŐL 1815-10 ÉLT E HÁZBAN. H­alála százados fordulóján kegyeletiel hódolnak emlékének késői rokonai. ..Száll­ királyi sasként éai pályán Szárnyaidnak nyil szokatlan át S komlokodra túl a föld komolyan Nyersz jutalmul csillagkoszantá­­kMesty/Mnost/M? • « Emléktábla Kölcsey Ferenc álmosdi házának falán Híres erdélyi magyarok (1000-1990) Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyja­­ira emlékezünk, akikről talán nem tu­dunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tete­mes részt vállaltak az egyetemes ma­gyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar élet­rajzi lexikon, 1900-1990. Főszer­kesztő: Kenyeres Ágnes) Összeállította: Kuti Márta Braun Róbert (Arad, 1879. jan. 7. - Bu­dapest, 1937. febr. 12.): szociológus, lexikog­ráfus. Egyetemi tanulmányait Bp.-en és Párizsban végezte. Lippán, majd 1907-től Marosvásárhelyen kereskedelmi iskolai tanár. 1911-ben került Budapestre. 1911-18-ban a Fővárosi Könyvtár aligazgatója volt, 1911 -től 1918-ig működött együtt Szabó Ervinnel. Ők fejlesztették európai viszonylatban is minta­szerűvé a Fővárosi Könyvtárat. A Tanácsköz­társaság megdöntése után bebörtönözték, sokáig üldöztetésben volt része. Lektorként, fordítóként dolgozott. Haladó szellemű falu­kutató munkái Magyarországon úttörők vol­tak. Elnöklete alatt jött létre a Társadalomtudományi Társaság szociográfiai szakosztálya. Egy időben a Huszadik Század c. folyóirat szerkesztőjeként is dolgozott. 1920 után a Literatura szerkesztője, a Kultúra és Tudomány c. sorozatot szerkeszti. Henry George műveinek (Haladás és szegénység; Kormányzóságom története) fordítója és esz­méinek terjesztője volt. 1925-ben Pikter Blankával összeállította az Általános magyar könyvjegyzék c. bibliográfiát. Főmunkatársa volt a Századunknak, cikkírója a Közgazda­­sági Enciklopédiának, szerkesztője a Genius és a Révai lexikon pótkötetének, munkatársa az amerikai Encyclopaedia of the Social Sci­­ences-nek stb. Művei: Lippa és San Sepokro (Bp., 1908); A falu lélektana (Bp., 1913); Ma­gyarország feldarabolása és a nemzetiségi kérdés (Bp., 1919); Régi és új milliomosok Amerikában (Bp., 1920). Kiss László (Segesvár, 1919 - Marosvá­sárhely, 1968. jan. 14.): író, drámaíró, költő és színész. Újságíró 1937-től Marosvásárhe­lyen, első verseskötete 1939-ben jelent meg. 1947-től a Marosvásárhelyi Székely Színház színésze volt. Játék közben, színpadon érte a halál. Főbb szerepei: Lennie (Steinbeck: Ege­rek és emberek); II. Endre (Katona J.: Bánk bán); Szemere Bertalan (Illyés Gy: Fáklya­láng). Főbb művei: Önmagam ellen (versek, 1939); Vihar a havason (színmű, Marosvásár­hely, 1953); Jó reggelt (novellák, karcolatok, Marosvásárhely, 1954); Bede Jób (Szilágysomlyó, 1869. jan. 8. - Budapest, 1919. febr. 16.): újságíró, író. Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen vé­gezte. Már gimnazista korában tárcákat írt az erdélyi lapokba, majd előbb az Ellenzék, 1887-től a Kolozsvári Híradó, 1888-tól a Ko­lozsvár munkatársa. 1895-ben Budapestre költözött, itt először az Egyetértés, majd a Pesti Hírlap, a Pesti Napló, a Világ és a Ma­gyar Hírlap szerkesztőségének tagja, a poli­tikai rovat munkatársa. Mikszáth Kálmán kiválása után az egyik legtekintélyesebb par­lamenti tudósító, ő vezette a Pesti Hírlapban A tisztelt Házból c. rovatot, írt elbeszéléseket és fordított regényeket. Műve: Trifolium (elb., Kolozsvár, 1891). SZÍNES VILÁG 2019. január 18., péntek

Next