Népújság, 2019. július (71. évfolyam, 146-172. szám)

2019-07-26 / 168. szám

2019. július 26., péntek SZÍNES VILÁG Amire a déli harangszó emlékeztet (Folytatás az 5. oldalról) a Duna és a Száva összefolyásának vár előtti részét szállták meg, és a török hajóhad pa­rancsnoka, Baltoglu admirális parancsot ka­pott, hogy akadályozza meg, hogy a várba vízi úton erősítés jusson. Baltoglu a rendel­kezésére álló kétszáz hajót összeláncoltatta, és Zimony fölött a Dunát teljes szélességében lezárta. Az ostrom első szakaszában a védőknek nem voltak veszteségeik, de a megnövelt lét­számú védősereg élelme fogytán volt. Hu­nyadi, bár az ostrom kezdete óta nem volt kapcsolata a várral, tudta ezt, ezért, ha nem akarta az erősséget elveszteni, támadnia kellett. Győzelem a Dunán Baltoglu admirális hajózára miatt Hunyadi és Kapisztrán serege nem tudta befolyásolni az ostrom menetét. Addig, amíg a törökök uralták a Duna Zimonyon túli szakaszát, a várba nem juthatott be erősítés, és - mivel a magyar és a török sereget a Száva választotta el egymástól - Hunyadi az ostromló török se­reget sem tudta megtámadni. A magyar fel­mentő sereg első feladata így a dunai hajózár áttörése volt. Ebben a kezére játszott, hogy a törökök előnytelenül osztották el csapataikat. Bár lett volna rá erejük, nem szállták meg sem a Duna, sem a Száva várral szembeni bal partját. A török hajóhad így a szárazföldi csa­patoktól szükség esetén nem kaphatott segít­séget. Baltoglu a rendelkezésére álló összes török hajót felhasználta a Duna lezárásához, így a nándorfehérvári kikötőben lévő mint­egy negyven magyar naszád szabadon mo­zoghatott, és akár hátba is támadhatta a török hajózárat. Előnyt jelentett a vízen támadó magyar csapatok számára az is, hogy a Duna folyásának irányában támadhattak, míg a török hajóknak a helyben maradáshoz is erőt kellett kifejteniük, illetve, ha leláncolták őket, elvesztették a manőverezés lehetőségét. Hunyadi csak egy nagyobb és negyven ki­sebb hajóval rendelkezett, de a környék szerb hajósaitól még több mint száz kisebb dereg­lyét szerzett, ám a magyar hajóhad így is je­lentős minőségi hátrányban maradt a törökkel szemben. A támadás július 14-én reggel in­dult. A magyar flottát a folyó mindkét oldalán szárazföldi csapatok kísérték. A roham nem járt sikerrel, a magyar hajók nem tudták át­szakítani a török hajózárat. Mindkét oldalon nagy veszteséggel járó állóharc kezdődött. A többórás harcot az döntötte el, hogy a várat védő Szilágyi Mihály a negyven naszádot vá­logatott rác harcosaival útnak indította a ma­gyar hajóhad megsegítésére. Az így már két oldalról szorongatott törökökkel szemben a magyarok számbeli fölénybe kerültek, és nagyobb mozgásszabadsággal is rendelkez­tek. Hosszú küzdelem után a dunai ütközetet a magyar csapatok nyerték, megnyílt a várba vezető út a felmentő sereg előtt. Török roham A vízi út megtisztítása után Hunyadi élel­met szállíttatott a kiéheztetett helyőrségnek, majd seregét két részre osztotta. A kereszte­sek Kapisztrán vezetése alatt a Száva bal partján letáboroztak, Hunyadi saját serege élén pedig csatlakozott a vár védőihez. A török sereg a dunai vereség után is jelentős erőfölényben maradt. A tüzérségi tűz szinte már romhalmazzá változtatta a várat, és az ilyen terepen ez a túlerő könnyen érvényesít­hető volt. A szultán július 21-én kiadta a pa­rancsot a döntő rohamra. Hunyadi az utolsó pillanatban még négye­zer pihent keresztest berendelt a várba, így a védők létszáma húszezer fölé emelkedett. A védők a nyomásnak nem tudtak ellenállni, néhány óra múlva kénytelenek voltak feladni a várost. Éjfél után a harc már a vár falai körül folyt, amelyen ekkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutal­mat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért, és a magyarok ezt természetesen igyekeztek megakadályozni. Dugovics Titusz, Hunyadi János veterán harcosa ekkor vitte végbe hős­tettét, mellyel az önfeláldozó magyar katona jelképévé vált. (Történelmileg vélhetően több katona alakja testesül meg a fiktív Dugovics alakjában.) A hajnali derengésben messziről látszó jelenet lelkesítően hatott a védőkre, a törököket viszont megzavarta. Hunyadi már előzőleg friss erőket kért a keresztes táborból, és mikor az erősítés megjelent a törökök há­zában, lovasságával rácsapott a vár belső ud­varán harcoló janicsárokra. Az ütközet végül magyar győzelemmel végződött, július 22-én reggelre az utolsó törököt is kiszorították a városból. A védők ügye ennek ellenére re­ménytelennek látszott, mert veszteségeiket már csak alacsony harcértékű keresztesekkel tudták pótolni, míg a szultánnak még bőséges ereje maradt egy ismételt támadásra. A diadal és utóélete Az előző napi roham nyomán mindkét küzdő fél súlyos veszteségeket szenvedett, és egyaránt várakozó álláspontra helyezkedtek. A török pasák azt tanácsolták a szultánnak, hogy vonuljon vissza. II. Mehmed azonban pihenőt rendelt el, a döntést attól tette füg­gővé, hogy mit tesznek a magyarok. Hunyadi a győzelem után sem érezte seregét elég erős­nek, hogy megtámadja a szultán táborát, ezért szigorúan megtiltotta katonáinak, hogy enge­dély nélkül rácsapjanak a törökre. A keresz­tény sereg vezetése azonban nem volt egységes, a keresztesek kizárólag Kapisztrán Jánostól voltak hajlandóak parancsot elfo­gadni. A keresztesek nem engedelmeskedtek Hunyadi parancsának, és önálló akcióba kezdtek. Több keresztes íjász a vár előtt, Ka­pisztrán túlparti táborának szeme láttára fel­kapaszkodott egy dombra, és nyilazni kezdett az ellenségre. Példájukat egyre többen követ­ték, a török csapatok pedig lassan hadrendbe álltak, hogy szétverjék a támadókat. Kapiszt­rán meg akarta akadályozni az összecsapást, ezért hamarosan csónakba szállt, ám kísérlete fordított eredményt ért el: katonái úgy vélték, a szerzetes rohamra buzdítja őket, ezért ha­marosan követték példáját, és átúsztak-evez­­tek a Száván, hogy összecsapjanak a törökkel. A keresztesek vállalkozása könnyen végzetessé válhatott volna, a szultán a rumé­­liai lovasságot vetette be a támadók ellen, az elvágta őket a vártól, és a gyengén felszerelt had módszeres megsemmisítésébe kezdett. II. Mehmed az ellentámadással súlyos hibát követett el, mert lovasságát elvonva, vé­delem nélkül hagyta a török tüzérséget. Hu­nyadi, felismerve a váratlanul adódó esélyt, összeszedte maradék nehézlovasságát, és a várból kitörve, egy lendületes támadással el­foglalta az oszmán ágyúállásokat. A tüzérek­nek még arra sem maradt idejük, hogy az ágyúkat használhatatlanná tegyék, így a ma­gyarok hátulról lőni kezdték a Száva felé ro­hamozó török lovasságot. Hunyadi akciója eldöntötte a csatát. A ma­gyar lovasok ezután oldalba támadták a két tűz közé került török lovasságot. Közben a ke­resztesek különös rohama Kapisztránnal az élén elérte a török tábort. Ekkorra az egész magyar sereg kiözönlött a várból, és csatlako­zott a harcolókhoz. Mindezek a váratlan fej­lemények megmagyarázhatatlan félelmet és bénultságot keltettek a törökökben, akik végül menekülni kezdtek, a kereszteseknek pedig si­került elfoglalniuk az ellenség táborát. Mehmed az 5000 janicsárból álló szultáni testőrség bevetésével megpróbálta megfé­kezni a török hadon eluralkodó pánikot, és többször is megkísérelte ágyúi visszafoglalá­sát, de nem járt sikerrel, mert azok éppen az ő parancsára jól megerősített állásokban vol­tak. A szultán személyesen is belevetette magát a küzdelembe, de egy, a combjába fú­ródó nyílvesszőtől elvesztette az eszméletét. A török sereg ezután, a szultánt mentve, kénytelen volt teljes felszerelését hátra­hagyva menekülni, és csak 4000 partőrző szpáhi beavatkozása mentette meg őket a tel­jes megsemmisüléstől. Mehmed a súlyos vereséget követően még aznap este döntött a visszavonulásról, és a világ akkori legerősebb seregével vesztesként távozott a csatatérről. A nándorfehérvári ve­reség hatalmas traumát okozott az oszmánok­nak. A szultánok sokáig rettegve emlegették a nagy törökverő nevét, és egészen az 1521. évig nem terveztek komolyabb hadjáratot Magyarország ellen. Hunyadi a győzelem után nem üldözte a török sereget, de azonnal egy újabb törökel­lenes hadjárat tervezésébe kezdett. A hadjárat megindítására nem maradt ideje, pestisjár­ványban augusztus 11 -én elhunyt. Október 23-án Kapisztrán János is meghalt a járvány­ban. A siker két ösztönzőjének halála után, bár késve, összegyűlt ugyan egy keresztes sereg, de a nándorfehérvári győzelem kihasz­nálatlan maradt, ennek ellenére minden elő­zetes várakozást felülmúló haditettnek, a független Magyar Királyság egyik legna­gyobb katonai sikerének bizonyult a hódító Oszmán Birodalommal szemben. A győzelem híre sok európai városba rö­viddel a déli harangozást elrendelő - Cum hiis superioribus annis kezdetű­­ pápai bulla kihirdetése után érkezett, de volt olyan város is, ahol a diadal híre megelőzte a pápa levelét, és a győzelem hírére már megkongatták a ha­rangokat, de a pápa bulláját még ki sem hir­dették. Így történt, hogy a déli harangszót sokan kezdettől fogva a nándorfehérvári dia­dallal kapcsolták össze. Maga a pápa is érezte az összefüggést, módosított a kiadott bullán. A keresztény diadal hírül vételének első év­fordulóján, 1457. augusztus 6-án III. Kallix­­tusz pápa elrendelte, hogy ez a nap az Úr színeváltozásának napjaként az egész keresz­tény világban ünnep legyen, amit azóta is au­gusztus 6-án tartanak a római katolikus egyházban, így változott át az eredetileg kö­nyörgésre felszólító déli harangszó a nándor­fehérvári győzelemért való hálaadás harangszavává. (Összeállításunkhoz az MTVA sajtóadat­bankjának háttéranyagát és a nándorfehér­vári diadal Wikipédia-oldalát használtuk forrásként.) NÉPÚJSÁG A magyar és a szerb államfő jelenlétében felavatták Hunyadi János zimonyi szobrát Hunyadi János egész életét a haza védelmére és az oszmán hadak kiűzésére tette fel, az általa vezetett nándorfe­hérvári diadalt követően a béke és az újjáépítés korszaka következhetett - hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök hétfőn a Belgrádhoz tartozó Zimonyban, ahol szerb hivatali kollégájával, Aleksandar Vuciccsal együtt vett részt Hunyadi János szobrának felavatásán. Áder János felhívta a figyelmet arra, hogy Hunyadi János zimonyi szobra felett két jelképes tárgy látható. „A kereszt a legendás had­vezér Európa védelméért hozott áldozatát, a harang az európai összefogást és a Hunyadi vezetésével aratott diadalt hirdeti” - emelte ki. A törökök tetteit látva Hunyadi János leghőbb vágya a törökök kikergetése Európából, Szerbia, valamint a Balkán területének felszaba­dítása volt - húzta alá. Rámutatott, hogy 1456 nyarán, amikor a veszély Nándorfehérvár felé közeledett, Hunyadi hajóhaddal érkezett a Duna zimonyi szakaszára, ahová a most felavatott szobra tekint. „Jött, hogy szétzúzza a török hadiflotta gályáit. Dereglyéit szerb sajkások segítették. Magyarok és szerbek e csata megnyerésével utat nyitottak a szorongatott Nándorfehérvárhoz” - hangsúlyozta a magyar államfő. Hozzátette, hogy a történelmi győzelem után a törökök 65 éven át meg sem kísérelték Nándorfehérvár ostromát, ez pedig katonák ezreinek és Hunyadi Jánosnak volt köszönhető, akik életüket adták a vár védelméért. Áder János aláhúzta, hogy „a minden délben megkonduló - először csak könyörgésre felszólító, majd a győzelemért hálát adó - harangok immáron 563 éve emlékeztetnek minden európait Hunyadi János és Nándorfehérvár védőinek bátorságára, hősiességére, áldozatvállalására, hitére”. A magyar köztársasági elnök végül azzal zárta szavait, hogy „Hunyadi János, Kapisztrán János, Szilágyi Mihály és minden nándorfehérvári hős emléke mind­örökre legyen áldott”. Aleksandar Vucic szerb államfő felszólalásában úgy fogalmazott, nagyobb megtiszteltetés nem is érhetne egy hadvezért, mint hogy több nemzet is magáénak vallja, mint ahogy Hunyadi Jánost magukénak vallják a szerbek és a magyarok is. Mint mondta: a törökverő mindannyiunk szabadságáért harcolt, ő volt a középkor legnagyobb hadvezére. Aleksandar Vucic kiemelte, Hunyadi János vágya mára teljesült, a szerbek és magyarok együtt, közös célokért, közös érdekekért harcolnak. „Számunkra ma az a fontos, hogy a nemzetek tisztelik és segítik egymást. Boldog vagyok, amikor együtt látom lengeni a szerb és a magyar zászlót, mindkettő a miénk, és ez mindig is így lesz” - húzta alá a szerb elnök. Emlékeztetett arra, hogy a két ország vezetésének köszönhetően néhány év alatt sikerült a viszonylag rossz viszonyból soha nem tapasztalt jó kapcsolatot kiépíteni. Mindezért háláját fejezte ki Áder János államfőnek, Orbán Viktor minisz­terelnöknek és Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének, aki segített hidat képezni a szerbek és a magyarok között. „Éljen Szerbia és Magyarország barátsága” - húzta még alá Aleksandar Vucic. Annak ötlete, hogy a szerb fővárosban szobrot állítsanak Hunyadi Jánosnak, 2013-ban merült fel. Az emlékműállítást a Professzorok Batthyány Köre kezdeményezte, és a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. támo­gatásával valósult meg. Hunyadi János egész alakos bronzszobra Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész koncepciója alapján készült el. Az emlékmű megközelítőleg 40 millió forintba került. A jövőben a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács, valamint Belgrád város önkormányzata közösen gondozza az emlékművet. Hunyadi János egyik kezében kard, a másikban pajzs van, ami egyszerre jelképezi a támadást és a védekezést, az emlékművön emellett megjelenik a kereszt és a harang, az áldozathozatal, az összefogás és a diadal jelképeként. A talapzaton magyar és szerb nyelvű felirat hirdeti a törökverő tetteit. Hunyadi Jánosnak Szerbiában eddig csak egy mellszobra volt, amely a nevét viselő csantavéri általános iskola udvarában található. Belgrádban két utca is viseli a törökverő hadvezér nevét. A szerbek Hunyadi Jánost Sibinjanin Jankó­ként ismerik, és nevét a szerb emberek körében legalább akkora tisztelet övezi, mint a magyaro­kéban. A nándorfehérvári csatát - amikor a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán ha­daira - a szerb történelemkönyvek a törökök ellen Hunyadi által vezetett magyar-szerb közös küzdelemnek nevezik. Hunyadi János Zimony­ban halt meg pestisben, így nemcsak a nándor­fehérvári csatának, hanem a hadvezér egész életének is emléket állít a zimonyi Duna-parton felállított szobor. A szoboravató után Áder János és Aleksandar Vucic közösen koszorúzta meg a nándorfehér­vári diadal emlékművét az egykori várban, a Ka­­lemegdánon. (MTI)

Next