Népújság, 2019. július (71. évfolyam, 146-172. szám)
2019-07-05 / 150. szám
6 NÉPÚJSÁG A természet kalendáriuma (CCCLXV.) Kiss Székely Zoltán Süt a nap a rétre, Házak tetejére, Árnya sincs a fáknak, Tűző napon állnak. Kutak mélye száraz, Fenekére láthatsz, Marhacsorda bőgve Fekszik ottan körbe. Délibábos égen, Megfordított réten, Sehol sincs egy felhő, Árnyat szövő kendő. Nyár van, kánikula, nem csak Drégely László versében. Az 1901 óta rendszeresített meteorológiai megfigyelések kezdőéve óta nem volt ilyen meleg júniusban a Kárpát-medencében. S lám, a július kezdete erre is rátesz, s bár érkeznek lomha viharok s gyorslábú záporok, nem enyhítik szomját a földnek. Meg van áldva, felruházva halászfővel a barázda: Meg is zendül ott maholnap Éneke az aratóknak. Várjatok még, hadd viselje A jó föld a koronát: Melyet úgy is munkadíjul Az embernek odaad, így kezdi Tompa Mihály Nyárban című versét. Réges-régi aratások képe sejlik fel benne, mikor még cséplőgépek nem voltak, s július hevében Vivaldi Négy évszakjának Nyara zenél, s ont a tájra izzasztóan vastag, s mégis párakönnyü zenét. Aratás hava. Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek Munkásokat széjjel zsibongva keresnek? Mi az oka, hogy a mezőn köröskörül A Ceres bérese kaszákat köszörül? Csokonai Vitéz Mihály Aratása még mélyebbre nyúl az idők kútjába, nem rest a római gabonaistennőt megidézni. A latin Ceres az ógörög Démétértől vette át a növényültetés és az anyai szeretet patronálását. Virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral és búzakoszorúval ábrázolták. Fő ünnepe a cerealia, a Ludi Cerrales volt a Kr. e. 3. századtól. A monda szerint Ceres könyörgésére Jupiter a mennyekbe is áthelyezte szülőhelyének, Szicíliának képét, így jött létre a szigethez hasonlóan háromszögű északi Triangulum csillagkép, amelynek korai neve Szicília volt. A Ceres ugyanakkor a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, egyben a legnagyobb aszteroida. A Mars és a Jupiter pályája között található ismeretlen bolygó ötletét először J. E. Bode vetette fel 1768-ban. Miután a Titius-Bodeszabályt figyelembe véve fedezte fel W. Herschel 1781-ben az Uránuszt, 1800-ban huszonnégy képzett csillagász együttes erővel kezdte el keresni a feltételezett bolygót. A csoportot Zách János Ferenc vezette. Végül 1801. január 18-án Giuseppe Piazzi fedezte fel s nevezte el az új bolygót. De mert a megtalált égitest túl közel került a Nap fényéhez, más csillagászok nem tudták megerősíteni a felfedezést egy éven keresztül. Segítségükre szolgált a még csak 24 éves Carl Friedrich Gauss bolygópálya-meghatározó módszere. Ez alapján 1801. december 31-én Zach és H. W. Olbers megtalálták a jósolt hely közelében a Cerest. 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben - az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmada. Pályáját 4,6 év alatt teszi meg. Saját tengelye körül 9 óra 4 perc alatt fordul meg. Felszíni hőmérséklete -30 és -90 ° C között változik. A kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációjú aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú. A radioaktív anyagok által fűtve, belseje kőzetmaggá és jeges köpennyé differenciálódott, s aránylag hamar kihűlt. Ma geológiailag inaktív, felszínét csupán becsapódási kráterek formálják. A felszínen látható, feltűnő, fényes foltok, amelyek a napfény 50%-át visszaverik, a kristályos magnézium-szulfátnak (hexahidrit) tulajdoníthatók. Ezek a sóban gazdag területek úgy keletkeztek, hogy a jég és a só keveréke a becsapódó aszteroidák hatására került feljebb a mélyebb rétegekből. A vízjég szublimálódott, hátrahagyva a becsapódási kráterek sómezeit. A Ceres számos tudományos-fantasztikus témájú könyvben, filmben, számítógépes játékban szerepelt. Isaac Asimov több művében, például az Űrvadász sorozatban és a Haldokló éjszakában is obszervatórium működik rajta. Rövid égi sétánk után térjünk vissza a megőszült nyárba. Köszöntvén tudnillik a megőszült nyarat, Sárga kalászi közt reménységgel arat. Áldja nevét százszor a jó Teremtőnek, Hogy földjébe arany szinü fejek nőnek. De addig is, míg tart szíve áldozatja, A búza-markokat sűrűen forgatja, Az öreg Céresnek két feltűzött karja A markokat szoros kévékbe takarja, És ámbár tüzei a kékellő égnek Kettős forrósággal feje felett égnek, S barázdás homlokát az izzadság árja Legörgő cseppjével sorjába eljárja, Víg aratóit (mert ő azoknak atyja) Tréfás szavaival szüntelen biztatja. ■Ekkor, hogy a piros, várt napenyészetnek Altató zefiri feléje sietnek, Ő is most már lassúit, de hajdan intézi Lépésit a hazamenésre intézi. E napon született 387 évvel ezelőtt, 1632- ben Czabán Izsák atomista filozófus. Soproni és wittenbergi tanulóévek után Breznóbányán és Eperjesen, majd Nagyszebenben tanított, s metafizikai disputákat rendezett. Filozófiai nézeteiben Pierre Gassendi francia matematikus-csillagász híveként szembefordult a skolasztikus-arisztotelészi filozófiával. Kiterjedt munkásságából egy műve kimondottan természettudományos kérdéssel foglalkozik: az atomok létét bizonyítja huszonnégy érv segítségével. Szintén július 5-én, 111 éve halt meg Than Károly. Kisiskolás koromban ismerkedtem nagyszerű, máig használatos tan- és kézikönyvével. A kísérleti chémia elemei ott volt használatban a Bolyai vegytan szertárában, amikor édesapám volt annak laboránsa. Than a kémiának majd minden ágát művelte. Nevéhez fűződik két, máig használt analitikai mérőoldatnak, a kálium-bikarbonátnak és kálium-bijodátnak (Thansó) a bevezetése. Ő javasolta elsőnek az elemzések eredményének „ionformában” való megadását, még jóval az Arrhenius ionelmélete előtt. Elsőnek foglalkozott hazánkban színképelemzéssel. Elsőként definiálta pontosan a gázok mesterfogatának fogalmát. Főműve 1895-ben jelent meg A qualitativ chemiai analysis elemei címmel. Ugyane napon, 53 éve, 1966-ban hunyt el Freiburgban Hevesy György József. Egyszerre volt fizikus és kémikus. 1911-ben Manchesterben Rutherford laboratóriumában dolgozott, itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Niels Bohrral .1912-ben született meg Bohr atommodellje, és ebben az évben fedezte fel Hevesy a radioaktív nyomjelzés módszerét. 1913-ban lett a budapesti tudományegyetem magántanára. Az általa felfedezett radioaktív nyomjelzéses módszerért 1943-ban kapott kémiai Nobel-díjat. Mai tudománytörténeti sétánkat Kol Erzsébet algológussal fejezzük be. 122 évvel ezelőtt, 1897. július 6-án született Kolozsvárt. Már híres algológusként tért vissza szülővárosa egyetemére 1940-ben. 1948-ban került a Növénytárba, miután Győrffy Istvánnal együtt el kellett hagynia a Kolozsvári Egyetemet. Értékes élőalga-gyűjteményét szó szerint a hátán (hátizsákban) vitte át a határon. Nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig a budapesti Nemzeti Múzeum Növénytárában dolgozott. Algagyűjteménye és mikrofotográfiái a múzeum egyedülálló ritkaságai közé számítanak. Itt is folytatta kriobiológiai tanulmányait. Közleményei jelentek meg a Kárpátok s a környező hegységek hóalgáiról. Munkásságának összefoglalója a Kryobiologie című könyve, ami a ma napig is alapműnek számít. Nyári vihar után, aratás idején, Ceres kánikulájában havasi tájak után vágyakozva, maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2019-ben, aratás havának elején, Emese napján Távolban a Magas-Tátra, alatta felszántott búzaföld Nagy Imre: Vihar után Híres erdélyi magyarok (1000-1990) Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000- 1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) Összeállította: Kuti Márta SZENCZEI LÁSZLÓ (Gyulafehérvár, 1909. júl. 1.-Bp., 1980. szept. 30.): író, kritikus, műfordító. Kolozsváron és Bp.en folytatott jogi tanulmányokat. 1940-ig a Brassói Lapok irodalmi rovatvezetője, majd 1941 után Bp.-en a Revue Danubienne, később az Új Magyarország c. lap munkatársa. 1957-től a Nagyvilág rovatvezetője volt. 1933 óta publikált, az Erdélyi Helikon, a Korunk, a Pásztortűz és a Magyarok közölték írásait. Tevékeny résztvevője volt annak az irodalmi vitának, melyet a fiatal erdélyi írók elődeik konzervatívabb felfogása ellen vívtak. Műfordítóként román és bolgár műveket ültetett át magyarra. F. m.: Székely apokalypsis (elb., Kolozsvár, 1935); A halál és tanítványa (Apáczai Csere János életének regénye, (Bp., 1943); Az erdélyi magyarság harca (Bp., 1946); A magyar-román kérdés (történeti és politikai tanulmány, Bp., 1946); Ócskavas (öt groteszk játék, Bp., 1976); Nem mindenki jut el Floridába (dráma, Bp., 1980) ERŐSS ALFRÉD (Perestyén, 1909. júl. 9.-Torda, 1947. júl. 3.): költő, hittudományi főiskolai tanár. Gyulafehérváron és Rómában végezte teológiai tanulmányait. Bölcsészeti és hittudományi doktorátust szerzett (1932, 1937). 1935-ben Rómában pappá szentelték. 1935 nyarán segédlelkész-h. Nagyszebenben, 1937-ben Szárhegyen káplán, 1938-ban helyettes tanár és lelkiigazgató a gyulafehérvári papneveldében. 1941-ben a dogmatika r. tanára Kolozsvárt az erdélyi püspökség hittudományi főiskoláján. 1943-ban a Szent István Akadémia tagjává választotta. Munkái: Az út (versek, Arad, 1928) ; Szent József kis zsolozsmás könyve (Temesvár, 1929) ; Egyház és élet. Erdélyi kat. évkv. (összeáll., Kolozsvár, 1941); A megváltás dogmája Scheeben teológiájában (Kolozsvár, 1942); Székelyek dicsérete (versek, Kolozsvár, 1942); Mítosz, vallás és irodalom (Kolozsvár, 1943); Az egység útja és az ökumenikus mozgalom (Kolozsvár, 1944); Az emberi személy problémája (Bp., 1944) SZÍNES VILÁG 2019. július 5., péntek