Népújság, 2019. július (71. évfolyam, 146-172. szám)
2019-07-09 / 153. szám
2019. július 9., kedd Rekorddöntő lélekszám, tartalmas programok Vasárnap este véget ért a VIBE fesztivál. A harmadik alkalommal megszervezett marosvásárhelyi megabulin ismét fergeteges koncerteken, jó hangulatú beszélgetéseken és értékes előadásokon vehettek részt az érdeklődők, akik legnagyobb része a legfiatalabb partigeneráció tagjai közül került ki. Kaáli Nagy Botond A VIBE legfőbb célközönsége a Z generáció, a mai tizen- és huszonévesek, azok, akik még iskolába járnak, épp végeztek, avagy friss egyetemisták. A technológia bűvöletében, azzal együtt, fél lábbal az online térben felnövő generáció értelemszerűen a pillanatra fókuszál, a fesztivál zenei kínálata is ezt tükrözi: a pillanatnyi legnagyobb neveket hívták meg a szervezők mind a nemzetközi, mind a magyar, illetve erdélyi zenei körforgásból, mellettük az elmúlt évtizedek alatt maguknak nevet szerző, ám rétegzenei formációk és előadók voltak jelen a fesztivál több színpadán. Ami a VIBE nagy előnye és határozottan értéke a hasonló fesztiválok mellett, avagy azokkal szemben, az a VIBE Kolinak hívott szabadegyetem, amely a fesztivál összes napján, több helyszínen, több alkategóriában, számos tematika mentén zajlott, legfőképp olyan előadások és beszélgetések keretében, amelyek ugyan az említett generációt célozzák, mégis egyetemes hallgatóságot vonzanak, mert érdekesek, egyediek és betekintést nyújtanak mindabba, ami ma folyik a technika, a művészetek, az oktatás, a divat vagy akár a mezőgazdaság terén. Csak az első nap folyamán előadást tartott például dr. Seer László marketingszakértő, a BBTE oktatója a digitalizáció marketingjelenségeiről, a mezőgazdaság technologizálódásáról beszélt Pál Ákos, Vincze Tamás és Laczkó Dénes, a közösségi ügyek mellett elkötelezett fesztiválokról szólt a VIBE- igazgató Rés Konrád Gergely és Juhász László, és aznap volt a fiatal sratrió bemutatója is. Lupescu Kata író, Kali Ágnes költő és Kemény Zsófi író nevét köteteik, slamjeik, írásaik és közösségi szerepvállalásaik által sokan megismerték, a fesztiválon generációjuk és közösségük gondolatairól beszéltek. Ugyancsak a Koliban esett szó a Vállalkozásfejlesztő ökoszisztémák című előadás keretében az erdélyi inkubátorházak lehetőségeiről Vas Réka, Talpas Botond, Borzási Sarolta, Szakács-Paál István előadásában, Nagy Egon középiskolai magyartanár pedig arról beszélt, hogy mennyire kell nyitottnak és rugalmasnak lennie annak, aki hatékonyan szeretne a Z generációval együtt dolgozni, a menő tanárok nem hétköznapi történeteiről pedig Szőcs Imre, dr. Kálmán Attila marosvásárhelyi pedagógusok és Solymosi Zsolt kolozsvári pedagógus számolt be. Kassay Anna blogger, aki világ körüli élményeiről és kalandjairól mesélt, azt ajánlotta, hogy mindenki olyan úti célokat keressen, amelyeket meglátogatva választ talál az önmagában lévő kérdésekre, Koltai Balázs vállalkozó pedig arról beszélt, hogy hogyan lehet elszállt ötletekből sikeres vállalkozást építeni. A VIBE fesztivál Fashion Comerében divatbloggerekkel beszélgethettek és az aktuális fesztiváldivatról hallhattak a fesztiválozók, míg a Kerengő nevű kulturális térben az Ady 100 interaktív programban vehettek részt az érdeklődők. Az összességében több mint hatvan előadást, beszélgetést kínáló napi tudásfórum és szabadegyetem, sportkupák és kocsmajátékok után az esti koncerteken olyan formációk, illetve nevek léptek fel, mint a Foreign Beggars, Modestep Dj Set, a Elalott Pénz, Saiid, Akkezdet Phia, az USNK, a Lost Frequencies, a Punnany Massif, a Follow The Flow, a Fran Palermo, az Alle Farben, a Stanton Warriors, a Kowalsky meg a Vega, Horváth Tamás, a Fran Palermo, a YesYes, a Sky Fanatic, a Drop The Cheese, a Wellhello, Bye Alex és a Slepp, az Intim Toma Illegál, a Kistehén, NB vagy Belga. A számadatokról, a további tervekről, a fesztivál jövőjéről mintegy összegzésképpen Tőkés Hunort, a VIBE sajtófelelősét kérdeztük. - Az idén 48.000 látogató érkezett a fesztiválra, 10.000-rel többen jöttek, mint a tavaly, rekordot döntöttünk! Több mint 100 zenei fellépő, a Fashion Comnerben 20-30 előadó, a Koli keretében több mint 60 előadó, a Csemetezugon kívül napi több mint 20 nappali program várta őket. Nagy sikernek könyveljük el az idei VIBE-ot, a fesztivált természetesen jövőre is megszervezzük. Július első hetében, 2-a és 5-e között kerül rá sor. A helyszín nem változik, a VIBE a Maros-parton marad, és tanultunk az idei tapasztalatainkból: kibővítjük az idén már péntek estére megtelt kempingterületet, valamint tovább fokozzuk a zenei fellépők listáját, még több nemzetközi névvel a felhozatalban. Mindezek mellett továbbra is kiemelt figyelemmel kísérjük az erdélyi magyar zenekarokat és pályakezdőket, az Instagramon ugyanúgy lesz Epic Music Battle, mint az idén. A helyszínen lévő kelléklistát is bővíteni fogjuk, designban is fejlődünk. Minél sokszínűbbé kívánjuk varázsolni a fesztivált, mert az erdélyi közönség minden egyes tagja egyedi érték, és különböző érdekeltségű. A környezetvédelem kiemelten fontos a számunkra, eddig is és ezután is környezettudatosságra, médiatudatosságra érzékeny generációt kívánunk nevelni, ezt a vonalat is továbbvisszük. A Marosvásárhelyi Rádióval évenkénti közös projektünk a Maros-part takarítása, a jövőben pedig még inkább biofesztiválban gondolkodunk, amelynek tudatos, környezetvédő vendégei megfelelő ajándékokban részesülnek - válaszolta kérdéseinkre Tőkés Hunor. VIBE tehát lesz jövőre is, színes, szerteágazó és mégis egységes koncepció szerint, júliusban, a Marosparton. 48.000 látogató a 3. VIBE fesztiválon Fotó: Nagy Eduárd Székely Ferenc Magyardécsében jártam a minap, június utolsó vasárnapján — cseresznyeünnepre, „majálisra”, sokadalom fogadására készült a falu. „Ez a 120. alkalom, hogy majálisra készülünk” — hirdették fennen a meghívóban, de az is lehet, hogy kevesebb, mert volt néhány esztendő a ’70-es években, a kommunizmus legvadabb időszakában, amikor nem volt szabad giccsozni, hesspávázni, hajnalozni, egyáltalán magyar szokásokat ápolni, továbbadni a következő nemzedéknek. Magyardécsében gróf Bethlen András kezdte el a cseresznyeünnepet 1893-ban, s jó, hogy mindig akadt helybéli, aki ezt a hagyományt folytatta, továbbadta. Balla Tamás, a ’70-ben megjelent Fehér virág és Fehér virágszál nagy sikerű mesekötet csodaszerzője (akkor még besztercei középiskolás volt, aki a hétvégeken otthon lejegyzett anyagot éjjel, villanyfénynél másolta át a bentlakásban, hogy mihamarabb átadja Faragó Józsefnek, a kötet szerkesztőjének) hívott meg egy cseresznyekóstolóra, azaz: szedésre. Feleségemmel elfogadtuk a meghívást, mert sohasem jártunk Erdély talán legszebb és leghíresebb „cseresznyefalujában”. Arról a faluról van szó, amely nem a látóhatárunkhoz simuló mezőségi dombok ölelésében húzódik meg, hanem ott „fent”, az Erős-domb északi részén. Eleink már 1269-ben megélhetést láttak itt, s Magyardécsében most is megvan a Király kútja, ahonnan - a legenda szerint - a királynak vittek vizet, tegyük hozzá: jaj, de nagyon régen! Még azt is el kell mondanom, hogy Magyardécse magyar sziget a többségi nyelvtengerben, körülötte pedig sok-sok faluban már nem értik Petőfi nyelvét. Ettől eltekintve szépen beszélik és őrzik a nyelvet, édes anyanyelvünket. Autónkkal kapaszkodunk fölfelé a kanyargós kaptatón, a gyümölcsfákkal és akáccal szegélyezett keskeny aszfaltúton egy díszes falukapu alatt haladunk át. Azon a helyen járunk, ahol a ’90-es években aszfaltra is jutott pénz, s többszöri nekirugaszkodással elkészült az Árpástó-Magyardécse öt kilométeres szakasz. Aki tett valamit ebben az ügyben - persze többeket is meg lehet említeni —, az épp a falu egyik jeles szülötte, dr. Kiss J. Botond világhírű ornitológus, Dunadelta-kutató, szakíró. Ez akkor volt, amikor közelebb voltunk a „nagy fazékhoz”, s Tulceán megrekedt s most ott lakó derék nemzettestvérünk majdnem három évig (1995— 98) volt környezetvédelmi államtitkár. Mondom, Magyardécsében jártunk a minap azzal az autóval, amellyel a drága emlékű, Mezőségféltő Sütő András rótta a kilométereket korábban Erdély kies tájain Pusztakamarástól Sikaszóig. Ahogy Magyardécse felé közeledünk, szinte alig látszanak a házak, körbetekintünk, hol lehet a falu, mert csak fák, fák, amerre a szem ellát... Megérkezünk, s lassan megjelennek az ünnepre érkezők is: honiak és határon túliak, szól a harang; istentiszteletre kiöltözött idősek, fiatalok, gyerekek ballagnak a templom irányába. A napbarnított arcokra kiült hétköznapi aggodalmat - ha csak ideig-óráig is - felváltja az Istenbe vetett hit megtartó ereje. Fekete János tiszteletes még az igét is úgy választja ki, hogy „paszszoljon” az alkalomhoz; bár többféle gyümölcs van a Bibliában, cseresznye nincs! De ott vannak a lélek gyümölcsei, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ott hordozzuk énünkben, szívünkben. Kőasztalokra mesterien „felépített” cseresznyegúlák, mosolygós, üde arcok, roston sült sertéshús illata, mezőségi fekete lájbiba öltöztetett iskolások messzire elhallatszó zenés jókedve, kapualjban meghúzódó nénikék „vegye, drága, van még!” tekintete, s a megmaradás reménysége mind-mind e jeles nap tartozékai. Igen, a találkozás örömével s a megmaradás reménységével utaztunk az idei cseresznyemajálisra Magyardécsébe, nyári kutya melegben, amikor jó volt megállni egy percre Balla Tamás cseresznyefái alatt, s a szép terméstől roskadó fák árnyékában úgy istenigazából szedni, ropogtatni a magyardécsei buzgót. Mert így hívják ma is azt a helyi fajtát a sok közül, amelynek oltóágait egy Amerikát megjárt Buzgó melléknévre hallgató décsei atyánkfia hozta haza, valamikor nagyon régen, az első világégés után. Ő ugyan elment megélhetést és új hazát keresni, de visszatért, mert Erdélyt, a Kárpát-medencét tekintette szülőföldjének. Ma is elmennek, nem is kevesen, décseiek és nem décseiek, székelyek, erdélyi magyarok, jó meszszire, a jobb megélhetés reményében, de vajon lesznek közöttük Buzgók, akik visszatérnek? Beder Tibor sorai jutnak eszembe: házad több is lehet a nagyvilágban, de hazád csak egy. Balla Tamás cseresznyefái KÖZÉLET NÉPÚJSÁG