Népújság, 2019. november (71. évfolyam, 250-275. szám)
2019-11-29 / 274. szám
NÉPÚJSÁG _____SZÍNES VILÁG __________________________________2019. november 29., péntek A természet kalendáriuma (CCCLXXXVI.) Kiss Székely Zoltán Illyés Gyula Egy ősz Fáradó szél gyanánt az esztendő lassítva szárnyalását Lesiklik a magasból, hajladozva zúgnak fáink koronái. (...) Megáll nemsokára egy hóviharos éjen, zúzmarás forgószélben Foszlik jajongva szét a csengő űrbe... Késő őszi táj. Mint akármely ősz. Egy ősz. Indulok a lombtalanságnak Illyés Gyulával. Az utolsó madár átkot kiáltva száll a vérben gőzölgő erdőből. Mely egykor arcom mutatta, fátylat borít magára a víz. Fáztam, el kellene mennem, gondoltam, itthagyni ezt a tájat. Futni, mint hontalan, komor hegyek élén a holdfényes útjait követve. (...) Hanyatlik a nap, köd mossa a völgyeket, hallom A takarodó nyáj ebeinek csaholását s a gyenge harangszót. Mintha az utolsó kenet csengettyűzője közeledne felém -Boruljatok le, fák, helyettem -November vége, 29. napja, 224 éve, 1775-ben e napon született Kiss Imre, Debrecen első vegyészeti üzemének, a salétromgyárnak a vezetője. A Református Kollégium után Bécsben mineralógiát, kémiát és fizikát tanult. Az akkoriban dúló francia háborúk miatt megnövekedett az igény a salétromra, így vált a salétromfőző üzem a város nevezetességévé. A cívisváros polgárai kijártak hozzá, hogy megcsodálják a hatalmas rézedényeket és a „nitráriusok” látványos, ügyes munkáját. Csokonai Vitéz Mihály, a barátja is gyakran kilátogatott a salétromüzembe, így született Salétrom inspector Kiss Imre úrhoz című verse is. Múzsáknak barátja! hát Marsot segíted? S gyilkoló bombáit lángszárnyra repíted? Irtózva lépek e halál műhelyébe: De erősb ösztön hajt barátom ölébe. Bár itt emberölő savakra találok, Bár itt kádra vágynak szűrve a halálok; Bár itt azt a cukort öntitek kristályba, Mely keservves ízt hagy a népbe s királyba, Bár, barátom! az itt kipáralgott lének Cseppjei számtalan könnyekké lennének: Mégis e gyász kohát édesdeden látom, Mihelyt eszembe jutsz, régi jó barátom! Kivált most, amidőn az alkalmatosság Int, hogy veszteg legyen a komoly okosság. Sárba is kihozott hozzád Imre napja, Talám máslással foly a salétrom csapja. Jobb is lesz hát, ha bor zúg ma minden kádba És viváttá válik a számba s a szádba. Bezzeg ekkér csapunk derekas szüretet, Kívánván Imrének szerencsés életet. De így is élj vígan, nemes lelkű Imre! S tarts számot baráti, hív érzéseimre, így köszöntötte barátját a költő 1804. november 5-én. Három hónap sem telt el, s Vitéz meghalt a ma Nagyváradon felszedett tüdőgyulladása folyományaként. Salétromfőző mester barátja gondozta hagyatékát, és jelentette meg a Lilla-dalok posztumusz kötetét. November 30. Szent András. A halász Péter apostol fivére, maga is halász volt. Elsőként követte Krisztust. Életrajzát az apokrif András cselekedetei (III. sz.) tartalmazza. Eszerint térítő útján eljut a sztyeppelakó szkíták közé is, ezért hagyományosan őt tekintik a „szkíták térítőjének”. Szittya ősei híres nyilazó nép volt, magukat a „szarvas népének” nevezték, és legfőbb istennőjüket, aki nagy vadász hírében állott, a görögök Artemisszel azonosították, igaz-e hogy a mi államalkotó népünket stop még maga szent andrás keresztelte volna meg stop a szent atya ezredvégi ittjártakor nem cáfolta az itteni elöljárók határozott állítását stop Idézzük meg Kányádi Sándort. Az Eretnek táviratok pán Cogitónak odaátra Első sürgönye kezdődik így. András napja az egyházi év őszi és téli szakának mezsgyéjére, az Advent küszöbe elé esik- írja Katona Lajos Folklór-kalendáriumában. Már a középkor kezdetén léphetett az egész nyugati keresztény világban valamely régibb pogány jelentős nap helyébe, mint a házasság-orákulumoknak legjobban kedvező napok egyike. Emlékszel a havas novemberi reggelre, amikor ablakunkat kitárván a völgy dér gyémántporában csillogott elénk, hűvös pompájaként a halálnak? Újólag Illyés Gyula Egy ősze zsibong fel bennem. (...) Az őszi éjjel íze itt maradt ezen a tájon, soha közelebb nem éreztem magam a földhöz. (...) Minden léptemben elmarad valami belőlem, ködbe felejtődik, utcáról-utcára, sarokról-sarokra, zörgő folyók felett hidakról-hidakra hív tovább egy hang, mint álomban, lassan megyek, lassan, egyre súlyosabban, gőzölgő fehér források mentén, a csend, az öröklét szürke tornyai felé. December 1. idén advent első vasárnapja. Az egyházi év az adventi idővel kezdődik, első alkalma mindig a karácsony előtti 4. vasárnap. Az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Kezdetét éjféli harangszóval jelezték. Igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise, a rováté adja meg. Hajnali sötétben várni a napfényt: mikor a hajnali derengés előre jelzi a naptámadatot, úgy advent is a napisten, a Jézus Krisztus születésére való várakozás, felkészülés jegyében telik. A lila és a rózsaszín az időszak hagyományos színei, a hajnalpírt idézik. December a latin őskalendáriumban a 10. hónap. Első ünnepe a Bona Dena ,jó istennő”, másik nevén Fauna, a földistennő. Csak szívem tud eligazodni, a szív mindig hazatalál, ahogy a lég milliónyi útján a költöző madár. December 3. az első magyar tudományos társaság születésnapja. A XVIII. században, 1718-ban Bél Mátyás, később 1756-ban Bod Péter már felvetette egy magyar tudós társaság fontosságát. De az első tartósan működő, magyar nyelvű intézmény csak 1793. december 3-án született meg Marosvásárhelyen, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. Aranka György 1791 -ben adta ki Kolozsvárott Egy Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felállításáról való Rajzolat című röpiratát. Fő célja az anyanyelv művelése és a nemzeti nyelvű tudomány felvirágoztatása volt. Az 1791. évi kolozsvári országgyűlés elfogadta Aranka György javaslatát, de a királyi leirat nem hagyta jóvá a társaság alapítását. Végül Bánffy György gróf, Erdély kormányzójának védnöksége alatt alakult meg 1793. december 3-án. Tizenhárom esztendős működés után, 1806-ban szűnt meg - a Habsburg-hatalom nem tűrte meg a magyar nyelvű intézményt. December 5-én emlékezzünk meg Fialowski Lajos botanikusról. 1846-ban született Galíciában. Nyelvészként a magyar gyorsírás egyik kifejlesztője volt. 1870-ben Sopronban kezdte tanári pályáját, az akkor még németül érző és beszélő városban. Jelentős magyarosító tevékenységet fejtett iá. Sokoldalú tudományos működésének fő iránya a természetrajzi és különösen a botanikai szaknyelv megtisztítása, de jelentős érdemei vannak a botanika történetének kutatása terén is. Amikor a ludak szállnak, ne hallgasd, mit kiabálnak! Viháncoló gágogásuk azt hirdeti: jobb lesz másutt. Ahogy a nappalok fogynak, úgy nő kínja rabságodnak, s betemet majd a december hóval, faggyal, fergeteggel. Jékely Zoltán Őszvégi intelemjével köszönök el tőled hétnyi időre, kedves Olvasóm. Maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2019-ben, november utolsó előtti napján Reggel nem látszanak a fák, olyan sűrű a köd. A köd fekszi meg az éjszakát, csillagot a vidék fölött. Simon István Decemberi ködben versét veszem támaszul kikecmeregni e földhözragadt év végi magányból. Mintha a világűrben járnék, lábamnál a tejút remeg. Elmaradt hű kutyám, az árnyék, szemem se tudja, hol megyek. Minden léptemben elmarad valami belőlem, ködbe felejtődik Az őszi éjjel íze itt maradt ezen a tájon Híres erdélyi magyarok (1000-1990) Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000- 1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) Összeállította: Kuti Márta GOZSDU ELEK (Ercsi, 1849. nov. 28. - Temesvár, 1919. máj. 26.): író, ügyvéd, királyi főügyész. Macedóniai család sarja. A jogot Pesten végezte, írói ambíciói az újságíráshoz vitték. 1880-tól a Függetlenség munkatársa volt. Három évig vett részt az irodalmi életben, azután elment vidékre bírónak. 1885-ben alügyész Fehértemplomban, majd Pesten. Utóbb királyi ügyész Karánsebesen és 1892- től Temesváron. Művészetére nagy hatással volt az orosz irodalom, különösen Turgenyev művei. Nagyon keveset írt. Regényeiben és elbeszéléseiben a nagy orosz realisták követőjeként, reálisan, de pesszimista szellemben bírálja a fennálló társadalmi rendet, mély együttérzéssel annak áldozatai iránt. Művei: Aranyhajú asszony (r., Bp., 1880); Köd (r., Bp., 1882); Tantalus (elb., Bp., 1886); A karrier (színmű, Temesvár, 1912); A félisten (színmű, bem. Nemzeti Színház 1912); A nemes rozsda (Válogatott elb. Válogatta Miklóssy J. A bevezetőt írta Lukácsy Sándor, Bp., 1955) RÓZSAÁGI ANTAL, Rosenzweig, Rózsa (Sajólád, 1829. nov. 30. - Arad, 1886. okt. 4.): író. A szabadságharcban honvédként vett részt. 1852-56-ban a bécsi egyetemen tanult. 1857-től győri gimnáziumi tanár. 1859-ben Pestre költözött. 1861-62-ben a Gombostű c. szépirodalmi lap szerkesztője. 1877-től haláláig aradi reáliskolai tanár. Több regénye és elbeszéléskötete jelent meg. Francia regényeket fordított magyarra. F. művei: Kisvárosi titkok. Regény. (Pest, 1859.), Mintegy tíz év előtt. Regény. (Pest, 1860.), Esti órák. Novellák. (Pest, 1861.), A fertálymágnások. Regény. (Pest, 1862.), Tollrajzok. Novellák. (Pest, 1864.), Az életből. Novellák. (Arad, 1879.), Össze-vissza. Novellák. (Arad, 1883.), Hová lettek a milliók? Regény. (Budapest, 1885.) Aradon írt két színműve: A közvetítő, 4 felvonás, (előadták Kassán 1883- ban, majd Szabadkán); Tőzslovagok, 4 felvonás.