Népújság, 2019. november (71. évfolyam, 250-275. szám)

2019-11-29 / 274. szám

­ NÉPÚJSÁG _____SZÍNES VILÁG __________________________________2019. november 29., péntek A természet kalendáriuma (CCCLXXXVI.) Kiss Székely Zoltán Illyés Gyula Egy ősz Fáradó szél gyanánt az esztendő lassítva szárnyalását Lesiklik a magasból, hajladozva zúgnak fáink koronái. (...) Megáll nemsokára egy hóviharos éjen, zúzmarás for­gószélben Foszlik jajongva szét a csengő űrbe... Késő őszi táj. Mint akármely ősz. Egy ősz. Indulok a lomb­­talanságnak Illyés Gyulával. Az utolsó madár átkot kiáltva száll a vérben gőzölgő erdő­ből. Mely egykor arcom mutatta, fátylat borít magára a víz. Fáztam, el kellene mennem, gondoltam, itthagyni ezt a tájat. Futni, mint hontalan, komor hegyek élén a holdfényes út­jait követve. (...) Hanyatlik a nap, köd mossa a völgyeket, hallom A takarodó nyáj ebeinek csaholását s a gyenge harangszót. Mintha az utolsó kenet csengettyűzője közeledne felém -Boruljatok le, fák, helyettem -November vége, 29. napja, 224 éve, 1775-ben e napon szü­letett Kiss Imre, Debrecen első vegyészeti üzemének, a sa­­létromgyárnak a vezetője. A Református Kollégium után Bécsben mineralógiát, kémiát és fizikát tanult. Az akkoriban dúló francia háborúk miatt megnövekedett az igény a salét­romra, így vált a salétromfőző üzem a város nevezetességévé. A cívisváros polgárai kijártak hozzá, hogy megcsodálják a hatalmas rézedényeket és a „nitráriusok” látványos, ügyes munkáját. Csokonai Vitéz Mihály, a barátja is gyakran ki­látogatott a salétromüzembe, így született Salétrom inspector Kiss Imre úrhoz című verse is. Múzsáknak barátja! hát Marsot segíted? S gyilkoló bombáit lángszárnyra repíted? Irtózva lépek e halál műhelyébe: De erősb ösztön hajt barátom ölébe. Bár itt emberölő savakra találok, Bár itt kádra vágynak szűrve a halálok; Bár itt azt a cukort öntitek kristályba, Mely keservves ízt hagy a népbe s királyba, Bár, barátom! az itt kipáralgott lének Cseppjei számtalan könnyekké lennének: Mégis e gyász kohát édesdeden látom, Mihelyt eszembe jutsz, régi jó barátom! Kivált most, amidőn az alkalmatosság Int, hogy veszteg legyen a komoly okosság. Sárba is kihozott hozzád Imre napja, Talám máslással foly a salétrom csapja. Jobb is lesz hát, ha bor zúg ma minden kádba És viváttá válik a számba s a szádba. Bezzeg ekkér csapunk derekas szüretet, Kívánván Imrének szerencsés életet. De így is élj vígan, nemes lelkű Imre! S tarts számot baráti, hív érzéseimre, így köszöntötte barátját a költő 1804. november 5-én. Három hónap sem telt el, s Vitéz meghalt­­ a ma Nagy­váradon felszedett tüdőgyulladása folyományaként. Salétromfőző mester barátja gondozta hagyatékát, és jelentette meg a Lilla-dalok posztumusz kötetét. November 30. Szent András. A halász Péter apos­tol fivére, maga is halász volt. Elsőként követte Krisz­tust. Életrajzát az apokrif András cselekedetei (III. sz.) tartalmazza. Eszerint térítő útján eljut a sztyeppelakó szkíták közé is, ezért hagyományosan őt tekintik a „szkíták térítőjének”. Szittya ősei híres nyilazó nép volt, magukat a „szarvas népének” nevezték, és leg­főbb istennőjüket, aki nagy vadász hírében állott, a gö­rögök Artemisszel azonosították, igaz-e hogy a mi államalkotó népünket stop még maga szent andrás keresztelte volna meg stop a szent atya ezredvégi ittjártakor nem cáfolta az itteni elöljá­rók határozott állítását stop Idézzük meg Kányádi Sándort. Az Eretnek táv­iratok pán Cogitónak odaátra Első sürgönye kezdő­dik így. András napja az egyházi év őszi és téli szakának mezsgyéjére, az Advent küszöbe elé esik- írja Katona Lajos Folklór-kalendáriumában.­­ Már a középkor kezdetén léphetett az egész nyugati keresztény világ­ban valamely régibb pogány jelentős nap helyébe, mint a házasság-orákulumoknak legjobban kedvező napok egyike. Emlékszel a havas novemberi reggelre, amikor ablakunkat kitárván a völgy dér gyémántporában csillogott elénk, hűvös pompájaként a halálnak? Újólag Illyés Gyula Egy ősze zsibong fel bennem. (...) Az őszi éjjel íze itt maradt ezen a tájon, soha közelebb nem éreztem magam a földhöz. (...) Minden léptemben elmarad valami belőlem, ködbe fe­­lejtődik, utcáról-utcára, sarokról-sarokra, zörgő folyók felett hidakról-hidakra hív tovább egy hang, mint álomban, lassan megyek, lassan, egyre súlyosabban, gőzölgő fehér források mentén, a csend, az öröklét szürke tornyai felé. December 1. idén advent első vasárnapja. Az egyházi év az adventi idővel kezdődik, első alkalma mindig a karácsony előtti 4. vasárnap. Az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Kezdetét éj­féli harangszóval jelezték. Igazi szakrális ízét, meghitt han­gulatát a hajnali mise, a rováté adja meg. Hajnali sötétben várni a napfényt: mikor a hajnali derengés előre jelzi a nap­­támadatot, úgy advent is a napisten, a Jézus Krisztus szüle­tésére való várakozás, felkészülés jegyében telik. A lila és a rózsaszín az időszak hagyományos színei, a hajnalpírt idézik. December a latin őskalendáriumban a 10. hónap. Első ün­nepe a Bona Den­­­a ,jó istennő”­­, másik nevén Fauna, a földistennő. Csak szívem tud eligazodni, a szív mindig hazatalál, ahogy a lég milliónyi útján a költöző madár. December 3. az első magyar tudományos társaság szüle­tésnapja. A XVIII. században, 1718-ban Bél Mátyás, később 1756-ban Bod Péter már felvetette egy magyar tudós társa­ság fontosságát. De az első tartósan működő, magyar nyelvű intézmény csak 1793. december 3-án született meg Maros­­vásárhelyen, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. Aranka György 1791 -ben adta ki Kolozsvárott Egy Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felállításáról való Rajzolat című röpiratát. Fő célja az anyanyelv művelése és a nemzeti nyelvű tudomány felvirágoztatása volt. Az 1791. évi kolozs­vári országgyűlés elfogadta Aranka György javaslatát, de a királyi leirat nem hagyta jóvá a társaság alapítását. Végül Bánffy György gróf, Erdély kormányzójának védnöksége alatt alakult meg 1793. december 3-án. Tizenhárom esztendős működés után, 1806-ban szűnt meg - a Habsburg-hatalom nem tűrte meg a magyar nyelvű intézményt. December 5-én emlékezzünk meg Fialowski Lajos bota­nikusról. 1846-ban született Galíciában. Nyelvészként a ma­gyar gyorsírás egyik kifejlesztője volt. 1870-ben Sopronban kezdte tanári pályáját, az akkor még németül érző és beszélő városban. Jelentős magyarosító tevékenységet fejtett iá. Sok­oldalú tudományos működésének fő iránya a természetrajzi és különösen a botanikai szaknyelv megtisztítása, de jelentős érdemei vannak a botanika történetének kutatása terén is. Amikor a ludak szállnak, ne hallgasd, mit kiabálnak! Viháncoló gágogásuk azt hirdeti: jobb lesz másutt. Ahogy a nappalok fogynak, úgy nő kínja rabságodnak, s betemet majd a december hóval, faggyal, fergeteggel. Jékely Zoltán Őszvégi intelemjével köszönök el tőled hét­­nyi időre, kedves Olvasóm. Maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2019-ben, november utolsó előtti napján Reggel nem látszanak a fák, olyan sűrű a köd. A köd fekszi meg az éjszakát, csillagot a vidék fölött. Simon István Decemberi köd­ben versét veszem támaszul ki­kecmeregni e földhözragadt év végi magányból. Mintha a világűrben járnék, lábamnál a tejút remeg. Elmaradt hű kutyám, az árnyék, szemem se tudja, hol megyek. Minden léptemben elmarad valami belőlem, ködbe felejtődik Az őszi éjjel íze itt maradt ezen a tájon Híres erdélyi magyarok (1000-1990) Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emléke­zünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tet­ték naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállal­tak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000- 1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) Összeállította: Kuti Márta GOZSDU ELEK (Ercsi, 1849. nov. 28. - Temesvár, 1919. máj. 26.): író, ügyvéd, királyi főügyész. Macedóniai család sarja. A jogot Pesten végezte, írói ambíciói az új­ságíráshoz vitték. 1880-tól a Függetlenség munkatársa volt. Három évig vett részt az irodalmi életben, azután elment vidékre bírónak. 1885-ben alügyész Fehértemplomban, majd Pesten. Utóbb királyi ügyész Karánsebesen és 1892- től Temesváron. Művészetére nagy hatással volt az orosz irodalom, különösen Turgenyev művei. Nagyon keveset írt. Regényeiben és elbeszéléseiben a nagy orosz realisták kö­vetőjeként, reálisan, de pesszimista szellemben bírálja a fennálló társadalmi rendet, mély együttérzéssel annak ál­dozatai iránt.­­ Művei: Aranyhajú asszony (r., Bp., 1880); Köd (r., Bp., 1882); Tantalus (elb., Bp., 1886); A karrier (színmű, Temesvár, 1912); A félisten (színmű, bem. Nem­zeti Színház 1912); A nemes rozsda (Válogatott elb. Válo­gatta Miklóssy J. A bevezetőt írta Lukácsy Sándor, Bp., 1955) RÓZSAÁGI ANTAL, Rosenzweig, Rózsa (Sajólád, 1829. nov. 30. - Arad, 1886. okt. 4.): író. A szabadságharcban honvédként vett részt. 1852-56-ban a bécsi egyetemen tanult. 1857-től győri gimnáziumi tanár. 1859-ben Pestre költözött. 1861-62-ben a Gombostű c. szépirodalmi lap szerkesztője. 1877-től haláláig aradi reáliskolai tanár. Több regénye és el­beszéléskötete jelent meg. Francia regényeket fordított ma­gyarra.­­ F. művei: Kisvárosi titkok. Regény. (Pest, 1859.), Mintegy tíz év előtt. Regény. (Pest, 1860.), Esti órák. Novel­lák. (Pest, 1861.), A fertálymágnások. Regény. (Pest, 1862.), Tollrajzok. Novellák. (Pest, 1864.), Az életből. Novellák. (Arad, 1879.), Össze-vissza. Novellák. (Arad, 1883.), Hová lettek a milliók? Regény. (Budapest, 1885.) Aradon írt két színműve: A közvetítő, 4 felvonás, (előadták Kassán 1883- ban, majd Szabadkán); Tőzslovagok, 4 felvonás.

Next