Népújság, 2020. április (72. évfolyam, 75-96. szám)

2020-04-24 / 91. szám

6 NÉPÚJSÁG ___________________________________________________SZÍNES VILÁG___________________ _________________________ 2020. április 24., péntek A természet kalendáriuma (CDVII.) Kiss Székely Zoltán E héten volt a Föld napja, április huszonkettedikén, s mi ismét fogadkoztunk, hogy jók és rendesek leszünk, gondoskodni fogunk róla, hogy még sokáig élhessen. Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepen, hanem mindig és szakadatlanul. Ezen a napon reggeltől estig, vagy estétől reggelig, ahogy fordult a bolygónk, szerte a világban szóhoz jutottak a környezetvédők, a tudósok, gyermekkórusok zengték a Föld dicséretét, minden kontinensen megemlékeztek róla gyermekei, az emberek. Figyelmeztették egymást, hogy már számos egyezményt írtak alá nemzetközileg a védelmére, de tenni is kell valamit, nem csak kinyilatkoztatni a jóra való szándékot. Igyekezzenek hát a kormányok, a társadalmi szervezetek és általában az emberek óvni a természetet, mert bajban van a Föld - írta néhány évvel ezelőtt Szakonyi Károly a Földanyánk hátán című esszéjében. - Bajban van, s rajta persze mi magunk is, még ha nem vesszük is komolyan a veszélyt. Vékonyodik az ózonréteg, savas esők marják a növényzetet, pusztulnak az erdők, rozsdásodnak a zöld fenyvesek, új területeket hódít a terméketlen sivatag, ivóvizünk, levegőnk szennyezett, mérgezett a talaj, mérgezettek a tavak, folyók, patakok. Beteg a Föld, gyógyítani kell. Kórságok gyötrik az emberek kapzsisága, hányavetisége, a háborúkban elszabadított romboló vegyi anyagok, az ipari mellékter­mékek, a szertelenül használt növényvédő szerek és egyebek miatt. Néhány évvel ezelőtt senki emberfiának eszébe nem ötlött, hogy éppen egy pandémia fogja meginteni az emberiséget. Meg kell tanuljuk újra a természetet. Mert ami körülöttünk van, az nem az. Az egy mesterséges élettér. Aminek mi határoztuk meg ökológiai paramétereit. De a természet nem így működik. Valójában csak benne és vele együtt van esélyünk megtartani az életet ezen a bolygón. Az ember pásztora kell legyen az élőknek Tavaszi kép Kányádi Sándor tollából: Napfénnyel­ vegyes, langyos életet hantolgat, reszkető csemeték tövére, egy gondos faültető. ő maga öreg fához hasonló: csupa dél, a két keze, két ráncos őszi levél Tavasz van. Április. Utolsó hetébe léptünk. ...nincs oly kemény és irtóztató tél, melynek alkalmatlanságát helyre ne hozná, el nem felejtetné a gyönyörű tavasznak kellemetes vidámsága. Nem látod itt gyászban a magas egeket, sem befödött orcával, mert eloszolván az ártalmas setét gőz, vidáman, tisztán tűnik szemünkbe azoknak tekintete, és mindenütt tet­szeti azoknak vidámságát, vilá­gosságát; a szeleknek szertelen dühössége szokott barlang­ba szorul, és a könnyen, édesdeden fuvalló szellők kerülnek elöl. Megfutamodván amaz ősz és hóval hintett szakállas, komor hideg, mind a havat, mind a jeget utána falatja, és helyt ad ama gyönyörű ábrázatú ifjúnak, a tavasz­nak, ki mind az erdőket, mind a kerteket, mind a hegyeket, mind a völ­gyeket zöldelő füvekkel, kékes hy­­acinthussal, különb-különbféle tulipányokkal, rózsákkal, liliomokkal ékesíti, vidámítja - írta volt Simon Máté pálos szerzetes valamikor a XIX. század hajnalán a Gyönyörű tavasz prédikációjában­­ ...megszűnvén a szörnyű kínoknak rettenetes jele, a szép örömök gyönyörű tavasza tűnik szemünkbe, ...szalad kaszájával a halvány halál, mert ...már a dicsősségnek és vidám­ságnak gyönyörű rózsái, tulipányi mosolog­­nak, a gyönyörűségnek pataki csörgedeznek. A tavasz mindig megérkezik. Nem az ember miatt, s nem az emberért. Hanem csak abból a természeti törvényből következőleg, hogy a Föld, tengelydőlése okán, északi féltekéjét kínálja egyre jobban a Nap fényének. Igen, a Nap gyermekei vagyunk - idézem egy gondolat erejéig Kliment Arkagyevics Tyimirjazevet: A növények a Föld és a Nap jegygyűrűje, és valójában szinte minden, amit az ember valaha is energiatermelésre használt, tőlük származik. Képesnek lenni és előre látni: a csodatevés és jövendölés képessége, erről álmodott bölcsője óta az emberiség, felruházva velük saját mitikus hőseit és szentjeit. - Ezt is az egy évszázaddal ezelőtt meghalt orosz botanikus mondta. - Csak a tudomány tanít meg arra, hogyan tárhatjuk fel az igazságot annak egyetlen kútforrásából, a valóságból. Tavasz van. Néha szeszélyes, különös. Az áprilisi délutánon dalt hallani egyszerre, távol. Az illatos, japáni égből hull a napfény és hull a zápor. Tömjénez a tavasz a jégben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét. Szeszélyes, kiszámíthatatlan. Esik, s közben kisüt nap Az áprilisi délutánon, Kosztolányi Dezső versében is. Nyílt arccal isszuk az esőt fel, agyunkba rózsaszínű láz kap. Vékony, ezüst esőfonálon dévai angyalkák citeráznak Kigyúl a táj. Milyen vihar volt. Villám se robbant, ég se dörgött De láttuk a két ősi titkot: itt járt az Angyal és az Ördög Ördög és angyal. Pandémia és az erről tudomást sem vevő ember nélküli Természet. Tavasz van, vagy tavasz se még Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly szöveg nélküli könnyű dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanútlan, csalva, szűzien Bambulok bele ebbe a Tavaszi szélbe, Babits Mihály versébe Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem lesz se szelídebb, se tisztább a tavalyinál, sötét csirák késeiről semmit se sejt; csak mosolyog s édessen ömlik mint a must mely bor lesz majd s égetni fog Tavasz van. Tavasz közepe. Ahogy a néhai Mátyási József író, költő írta volt A tavasz­nak mesés leírásában Almomba vendége jött a Természetnek Magaviselete mutatta követnek (...) „Kelj fel, mond a vendég, de hogy nincs ideje, Hiszen hogy ágyba vagy, majd féleszten­deje, Már megújulhatott vén tested ereje, Kelj fel, hadd nyíljon ki a munkák műhelye. Én vagyok a Szent György, a tőled várt követ A tavasz címerét nézd bár e zöld övét Ilyet már idei zöldségekből szövet, Melyeken magam is heverésztem jövet Jupiter maholnap megdördül egében, Fiatal tüzekkel villog jellegében, Új ménköveket rak Vulkán a zsebében. Mert az avast s rosdást nem fogja kezében Junó asszonyához beljebb szövetkezik, Mert hidegségéből már az is vetkezik, S majd ha nyájasabban öszveölelkezik Kiki tudja onnan ami következik. Fébus hosszabb útra kened tengelyét, A nyári járásra téríti négy perét Úgy intézi nyugvó és felkelő helyét Hogy felettünk járjon, s érezzük erejét Versének különös alcíme­­ melly a’végin György Napjára köszöntésképpen alkalmaztatik 24. April. 1789­­ utal keletkezési idejére, éppen 231 éve. Tele £ vers ógörög és római istenekkel. Akárcsak Csokonai Vitéz Mihály Ének a tavaszhoz című verse Jer, kies tavasz! bocsássál Éltető lehelletet Hogy kihalt mezőnkbe lássál Újra vidám életet. Száz zefir köszönti csókkal Rózsaszínű lábadat, A kiomlott nárcisokkal Bársonyozván útadat, Száz díyás mond a hegyekbe Néked áldó éneket, Hármas ekhó zeng ezekbe Innepedre verseket Nyájasabb etéziákba. Nyílik a nap reggele, Tölti édes balzsamával Szűz virágidat tele, lengedeznek énekelve Pándion leányai, Rajta víg örömbe telve Zúgnak a fák gallyai. Sok szerelmest kis nyilával Vérez a Vénus fia. Érzi ezt hív Dafnisával A mosolygó Lídia Április végén nyílnak a dafniszok - t henye boroszlánok­­ is a Körösfő felett Riszeg-tetőn. Békességesen. Ki teheti, járj el csodájára. Maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2020-ban, Szent György naptár Daphne cneorum, henye boroszlán a Riszeg-tetőn A dicsősségnek gyönyörű tulipányi mosolognak

Next