Népújság, 2020. június (72. évfolyam, 121-144. szám)
2020-06-13 / 130. szám
4 NÉPÚJSÁG _______________________________________________________MÚZSA_______________________________________________ 2020. június 13., szombat Az emberség melegét árasztotta Nagy Miklós Kund Elhunyt Kő Pál, kelt szárnyra június 7-én a szomorú hír. A magyar művészeti élet egyik legnépszerűbb alkotója, a nemzet művészének halála Erdélyben is megrendülést keltett. A művészetkedvelők tudták róla, hogy az erdélyiek nagy barátja. Gyakran járt ide, kedves városa volt Marosvásárhely. Többször ki is állított itt. Magyarország-szerte és távolabb is számos jelképerejű, remekbe szabott köztéri alkotással, monumentális emlékművel örökítette meg történelmi nagyjainkat és mélyítette a magyarságtudatot, míves kisplasztikákkal teljesítette ki művészi hivatását, különleges kifejezőkészséggel bizonyítva, hogy egyszerre tudott „a szobrászművészetben újító és több ezer éves kézműves hagyományok virtuóz folytatója lenni”, ahogy a Magyar Művészeti Akadémia búcsúztató méltatásában is olvasható Miközben lapunk olvasói nevében is búcsút veszünk tőle, emlékezzünk arra a jó hangulatú tárlatnyitóra, amelyen a vásárhelyi Bernády Házban köszöntöttük Kő Pált 2004. február 28-án. Jeles barátja, az immár tizenhat esztendeje eltávozott Sütő András levélben üdvözölte a galéria budapesti vendégét. Idézzünk az író jövőbe látó, hangulatos kisesszéjéből. „Gyönyörűséges Táncosnőd tulajdonosaként is szólok. Tulajdonos!? ... Kossuth, Kölcsey, Körösi Csoma Sándor múlhatatlan munkáid a múlandó tulajdonában? Javítok hát: nem tulajdonosa, őrizője vagyok szép Táncosnődnek... Őrzöm munkaszobámban szép lánykádat, Pali - bronzba költözött álmodat; elnézem őt gyakran; csodás látvány; a nehézségi erő titkos állapotában arasznyi kicsinységében olyan súlyos, hogy már beszédes: noli me tangere! — el a kezekkel, uram! (...) a táncosnő ugyancsak megtestesülése világlátásodnak és szándékaidnak, Kő Pali. Azt mondja: ez a varázsló kimentett engem a tömegvonzás végzetéből - átemelt a szárnyalás szabadságába. A legellenállóbb anyagvegyületekkel - cink, réz, ón meg ólom konokságával — küszködik, s olyan formát kényszerít rájuk, hogy tán a halált is legyőzi. Még él és működik, ezt cselekszi velünk, bronzcsodáival, és ha majdan kilép e földi múlandóságból, velünk és általunk lesz ő múlhatatlan. ’’ De ki gondolt akkor még múlandóságra, amikor a szobrász a Ház zsúfolásig telt kiállítótermeit felduzzasztotta „viharos életerejének” sugárzásával! És a szobrászt köszöntő másik beszélő, Kincses Elemér író, rendező pedig a „Kő Pál-galaxis csillagait” látta a szobrokban, amelyek az emberség melegével érintették meg a közönséget. Ugyanazt a fiatalos vitalitást, a humánumnak előbb jellemzett megnyilatkozásait érzékelhettem tizenkét évvel később is, amikor Kő Pállal a budapesti Forrás Galériában beszélgettem a Boldogasszony vándorkiállítás záróeseményén. Derű, jó kedély járta át az akkor 71 éves, Kossuth-díjas szobrásszal készült interjút. Elmondtam neki, hogy sok marosvásárhelyi emlékszik még a több mint egy évtizede rendezett egyéni tárlatára, és időnként szóba is hozzák azt. „ Örülök neki - mondotta annál is inkább, mivel én is szívesen járok felétek. Úgy megyek oda, mint haza. Az a kiállítás is igen fontos volt számomra. Sohasem felejtem el azt a szép levelet, amit Sütő András írt nekem a tárlatnyitóra. Mostanában viszont más a szituáció, ritkábban megyek Erdélybe, mint korábban. A harmadik feleségemmel élek, van két kicsi gyermekem, és hazamentem Hevesbe a nagyapámék házába... A munkakedvvel nincs baj, mert tanítok, visszahívtak a növendékek. Ez nekem nagy öröm és nagyon jó érzés. Már elmentem nyugdíjba, de írtak a rektornak egy levelet, hogy szeretnék, vigyem őket végig az egyetemi évek alatt. A rektor úr ebbe bele is egyezett, most újra hét diplomázom van. Ők már inkább egymástól tanulnak, de amit lehet, azt elmondom nekik. Merre menjenek, mit csináljanak, hogy boldoguljanak. Tanítási alapelvem a példaadás volt, ezt jelenleg is érvényesnek tartom. Én is sokat tanultam a növendékeimtől, hátha ők is megszívlelik, amit tőlem hallanak. Érdekel a gondjuk, bajuk, sok-sok problémájuk. De sajnos a mai világban luxus lett a művészet, erre nincs pénz. Pedig mi lehet a művészetnél fontosabb?” Igen, nagyon jó lenne ezt a meggyőződését is megőrizni: a művészet a legfontosabb dolgaink közé tartozik. Alkotásait, rokonszenves egyéniségét biztos nem felejtjük el. Sütő András és Kő Pál a marosvásárhelyi Bernády Házban 2004. február 28-án (középen NMK). Fotó: Gáspárik Attila Áthatások Friss, még meleg!... mondhatnám a világhálót mostanság elárasztó sok házi kenyér és péksütemény képének hatása alatt, de verskötetre vonatkozik a társítás, azért sem véletlenül, mert az eltelt hónapokban verssel is nagyon gyakran találkoztunk az interneten. Leírva, felolvasva, megzenésítve, dramatizálva, parodizálva, vizualizálva és így tovább. Albert-Lőrincz Márton új kötete az Áthatások. Ekphrasztikus versek* egyébként is a digitális világ újdonsága, május végén jelent meg a Magyar Elektronikus Könyvtárban /MEK/, és a mek.oszk.hu/20700/20705 linken található. Nyilván nem hagyományos könyvalakban. De manapság ez már egyre kevesebb emberben vált ki megütközést. Az irodalom, a líra digitalizálva is ugyanúgy értékhordozó, mint a Gutenberg-érában. Ez esetben inkább az alcím okoz gondot, biztos sokan nem tudják pontosan értelmezni az ekphrasztikus kifejezést. Magam is próbáltam tájékozódni a jelentéséről, egyértelmű, egyszavas magyarázatot nem találtam rá. Jelzőként, versre vonatkoztatva talán az illik ide leginkább, hogy olyan lírai megnyilatkozások, amelyek „megszólíthatják a vizuális műalkotásokat, beszélhetnek helyettük vagy róluk, ahogy a szövegek bármi egyébről beszélnek”. A marosvásárhelyi költő, aki a ’80-as évektől közöl verseket hazai és magyarországi irodalmi lapokban, irodalmi mellékletekben, antológiákban, online irodalmi és művészeti folyóiratokban, és mellékletünkben is gyakran szerepel, 69 versét válogatta egybe az Áthatások cím alá. Mindenik egy-egy festményből, képzőművészeti alkotásból indul ki, azok válnak ihlető forrássá. Három ciklussá állnak össze, a cikluscímek: Tájba zárt versek, Összefonódások, Szinapszis. Az utóbbi is sejteti, hogy a szerző a tudományokkal is szoros kapcsolatban áll. De persze a mostani - ha jól tudom, immár hatodik - kötete is mindenekelőtt a versbarátoknak szól. Az egyik költemény, amely a Múzsában megjelent Xantus Géza-festményhez kapcsolódik, erről is meggyőzheti olvasóinkat. (nk) * Szerkesztette: Bölöni Domokos. A szöveget Hadnagy József gondozta. A borítót a szerző tervezte, a fotókat a szerző készítette, kivéve a Csodálat címűt, amely Jeng Yang felvétele. Xantus Géza: Taormina hangja Albert-Lőrincz Márton Megbillen a levegő Megállsz a hangra: égi zsoltár, körbejár a levegő a kottán, szoknyák halk suhogása omlik a padokra fázva. Láthatóvá válik a harmónia, leereszkedik, rád tapad a templomfalakat áttörő muzsika, versenyre kel mellkasod lüktetésével a polifónia. Miféle lebegő versenybe menekült a mai izgága világsallang? Silánylik, s vele együtt kell menned az árkádok alatt. Mímeled a mozgást, most mélyen a tudatodban, blokkol a dallam, nem tudod, hová s merre halad veled az út, a tovább. Kemény kőpadlóra szakad a gregorián dallam, a psalmus hungaricus, a magyar zsolozsma, régi léptek nyomai indulnak feléd, s várod, szakadjon rád a végtelen harmónia. Együtt a versben Marosvásárhelyi kitüntetettje is van az elmúlt karanténos hetekben lezajlott pályázatnak, amely a líra számos hivatásos és amatőr megszállottját megmozgatta, alkotásra ösztönözte. A díjazottak között van Nagy Székely Ildikó, aki a Múzsában időről időre új verssel jelentkezik. Gratulálunk neki. A pályázatról többet megtudhatunk abból a levélből, amelyet a zsűri nevében a szervezők tettek közzé: „Közel hatezer levél és nyolcezer vers érkezett arra a pályázatra, amelyet a Kossuth rádió, a Magyar Írószövetség, a Petőfi Irodalmi Múzeum indított április 11-én, a költészet napján és amelyhez az Anyanyelvápolók Szövetsége is csatlakozott. Az otthonversek@mtva.hu címre vártak profi és amatőr kategóriában olyan alkotásokat, amelyek a járvány idején, négy fal között születtek, és amelyek pozitív kicsengéssel a kiutat keresték a szörnyű helyzetből. Pásztor Zoltán, a Kossuth rádió programfőtanácsadója elmondta: Megmozdult a fél világ, érkezett levél - egyebek mellett -Ausztráliából, Németországból és a Kárpát-medence országaiból. Az MTVA egyik fődíjasa az amatőr kategóriában Fogarasy Attila lett, akinek verseit neves színművész, Túri Bálint mondja majd el. A másik díjnyertes Nagy Ildikó Marosvásárhelyről. Az ő verseit Kubik Anna tolmácsolja. Díjazott még Kuklis Gergely, Mosoni Viktor és Vitéz Kata. Velük és verseikkel szintén találkozhatnak majd a hallgatók különböző műsorainkban. Az írószövetség elnöke, Erős Kinga kiemelte: nagyon nehéz dolguk volt, de örül annak, hogy az amatőrök között is talált jó néhány tehetséget. Az írószövetség százezer-százezer forintos nyereményt ajánlott fel profi kategóriában. A győztes Szondi-Adorján György és Farkas Gábor lett. Rajtuk kívül Zsille Gábor, Czigány György, Filip Tamás, Regős Mátyás, Veres Tamás, Lázár Balázs, Simon Adri, Suhai Pál, Bodor Gergely és Lajtos Nóra saját hangon mondják majd el verseiket a Kossuth rádió Vers napról napra című műsorában. Az Anyanyelvápolók Szövetsége ötven-ötvenezer forintot ajánlott fel két amatőr alkotónak, Fogarasy Attilának és Bartalovits Zoltánnak. Ezenkívül Vitéz Katát, a mezőny egyik legfiatalabb, hetedik osztályos indulóját huszonötezer forinttal jutalmazzák. A nyerteseket a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség még ebben az évben Kárpát-medencei bemutatkozó körútra viszi.” Támogató RMDSZ COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY Megvalósul a Magyar Kormány tamogatasava MINISZTERELNÖKSÉG NEMZETPOLiTIKAI ÁLLAMTITK BETHLEN (1A80*