Népújság, 2020. június (72. évfolyam, 121-144. szám)

2020-06-19 / 135. szám

O NÉPÚJSÁG _____________________________ _______SZÍNES VILÁG _____________________________________________ 2020. június 19, péntek A természet kalendáriuma (CDXV.) Kiss Székely Zoltán Illatja rozmarinnak, Mézíze a fü­gének, És 9 rukerc pirossá Szájunknak és szemünknek S orrunknak is mi kellő? Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni dalok]kból A szamócával indítom ma útnak magam gondolataim tekergő ösvényén. Kedves Olvasóm, tarts velem ez alkalommal is! De mi is az a rukerc? A Pallas nagy lexikona szerint a ma százszorszépként ismert növény régi neve. A Linnénél Bellis névre hallgató nemzetség ma használatos nevét Benkő József adta. De Diószeghi Sámueléknél, a Magyar füvészkönyvben, melyet sógorával, a Ludas Matyi szerzőjével, főhadnagy Fazekas Mihállyal írt s jelentetett meg 1807-ben Debrecenben, e fura néven szerepel. Csoda-e, ha a cívisváros szülötte Csokonai e nevét használja? S csoda-e, hogy manapság csak százszorszépként ismeri a magyar nép? De térjünk vissza az eper megénekléséhez! Most kezd érni erdőn-mezőn. Ő nem, nem a termesztett eper, hanem a természet által felejthetetlen aromával megáldott földi eper. Hát még, ha egyesülnek a kedves érzések? Ímé, az­ért cseresznye Mely édes és piross is. A sárgadinnye szagja Nárdus, s az íze nektár. A rózsa színe bíbor, S illatja finom ámbra. De rozmarinnal együtt A kis rukerc, fügécske, Cseresznye, sárgadinnye És rózsa öszveséggel Van elvegyítve a szép Szamóca bíborában. Szép színe drágalátos, Mézíze szájat enyhít, S illatja a velőkre, Mint egy nepente, felirat Lám, egy — Csokonainál elég gyakori újabb szótalány. A Nepenthes a görög mitológiában olyan ital, amely enyhítette a fizikai fájdalmat és felejtette a lelki szenvedést. Az olasz nyelv­ben gondűző, búfeledtető italt jelent. A XVII. században egy hipnotikus, nyugtató tulajdonságokkal rendelkező gyógyszer neve volt. Tulajdonképpen morfín-hidrokloridot oldottak citromsavval együtt marsalaborban. Ma is palackoznak Nepenthes márkájú borokat szerte a világon. A kancsók a húsevő növénynemzetségnek Linné adta a Nepenthes nevet. A görög eredetű szó (né- tagadó előtag, penthosz bánat, szomorúság) utal arra, hogy e trópusi növények a levél végi kancsójukban olyan csábító nedvet termelnek, aminek bogarak, hangyák, néha még kis egérkék sem tudnak ellenállni, de mire elérnék a kancsó alján a mennyei italt, belecsobbannak a fehérj­ebontó enzimeket is tartalmazó lébe, s gyönyörrel fulladnak bele, majd elemésztődnek. Mivel Csokonai jó botanikus is volt, hajlok elfogadni, hogy e versében bizony a kan­csóka csalárdságára is utal némiképpen. Kedves szamóca! téged Én,­­ én az isteneknekT S az istenasszonyoknak Tennélek asztalára. Sőt csak beszélni tudnál És csókot adni, mindjárt Hasonlatos lehetnél A Lilla ajtakához. Lám, lám, erről van szó tehát? Június 19-én a téli égbolt csillagai közül már csak az Ikrek, Castor és Pollux láthatók még a nyugati égperem alján. A Mars és a Merkúr most kötelékben jár erre. Egy napja, 18-án voltak látszólag legközelebb egymás­hoz, az esti szürkületben lehet vadászni rájuk. A horizontba süllyedten már északnyugaton pihen a Szekeres. Északon a látóhatár felett pislákol a Perseus és a Kassziopeia, csak fényszennyezésmentes helyről észlelhetők. Felettük a halo­vány Zsiráf mutatja az utat a zenithez közelítő Nagy Medve felé. Tőle pont északra ott a Kis Medve is a Sarkcsillaggal. Az Ikrektől keletre sorakoznak az állatövi csillagképek: Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg. A felfényesedő Jupiter is erre kószül. Fejünk fe­lett a Nagy Göncöl rúdjától délre csillog az Ökörhajcsár, s ettől északkeletre a Herkules. Minthogy valamennyi bolygó nagyjából ugyanabban a pályasíkban kering a Nap körül, ezért sohasem térnek ki az állatöv sáv­­jából. Nem szokatlan, hogy több bolygó is az égboltnak ugyanazon részén található. Ezek a bolygóegyüttállások. Nincs különösebb je­lentőségük, de nagyon látványosak lehetnek. Az egy vonalba állás egyik módja a fedés. A Földről nézve évszázadonként csak néhány­szor történik meg a bolygók okkulációja. A Holddal más a helyzet: mivel égi kísérőnk a legközelebbi égitest az égen, sokkal többször fed el bolygókat. Ez történt ma is: késő haj­nalban a sarló alakú Vénuszt takarta el a fogyó holdsarló. Sajnos a Kárpát-medencéből ez a jelenség nehezen volt megfigyelhető. . Idén a csillagászati nyár június 20-án 23 óra 44 perckor kezdődik. Ugyan június 24- én, Szt. Iván éjjelén szokás ünnepelni a leg­rövidebb éjszakát, de a valódi napforduló ekkorra esik. Tulajdonképpen a legkorábbi napkelte idén Vásárhelyen 18-án volt 5.28­„Bohó-piros, híg-édes cseresznye” kor, s a napkelte és napnyugta 21.18-kor, öt napon keresztül nem is válto­zik. Ebben az időben jár a Nap az égbolton megtett látszó­lagos útján a legmagasabb ponton, ilyenkor a leghosszabb a nappal - 15 óra 50 perc -, s a legrövidebb az éjszaka. Sötétség azonban ennél lényegesen rövidebb ideig, nagyjából este 21.45 és hajnali 3.45 között van. Június 21. után a Nap pályája ereszkedni kezd, a nappalok pedig rövidülnek, igaz, eleinte csak lassan, naponta néhány másodperccel. A június 24-i Szent Iván-nap Keresztelő Szent János s az ősi fényszimbolika közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze három nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint mi, magyarok a XI. század­ban már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bi­zonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jöve­vényszavakból áll, mivel a térítő papok több­sége először ezeken a nyelveken szóll eleinkhez.) De már az arab és bizánci forrá­sok is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, a tűzkultusz a napév forduló­pontjaihoz kötődő rítusok része volt. E periódus a magyar tudománytörténet né­hány neves napját is őrzi. 1790-ben e napon foglalta el katedráját Benkő Ferenc mineralógus a nagyenyedi kollégiumban, ahol természetrajzot és föld­rajzot tanított. 1786-ban jelentette meg a Ma­gyar Mineorológia, az az A’Kövek s ’Értzek Tudománya című művét, az első magyar ás­ványtankönyvet, amely a magyar ásványtani szaknyelv megteremtésében is mérföldkövet jelentett. 1890-ben e napon született a neves orientalista, Baktay Ervin. 1928-ban felku­tatta Körösi Csom­a Sándor útjának főbb ál­lomásait és emlékeit. 1897-ben e napon halt meg az utolsó erdé­lyi polihisztor, Brassai Sámuel. Az év közepén járunk, Nyári újév­kor. Il­­­lyés Gyula így nevezi ezt az időszakot. Kánikulában buja rózsafáról nyesi a szomszéd már a­­ hervadót. Úgy szólnak — s abban is az elmúlásról - hogy túlvigan rikongnak a rigók. A bohó-piros, a híg-édes cseresznye mellett már savanyú-mosolyú meggy. Kettős ízükkel nyelvem az eszembe azt juttatja: minden jó s rossz, elegy. Nem Szilveszter az év igazi vége Férfinak annál zordabb forduló a június nap-éj­ egyenlősége­­ (Nyárfák pihéje dől, akár a hó.) Januárban meg minden újrakezdés, naponta több fény, diadal, remény föl s föl! S e nyárcsúcsban is ott a lent­ és megállni - hol? - túl év a remény felén! Mi álljunk meg itt egy pillanatra, 29 éve nincs idegen fegyveres erő a Kárpát-meden­cében. 1991-ben e napon lépte át az utolsó szovjet katona Záhonynál a határt. Maradok kiváló tisztelettel kelt 2020-ban, a független Magyarország napján Buja rózsafáról hull a hervadó

Next