Népújság, 2021. július (73. évfolyam, 147-173. szám)
2021-07-02 / 148. szám
6 NÉPÚJSÁG SZÍNES VILÁG 2021. július 2., péntek Kiss Székely Zoltán A természet kalendáriuma (CDLXIX.) legyetek a nyárhoz hűek, ajtajához hajlani. Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely, Megannyi drága serleg, színültig telt kehely, Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul És részegít a látás, szeszéllyel kitalált Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez. És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez Emelem az ömlő fény egyetlen italát. Ó, édes napsütés! A 99 évvel ezelőtt, 1912-ben írt Tóth Árpád-verssel indulok július kies tájaira. Ha kedved tartja, jel velem, kedves Olvasóm! A hónapot Kr. e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született - írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. Júliusra esett akkor is, ott is a mezőgazdasági munkák dandárja. De ünnep is akadt. 7-én volt a Nonae Caprotinae, a rabszolganők ünnepe. Ezen a napon az asszonyok Iuno Caprotina tiszteletére áldoztak egy vad fügefa, „kecskefügefa” (caprificus) alatt. A fügefa tejszerű nedvét mutatták be áldozatul Junónak mint kecske-, illetve fügefaistennőnek. Mind a kecskét (capra), mind a fügét (ficus) termékenységjelképnek tekintették a rómaiak, az orgiasztikus szerelem szimbólumai voltak. A kecskeistennő papnői eredetileg Bacchus férfifaló szolgálói, a bacchánsnők módjára viselkedtek. A monda szerint, amikor Róma szomszédjai összefogtak a város ellen, a római rabszolganők honleányi buzgalomból magukra öltötték úrnőik ruháit, és az ellenség táborába vonultak lelkes fogadtatásul, s nagy mulatozást csaptak velük. Amikor sikerült leitatni őket, vezetőjük, Tutela felmászott egy kecskefügefára, és jelt adott a közelben rejtőzködő római férfiaknak, akik az alvó ellenségen fényes győzelmet arattak. Az ókori magaskultúrák anyaistennőinek - idézem újólag Jankovics Marcellt - egyik növényi alakja a tejet adó fügefélék valamelyike volt. Indiában az asvattha- és a banjanfát (Ficus religiosa, F. indica) ma is szentnek tartják, Egyiptomban Nut, Hathor vagy his szederfüge (F. sycomorus) képében szoptatta fáraó gyermekét, a kisázsiai Adónisz anyja Szmürna, a szmürna fügefa volt. Rómában a fügét „ Rumina fügefája ” néven tisztelték. Rumina (Emlő) Junónak mint a szoptató anyák és a dajkák védő istenasszonyának volt a neve, s az ő fája alatt szoptatta a mítosz szerint Romulust és Remust farkasdajkájuk. A Ficus ruminalis kapcsolata az ikerkultusszal, világfaként való felfogása összefügg a mitikus „szoptatás”-motívummal: a Tejút átöleli az égre kerülő ikreket is. Amikor a Nap a Rák csillagképben jár, az éjszakában az állatövi csillagképek közül az átellenben lévő Bak uralkodik. Az ókorban július elején, miután a Nap elhagyja a napfordulót, ismét látható lett a Tejúton ragyogó, kecske után elnevezett Capella csillagkép. A füge virágzása júliusig tart, s ilyenkor termi első gyümölcsét. Az egyre jobban felmelegedő nyarakban a Kárpátmedencében is egyre gyakrabban tapasztalhatjuk a fügeérés idejének előresietését. Süt a szép Nap, szép virágot nyit a boldog július, most születnek a villámok, ott, ahol az ég borús kicsi méhek, ti a füvek halkan zörgő fiai, Gulyás Pál így becézgeti A méhekhez szóló versében a beporzást végző rovarok legilletékesebbjeit. Csokonai Vitéz Mihály Déli aggodalomjának természeti képei is a mára egyre ritkuló beporzókat dicsérik: Felhágott már a nap a dél hév pontjára, Egyenessen omlik lefelé sugára. Küszködik a bágyadt levegő ég s hévül; Felfortyant az egész természet merevül. A lankadt arató ledűl izzadt fővel, Hogy majd dolgát kezdje megújult erővel. Az utazó, ki már csak alig lehellett, oltja szomját a hűs forrás vize mellett. A barmok terepély bikkfák alá mennek, A híres árnyékban kérődzve pihennek. A madárkák csüngnek a sötét lombokról. Leszáradt a nóta eltikkadt torkokról. Csupán csak a munkás méhecskék zsibongnak, Széjjel az illatos rétek között dongnak, majd így folytatja Csupán csak az apró bokrocskák tövében Zeng a zörgő prücsök a nap ellenében. A rezzent gyíkocska a gaz között csereg, Megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg Sok száz szöcske ugrál pattanó lábain A hévtől elaszott fűszálak szárain. Egyebek mind híres helyeken pihennek, A dél forró heve elöl félre mennek. Alusznak magok is a híres szellők is Eltikkadtak a nap hevétől tán ők is. Csak némely enyelgő Zefirek játszanak Melyek a levelek alól kiugranak, Cicáznak kerengő szárnnyal a bokrokon, Lassan elenyésznek a liliomokon. Jertek ki, óh nyájas fuvallatok, jertek, Kik az ambróziás rózsákban hevertek, Szedjetek mennyei szagot kebletekbe, S úgy szálljatok hozzám e setét berekbe.... Július 1. a globális túlfogyasztás napja. E naptól kezdve az év hátralevő részében az emberiség, felélve az adott év feltételezett biomassza-termelését, hozamra fogyaszt. Fogyaszt és szennyez. Amikor 2006-ban Andrew Simms közgazdász és társai kidolgozták a globális ökológiai lábnyom fogalmát, a „túllövés” még októberre esett. 2018-ban augusztus 1. volt ez a nap, az idén július első napja az. Ilyen szintű túlfogyasztás mellett idén körülbelül 1,7 földnyi erőforrásra lenne szüksége az emberiségnek. Ma már az ökológusok nem fenntartható fejlődésről, de fenntarthatóságról beszélnek. A végtelenségig nem lehet kizsákmányolni az élet bolygóját, a Földet. Sajnos, ezt még ma sem látja be sem az állami vezetők jó része, sem a gazdasági élet korifeusai. Július 1-jén, 189 éve, 1832-ben halt meg Pesten Haberle Károly Konstantin Keresztély természetkutató, botanikus. A német tudós, miután Közép-Európa számos helyén gyűjtött növényt, rovart és ásványokat, a napóleoni háborúk elől menekülve, végül Pesten telepedett le. 1815-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Természeti Osztályának őre, 1817-től a Magyar Királyi Egyetemen a botanika rendes tanára, 1818- tól a Füvészkert igazgatója volt. A botanikus kert állományát 10000 fajtára növelte. Kidolgozta a szabályos időjárási észlelések rendszerét. Nevét ma egy, a Balkán-félszigeten honos növénynemzetség viseli. Ugyanezen a napon, 1874. július 1-jén halt meg a nagyszebeni Fuß Károly Adolf entomológus, evangélikus lelkész. 1837-ben tért haza külföldi tanulmányai után. 1846-tól a Bruckenthal Könyvtárban dolgozott. Néhány barátjával 1849-ben megalapította a Siebenbürger Verein für Naturwissenschaften nagyszebeni tudományos társulatot, amelynek több éven át titkára, majd elnöke volt. Különösen Erdély rovarfajainak összegyűjtésével foglalkozott, számos utazást tett Erdély különböző részeiben. Munkássága eredményeként a bécsi zoológiai és botanikai, a stettini entomológiai, a regensburgi zoológiai s a hallei természettudományi társulatok tagjaik közé választották. 1850-től a szász erdélyi honismertető társulatnak volt választmányi tagja. Zivatarok hónapja, bürökszagú viharok a kánikulában , elemes ez a növényi halál-szag kezdi apjának, Áprily Lajosnak ajánlott Viharvirág című versét Jékely Zoltán szaga a rejtelmes bürökvirágnak melyet messze a jégeső leven s a fergeteges szél idesepert. Ez a virág, mint némely vad, merész nép, íme, holtában hirdeti a létét, a híre rémséget és bosszút foganva elszóródik minden távoli honba. Ez a szag ama rejtelmes elem, melynek varázsától gyermekkoromban lett légyen a vihar bármily goromba fenségessé vált minden félelem. Volt úgy, hogy akarva s nem is akarva, ki kellett állanom a zivatarba, talán hogy edződjék bennem a lélek, talán hogy azután majd még vadabban, még istenibben érezzem, hogy élek Most a fekete fellegek rohannak vált váteszszavúvá az 1942-ben írt vers Aki a mezőn kintszorult, jaj annak. Világ hátán veszett szél dühe csapdos villám-sárkány eget-földet harapdos, és én magam próbáló szörnyű kedvvel birkózom a villámos fergeteggel. Ez a gyermekkori növény-halálszag jöttét hirdeti mindenféle gyásznak. Ó, ez a vihar, megöli a kertet, ó, ez a vihar mindent elseperhet. Július 8. 1996-ban napon a hágai Nemzetközi Bíróság lényegében betiltotta - a vegyi és biológiai fegyverek után (!) - az atomfegyvereket: „Az atomfegyverekkel való fenyegetés vagy azok használata ellentétes a fegyveres konfliktusok esetén alkalmazható nemzetközi törvényekkel". Az atomfegyverek betiltásának követelése szinte egyidős a létrehozásukkal. Már 1950-ben a szocialista országok Béke Világtanácsa félmilliárd aláírással nyújtotta be kérelmét az ENSZ-nek. De amikor a Szovjetunió is atomhatalom lett, ez érdekes módon feledésbe merült. Japán békeszervezetek 1955-ben 32 millió aláírást gyűjtöttek. Mindhiába... De vajon egy emberek által kialakított jogszabály elég erős gát-e a gyarló emberiségnek? Aligha. Reménykedjünk. Maradok kiváló tisztelettel Kelt 2021-ben, 172 évvel Gábor Áron halála után lébontófű méhlegelőivel köszönt be a nyál Hólyagos cseresznyével búcsúzik a kora nyá