Népújság, 2021. november (73. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-03 / 254. szám

P NÉPÚJSÁG _____________________________________________________AKTUÁLIS ____________________________________________ 2021. november 3., szerda Nagy nyomás nehezedik a mentőszolgálatokra (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Ivan Ivanics, a Maros Megyei Men­­szolgálat igazgatója lapunk érdeklődésére mondta: megnőtt a riasztások száma, ut­óbbi időben a hozzájuk befutó hívások integy 85-90 százaléka koronavírus-fer­­téssel kapcsolatos, ugyanis a megszokott unkájuk mellett a Covid-gyanús pácien­­­s tesztelését, valamint a betegek szállítá­­st is ők végzik. Ugyanakkor nehezíti a hüzetüket, hogy a koronavírusos betegek állítása után a procedúra alapján negyven prcig fertőtleníteniük kell a mentőkocsi­­it. Dr. Ivanics hozzátette, sajnos ők is ta­­­sztalják, hogy a betegek félnek segítséget írni, kórházba menni, gyakori, hogy 8-10 fpig ülnek otthon, annak ellenére, hogy a neteik egyre súlyosbodnak, és csak végső selben riasztják a mentőt, így kevetésen vannak így fertőtlenítenek Magyary Árpád, a Maros Megyei Men­­szolgálat szakszervezeti vezetője csütör­­kön, beszélgetésünkkor elmondta: abban pillanatban is üres volt a mentőszolgálat ivara, a csapatok vagy riasztás nyomán repen vannak, vagy pedig fertőtlenítik a mntőkocsit. Nagyon sok a hívás, sorra ve­ik mindeniket, de sajnos előfordul, hogy nem sürgősségi hívásoknál van némi­­ sés. Bár a mentőszolgálatnál felfüggesztettek szabadságokat, szabadnapokat, nehezíti a mentősök munkáját, hogy akadnak kollé­­ík, akik kiesnek amiatt, hogy betegsza­­kdságra kényszerülnek, vagy pozitív lesz koronavírus-tesztjük, és karanténba kerül­ik. A szakszervezeti vezető szerint a men­­tszolgálatnál az ott dolgozók mintegy 80­­ázaléka van beoltva koronavírus ellen, mint mondta, az ő csapatában a 25 sze­­mélyből egy nem vette még fel a vakcinát, ddig mindig volt két-három-négy kol­­iga, aki éppen pihenőszabadságát töltötte, ellenben most a betegszabadságon lévőket kivéve mindenki dolgozik, ugyanis leg­alább húsz-harminc százalékkal több a hívás. Marosvásárhelyen általában naponta 11 mentőkocsi áll rendelkezésre, két autó orvossal, két asszisztenssel, plusz két szál­lítókocsi, és a fertőtlenítési procedúrát le­számítva ezek szinte állandóan úton vannak. A koronavírus-gyanús pácienseket álta­lában egy csapat teszteli, de mivel a kérések száma magas, előfordul, hogy két csapatot kell bevetni. Magyary Árpád hozzátette: a bukaresti mentőszolgálatnál sajnos a jelen­legi helyzetben a várakozási idő akár három napig is elhúzódhat, és bár Maros megyé­ben is van némi várakozási idő, messze nem ekkora, például a szerdai tesztelési igé­nyeket csütörtökön vették sorra, viszont mivel nagyon sok a hívás, előfordul, hogy az éjszakai órákban érnek el egy-egy adott címre. Több mint félezer személyt oltottak be a hét első felében Dr. Ivan Ivanics lapunknak elmondta: a fent említett teendők mellett a mentőszol­gálat alkalmazottai bekapcsolódtak az ol­tási kampányba, amelynek keretében egy mobil oltóközpont veszi sorra Marosvásár­hely lakónegyedeit. A hét első felében a Kövesdombon és két Tudor negyedbeli helyszínen várták az oltakozókat, és 560 személyt­ sikerült beoltani előjegyzés nélkül a Johnson & Johnson egyadagos oltóanyag­gal. Magyary Árpád, aki maga is részt vett szerdán az oltási karavánon, hozzátette: sokan éltek a lehetőséggel, az összes előké­szített dózis elfogyott, és még lett volna igény rá. Mint mondta, a vakcinát igénylők közül sokan jegyezték meg, hogy a korlá­tozások miatt oltatják be magukat, mert be szeretnének menni a bevásárlóközpon­tokba, ahová jelenleg csak oltott személyek léphetnek be. Erről jut eszembe Látott-e ön „ölelőfüggönyt”, kedves ol­vasó? Én Budapesten a Magyar Nemzeti Mú­zeumban október 31-én zárult World Press Photo 2021 kiállításon találkoztam vele. Új találmány, egy brazíliai idősotthon dolgozója készítette Sao Paulóban. Az ott garázdálkodó, könyörtelen Covid-19 és mindaz, ami vele járt, adta az ötletet a gondozottjai fájdalmát és szomorúságát szívvel-lélekkel enyhíteni próbáló nővérnek. Egy köpenyszerű felöltőt készített magának jól szigetelő tusolófüggöny­­anyagból, ami a karját, kezét is fedi. A közvet­len érintkezést elszigeteli, azt viszont lehetővé teszi, hogy aki hordja, átöleljen valakit. Ha vi­selője arcát maszk fedi, elhárul a fertőzés ve­szélye. Az ápolónő élt az eséllyel, a szeretet legtermészetesebb megnyilatkozásaként, öle­léssel próbálta vigasztalni az otthon lakóit. A dán fotóriporter, Mads Nissen egy ilyen meg­ható, bensőséges pillanatot rögzített, és az Első ölelés című felvételével elnyerte a világ­hírű pályázat nagydíját. Angyalszárnyszerű képzetet kelt a képen a látvány, az év sajtófo­tójává nyilvánította az igényes nemzetközi zsűri. Brazíliát borzasztóan megviselte a vi­lágjárvány, az öregotthonokban hónapokon át tilos volt a látogatás, a rokonokat se lát­hatták az idős emberek, a gondozóknak is ke­rülniük kellett a fizikai kontaktust velük. Ez az egészségeseket is nagyon megviselte. Innen az nővér indítéka. Ez is találmány mondhatnák egyesek. Igen! Egyszerű, de na­gyon is emberi. A 85 éves Rosa néni számára, akinek öt hónap teltével ez volt az első ölelése, felbecsülhetetlen értéke lehetett ennek a „ ta­lálmánynak”. Ezt a fotó nagyszerűen érzékel­teti A kiállítás egyébként, amelyet a földgolyó 120 helyszínén rendeztek meg, 151 díjazott felvételen tükrözi hitelesen, megrázóan az előző esztendő világeseményeit, történéseit. 130 ország 4315 fotóriporterének 74470 ké­péből válogatták ki a látottakat. Ha tehetem, minden évben megnézem ezt a rangos és rend­kívül beszédes fotós seregszemlét. Rengetegen teszik ugyanezt, és akárcsak én, biztos a maguk valóságára is gondolnak, amikor ezzel a provokatív, értelemre, érzelemre egyaránt ható, lehangoló, de humort is felmutató kép­anyaggal szembesülnek. A 2020-as évet min­denütt a koronavírus-járvány uralta. Nálunk is ez határozta meg tavaly az életünket. An­­­nyira nem, hogy a Romániában készült fotók­ból bekerülhetett volna valamelyik az idei válogatásba. Jövőre talán már nem így lesz. A 4. hullám döbbenetes áldozati adatai, a kór­­háztüzek, amelyek covidos kezeltek halálát is okozták, biztos elérik a válogatók ingerküszö­bét. Elkeserítő, hogy ide jutottunk. De van, amit egy kis ijedtséggel megúsztunk. A sok megrendítő esemény között, amikkel az egyedi fotók és a sorozatok, fotóriportok foglalkoztak 2020- ban, nagy hangsúlyt kapott a bejrúti ki­kötőben bekövetkezett robbanás. Borzalom, amit az ammónium-nitrát okozta baleset kivál­tott. 190 halott, 6000 épület, 300000 családi otthon van az áldozati listáján. A helyszíni fo­tókat szinte jobb lenne nem látni. Különösen azoknak, akik, mint mi, vásárhelyiek egy ilyen „puskaporos hordó” közvetlen közelében élünk Persze ennél sokkal gazdagabb a bajok for­rása. Társadalmi problémák mindenütt adód­nak, világszerte dühöngnek a regionális konfliktusok, egymást érik a természeti ka­tasztrófák, csődöt mond a környezetvédelem, mélyül a menekültválság, kifogyóban az üzem­anyag-tartalék, teljében a faji gyűlölködés és így tovább. Sorolni sem lehet minden tragé­diát, komédiát, amiben a sajtófotósok dúskál­hatnak. A pandémia mellett a tavalyi fotózni valók között ott szerepelt a klímaváltozás, az erdőtüzek, a vulkánkitörések, az állat- és nö­vényvilág pusztulása, az azeri-örmény há­ború, a Black Lives Matter mozgalom, faji zavargások a George Floyd-ügy miatt, közel­­keleti vérengzések, sáskajárás és még meg­annyi rettenet. Nyilván üdítően ható, jó dolgokról is készültek felvételek, de ezek rész­aránya elenyésző a WPP-tárlaton. Attól tar­tok, hogy ez a jövő évi rendezvényen sem lesz másképp. Csak remélni lehet, hogy Románia 2021- es fotós tükörképe sem fér majd bele a nagy tragédiák, társadalmi drámák búskomor tömkelegébe. Bár ha belegondolok, kicsi vagy nagy, a tragédia mégiscsak tragédia marad. Akár láttatják, akár nem, rátelepedhet mind­annyiunk életére. (N.M.K.) szélyes Ferencet vitézzé avatták Elismerték kultúrateremtő és értékmegőrző tevékenységét któber 24-én Londonban az 956-os megemlékező ese­­mények sorozatában a Vitézi­end nagy-britanniai főkapi­­tnysága nyolc kitüntetettel gyütt vitézzé avatta Szélyes arene színművészt a londoni II Saints Hatcham Commu­­nty központhoz tartozó implomban. Az oklevél és a­itüntetés átadásakor el­­angzott, hogy ezzel a szim­­plikus kitüntetéssel lismerték a Csűrszínház lét­­reozásával és fenntartásával színművész kultúrateremtő , értékmegőrző tevékenysé­­ét a kisebbségi létben. Szélyes Ferenc lapunknak el­­mondta: másfél hónappal ezelőtt ették fel vele a kapcsolatot a Ior­­uni főkapitányság nevében, és tud­­va adták, hogy az 1956-os megemlékezéseknek szánt ünnep­igen vitézzé avatnák. Eleinte azt itte, valamelyik kollégája megvéd­­­­te, de a második telefonhívásnál­­ derült, hogy nem volt tréfa a fel­írás, majd elmondták, bár katonai indről van szó, az alapítástól eltelt­­ tizedek óta kulturális és jótékony­­ági rendezvényeket is felkarolnak,­­ elsősorban a csűr színházi tevé­­­nységét szeretnék elismerni, mintegy négy évvel ezelőtt a Csűr­­ánházban színpadra vitt Rejtélyes iszonyok című Ray Cooney-művet a angliai magyar közösség meg serette volna hívni Londonba, tána pedig a soproni Petőfi Sándor zínházban színre vitt Márai-drá­­mát, A gyertyák csonkig égnek ima regényből készült előadást is verették volna látni az angol fővá­rban, de anyagiak hiánya miatt jyiket sem sikerült megvalósítani. A vitézi avatáson kiderült, hogy az interneten követik a csűrszínházi mozgalmat, amelyet nagyon érté­kelnek. Úgy ítélték meg, hogy mindez erősíti a megmaradást, az anyanyelv ápolását és a kultúra ter­jesztését vidéken. A vitézi tagság kulturális ágazata nem jár különö­sebb kötelezettségekkel, csupán folytatnia kell eddigi kultúrateremtő tevékenységét - mondta a kitünte­tett. Az avatás egy külvárosi katoli­kus templomban volt, ahol magyar nyelven tartott mise után röviden megemlékeztek az 1956-os ma­gyarországi eseményekről, majd a vitézjelöltek letették az esküt. Vitéz dr. Zsigmond András, a Vi­tézi Rend határon túli területekért felelős helyettes főkapitánya ha­gyományosan vitézzé ütötte a fel­esküdteket, majd az esemény a közelben levő magyar vendéglő­ben díszvacsorával zárult. A négy­napos londoni tartózkodás alatt a vendégeknek alkalmuk volt né­hány nevezetességet is felkeresni, többek között a Buckingham-pa­­lota előtti teret, a British Múzeu­mot, a Nemzeti Galériát és a Globe Színházat. A Csűrszínház a járvány alatt ta­karéklángon működött. Mint isme­retes, elmaradtak ugyan a Csűrszínházi Napok, de a hagyomá­nyos rendezvények közül sikerült a római fesztivált megszervezni, to­vábbá a Hagyományok Háza meg­tarthatta nyári akadémiáját, és voltak előadások is. Hiánypótlás­ként született meg Székely János drámája, a Caligula helytartója, amelyet bemutattak a Csűrszínház­ban is, de a továbbiakban a Spect­rum Színházban játszanak. Egye­lőre az előadásokat itt is felfüggesz­tették a járványügyi korlátozások miatt. Abban a reményben, hogy jö­vőre enyhül a járvány, és végre za­vartalanul lehet majd művelődési rendezvényeket szervezni, azt ter­vezik, hogy azon társulatok közre­működésével, amelyeket 2020-ban meghívtak a Csűrszínházi Napokra de le kellett mondani a rendezvényi­­ újra megtarthatók lesznek a Csűr­színházi Napok. Ezenkívül - Patak: András, a soproni színház igazga­tója, rendezője kezdeményezésére - Tamási-napokat tartanának, ugyanis jövőben lesz a nagy székely író szü­letésének 125. évfordulója. És ter­mészetesen szeretnék, ha a hagyományos rendezvényeket is megszerveznék a Csűrszínház ál­landó partnerei (Maros Megyei Mú­zeum, Maros Művészegyüttes Spectrum Színház, Bekecs Nép­táncszínház stb.) Időközben a Csűrszínházi Egye­sület pályázati forrásoknak köszön­hetően az épületben is végzet karbantartási, átalakítási munkála­tokat. Kicserélik a színpad mögött: nyitott sétálót és korlátot, ami fölé tető kerül, megsüllyedt az öltözői előtti folyosó, amelyet kijavítottak és elkészült a színpadzsebben egy kelléktár, az emeleten pedig egy ru­határ. Pályázat alapján egy emel­vényrendszert is vásárolhatnak amellyel a nézőtéren két sort meg­emelhetnek, így a Csürszínház és működtetői készen állnak az­­ évadra, amennyiben sikerül vissza­szorítani a járványt, és újra megtel­hetnek a színházak nézőtere közönséggel - mondta többek kö­zött a Népújságnak Szélyes Ferenc (vajda)

Next