Népújság, 2022. augusztus (74. évfolyam, 172-197. szám)

2022-08-03 / 174. szám

_ 9 NÉPÚJSÁG _____________________________________________________ AKTUÁLIS ___________________________________________ 2022. augusztus 3., szerda Itt élünk, így élünk tovább: lezárult a népszámlálás Július 31-én, vasárnap lezárult a népszámlálás személyes lekérde­zéses szakasza is, az előzetes eredmények leghamarabb decem­ber végére várhatók. Az Országos Statisztikai Intézet közleménye szerint a cenzus négy és fél hónap­jában 18,15 millió személyi kérdő­ívet regisztráltak. Ez a 2021 decemberére vonatkozóan becsült, 19,02 milliós lakosság 95,4 száza­lékának felel meg. A jelentős magyarsággal rendelkező megyék közül Szilágy megyében több személyi kérdőívet regisztráltak, mint a Statisztikai Intézet által becsült lakosság­szám, az összeírás hatékonysága így 100,8%-os volt. Szintén jól szerepelt Ko­­vászna megye, itt a feltételezett népesség 99,5%-át írták össze. A többi megyében ez a mutató alacsonyabb, ami azt is je­lentheti, hogy alulszámlálás történt, vagy hogy a lakosság csökkenése erőteljesebb volt, mint ahogy azt a statisztikusok be­csülték. Szatmár megyében a feltételezett népesség 97,5, Biharban 97,4, Hargita megyében 96,3, Arad megyében 96,2, Maros megyében 94,0, Kolozs és Brassó megyében pedig a 93,2%-át regisztrálták. Országos szinten Temes megyében volt a legkevésbé sikeres az összeírás, itt a be­csült népesség 83,5%-a került rögzítésre. Bukarestben ugyanez a mutató 85,2%-os. „A lakosság lekérdezésén alapuló ös­­­szeírás lezárult, azonban most következik a harmadik szakasz - amit a kampányban is sokat emlegettünk -, amikor a kima­radt személyeket különböző nyilvántar­tásokból beemelik a népszámlálási adatbázisba” - emlékeztetett Barna Gergő szociológus, a Népszámlálás.ro kampánykoordinátora. Mint mondta, a decemberig tartó háttérmunka során nem­csak a még meg nem számolt személyek kerülnek be az adatbázisba, hanem meg­történik az adatbázis letisztítása is: a dup­lumok, az érvénytelen kérdőívek kiszűrése, a hiányzó adatok kiegészítése. „Csak a végleges adatközléskor derül ki pontosan, hogy hány személy vett részt sikeresen az önkitöltéses szakaszban, hány a lekérdezéses folyamatban, és há­nyan kerültek be regiszteri adatbázisok­ból” - magyarázta a szociológus. A Népszámlálás.ro közleményében megköszöni az erdélyi magyarok nép­számlálási részvételét és kitartását. A több mint egy éve elkezdődött magyar kampány kapcsán sikernek könyvelik el azt a példátlan intézményes magyar ös­­­szefogást, amihez közel harminc szerve­zet csatlakozott Erdély-szinten. Ugyanakkor - mint írják - köszönet illeti az önkormányzatokat is, amelyeknek a feladata volt az összeírás helyi szintű megszervezése. „Köszönjük a számláló­­biztosok erőfeszítését, akik az idei nép­­számlálásban a legnehezebb munkát vállalták magukra: nap mint nap házról házra jártak, hogy lehetőleg mindenkit megszámoljanak” — írja Népszámlálás.ro. íí Barna Gergő elmondta, hogy a magyar közösség szempontjából akkor lesz sike­resnek tekinthető a népszámlálás, ha a nyilvántartásba vett romániai magyarok száma 1,1 és 1,2 millió között lesz, és az etnikumukról nyilatkozók körében a ma­gyarok számaránya viszonylag stabil marad. A részvételi adatok pontos becs­lést nem tesznek lehetővé, épp a nép­­számlálás feladata az, hogy a lakosság számát és az egyes etnikumok arányát feltárja. Ezzel meg kell várnunk decem­ber végét, akkor közük az előzetes ered­ményeket. Erről jut eszembe Akiért a harang szól, beköltözött Vásár­helyre. Igen, aki e lakonikus kijelentés kapcsán Hunyadi Jánosra gondol, nem téved. A nándor­fehérvári csata győztesének mellszobrát múlt szombaton avatták fel a marosvásárhelyi vár­udvaron. Déli 12 órára hívták az ünneplőket, az időpontban nyilván a déli harangszó is sze­repet játszott. A világ, vagy legalábbis Európa úgy tudja, a törökverő jelzőt kiérdemelt hadve­zér 1456-os diadalát jelzik az ilyenkor megszó­laló harangok. Igaz, de nem egészen, a pápai rendelet a kereszténységet fenyegető nagy ve­szedelem elhárítását remélte a déli könyörgés­től még Nándorfehérvár megjósolt eleste előtt, de mire a déli szertartás bevezetésének híre messzi tájakra is elterjedt, már Hunyadi János és a másik hős, Kapisztrán János világraszóló győzelmének visszhangja keltett csodálatot. Hálaadó imára szólította a népeket a templom­­harang. Ezt a szokást később, az 1500-as esz­tendő augusztus havában erősítette meg rendeletileg VI. Sándor pápa. Csak a pontosí­tás kedvéért jegyeztem ezt meg, a lényeg más: Hunyadi János immár bronzmása révén is ott­honának érezheti Marosvásárhelyt. Megfordult ő személyesen is az egykori oppidumban, a krónikás adatok szerint országjárása során a még Zekel- Vásárhelyként ismert kis mezőváros ferences kolostorát is meglátogatta, felkarolta a templomtorony építésének ügyét, a Ferenc­­rendiek obszerváns ágát támogatta. Két dátu­mot is találtam erre vonatkozóan, 1446-ot és 1448-at. De nem szeretnék ebbe belebonyo­lódni, nem vagyok történész. Lokálpatrióta vá­sárhelyiként örülök az újabb impozáns emlékműnek, annak még inkább, hogy részese lehettem az élménynek, amit két nappal az ava­tás előtt az alkotási folyamat véglegesítése, a talapzat és a szobor összeillesztése, rögzítése, elhelyezése nyújtott. Jó volt belekóstolni az al­kotók izgalmába, érzékelni a jól végzett munka elégtételét. Egyaránt örült a mellszobrot min­tázó művész, Bocskay Vince, a plasztikát bronzba öntő Sánta Csaba, a zsögödi andezit talapzatot készítő Dóczy András és segítő csa­patuk, de azok a helyiek is, akik a helyszínt és az eseményt előkészítették. A szovátaiak és csí­kiak három autóval, szállító- és munkaeszkö­zökkel érkeztek, a három részből összeálló, egyszerűségében is pompás talapzat és a szo­bor mintegy két tonnát nyomott, kellő felszere­lést igényelt a munkálat. Olajozottan működött a gépezet, összeszokott csapat tette operatívan a dolgát. Már sok hasonló feladatot oldottak meg közösen. Bocskaynak ez a harmadik ma­rosvásárhelyi köztéri plasztikája, de ennél sok­kal több hazai­ emlékmű létrehozásában dolgozott együtt Sánta Csabával és Csíkszere­dai kollégájával, Dóczy Andrással. Jól válasz­tott a szobrot Marosvásárhelynek adományozó Professzorok Batthyány Köre, amikor a XV. századi kormányzó, erdélyi vajda egyéniségé­nek megörökítésére Bocskay Vincét kérte fel. És hálásak lehetnek a vásárhelyiek a professzo­roknak az adományért, amely újabb múltidéző alkotással gazdagítja a városképet. A település magyarsága hosszú időn át érezhette úgy, hogy az emlékműszobrászat terén hátrányos helyzet­ben van, az új impérium, majd a kommunista diktatúra számos magyar vonatkozású vásár­helyi emlékművet eltüntetett. A rendszerváltás óta komoly lemaradást sikerült behozni. Tör­ténelmi tudatunkban immár köztéri alkotások­kal is lefedhetünk bizonyos hatalmi eszközökkel mesterségesen teremtett fehér foltokat. A dik­tatúra bukását követően megjelent emlékművek többnyire nem a központban vagy a legforgal­masabb városrészeken, de potenciálisan jelen­tős kisugárzással rendelkezve próbálják erősíteni a közemlékezetet. Akár időrendben is kirajzolhatók általuk számunkra fontos törté­nelmi korszakok. Példázzam? Hunyadi János, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi Sán­dor, Borsos Tamás, Aranka György, Körösi Csom­a Sándor, Bolyai Farkas, Bolyai János, Bernády György, Kós Károly, Bartók Béla szo­bormása gazdag üzenethordozó erővel bír. Az újabb korok ilyen jellegű reprezentálásában vannak még jócskán adósságok. Mint ahogy a köztéri plasztikai nyelvezetnek is sokkal inkább tükröznie kellene a korszellemet, érzékeltetnie a vizuális világszemlélet változásait. De ez már egy másik történet, talán majd újabb jegyzet­téma lehet belőle. (N.M.K.) Célkeresztben a fiatalok és az ifjú családosok (Folytatás az 1. oldalról) itt, fesztivál jelleget adtunk neki, ezért is nem városnapként emleget­tük. Szeressük Régent éjjel-nappal fesztivállá kereszteltük el, jelezve, hogy elsősorban az itthon vakáci­ózó fiatalokat céloztuk meg, azokat, akiket eddig egyetlen rendezvény sem szólított meg. Sikerült is, a fia­talok belátták, hogy nem kell el­utazniuk Vibe-ra, Electric Castle fesztiválra, itthon is tudnak szóra­kozni. Az sem mellékes, hogy saját erőből, helyi szervezőkkel, jóval ol­csóbban rendeztük meg a városna­pot, mint az előző években. A színpadi technikával idén is az Electric Castle-hoz hasonló hangu­latot teremtettünk. Az önkormány­zat fizette a meghívottakat, garantálta a közbiztonságot, ezért a visszajelzések alapján elmondhat­juk, hogy a szülők sokkal könnyeb­ben elengedik a kiskorúakat ide. Ez is növelte a rendezvény népszerűsé­gét. A vakáció idején, szombaton­ként a fiataloknak ugyanitt koktélpartikat szervezünk. De hogy ne csak a városnapokat említsem, korábban munkatársaim utcai gasztronómiai fesztivált szer­veztek, aminek a népszerűsége, si­kere megerősített abban, hogy hangsúlyosabban meg kell szólíta­nunk a fiatalokat. Ilyen volt tavaly a város központjában rendezett esz­tétikus, szép karácsonyi vásár és az idei húsvéti, amelyekbe bevontuk a szászrégeni óvodásokat, iskoláso­kat, akik télen karácsonyfát, nyáron húsvéti fát (bokrot) díszítettek. Volt táncvillámcsődület (flashmob), ifjú­sági sportnap is, a főteret is kihasz­náltuk a kulturális rendezvényekre. S ha már a sportnál tartunk, meg­említem, hogy új rendezvénysoro­zatot indítunk az idén augusztus 8- 13. között, az önkormányzattal partnerségben szervezik meg az or­szágos ultramaraton versenyt a sta­dionban és az ifjúsági parkban, aminek, remélem, több évig a ház­igazdái lehetünk. - Milyen rendezvényeket szánnak az idősebb nemzedék képviselői­nek? - Természetesen róluk sem feled­kezünk meg. Számukra szeptem­berben szeretnénk a koruknak, ízlésüknek megfelelő egynapos ren­dezvényt szervezni a Kerekerdő­ben. Itt inkább a népzene, a népművészet kerül előtérbe. - Többször írtunk arról, hogy az önkormányzat a Kerekerdőt a szászrégeniek hagyományos ma­­jálisozó helyét — szabadidőköz­ponttá alakítja át. Erre volt egy terv is. Az átalakítást elkezdték, majd leálltak vele. Mi a helyzet az egykori tervvel? - A tervet még Nagy András pol­gármester kezdeményezte. Kivite­lezésére 850.000 lej támogatást nyert a város a Környezetvédelmi Alaptól (AFM). A polgármestervál­tás után Maria Precup nem folytatta a munkát, ami addig készült, be­nőtte a gaz. 12 év után kellett leka­szálni, kitakarítani a mezőt. Ami a terv végrehajtását illeti, két lehető­ség van. Az egyik, hogy lemond a helyi tanács a korábbiról, aminek az értéke mintegy 7,5 millió lej, és visszafizetjük az alapnak a 850.000 lejt, amit átutaltak. A másik, hogy elkészül a felújított projekt, amely­nek értéke 2,5 millió lej. Ennyit azonban a polgármesteri hivatal önerőből nem tud adni. A helyi ta­nács kell eldöntse, hogy mit sze­retne a Kerekerdőben, majd azután beszélhetünk arról, hogy miként.­­A polgármesteri hivatalhoz tar­tozik az Eugen Nicoară művelő­dési otthon is, ahol kulturális rendezvényeket tartanak, de a visszajelzések azt igazolják, hogy főleg a járvány után megcsappant az érdeklődők száma. Mit lehet tenni, hogy fellendüljön az intéz­mény által szervezett művelődési élet? Három kulturális intézmény tartozik hozzánk. A néprajzi mú­zeum, a városi könyvtár és a műve­lődési otthon, ahol voltak események, de igen szűk réteget szólítottak meg, legalábbis a látoga­tottságból ítélve. Fábián Andrásnak köszönhetően sikerült fenntartani a színjátszó mozgalmat. A rendezvé­nyeket illetően azt vezettük be, hogy minden hónap végén bekérjük a következő hónap eseményeinek tervét. Ez egy kicsit fellendítette a kulturális életet, ugyanis egyfajta egészséges versengés alakult ki. Az más kérdés, hogy van-e igény az ilyen jellegű rendezvényekre. És lehet gondolkodni rajta, hogy mi­ként tegyük vonzóbbá ezeket. — Átalakítják az egykori Patria mozi épületét, ahol szintén egy­fajta kulturális központ lesz. Az elmondottak tükrében szükség van még egy ilyen intézményre? - Elsősorban egy üres, kihaszná­latlan központi épületet mentünk meg, amint korábban is elmondtuk, nem a város finanszírozza a felújí­tását. A nem megfelelő megvalósít­hatósági tanulmány miatt elhúzódik a műszaki terv, és így a kivitelezés is. Már kiválasztottuk a munkát el­végző céget, amelynek Szebenben, Temesváron is voltak hasonló meg­bízásai, így nem lesz gond szá­mukra átalakítani az épületet. Várhatóan szeptember elején neki­fognak. A terv szerint egy előadóte­rem, képzőművészeti kiállítótér, egy kisebb terem és a homlokzaton egy bérbe adható helyiség lesz, amelynek célja hozzájárulni a fenn­tartási költségekhez. Reméljük, hogy meg tudjuk tölteni tartalom­mal az épületet. Számítunk a peda­gógusok, tanárok munkájára is, hiszen jó lenne, ha már óvodáskor­tól ránevelnék a fiatalokat, hogy az online világ mellett igényeljék a valós kulturális kínálatot is. Igyek­szünk tartani a lépést korunk kihí­vásaival, de nem csak nekünk kell lépnünk ilyen irányba. Fotó: Nagy Tibor

Next