Népújság, 2023. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2023-01-31 / 24. szám
10 NÉPÚJSÁG _________________________________________NYILVÁNOSSÁG - KÖZÉLET________________________________________ 2023. január 31., kedd Az olvasó álfa Szerkeszti: Mezey Sarolta A mi Petőfink és kora A magyar kultúra ünnepe Segesváron A januári bicentenáriumok alkalma késztette a két segesvári magyar tagozatos iskola magyartanárait, hogy diákjaikat a saját Petőfi-kép körvonalazására ösztönözzék rajzok, illusztrációk, képpoézisek és versvideók készítése által. Január 25-én került sor a Gaudeamus Alapítvány dísztermében a diákalkotások bemutatására és díjazására a két versenykategóriában. Ezt követte a már tízéves hagyományra visszatekintő műveltségi csapatvetélkedő, amelyben főként a kerek évfordulós szerzők, a 250 éve született Csokonai Vitéz Mihály, a 200 éve született Petőfi Sándor és Madách Imre, a 200 éve befejezett Himnusz és Kölcsey Ferenc kora, a reformkor, de az 5 éve elhunyt Kányádi Sándor és a 20 éve távozott Janikovszky Éva munkásságának ismeretéről is bizonyságot tehettek a hangulatos vetélkedőn a vegyes csapatok. A verseny egyedisége idén abból adódott, hogy első alkalommal kapcsolódtak be az Aurel Mosora Általános Iskola VIII. osztályos diákjai, vegyes csapatot alkotva a Mircea Eliade Főgimnázium IX-XI. osztályos diákjaival. Ismerkedés, együtt rezdülés (közös éneklés és versmondás) alkalma volt a több mint 80 fiatal és a különböző szakos tanárok számára, akik aktív résztvevői voltak a rendezvény mozzanatainak. Önkéntelenül is átvezet a személyes hangnembe a megvalósult „esemény” és maradandó élménye, mert ötletgazdaként és szervezőként nagyon fontos volt számomra, hogy sikerült megvalósítani ismét egy merészecske álmot, amely, bízom benne, még sokunkat megerősíthet akkor, amikor felvetődik bennünk: mit ér(t) az ember, ha segesvári magyar? Megélni, megtapasztalni lehet, beszélni róla aligha érdemes. Köszönjük a díjazottak jutalmazásában nyújtott támogatást a Segesvári Református Egyházközségnek, az egyedi kézműves ajándékokat kedves volt diákunknak, Máthé Zsoltnak (Gifty Shop) és a PETŐfi-SZELFI előadásra felajánlott négy ingyenes színházjegyet a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznak Fodor Gyöngyi magyartanár Farsangi délután a Marosvásárhelyi Magányosok Klubjában A farsangi időszak évről évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. A farsangi időszakban szabad tréfálkozni, és nem szabad megsértődni. Több mint 200 éve él a farsang hagyománya, ma is csaknem minden erdélyi faluban megtartják. Távoli vidékekről is érkeznek Erdélybe, hogy megtapasztalják a hagyomány vidám hangulatát, és bohókás mulatozással búcsúzzanak el a téltől - mondta Kopacz Imola. Néhányan a tagok közül - Tutsek Erzsébet, Czerán Erzsébet, Fejéregyházi Tünde, Herman Ilonka - jelentkeztek, hogy felelevenítsék a farsangi szokásokat, valamint az ehhez kapcsolódó humoros verseket. Jakab Ilona imát mondott. A klub farsangi mulatságán elhangzott a torockói, csíkcsicsói, alsócsernátoni, alsósófalvi farsangtemetési szokások ismertetése. Torockón vigadalommal és zajkeltéssel együtt jár a hagyományos farsangi menet szereplőinek felvonulása, köztük a vőlegény, menyasszony és pap, Döme, a szalmabábu, „aki” a tél megtestesítője, akit a szertartás végén, pogány szokást idézve, elégetnek, ezzel űzik el a telet. A csíkcsicsóiak figurái nagyon változatosak, köztük találhatók a kecskék. A felvonulás élén halad a papot megszemélyesítő legény, aki savanyú káposztát tűz egy karóra, és szenteltvízként spricceli szét a káposztalevet. Alsócsernátonban az alakoskodás lovas felvonulással kezdődik, Alsósófalván a farsangi menet élén halad a papnak öltözött legény kereszttel, ami általában egy aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal feldíszített gereblye. A menetet a kecskék, gólyák ugrándozva követik, a felöltöztetett szalmabábut elsiratják, s a falu végén elégetik. Este következik a farsangi bál. Néhány településen húshagyókedden, a farsangi lakodalmak után, a pártában maradt leányok, agglegények kicsúfolására tuskóhúzást szerveztek. Klubunk vezetője oklevéllel kedveskedett azoknak, akik a farsangi szokások ismertetésében részt vettek. Harmadik díjban Tutsek Erzsébet, második díjban Fejéregyházi Tünde, míg első díjban jómagam részesültem. A klubdélutánt szeretetvendégséggel zártuk, az asztalon pankó, csöröge, apró kürtőskalács, töpörtyűs pogácsa volt, forralt borral tele üvegek sorakoztak. A farsangi süteményeket és a forralt bort a klubtagok készítették Czerán Erzsébet Fotó: Fejéregyházi Tünde Milyen színű a színvonal? Kuszálik Péter Mottó: „Meggyőződésem, hogy a Facebook és a többi internetes marhaság már az apokalipszis negyedik lovasa”. (Csomna- Szabó András; Nők Lapja, 2021. nov. 3.) Két korábbi emlék. 1.) 1996-ban egy alapítványnál dolgoztam és ott ’bankolnom’ is kellett. Egy nap - a soromra várva - azt nézegettem, hogy egy idősebb bankos asszonyka elemi dolgokat magyaráz a frissen felvett munkaerőnek. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi szakiskolát végzett menyecske tudása valahol a bokája táján lehetett. 2.) Kb. 15 évvel ezelőtt azt mesélte András tanár úr: micsoda kegyetlen színvonalromlás tapasztalható az iskolákban. Tapintatból nem idézem az 1990 utáni generáció általános tudásszintjét illető spontán szózuhatagot. Az 1989 előtti oktatást sikerült annyira átépíteni, hogy a hátrányok mellett az előnyöket is eltörölték. Hja, a fegyelem megszűntét - a közrend mellett - az oktatás is megsínylette. No, de lássuk a medvét’! A múlt héten az újságírás szakmai színvonaláról szóltam, s nem dicsérőleg. Egy fontos információval folytatom: a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete úgy döntött 2011-ben, hogy bezárja az általa Nagyváradon működtetett Ady Endre Sajtókollégiumot (AESK). Az 1994- ben alapított tanintézmény hiánypótló volt, padjaiból számos neves újságíró került ki, de mára annyira bővült az egyetemkínálat, hogy nem indokolt a külön sajtókollégium fenntartása.” (Háromszék, 2011. jún. 21.) Nota bene: az AESK-ban tandíjat szedtek, s ha a diák leperkálta az infláció miatt valutában kért - összeget, akkor nem illett megbuktatni. Egy évben - Kinde Annamária (akkori igazgató) kérésére - én is előadtam egy ’speckurzust’, mindössze nyolc órában, s a diákoknak kutatási feladatot adtam, mert az újságírópalánta nem az én dumámtól okosodik, hanem attól, hogy két hétig a könyvtárban régi hírlapokat forgat, és utána megpróbálja összegezni a tapasztalatait. Kb. 12 tanítványom volt, nagyjából frissen érettségizett emberkék, a beérkezett dolgozatokról írt méltatást visszaküldtem nekik. A nevükre nem emlékszem, csak arra, hogy kettőt tanácsoltam el a szakmától, s négyet dicsértem meg. Az AESK valóban hiánypótló volt, ám a „számos neves újságíró került ki” fordulatot inkább csak udvariassági gesztusnak tekintem. Valamit az iménti cikkben említett egyetemi újságíró-képezdékről is. Ha jól tudom, akkor Erdélyben jelenleg négy helyen képeznek ’kommunikációs szakembereket’, akiket a tömegtájékoztatás sztyeppéin láthatunk viszont: médiamunkásokként, újságírókként stb. A képezdék lelőhelyei: a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, valamint a Sapientia EMTE két kara (Marosvásárhely és Csíkszereda). Csíkban ’Kommunikáció és PR-szak’ található, az internetes forrás (felvi.ro/ sapientia) elmeséli, hogy mire számíthatnak a hallgatók az egyetemi évek alatt. (A PR rövidítés feloldása: public relations, magyarul ’közönségkapcsolatok’. Kb. a léggömbhámozáshoz tudnám hasonlítani.) Idézem: „A társadalomtudományi alapozó ismeretek (kommunikációelmélet, kulturális antropológia, a szociológia alapjai, politológia, alkalmazott számítástechnika, bevezetés a társadalomtudományi kutatásokba) elsajátítása mellett a hallgatók olyan PR, marketingkommunikáció és média ismereteket (PR menedzsment, reklámírás, tévé- és rádióműsor szerkesztés, PR kampányok, PR kiadványok) szerezhetnek, amelyek szakirányú képzést biztosítanak (...). Mindezek mellett hangsúlyt fektetünk a hallgatók kommunikációs kompetenciájának fejlesztésére, a meggyőzés, az érveléstechnika, a nyilvános beszéd és prezentációs technikák elsajátítására.” Van itt minden, mint a jó boltban (a manipuláció csak a sorok között). Ámde, ha a kulturális antropológia tantárgyat nem kötik össze a hátsó-indiai szigetekre tett kutatóúttal, akkor nem ér semmit az egész. Meg aztán: vajh ki lehet ott a retorika tanára? Vane akkora tudása és ereje, hogy leszoktassa a leendő szóvivőket és politikusokat az ’ö-ö-öizé’ típusú szónoklatdefektusról? Nagyon tetszett a kommunikációs-kompetenciadezvokáció-fityfene. Szerintem a következő tantárgyakra is komoly igény lenne: szabatos fogalmazás, a helyes szórendépítés titkai stb. A diáktoborzó szöveg legpöpecebb ígérete: „Neked ajánljuk, ha (...) érdekel, hogy miként lesz valaki híres és sikeres” - díva, sztár, celeb, influenszer; netán: tiktok-tündér, tévébaba, frizbi-peti, hesteg-bocskor A színvonal szédítően magasan áll, a színe összemosódik az ég kékjével. Az égszínkékkel is baj van, még inkább az alapokkal. Szikla helyett futóhomokra építkeztek, ugyanis az elemi iskolai nebulók legfontosabb tankönyve nem Ábécéskönyv, hanem Anyanyelvi kommunikáció. Biztos jele annak, hogy felfordult a világ. (Vesd össze: Weöres Sándor: Kisfiúk témáira; /részlet/ „KARESZ HŰJE / GYÖNGYI HŰJE / csak én vagyok okos / énnekem a segembe is helyem van.”)