Népújság, 2023. május (75. évfolyam, 97-122. szám)
2023-05-19 / 112. szám
6 NÉPÚJSÁG ___________________________________________________ SZÍNES VILÁG ____________________________________________ 2023. május 19., péntek A természet kalendáriuma (DLXV.) Kiss Székely Zoltán Gyenge rózsabokor kesereg búvában Egy podvas vén fának hideg árnyékában Könnycseppek hullanak kinyílt bíbor száján Melyek leperegnek egy pár bimbócskáján. Egek még elején a kies tavasznak Fakadó leveli szomorúan úsznak. A fa ráterítvén mohos vén gallyait, Nem ereszti hozzá a nap sugárait. Egek ily szép rózsát ide ki ültetett, Mely a kertekben is díszt érdemelhetett? Ott a több mosolygó virágoknak során Nem epedt volna el szegény ilyen korán: De itten a bánat sűrű tövissel Lettek szépségének furdaló ívei. Sugár mogyorófák körülre hevernek, De azok feléje fordulni sem mernek; Reá lágy tavaszi szellő sem lengedez, Mert a vén fa tőle minden rést elfedez így fonnyad magános keserűségibe - Ahe rózsaszálat ki ne szánná, ki ne? Maguk az erdei fiatal istenek kínjait fájlalják; de mit segítenek! Gyakran vigasztalják szegénykét a nimfák. Szánakoznak sorsán az érzékeny hím fák. Maga a szép rózsa, csüggesztvén ágait, így ereszti égre bokros panaszait: „ Mért nem emészt már el vagy hévség vagy hideg? Ilyen vadon helyen mit sínlek, mint rideg? Vajha forgószelet támasztna valaki, Hogy tégedet, vén fa, tőből facsarna ki! ” így szól Egy vén fának árnyékában régen szenvedő rózsafa siráma Csokonai Vitéz Mihály tolmácsolásában. Vetem össze e sorokat Keresztury Tibor gondolatával: Feltétlen legyen a kertben - ha lesz kerted- többféle örökzöld, fenyő és babérmeggy, továbbá olajfűz, orgona, aranyeső, bent pedig hibiszkusz, leánder. (...) Idővel rá fogsz jönni, micsoda hatalmas, felülmúlhatatlan élmény, hogy végre egy élőlény, amelyik nem beszél, ám meghálálja gondoskodó bizalmadat, új hajtást hoz, virágzik neked. Azaz, lám milyen fontos, hogy a kertben - nem csak erdőn, mezőn - mindnek megtaláljuk a maga helyét, életterét. De az ökológiai élettelen környezeti tényezők közül a fény, a hő és a talaj mellett nemcsak a csapadékvíz, hanem a talajból felbukkanó forrás vize is fontos. Magyar javaslatra, 2013- tól május 19. a források napja, melyet az ENSZ környezetvédelmi szervezete, az UNEP is felvett kalendáriumába. A látszólag alig csörgedező források a Föld édesvízhálózatát táplálják, amelyben hatalmas mennyiség, 1230 km3-nyi víztömeg mozog. A nagy földi vízkörforgásnak fontos láncszeme a forrás, hiszen a légkörből hulló és a talajba, kőzetekbe beszivárgó csapadék jelentős része a források kapuin át kerül újra a napvilágra. Mivel a források vizének minősége (ásványianyag- és gáztartalma, kémhatása, oxigéntartalma, tisztasága, hőmérséklete, fényviszonyai, áramlási sebessége, vízhozamának nagysága és annak változása) erősen eltérhet, így egy-egy forrás más-más környezeti feltételeket kínál az élethez. Ugyanakkor az idők folyamán egy-egy forrásnál ezen adatok csak kismértékben vagy alig változnak. (Csak a vízhozam kivétel.) Ekképp egy-egy forrás vagy forráscsoport élővilága egyedi, csak ott található bennszülött (endemikus) lényeket rejthet. Ezek lehetnek egysejtűek, egyszerűbb növények, de férgek, csigák, rákok, sőt akár gerincesek is. 1902. május 19-én Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Már abban az évben Chernel István ornitológus megszervezte a madarak és fák napját, amelyet aztán az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse. Megünneplésének időpontja változó, eredetileg május harmadik vasárnapjához kötötték. A május 22-ével kezdődő csillagászati hónap az Ikrek jegyének védelme alatt áll. A jegy névadója az Ikrek (Gemini) csillagkép. Ennek az állatövi csillagképnek különös jelentőséget ad, hogy a nappályára merőleges égi körív, a Tejút is áthalad rajta, s az elmúlt kétezer évben a nyári napforduló otthona volt. A legrégibb közel-keleti kozmogóniák a világ teremtését arra az időre teszik, amikor a tavaszpont állott az Ikrek csillagképben (ha az év tavasszal kezdődik, gondolhatták, legyen tavasszal a „minden dolgok kezdete”). Az Ikrek két legfényesebb csillaga, a Castor és a Pollux az északi égbolt legfényesebb csillagai közé tartozik. A görög mitológia ikerhőseinek, Kasztórnak és Polüdeukésznak égi képmásai ők. Apjuk a hattyú Zeusz volt, anyjuk Nemezis (Léda), aki a Tejút és nappálya másik, átellenes kereszteződése felett fogadta magába az isteni magot, ott, ahol a Hattyú csillagkép „behatol” a Tejút „vulvájába”. Az ikerhéroszok tojásból jönnek a világra, kerek sapkájuk, a tojáshéj az éggömb két felét jelképezi. (A Tejút osztja két félgömbre az eget.) Jó május. Illyés Gyula versével már az időszak esős-fagyosszentes részében járunk Minden kezével működik ez a május - ha egyszer eljött! Naphosszat rángatja a felhők duzzadtan csüngő tőgyeit. Tej a sajtárban, zeng, csobog, habzik az udvarban a zápor. Allong még egy kicsit a jámbor felhő, bár mindent leadott. Süt a nap, sut a sárba ki gyereki kacsa... Mígnem fölénkbe téved egy új felhő-tehénke s kezdődik megint a zuhi. De: tündöklők az éjszakák Kószálunk. Folyton más az illat. Porták-szerte vad harcot vívnak a trágyadombok s orgonák. Május 22-én, 1927-ben született Oláh György vegyész. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, a Budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1956-ban Kanadába, majd az USA-ba ment. Legfontosabb eredménye az 1994. kémiai Nobel-díjjal jutalmazott „hozzájárulása a karbokationok kémiájához ”. Lényegében az ő munkái döntötték meg a szén négy vegyértékűségének dogmáját, és új utakat nyitottak a szénhidrogének előállítása előtt. Az MTA 1990-ben választotta tiszteleti tagjává. Május 25-én érkezik az utolsó fagyosszent, Orbán. Orbánnap táján virágzik a szőlő, s ebben az időszakban még támadhat fagy, súlyos károkat okozva a szőlőkben. Ezért népünk Orbánt is a fagyosszentek közé sorolja. Szent Orbán (1230) pápa rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját (patena) aranyból vagy ezüstből készítsék. Ezért kehellyel, később szőlőfürttel a kezében ábrázolták. Ezért választották a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak. Egyike a népies kalendárium főalakjainak minálunk. A Kárpát-medencében csak egy-két közmondás és szólásmód meg a napjához fűződő néphit ápolja a hírnevét. Németországban és Németalföldön valóságos kultusz tárgya volt egészen a legújabb időkig, de a mindent... nivelláló Európai Unióban a legtöbb népszokást kiirtották mára. Május 25-én, 1889-ben született a másik neves Vegyész, Freund Mihály is. 1911-ben szerzett vegyészoklevelet a Budapesti Műegyetemen. 1934-ben világviszonylatban is elsőként vetette fel a cseppfolyósított földgáz szállításának lehetőségét. Nemzetközi elismertségét tanúsítja, hogy tiszteleti tagja volt az NDK, az NSZK, az osztrák és az Amerikai Kémiai Társaságnak. Ugyanakkor zseniális meglátásából mások húztak hasznot. Természettudós sorsok... E héten Reményik Sándor A sorsváró madár című versével búcsúzom. A nap leszállt, rá megzendült az erdő Alkonyi kórusa Egyszer, utolszor még, az éj előtt Halk szárnysuhogás kelt a fák között. Kerengve, lassan Fészekre rebbentek a madarak. Egy fenyőágon ült egy kis madár Némán, kő mereven, Szürkén gubbasztó kicsi szfinksz gyanánt. És meg se moccant Közelgő lépteimnek dobájára Előtte álltam, lehajoltam hozzá: Vájjon mi lelheti?! így, ültőhelyében meghalt talán? Kitellett tőle, Oly döbbenetes, olyan furcsa volt. De élt. Kicsi szeme Ha bágyadtan, ha tompán is, de fény lett, S nézett, nézett merőn valahová, A sorsát várta tán, S én jöttem, mintha sorsa lettem volna. Ó, sose volt még sors ily tehetetlen, Ilyen ügyefogyott. Tanakodtam, hogy mit is kezdjek vele: Ha fészekből hullt, hogyan tegyem vissza ? Ha szárnya törött, szárnyra hogy kapassam? Elpusztul, hogyha magammal viszem. Elpusztul akkor is, ha itt hagyom. Keserves volt nekem e sors szerep Félénken kinyújtottam a kezem. Úgy véltem, ha már egyéb nem telik Tőlem, legalább megsimogatom. Akkor rezzent s elugrott. Két lépést ugrott csak a fűbe el, Ott gunnyasztott tovább. S a sorsát nézte, nézett engemet Szent Ferenc zengő, hallelujás nyelvén Szerettem volna hozzá szólani S nem jött ajkamra szó. Legyintettem lemondón, szomorún Otthagytam kis madártestvéremet Sorstalan sorsa voltam én neki, De sorstalan sors az én sorsom is. Sem elzúzni, sem fölemelni nem tud A tehetetlen, az ügyefogyott, A gyáva kéz! Maradok kiváló tisztelettel Kelt május 19-én, a forrásvizek napján Állong még egy kicsit a jámbor hajnali köd „Könnycseppek hullanak kinyílt bíbor száján”