Népújság, 2023. július (75. évfolyam, 147-172. szám)

2023-07-26 / 168. szám

10 NÉPÚJSÁG MŰVELŐDÉS 2023. július 26., szerda A Bolyai-kutatás mellékterméke: az erdélyi erdészettörténet gyöngyszeme Oláh-Gál Róbert A Bolyai-kutatásnak sok értékes mellékterméke ismert: Bolyai Far­kas drámái a színháztörténet érde­kes és értékes epizódja; Bolyai Farkas gyászbeszédeit, írásait a magyar irodalomtörténet is számon­­tartja; Bolyai Farkas kemen­cekészítése a műszaki tudományok történetét gazdagítja; Bolyai János nyelvészeti kutatásai a magyar nyelvészetnek is érdes színfolt­jai; Bolyai Farkas emlékeiből is­mert a Horea-féle vérengzés, és megélte az 1848/49-es forradalom és szabadságharc marosvásárhelyi zűrzavaros napjait is, amikor is a ro­mánok feldúlták és kifosztották Ma­rosvásárhelyt. (Igaz, ezt Bolyai Farkas a rá jellemző diogenészi nyugalommal szemlélte, szóba állt a felbőszült és részeg mócokkal, ami akkor igen figyelemre méltó volt, mert a korabeli marosvásárhe­lyi intelligencia nem beszélt romá­nul, és a Bolyai udvarán készített birkapörkölt-vacsorára Farkast is meghívták, és az öreg professzor feljegyezte, hogy soha életében nem evett olyan finom birkapörköl­tet.) Nos, az egyik kevésbé ismert dolog, ami még a mai napig sincs feldolgozva, egy olyan erdészeti szakkönyv, amelyhez csak a Bolya­­iak után kutatva, illetve az erdészet­történeti kutatók juthatnak el. Ráth Ignácnak az 1828-ban Nagyszeben­ben kinyomtatott erdőtérképészeti módszertani német nyelvű szak­könyvéről van szó Ennek a műnek a létezéséről a szakavatott erdészettörténészek tud­tak, keresték is, de sikertelenül. Jó­magam éppen a Bolyai-kutatás melléktermékeként akadtam rá, és nem Nagyszebenben, ahol az erdé­szettörténészek keresték, hanem Kolozsváron, a Lucian Blaga egye­temi könyvtár különgyűjteményé­­ben, a régi könyvek és nyomtat­ványok részlegén. Miért is érdekes ez a dolog, és miért untatom az olvasót a könyv hátterének ismertetésével? Messziről kell kezdenem, azért is, mert Bolyai Farkas életpályájá­nak a mélyebb megismerését is szolgálja. Ráth Ignác a Selmecbá­nyai Erdészeti és Bányászati Egye­tem első adjunktusa, kiváló szakember volt. Azt már egyetlen­egy Bolyai-monográfia sem em­líti, hogy Bolyai Farkas édesapja, Bolyai Gáspár (a nagy családfán VII. Gáspár) szerette volna, ha Far­kas fia Selmecbányán montanisz­­tikumot tanul, ami lényegében erdé­szeti-bányászati mérnököt jelentett a korabeli szóhasználatban. Ez ak­koriban Dél-Erdélyben, ahol az ősi Bolyai család élt, igen jól jövedel­mező, biztos állást jelentett. A va­gyonvesztett Bolyai családnak igen jól jött volna, ha Bolyai Farkas Ve­respatakon vagy Zalatna vármegye valamelyik nemesfémbányájában lett volna bányafelügyelő vagy bá­nyamérnök. Itt egy kis kitérőt kell tennem. Oláh Anna megjelentetett egy könyvet „Tanár Bolyai Farkas em­lékkönyvi levélkéi” 1795-1799 címmel. A bevezetőjében a szerző idéz egy Bolyai Farkas édesapjától, Bolyai Gáspártól 1794-ben keltezett levelet­. Sajnos tévesen olvasta ki azt a szót, hogy montanisticum­, a szerző classicumnak olvasta. (Lásd a mellékelt képet: a szó a kiszakadt papír alatt van.) De annak nem is volt értelme, hi­szen világos, hogy egy olyan gya­korlati gazdatiszt, mint Bolyai Gáspár, nem akart a fiából „böl­csészt” nevelni, mert az a biztos éhenhalást jelentette volna a 18. század végén. Tény, az ősi magyar, közel 700 éves bolyai Bolyai családnak ál­landó anyagi gondjai voltak, miután az önálló erdélyi fejedelemséggel együtt elvesztették a földbirtokaik legjavát és az azzal járó befolyásu­kat is. Ez nekünk azért is érdekes és fontos útmutató, mert ezért a család állandó frusztrációban élt. És itt azt az igen fontos kitérőt teszem, hogy Bolyai Farkas nem azért nem küldte János fiát Göttingenbe Gausshoz, mert Gauss nem válaszolt neki, hanem azért, mert az ő felfogásában is pálfordulás történt: arra gondolt ugyanis, hogy ha fiából Gauss ki­váló matematikust farag, akkor Bo­lyai Jánosból Erdélyben maximum matematikaprofesszor lehet egy jobb református kollégiumban (ami csak Nagyenyeden, Székelyudvar­helyen és Marosvásárhelyen volt, és a református konzisztórium nevezte ki a professzorokat). De ha a fia el­végzi a katonai akadémiát, és pél­dául hadmérnök lesz, ezredesi rangfokozattal, akkor az az akkori erdélyi professzorok fizetésének akár a 20-szorosa is lehet, ami ugye a feudális korban nem csekély (de a mai világban sem elhanyagolható). Ezért udvarolta ki Bolyai Farkas a fia számára az erdélyi arisztokráci­ától a katonai akadémián való tanít­­tatási költséget (ami akkor is egy központi fekvésű marosvásárhelyi kőház ára volt, közel 8000 rénes fo­rint). Tehát a bolyai Bolyai család tör­ténetében nem szabad, figyelmen kívül hagyjuk a jól fizetett állás megszerzésének kulcsfontosságát, így jutunk el és értjük meg, hogy amikor 1820 körül meghirdették a kincstári (kamarai) erdők főfel­ügyelői állását, akkor a Bolyában élő Bolyai Antal azonnal értesítette a Marosvásárhelyen élő professzor bátyját, és felszólította, hogy ezt az állást Bolyai Farkasnak meg kell pályázni! Ugyanis a főfelügyelő fi­zetése a következő volt: 1500 ezüst forint, kincstári lakás, hivatalos utakra 6 ezüst forint napidíj, termé­szetben 100 mérő búza, 200 mérő zab, 30 szekér széna, 30 szekér szalma, 36 öl tűzifa és 56 veder bor. Nos, a pályázat lebonyolításának a története és eredménye érdekes színfoltja a korabeli Habsburg-biro­­dalom működésének. Sok nagy­nevű arisztokrata is pályázott, számos felkészült és kevésbé felké­­ sz­e­n t­r­á­n­c­tur &rrrt­fa<$cti £ unb­­ Bdt&ffjmrag <25itu«tione=3ei$nung/ s­e­r­fl Pa­rtirunß ««SW­e­t­o­t>­t,­ ­ «feigen 9hițaR»tnbtMgm auf ten Strafen * unb SJergba«, auf arognoßiftt harten, tc :c m Nyíllal bejelöltem a kritikus szó (Montanisth­umot) elejét és végét3 mit w>r­ i­alid­er Shacfficht auf ííuímitttluRa einer j»c«fmägigm SRit 1 Äurffr 2dfcl, szült jelentkező. Ezt sokan megír­ták, de tévesen, ezért szeretném ezt a dolgot pontosítani. Bolyai Farkas is komoly tanulmányba kezdett az erdészet területén, és írt is egy mun­kát, mely az utókornak e címmel maradt meg, hogy „Bolyai Farkas csonka erdészeti munkája”. Sokan azt állították, hogy ez a magyar er­dészet első magyar nyelven kiadott műve. De sajnos ez az állítás sem állja meg a helyét. Az viszont igaz, hogy Bolyai Farkas ez irányú kuta­tása a matematikai irodalomban el­indított egy nagyon fontos kutatási témát, nevezetesen a legsűrűbb el­helyezések témakörét. Bolyai Far­kas­ azt a nagyon érdekes kérdést vetette fel, hogy ha adott egy - pél­dául téglalap alapú - földterület, akkor hogyan kell facsemetével úgy beültetni, hogy a lehető legjobb el­helyezést kapjuk, a legtöbb fa növe­kedjen a területen, a legsűrűbb elhelyezéssel. Természetetesen az adott terület lehet trapéz, négyzet, kör alakú is, általában azokat adott átmérőjű körökkel kellene a legsű­rűbben kitölteni (ez az adott fafajta koronáját jelentheti). A mai mate­matikai irodalomban egy nagyon nehéz kutatási terület: ha az adott terület véges, akkor diszkrét mate­matikai témakörbe tartozik ennek vizsgálata, ha végtelen (mert a ma­tematikusok nagyon szeretnek álta­lánosítani), akkor már az optimalizálás operációkutatási té­makörébe tartozik. Persze a matematikatörténészek vitatkoznak azon, hogy ezt a na­gyon fontos kutatási területet Bo­lyai Farkas indította-e el, vagy más (holland, francia vagy német) mate­matikusok érdeme. E sorok írója is azon a véleményen van, hogy saj­nos nem Bolyai Farkasnak tulajdo­nítják, mert a Bolyaiak kutatási területeit és eredményeit a világ csak nagy késéssel ismerte fel. De térjünk vissza Bolyai Farkas erdész-főfelügyelői pályázatához. Sokan azt tartják, és meg is írták, hogy a pályázók közt Bolyai Farkas volt a legintelligensebb és legfelké­szültebb jelentkező. Sőt azt is meg­írták és mélyen elemezték, hogy a Habsburg-birodalomban azért nem nyerte el Bolyai Farkas ezt az igen jól jövedelmező állást, mert refor­m Oláh Anna: „Tanár Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi” 1795-1799, Budapest, 1996, Testamentum Bolyai (sorozat, 1. köt.), p. 17­7 A montanisticum szó értelemzését lásd: D. Schedel Ferencz: Műszótár, 1843, Pest. . 3 Az eredeti kézirat lelőhelye: MTA Könyvtár és Információs Központ, Budapest, Bolyai-kéziratok, KK 23/16. * https ://hu. wikipedia. org/wiki/Christian Doppler mátus vallású volt (és tudvalevő, hogy a Habsburg-birodalomban a katolikusokat jobban kedvelték). És azt is megírták (többek között én is), hogy egy ismeretlen, névtelen egyén, a galíciai származású Ráth Ignác nyerte el az állást. Hát ezért kezdtem én is komolyabb kuta­tásba, hogy kiderítsem, ki is volt ez a Ráth Ignác, aki Bolyai Farkast ebben a pályázatban így megelőzte. Nagy meglepetésemre az derül ki, hogy az akkori Magyarország talán legképzettebb erdésze volt. Azt nem tudom, hogy magyar ajkú volt-e, mert németül tanított és írt. Nagy valószínűség szerint nem tu­dott magyarul, legalábbis erre nem kaptam pontos adatot. És megint kell tennem egy fontos erdészettörténeti kitérőt A Habsburg-birodalom magyar­országi tartományában talán az első, nyugat-európai mértékkel is világhírű egyetem a Selmecbányai Egyetem volt. Elég, ha megemlí­tem, hogy ott tanított az első, máig nagy jelentőségű világhírű fizikus, Doppler­. De a Selmecbányai Egyetem első professzora és így a magyar erdé­szeti oktatás atyja a német ajkú, Göttingenben tanult Wilkens Dávid volt. Ő egyedül volt az egyszemé­lyes intézet és professzorátus Sel­mecbányán. Mikor már kezdett növekedni a hallgatóság létszáma, Wilkens Dávid nem bírta egyedül az oktatást, és kérte őfelségét, Mária Terézia császárnét és magyar királynőt, méltóztasson még egy adjunktusi állást finanszírozni a Selmecbányai Egyetemen. A ki­rálynő kegyes volt, és jóváhagyta az adjunktusi állás létrehozását. És akkor Wilkens kiválasztotta a legki­válóbb hallgatóját, Ráth Ignácot, és előléptette adjunktusi fokozatra. Ám ahogy az lenni szokott, jöttek az irigyek, és néhány évre rá meg­szüntették az adjunktusi posztot, és Ráth Ignác Galíciába került erdész­felügyelőnek Röviden a címet így fordítom magyarra: Hozzájárulások és egy­szerűsítések az erdőtérképészeti módszerhez Most már csak abban remény­kedhetünk, hogy egy németül jól tudó, és a régi iratok iránt érdeklődő erdőtörténész feldolgozza Ráth Ig­nácnak ezt a máig lappangó művét. Irodalom: 1. Ráth Ignác művének szó sze­rinti fordítása: Hozzájárulások az egyszerűsítés és javítás érdekében, a helyrajz megfelelő megállapításá­ról erdőtérképezési módszerben együtt néhány közúti és bányá­szati alkalmazás, geo­gnosztikus térképeken Bon Ignatz Rath, f. Bergrath és erdélyi erdő főfelügyelő 1 db rézlemezzel kissé Benigen Pál Nagyszeben, Sa­muel Filtshh nyomta 1828-ban. 2. Oláh Anna: „Tanár Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi ” 1795- 1799, Budapest, 1996, Testa­mentum Bolyai (sorozat, 1. köt.). 3. D. Schedel Ferencz: Műszótár, 1843, Pest. ■ 4. Leipold Ádám: Megemlékezés Ráth Ignácról (7-1827) halálának 170. évfordulója alkalmából.. Erdé­szeti Lapok, 1998. június m­a­t 3­3 n <* t. Sergraff und fi­b«nbütgli$rn 3erf* * Obee*3»»fP*«fer* e gebrmft bei Samuel 1­8­2­8. geruunnfUM/ Ráth Ignác eredeti műve, mely máig sincs feldolgozva és értelmezve. Feldolgozása akár egy PhD-dolgozat is lehetne

Next