Népújság, 2023. július (75. évfolyam, 147-172. szám)

2023-07-01 / 147. szám

6 NÉPÚJSÁG______________________________________________________ MÚZSA ________________________________________________2023. július 1., szomba Óriásportrék - több ezer kilométer Most nézzük a fotós szemszögéből. Az eseményt már egy előző Múzsában ismertet­tük. Június 13-án Budapesten felavatták a Magyarság Háza Galériát, a megnyitón egy különleges látványvilágú tárlat fogadta az ér­deklődőket. „Kossuthdíjasok” címmel kül­honi magyar Kossuth-díjas írókról művészekről készült nagy méretű portréfotó­kat állítottak ki, 14 kitűnő portrét. Az ember­ség, a szellem ereje, melege sugárzik a hatalmasra nagyított arcokról, tekintetekből. Boráros Imre (színművész, rendező, éne­kes, Felvidék), Csíky András (színművész Erdély), Dráfi Mátyás (színművész, Felvi­dék), Duba Gyula (író, szerkesztő, Felvidék) Ferenczes István (költő, író, műfordító, szer­kesztő, Erdély), Király László (költő, író, mű­fordító, Erdély), Kovács András Ferenc (költő,­esszéíró, műfordító, Erdély), Szarka Gyula (énekes, zeneszerző, zenész, Felvi­dék), Szarka Tamás (énekes, zeneszerző, költő, Felvidék), Szilágyi István (író, szer­kesztő, Erdély), Tolnai Ottó (író, költő, szer­kesztő, Vajdaság), Tőzsér Árpád (író, költő, műfordító, Felvidék), Vári Fábián László (író, költő, műfordító, néprajzkutató, Kárpát­alja), Végel László (regény-és drámaíró, es­­­széista, Vajdaság) arcképe vonja magára a fi­gyelmet. „Tizennégy arc, sok száz vers, novella, regény, epizód és főszerep, koncert, megszámlálhatatlan tánc és redő, összesen eddig­­ több mint egy ezredévnyi életút” - írta róluk a kiállítás katalógusában Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója. A díjazottak portréit Tordai Ede (Erdély), Bíró István (Erdély) és Oriskó Norbert (Fel­vidék) fotóművészek készítették. Három fotós, de a feladat nagyja Marosvásárhely ki­váló EFIAP fotográfusára, a Barabás Miklós Céh-tag Tordai Edére hárult. Akit nem hiába tartanak száguldó riporternek is, ha kell, rali­zik is, sok száz kilométert is megtesz egy jó felvételért. Ez esetben kivételesen nagy erő­próbát kellett teljesítenie, rövid határidős, nagy távolságokat átfogó munkával bízták meg. Vállalta, bízott önmagában. És milyen jól tette, lenyűgöző az eredmény. És mint mondja, a két hét alatt, amíg a 12 portrét el­készítette, több ezer kilométert autózott, szer­vezett, cipekedett, fáradozott, izgult is jócskán, de nagyszerű egyéniségekkel ismer­kedett meg, sok élménnyel gazdagodott. Vol­tak olyan alanyok, akiket itthonról már ismert, de olyanok is, akikkel először találko­zott. Egészen idősek meg fiatalabbak is, de mindannyian kedvesek, allűrök, szeszélyek nélküliek, pozitív hozzáállással segítették a Kovács András Ferenc portréja portrézás sikerét. Volt nap, hogy kétszer kel­lett megfordulnia Szlovákiában, Boráro Imrét például két előadás közti szünetben si­került kamera elé állítania. Mindenik portrénak külön története van Nem csak az arcokat hozták közel a közelké­pek, lelkileg is hamar azonos hullámhosszt tudott kerülni a megörökített kiválóságokká A képek a Kiss Beatrix (Magyarország) ter­vezte, rendezte kiállítások tükrök által meg­sokszorozódva, padlószintről, plafonra visszavetítődve hatványozott intenzitássl hatnak a közönségre. Elismerés, gratuláció i­leti a fotósokat, érdemes felkeresni a galéria A Kossuthdíjasok című fotókiállítás jú­nius 14-e és augusztus 20-a között a hó minden napján ingyenesen látogatható IC 18 óra között. (N.M.K.) A „kossuthdíjasok” kiállítás megnyitóján Fotó: Tordai Ede Fotó: Tordai Ed ÁMOR NYU­LA jQué horas­son, mi corazón? Bölöni Domokos A bódé mögött mérsékelt lánggal ég az üst alatt a száraz rőzse Jaj, Hullán­a miről álmodozott, jajaj, Hogy menő a vállalkozása. Mint annak a csajszínak, ki a pirinyó tűzhely mellett nagy­anyjától leste el, miképp válik néhány szegé­nyes alapanyagból aromás-ízes gasztrocsoda. Aki már valahol a világ közepedes közepé­ben, mint lángálló szerelmes szívét, dalolva működteti a bizsu gourmé éttermet... A saját alkotását! És bűvöli ősízeivel a túlfinomult ízlésű elit vendégseregeket... Akkor még kapd­ el csajszi volt ez a Hámor Juli. ¿Qué horas­son, mi corazón? Hoppá, de most nyúlpaprikást készít, és még sokáig, mindörökké Hullám­a Mert hát mit tudhat az ember a nyulakról. Egy képes újság szerint a nyúl valamikor régen kifogástalanul bátor állat volt. Például a középkorban, ha egy nyúl meglátott egy páncélos vitézt, övében buzogánnyal, vállán bárddal, egyáltalában nem szaladt el. Sőt leült, és gúnyos mosollyal nézte a páncélos vitézt. Ha pedig a vitéz támadólag közeledett feléje, a nyúl egyet-kettőt ugrott, azután megint leült, és megint gúnyosan mosolygott. A jesz, a régi görögök és rómaiak, vala­mint a középkori népek a nyulat még igen bátor állatnak tartották. Bátorságát a nyúl akkor vesztette el, amikor Schwarz Berthold föltalálta a puskaport. Ettől kezdve a nyúl bá­torsága a lőfegyverek tökéletesedésével pár­huzamosan csökkent, s fokozatosan süllyedt a nyúl a gyávaságnak, az erkölcsi züllöttség­­nek arra a fokára, hogy ma már fegyvertelen kis állat létére nem szégyell egy nagy dupla puskás vadász elől megfutamodni A cikk hozza a díjnyertes belga óriás szí­nes fotóját. Apró betűkkel ott alul: Nagy Lajos, és zárójelben 1928. Az ilyesmiket Hu­llánna nem szokta elolvasni. iQue horas­son, mi corazón? Persze később már nem izgatták a nyulak Csak egy, feltehetőleg Ámor Gyula. A párkeresőben lelte. Tisztességes szán­dékú fiatalember megbízható partnert keres közös vállalkozás indítására. Jelige: AMOR NYILA Hullám­a sokáig képzelődött a lángossütő mellett erről az Ámor Nyiláról. Szép barna férfi, hiszti latin­ ámérigó. Nem azonnal, csak erotikus álmai követelőzésének engedve írt a jeligére. Azt írta Ámornak, hogy Me gustas tu, itt van tél borongo no verano. Talált egy Józsit, aki kéthetente jött át, haza, s miután szerencsésen átért, vagyis nem kobozták el a szajrét, félrehúzott a kanyarban megbúvó bódéhoz, ahol Hullánna bizony erős erdélyi kisüstit is „forgalmazott” (átlép­tek az odaátiak bratyizni az ideátiakkal), na, s ez a Józsi hozott egy cédét, oszt azt hallgatta Hullánna, nem volt éppen olyan ábrándos, mint a Lambada a román forradalom napjai­ban, de hosszú volt és nagyon pattogó, amivel bizti, hogy le tudná venni a lábáról az Ámor Nyilát. Ez a Józsi feszt és mindig beajánlkozva ott durumolt Huliánna körül. Pl. önzetlenül aján­dékozott minimális feláron zsebtelcsit, s ő fe­dezte fel azt is, hogy Ámor Nyila egy másik lapszámban megadja az e-mail-címét. Fordítsd le, hogy szeretlek én, jöjj vissza hozzám, kérte Huliánna. Az meg röhögte: Szeretlek én, mars el a háztól. (Merthogy ez megy a buliban.) De azért térült-fordult, sef­­telt-gejtelt, valakivel megrittyentette a fordí­tást. Meg is írta Ámor Nyilának Huliánna: Te amo, vuelve a mi, quiero besar febrilmente tu boca, así Hora la nota, sin ti hay inviemo sombrio y no más verano. Ámor Nyila mit gondolhatott, vette a lapot, jött a válasz: Én kapom meg, te van nyelved te is­zeretek en joj visa hoza­m... És Hullánna: Igen, igen, szerelmem. Sze­retném lázasan csókolni a szád!... Úgy sír a nóta, nélküled borongós tél van, és nincs többé nyár... . Qué horas son, mi corazón? Elárasztotta szerelmét vallomásával Mennyi az idő, szívem? Te lo dijo bien cla­­rito, elmondtam szépen, érthetően: Doce de la noche en la Habana, Cuba Éjfél Havannában, Kubában. Once de la noche en San Salvador, el Salvador - Este ti­zenegy San Salvadorban, Salvadorban. Once de la noche en Managua, Nicaragua - Este ti­zenegy Managuában, Nicaraguában. Mennyi az idő, szívem? Me gustas Tu, Me gustas Tu, Me gustas Tu, Me gustas Tu. Szeretem a repülőket, akárcsak Téged. Me gusta viajar, me gustas Tu. Szeretek kirán­dulni, akárcsak Te. Me gusta la mariana, me gustas Tu. Szeretem a reggelt, akárcsak Téged. Me gustas la viento, me gustas Tu. Szeretem a szellőt, akárcsak Téged. Me gus­tas sonar, me gustas Tu. Szeretek álmodozni, akárcsak Te. Me gustas la mar, me gustas Tu. Szeretem a tengert, úgy, mint Téged. Que voy a hacer (3x) - Mitévő legyek? Je ne suis pas, nem tudom. Je ne suis pas, nem tudom. Je suis perdu. Elvesztem. Mielőtt végleg elveszett volna, érkezett a telcsijére még egy levél. „Bérbe vettem a volt nyárváradi állami mezőgazdasági vállalat gazdasága istállójá­nak egy részét. Szeretnék egy sikeres nyúlte­­nyészetet telepíteni. Élőállat-export lesz a profilunk. Tőkeerős társakat keresek.” (Lak­cím, bankszámlaszám.) Groma Gyula A bódé mögött mérsékelt lánggal ég az üst alatt a gazos rőzse. Ez a Józsi úgy átverte szegény Julát, de úgy, de úgy. Feleségül vette, lakodalomra nem tellett, de a bódé mögé kiszuperált sze­relékeket hozatott a közeli falu romos kultúr­­házából: két kecskelábú asztalt, a leltárból rég leírt karosszékeket. Intézett szilvapáleszt, két hordó sört, szám­talan pancsolt borokat - és persze az üstben rotyogott az ürü-nem­ látta erdélyi berbécsto­­kány. El is jöttek a vendégek, csak Julának nem volt ott senkije, mert a megbeszéltnél egy héttel korábban tartódott. Józsi azt mondta: el kell tűnnie, behívót küldtek a ro­mánok, pedig akkor már nem is volt kö­telező a sorkatonai szolgálat, de Jula mit tudta - és megtartották sietve... Se házasságterem, se pap, csak a buli - buzgón bömböldélt egy für­tös dídzsír, vadul tekiherozott, még az ég is belaskásodott... Oké na, jól mulatott a tisztelt vendégsereg. Zsebbéli haverok, szürkék és setétek, tollas üzletfelek, jámbor határőrök, főnökök és beosztottak, válogatott lotyók, egy-két falusi elöljáró, szóval mindenki. Hajnalban azt mondta Józsi, nem háljuk , mert úgyis már ezerszer elháltuk, húzok , mert ha elkapnak, nekem zsák­. És eltűnt. Jula nem is emlékszik, végi kivel nászolta el az eseményt. Józsi egyáltalán nem bajlódott a „tárgynye­reményekkel”. A borítékokat viszont magá­hoz vette. Visszatérek, ha elmúlt a dzsuva,­­ nem lesz már vészhelyzet Nevadában, kan­gott, miközben puszikálta az ő (ezúttal)­­ sem hált menyasszonyát... De elvitte a borítékokat, egytől egyis Vagyis egyet nem. Pompás, csipkézett szél rózsaszín kaverta. Ez a te nászajándékod tőlem, dugd a... kebeledbe, és ki ne bonts­ csak ha feljött már a nap... . Qué horas­son, mi corazón? Ennek éppen öt esztendeje. Kavargatja a nyúlpaprikást, kezében az ir kála a corazón csacskaságaival, és igen, meg­őrizte: ott a csipkésbugyigó-szín nászhordozó, a kedves boríték is. Józsi sosem került elő - talán majd, ha sza­badul, állítólag... Kisstílű szélhámos, ócsk házasságszédelgő. Lehet, hogy fűben mázas, írt annak a Gyulának, hogy neki ninc pénze, de ő az, aki... Me­guszas Ta. Már nem vár semmit. Senkitől. A bódé mögött mérsékelt lánggal perel végzettel az üst alatt a gazos rőzse. Jula a nyúlpaprit kavargatja. Csúfondárosan pattognak a száraz ágai nótájuk sziszegve száll a levegőbe. Gráma Gyula, Gráma Gyula, szíven talá Hámor Jula? Gráma Gyula, Gráma Gyula, nem talá meg Hámor Jula... Tűzbe a dalos irkát, S a Józsi „nászi” borítékját. Mennyi az euró benne? Semennyiszer ugyanannyi. Jönnek a fáradt szondások estefelé. Olaj találtak, közel a fúrótorony. Minek érzik az illata, Jula te? Gyertek már, finom a nyúlpaprikás. Ó, hogy a fene enné meg. A tűz pokoli lángjába minden. Józsi nászi ajándéka. Kurvaszínű bugyigóban, elsárgult újságpa­píron: Qué horas son, mi corazón?”

Next