Népújság, 2023. december (75. évfolyam, 275-294. szám)

2023-12-29 / 294. szám

© NÉPÚJSÁG ___________________________________________________SZILVESZTER __________________________________________ 2023. december 29., péntel A természet kalendáriuma (DXCVII.) Kiss Székely Zoltán Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával fodros hátán mindent, ami volt. esdö várakozások meddőségét, kulcsoltkezű, hasztalan imákat, írta volt Dsida Jenő egy Hideg téli estén, az 1928-ban megjelent Leselkedő magány című kötetében Hópárnás nagy fenyők alatt üljünk le a törpék közé, burkolózzunk a hallgatásba s hunyjuk le félig a szemünket S míg csillagok kezdenek pislákolni, töprengjünk az eljövő felől, hogyan kellene megszólalni? S mindent élelről kezdeni? Mindent élelről kezdeni? Kérdésem A természet kalen­dáriuma 2023. esztendei utolsó levelében a tied is, kedves Olvasóm. Hát próbáljunk meg válaszolni rá! A fák levelei tavasszal újra kihajtanak, és ősszel újra le­hullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz, és újra jön tél. Es­te természetesen azt mondod erre, hogy nem is le­hetne másként, mert így van ez jól - Wass Albert intelmét olvasom. - Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? S ha nem is kezdi újra életét, de minden évet új fogadal­makkal kezd a legtöbb ember. A legfőbb rugó: a boldogság, az öröm keresése. Nem sóvárog-e örömet élvezni mindenki? Nem azért küz­­denek-e az emberek, hogy föltalálhassák és megszerezhes­sék... - kezdi Ábránd című esszéjét az akkor tizenkilenc éves Szendrey Júlia - ...sorsom megáldott boldog szere­lemmel, ez állandó örömök egyetlen, kifogyhatlan forrásá­val — e sorok először a pesti Életképek 1847. december 5-i számában jelentek meg.­­ Mint szellőtől elkapott virágillat borít el, mint oltár lángjából lepattant szikra gyújt áldás­ként és fölmelegíti szivünknek az évek és a világ érintései alatt elhidegülő dobbanásait. 195 éve, 1828. december 29-én született Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia író, költő, aki először fordította magyarra a nagy dán mesemondó, Hans Christian Ander­sen műveit: Borsószem hercegkisas­­­szony, A kis hableány, A császár új ruhája, A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A kis gyufaáruslány... Valamikor karácsonykor kaptam ajándékba az első, növényekről szóló könyvemet, édesanyám óvott kincsét, A növények csodálatos élete címűt. Ezt a címet az a csodálatos növénybiológiai könyv viseli, amelyet egy fiatal bará­tom, Greguss Pál főiskolai tanár írt, s amely pár hónapja ijesztgeti a könyv­kedvelő magyarokat a kirakatokban. Csakugyan szittyaijesztgetésre való könyv, nyalábos negyedrét, majd hatod­­félszáz oldalas, s négyszáznál több il­lusztrációja miatt — az is majd mind a szerző kezemunkája — húsz pengőn felül van az ára. Ez bizony detektívregény­­nek is sok volna, hát még tudománynak! S méghozzá botanikának, amitől min­den rendes embert úgy elriaszt az is­kola, hogy még álmában is beleizzad, ha nem tud előle elszaladni! - így no­szogatott a két világégés között Móra Ferenc a könyv elolvasására. 134 évvel ezelőtt, 1889. december 31-én született a könyv botanikus szerzője. Az aradi ta­nítóképzőben, majd a budapesti és a prágai egyetemen végezte tanulmá­nyait. A budapesti tudományegyetemen doktorált 1919-ben. 1927-től Szegeden a Tanárképző Főiskolán, majd 1940- től a Ferenc József Tudományegyete­men tanított. Éveken át volt az egyetem Szegedi Füvészkert igazgatója. A két világháború közötti időből származott nagyapám féltve őrzött Világatlasza is. Egyik szerkesztője, Littke Aurél geográfus szintén az év utolsó napján, 1872-ben szü­letett. Titkára volt a Földrajzi Társaságnak, 1913-tól szer­kesztette a Földrajzi Közleményeket Kogutowicz Károllyal együtt. Teleki Pál 1918 őszén, a katonai össze­omlás időszakában már felvetette a béke-előkészítő munká­latok megszervezésének a szükségességét. Négy földrajztudós, az előbb említettek mellett a negyedik Bátky Zsigmond, elhatározták, hogy olyan néprajzi térképet szer­kesztenek, amely minden korábbinál pontosabban mutatja be a történelmi Magyarország néprajzi viszonyait - írja Hajdú Zoltán A magyar földrajztudomány és a trianoni békeszerződés című munkájában. Ebből nőtt ki a híres Vörös térkép. Littke a budapesti „ostromtól megviselt ideg­zete” következtében 1945 októberében öngyilkos lett. December 31. Szilveszter napja. Valamiért elharapózott az emberiségen az az őrület, hogy szilveszterkor mindent szabad. Rióban durrognak a legjob­ban, New Yorkban a Times Square-en másfél tonna konfettit zúdítanak a másfél millió ott mulató fejére a tizenkettedik kongatáskor. Szilveszter, illetve újév napja az egyetlen idő­szak, amikor Magyarországon bizonyos tűzijátékok házi használata engedélyezett. Talán a telhetetlen emberiségnek a pezsgődugó pukkanása nem elég. Délután kezdődik a dur­­rogtatás, és éjfél körül már úgy hallhatja a városi és a falusi ember is, mintha ostrom alatt volna, megállás nélkül ropog­nak a petárdák. Mindenki számára fárasztó, és sokan van­nak, akiket ez kifejezetten zavar - írta volt az égő piros nyelvű pulikutya címerállat a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület egyik alapítója, Vásárhelyi Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmuzeoló­gusa az Élet és Tudomány 2020-as utolsó, 51-52. összevont számában. - És most képzeljük el a kutyákat, melyek nem értik, miért változott a máskor kutyaugatástól izgalmas éj­szaka elviselhetetlenné a zajtól. 2023 utolsó napja, 2024 első napja. Majdnem negyedszá­zad pergett el ebből a XXI. századból. Háborúk, válságok, természetrombolás. „ Minden nemzet, minden család, sőt minden ember meg­­hasonlott önmagával. Az emberiség a középkor óta nagyot nőtt, s még mindig a középkori öltözet van rajta, imitt-amott megfoltozva és kibővítve ugyan, de ő mindazáltal más ruhát kíván, mert ez így is szűk neki, szorítja keblét, hogy alig vehet lélekzetet, s aztán szégyenli is magát, hogy ifjú létére gyermekruhát kell viselnie. így van az emberiség szégyen és szorultság között; kívül csendes, csak egy kissé halvá­nyabb a szokottnál, de belül annál inkább háborog, mint a vulkán, melynek közel van kitörése - mintha csak most írta volna egy lázadó ifjú. Ifjú ember írta valóban e sorokat, de egy és három fertály százada­­ Petőfi Sándornak hívták. 201 évvel ezelőtt, január elsején született. A január 1-jei évkezdés szokását a rómaiaktól örököltük - írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában - (..JA consulok „évet nyitó” hivatalba lépésének ideje... egészen i. e. 153-ig március idusának tájára esett, csak azt követően helyezték át január 1-jére. Mindazonáltal a római szokások tanúsága szerint bizonyos évkezdő jellege január 1-jének is régóta megvolt. A kettősséget végül is Julius Caesar naptárreformja szüntette meg i. e. 46-ban. Ezután került a római újév vég­legesen január 1-jére. 51 évvel ezelőtt, 1973. január 2-án bóklászott el végleg mennyei mohaországába Boros Ádám, a legnevesebb ma­gyar mohász. Talán utolsó expedícióján, 1972 júniusában volt alkalmam találkozni vele a Tordai-hasadékban. Bota­nikaprofesszorom, Csűrös István vendégeként látogatta meg a hasadék híres-neves forrásmohatelepeit. 1922-1957 között az 1915-ben létrehozott Gyógynövény Kutató Inté­zetben dolgozott, 1945-54 között igazgatóként. Nevéhez fű­ződik a gyógynövénykutatás és -termesztés háború utáni újjászervezése Budakalászon. Legkedveltebb szakterülete a mohászat volt. A Magyarország mohái (1953), majd az élete főművének tartott, külföldön is nagy elismerést szer­zett Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája (1968) máig alapműveknek számítanak. Egész Európára vonatkozó mohaspóraatlasz elkészítését tervezte; ennek a Kárpát-me­dencére vonatkozó része készült el, de már csak halála után jelent meg 1975-ben. Élete során 730 publikációt készített; ezek között kiemelkedő jelentőségű 51 kötetes terepnapló­­sorozata, a Florisztikai jegyzetek. Államilag védett herbá­riumát (130 ezer mohamintával és 63 ezer virágos növény­­lappal) halála után a Természettudományi Múzeum Nö­vénytára vásárolta meg. Adjon Isten, ami nincsen Az új esztendőben­ így énekelt Arany János Rég elmúlt időben. Adjon Isten, ami nincsen Én sem kérek másat, Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz Semmi magyarázat. Benedek Elek: Újesztendei énekét hívom most segítsé­gül év eleji jókívánság-mondásomhoz. Minden ember maga tudja, Mi néki hiányos, Azért kérte azt, mi nincsen, A jó Arany János. Ami megvan, bolond kéri. Meg a telhetetlen, Kérjük hát csak, ami nincsen Egyezzünk meg ebben. Kevés a van, sok a nincsen Ma is, miként régen De a sok közt, hogy egy nincsen Rettentő nagy szégyen. Nincs szeretet a szívekben Ez a legfőbb nincsen, Szeretetet a szívünkbe. Ezt adjon az Isten! Békés, boldog, szeretetteljes új esztendőt kívánva, mara­dok kiváló tisztelettel. Kelt a 2023. esztendő utolsó péntekjén, Tamás napján Andersen első fordítójának, Szendrey Júliának a szobra Koppenhágában dékánja, később rektora, valamint a Hópárnás nagy fenyők alatt burkolózzunk a hallgatásba

Next