Népünk és Nyelvünk, 1935 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1935-07-01 / 7-12. szám
226 Kisebb közlemények Egy újkeletű legenda. A biharmegyei Puszta Kovácsiban, Bessenyei György pátriájában ma is emlegetik, tudomásom szerint, a következő esetet. Mikor Csokonai Vitéz Mihály látogatóba ment Bessenyeihez, a falu határában egy szokatlan ruházatú férfiúval találkozott. Köszöntés után megkérdezte tőle: Halljaié kend bácsi, Van-e még ide messze Kovácsi? A megszólított elnevette magát és így felelt: Menjen az úr szaporán, Még ma eléri korán. — Ejjnye figyelmed talán Bessenyei uram, szólt erre az ifjú. — Az ám, te meg öcsém Csokonai vagy, ugye? — volt a felelet, így ismerkedett meg a két költő. Nem tudom pontosan, hogy csak szájhagyomány-e ez a legenda, vagy szerepel-e az irodalomban is. A Kovácsi helynév szinte kínálkozik erre a szójátékra és így az sincs kizárva, hogy a tréfa régibb, mint Csokonaiék találkozása. Miután azonban több Kovácsi helynevünk is van, érdekes volna tudni, hogy ismerik-e mindenütt ezt a szójátékot. Magam Buda vidékén hallottam először Nagy-Kovácsira vonatkozólag, de csak az első két verssort, tehát mire idáig jutott, elvesztette a pointjét. Annál érdekesebb, hogy egy változata a Székelyföldre is eljutott, Csíkmegyébe és ott Vacsárcsi községre alkalmazták ilyenformán: Hallja-e kend bácsi, Messze van Vacsárcsi? Lépjél csak szaporán, Oda érsz ma korán. Nem lehet-e föltenni, hogy a bihari változatnak ez a székelyföldi alak volt az ősforrása? Szilády Zoltán.