Nevelési Emléklapok 3-4. (Pest, 1847)
Az olvasóhoz. A nevelési emléklapok eddig megjelent két (a. m. első és második) füzetének folytatásául, ezúttal is kettőt hozunk egyszerre, a harmadikat és negyediket, két ikervér gyanánt, de a melly öntárgyára nézve egészen külön is állhat a többiekte. Mint fogadtatának az előbbiek, lesz-e valami sikerjük, és megsérítendik-e a kiadónak tetemes költségét, hacsak is részben? még nem tudom Kiadószerző megkezdő a dolgot s nem akará abbahagyni, mert meggyőződök annak elhalaszthatlan szükségéről és korszerűségéről, mint kell nekünk nevelőkür, nevelési gyakorlatunk és működésünk kisebb és keskenyebb, legyen hogy magányházi, legyen hogy nyilvános tanodái vagy neveldéi félkörünkből, ollyollykor ki- és felemelkednünk azon nézpontra is, ahonnan tágasabb láthatár nyilván szemeinknek, keblünk is inkább tágul és mi gondolkodni és eszméket váltani kényteleníttetünk arról, hogy mi legyen az, ami a nagyobb nemzedéki kör, a felekezet, a haza és az emberiség nevelési érdekeiben áll? mint lehet tisztába hozni, az annyi meg annyiféle gyakorlatot, miszerint eddig mindannyi tanoda más más irányban működik? mikint fejthetők ki az elvek, és mellyek azok, a mellyeken gyakorlatunknak alapulnia kell? mint közelíthető meg a nevelésnek nemzeti, hazai, értelmi, erkölcsi és vallási, nem különben a testet néző szempontból felállítható igaz eszménye? mellyek az erők mikkel bírunk? mellyek az eszközök miket felhasználhatunk ? stb. Mindezeknek megértése és a megértetésnek mindenkinek kebeléhez hozzájut hatása nem érhető el másképen, mint nyilvános szó általi derítő fejtegetés segítségével Olly tért kellene nyitnunk, vagy olly közlönnyel kellene bírnunk, amellyen mindenki megjelenhetnék, nevelési nézeteit és elveit elmondandó, eljárásának gyakorlatát leírandó és a nevelést, nem csak mint magányt vagy épen csak mint maga ügyét, hanem mint az egész hazának és az egész emberiség közügyét tekintendő és előmozdítandó. Ebből és illy után volna eszközölhető vagy legalább kifejthető a tudalomnak azon foka, amellyen korunk és különösen hazánk nevelői nevelési tekintetben állanak; a köztudalom közszellemnek lenne az alapja, és tudjuk, hogy csak nevelési közszellemből eredhet áldásos nevelési hatás, pedig mi a neveléstől várunk a mai korban mindent, vagy várjuk legalább a legalaposb haladásnak kezdeményét. Kiadószerző megnyitotta a nevelési emléklapokat magányvállalati kezdeményként, azokat igénytelenül, olcsó áron és fenszerű hirdetgetés nélkül juttatván tanár- és nevelőtársai kezéhez, a kikhez t. i. eljuttathatá; kibocsátá őket, mint bárkájából Noé hollaját, aki „ide s tova jár vala, migsen megszáradnának a vizek a földön,“ azután galambját „de a melly, a mikor az ő lábainak nyugodalmat nem talált volna , megfére ő hazá a bárkába; vara pedig azután hét napot és ismét kibocsátá azt a galambot, és megjőve ó hozá estvére és íme egy leszakasztott olajfalevél vala annak szájában“ sat, s igy kiadószerző is mind ezt tévé, füzetes hollók és galambok a melylyeket kibocsát, nem hirviszketegböl, vagy valamelly anyagi nyereménynek reményéből, hanem egyedül a jótékony használás tekintetéből, azon célból, hogy erősebb társai felserkenjenek és felbuzduljanak hatékonyabb munkálásra, a midőn körüknek a haza összes nevelősségnek egyik legifjabbik s leggyengébbikét „olajfa levéllel“ látnak jőni és hirdetni, hogy „megszabadult a földnek színe a vizektől“ s hogy most immár mivelni kell a földet, hogy tenyésszen és gyümölcsre érleltessék rajta az isteni magvaknak adománya; hogy a nevelés által előbbre vitessék az emberi és hazai szellem Egyébiránt nem bánom, ragadjátok mindezt ki kezemből, tegyétek, füzeteim nem az olajágas galamb, hanem csak a vissza nem térő holló legyenek, csak munkáljatok ti jobban és hozzatok jobbat, de csak hozzatok és ne maradjatok el ti is. Bűn volna nevelőknek a nevelésről most hallgatniok, most nem szólani, most nem írni, a nevelést a hazai teendők előteréből kiszorittatni engedni, a midőn az a haza és az emberiség jobbjainak jelszava , azt csak magoknak a nevelőknek (értem itt az egész testet melly neveléstanítással foglalkozik) megbocsáthatlan hanyagsága volna. És mégis